Adatok
Satori
81 bejegyzést írt és 200 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A transzcendens bűvöletében élő embereket – kultúrától és vallástól függetlenül – ősidők óta foglalkoztatja a kérdés: „Hol találom Istent?” Hol keressem őt, ha szeretném megtapasztalni? Hol akadhatok rá? Talán befelé kellene fordulnom, hogy megleljem? Vagy – éppen ellenkezőleg – önmagamon kívül…..
Nem szabad meglepődnünk azon, hogy egy idő után a legfelkészültebbek és legalkalmasabbak, a domonkos fráterek kaptak megbízatást arra, hogy mindenütt felderítsék a fenti titkos csoportosulások tagjait, és kikérdezzék őket, mit is tanítanak voltaképpen. Hiszen ők voltak leginkább kiképezve arra, hogy…..
Az alábbiakban kísérleteket teszek arra, hogy a szokásosnál valamelyest árnyaltabb módon (azaz történelmileg érzékenyebben) formáljak véleményt az inkvizíció a kérdésről. A vexata quaestio terén való tájékozódásban nagy segítségemre voltak az olasz történész, Alessandro Barbero kutatásai. Barbero…..
Jezsuita bloggerek
Spirituális hit és intézményes vallás: éltető feszültség a keresztény hagyományban
2020.03.31 09:55:16
A spirituális és a vallásos közti megkülönböztetés valójában az ősidőktől fogva része a zsidó-keresztény vallástörténelemnek. Az alábbiakban – a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül – áttekintjük ezt a hagyományt, annak igazolására, hogy a két ellentétesnek látszó mozzanat (spiritualitás és…..
Jezsuita bloggerek
Nárcisztikus idők: hogyan határozza meg az ember jövőjét a mai korszellem?
2020.02.17 09:06:20
Vajon mivel jellemezhető legtalálóbban a mi korunk? – Lord Jonathan Sacks, a Brit Nemzetközösség nemrégiben leköszönt főrabbija tette fel ezt a kérdést egyik nagy hatású beszédében (TED-talks). Egy ilyen jelentőségű és ennyi mindent magában foglaló kérdést bedobni persze nyilvánvalóan a tévedés…..
Jezsuita bloggerek
Egy-két keresetlen szó a jezsuita blog önazonosságáról (ahogy én látom…)
2019.11.23 08:56:59
Hadd írjak néhány szót azzal a szándékkal, hogy valamelyest hozzájáruljak blogunk identitásának tisztázásához és „küldetésének” meghatározásához is (mission statement – ahogy ma mondják). E célkitűzés jegyében talán nem elhibázott ötlet elsőként a Szentírást kézbe venni. Hiszen keresztények vagyunk,…..
Sajnos az Egyesült Államok jelenlegi elnökéről, Donald Trumpról nemcsak az mondható el, hogy a megoldás helyett inkább a probléma része, de egyben az is igaz, hogy ő maga az egyik legfőbb probléma. Persze regnálása nem fog örökké tartani. Hamarosan távozni kényszerül majd; ha nem is mindjárt,…..
„A jövő nem a globalistáké. A jövő a patriótáké, a szuverén és független nemzeteké” – ez volt a központi üzenete annak a beszédnek, amelyet Donald Trump október 24-én az Egyesült Nemzetek Szervezete 74. Általános Közgyűlésének New Yorkban elmondott. Ezzel tehát az Egyesült Államok elnöke újra…..
Jezsuita bloggerek
Albert Schweitzer (1875-1965): egy evangélikus polihisztor Assisi Szent Ferenc nyomdokain
2019.08.19 23:27:51
Ha mottót, alapgondolatot vagy vezérfonalat kellene keresnünk, amely végighúzódik Albert Schweitzer egész életén, akkor az csakis „az élet iránti feltétlen tisztelet” lehetne. Schweitzer, aki 1954-ben béke Nobel-díjat kapott, az akkor Németországhoz tartozó Elzászban született, majd 90 esztendővel…..
Egyszer szórakozásból lefordítottam egy cikket az internetről (nagyon sok időm lehetett...), de elfelejtettem feljegyezni a hivatkozást. Na, persze nem kell valami nagy spirituális mélységre gondolni – talán nem is a jezsuita blogra való ez a téma –, de hát a nyári uborkaszezonban ez is érdekes…..
Jezsuita bloggerek
A szerelem hatalma – avagy a multikulti kihívásai egy sikeres házasság tükrében
2019.07.28 08:53:00
Kedves barátom, egy svájci pap mesélte nemrégiben a következő történetet. Történt egyszer, hogy kissé zavartan felhívta őt az édestestvére, aki jogász. Kicsit csodálkozott is, hiszen délelőtt, irodaidőben sohasem szokott telefonálni. Ráadásul a hangja zavarodottságról árulkodott. Szinte dadogott a…..
„1. Pihenjetek és szórakozzatok! 2. Ápoljátok a barátságokat, és szerezzetek új barátokat is! 3. Ha lehetőségetek adódik rá, utazzatok külföldre is! 4. Hallgassatok zenét, nézzetek filmet, olvassatok könyveket és beszélgessetek a barátaitokkal! 5. Írjatok naplót! 6. Tisztítsatok meg a szeméttől egy…..
Jezsuita bloggerek
Müller vs. Kasper: két bíboros vitája Ferenc pápa tevékenységéről
2019.02.24 08:15:27
Mostanában nagyon sok minden történik az egyházban – s ez alól nem kivétel az egyházi „politika” sem. A szokatlan gyorsasággal zajló változások sokakat elbizonytalanítanak. Pedig csak a világ változásaira való válaszadásról van szó: a globalizáció korában változik maga az élet (a társadalom, a…..
Amint arról nemrégiben értesült a világ, 2019. február 4-én az Egyesült Arab Emirátus fővárosában, Abu Dhabiban Róma püspöke Dokumentum az emberiség testvériségéről a világbéke és a közös együttélés érdekében (Documento sulla fratelanza umana per la pace mondaale e la convivenza comune) címmel közös…..
Jezsuita bloggerek
Posztmodern világpolitika? Útban a többpólusú világrend kialakulása felé (2. rész)
2018.12.10 15:38:26
Ezen írás előző részében Jean Francois Lyotard nyomán a posztmodernt a „nagy elbeszélések vége” lakonikus maximával határoztuk meg. Ezután taglaltuk, hogyan igazolta a francia filozófus drámai bejelentését a modern ideológiák (idealizmus, felvilágosodás, marxizmus) radikális kritikájával. Végül…..
Jezsuita bloggerek
Posztmodern világpolitika? Útban a többpólusú világrend kialakulása felé (1. rész)
2018.11.26 17:32:36
Ebben az esszében azt az átalakulást teszem szóvá (azt problematizálom és próbálom reflektorfénybe állítani), amely korunk emberének gondolkodásában végbemegy. XXI. századi jelenünkről beszélni persze kockázatos vállalkozás, hiszen azt feltételezi, hogy képesek vagyunk tájékozódni olyan területen…..
Satori
2018.12.10 07:58:06
Jezsuita bloggerek
Dekonstrukció és emberi jogok – ízelítő Jacques Derrida posztmodern filozófiai gondolkodásából
2018.10.30 23:49:00
Nincs nyelvi döntés politikai következmények nélkül. Állítanom kell ugyanis a saját különbözőségemet másokhoz képest, anélkül azonban, hogy elősegíteném azt, amit a nacionalizmus rossz formáinak nevezek: az agresszivitást, az idegengyűlöletet, a kizárást stb. Vagyis ha tiszteletet mutatunk mások…..
Satori
2018.11.01 17:45:20
@Déli pályaudvar: "Hát, ha Derrida sem ad lendületet a blognak, akkor senki… Értékes gondolatai parlagon hevernek..."
Nagyon sajnálom, hogy így szólt hozzá és elszomorítónak tartom a jófejségnek álcázott cinikus hozzászólást. Jobb lenne, ha a saját nevében beszélne, akkor nem gátolná ennyire mások hozzászólását.
Ennek a blognak a célja nem az, hogy mindenben egyetértsenek az itt beszélgetők, hanem hogy tanuljuk tisztelettel elfogadni (ne csak elviselni, tolerálni) a mást gondolók véleményét és személyét. Abban a reményben, hogy ezáltal árnyaltabbá válhat a világlátásunk és gazdagodhat a hitünk is.
Ebben az egyház szándékát képviseljük, amely egyebek között a Dignitatis humanae zsinati nyilatkozatban fogalmazódott meg. uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=13
Érdemes figyelmesen elolvasni és tanulmányozni, legalább az első 3 fejezetet (de az egész sem hosszú). Itt ugyanis VI. Pál pápa és a zsinati atyák mesteri módon, teológiailag fogalmazzák meg, hogy a gondolati és vallásszabadság hogyan alapszik az emberi személy méltóságán, és hogy ez a méltóság mind az Isten kinyilatkoztatott szavából, mind magából az emberi értelemből hogyan ismerhető meg.
Nem szabad visszariadni a nyitottság és megkívánt szellemi erőfeszítések támasztotta kihívásoktól. Áldott ünnepeket!
Nagyon sajnálom, hogy így szólt hozzá és elszomorítónak tartom a jófejségnek álcázott cinikus hozzászólást. Jobb lenne, ha a saját nevében beszélne, akkor nem gátolná ennyire mások hozzászólását.
Ennek a blognak a célja nem az, hogy mindenben egyetértsenek az itt beszélgetők, hanem hogy tanuljuk tisztelettel elfogadni (ne csak elviselni, tolerálni) a mást gondolók véleményét és személyét. Abban a reményben, hogy ezáltal árnyaltabbá válhat a világlátásunk és gazdagodhat a hitünk is.
Ebben az egyház szándékát képviseljük, amely egyebek között a Dignitatis humanae zsinati nyilatkozatban fogalmazódott meg. uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=13
Érdemes figyelmesen elolvasni és tanulmányozni, legalább az első 3 fejezetet (de az egész sem hosszú). Itt ugyanis VI. Pál pápa és a zsinati atyák mesteri módon, teológiailag fogalmazzák meg, hogy a gondolati és vallásszabadság hogyan alapszik az emberi személy méltóságán, és hogy ez a méltóság mind az Isten kinyilatkoztatott szavából, mind magából az emberi értelemből hogyan ismerhető meg.
Nem szabad visszariadni a nyitottság és megkívánt szellemi erőfeszítések támasztotta kihívásoktól. Áldott ünnepeket!
Jezsuita bloggerek
Milyen jövő vár ránk? Egy kis munkaszociológia és -közgazdaságtan Domenico De Massi alapján (II. rész)
2018.10.23 09:49:00
Korábban amellett érveltem, hogy az emberiség történelmének új, poszt-indusztriális szakaszába lépett, s megpróbáltam körülírni ezt a társadalmi formációt (némi kitekintéssel Magyarország helyzetére és szerepére). Most elsősorban a jövővel kapcsolatos kilátásokat…..
Jezsuita bloggerek
Milyen jövő vár ránk? Egy kis munkaszociológia és -közgazdaságtan Domenico De Massi alapján (I. rész)
2018.10.18 14:37:16
Egy korábbi posztban amellett érveltem, hogy az emberiség történelmének új, poszt-indusztriális szakaszába léptünk. Hogyan működik mármost ez a társadalmi formáció? És mi benne Magyarország szerepe? Egyáltalán: beléptünk már az új korszakba? És milyen jövő vár ott ránk? Hogyan alakul benne az…..
Jezsuita bloggerek
Mezőgazdasági, ipari, poszt-indusztriális: az emberi történelem szakaszai
2018.10.08 10:46:00
Ebben a rövid írásban azt az ambiciózus célt tűztem ki, hogy ismeretterjesztő szinten elmeséljem az emberiség egész múltját, egészen a jelen pillanatig – és hogy bizonyos értelemben kulcsot adjak a jövőnk megértéséhez. Persze minden történelemírás elfogult, hiszen –…..
Jezsuita bloggerek
Jövőtrendek: a katolikusok száma világszerte növekszik, de Európa egyházi súlya csökkenőben van
2018.09.25 12:38:16
A katolikus egyház létszáma, ha kis mértékben is, de évről évre növekszik – adják hírül a hivatalos vatikáni források –, ám fokozatosan elmozdulás történik a „perifériák” irányába. Európa folyamatosan veszít a jelentőségéből, a legdinamikusabb növekedés pedig Afrikában figyelhető meg. A…..
Satori
2018.09.29 17:45:39
@ghegedu: Értem, amit mond és részben egyet is értek, ha nem ideológikusan érti a szembeállítást ("hívők egyháza" vs. "papok egyháza"). És ha figyelembe veszi, hogy a média nagyon nagy befolyással van arra, hogyan "látjuk" az egyházat. Végül nem tudom, hogy Ön is így látja-e: szerintem jelentős átrendeződés történik az egyház kommunikációs-teológiai struktúrái területén. Elmagyarázom, mire gondolok.
Meg vagyok győződve arról, hogy Jézus anélkül volt nyitott a bűnösök felé, hogy jóváhagyta volna a bűnüket. Nem tudom, egyetért-e velem, de én úgy látom, hogy a Jézus Krisztussal szembeni kritikát az váltotta ki (és nagyrészt ma is az váltja ki a jelenlegi pápával szembeni kritikát), hogy megfordította a hagyományos mintát. A klasszikus sorrend szerint először megtérésnek kell történnie, aztán jöhet a communio, az Istennel (Jézus Krisztussal) való egység. Ő azonban először communiót ajánlott a bűnösöknek, és a megtérés ebből a közösségbe fogadásból fakadt. Jó példa erre Zakeus története (Lk 19,1-10), de sok más is van. Ez az, amit új, evangéliumi kommunikációs-teológiai struktúrának nevezek.
@I_Isti: osztom a világ stabilitása iránti aggodalmait. A kereszténység tényleg csak akkor a leggyorsabban növekvő világvallás, ha Európát leszámítjuk. Az itteni statisztikák ugyanis lerontják a számokat: Európában minden lefelé megy, a többségi világgal ellentétben. Ajánlom figyelmébe a történész Philip Jerkins-t - például ezt a hosszú beszédét: www.youtube.com/watch?v=3AygaDy4yy4&t=39s
Tisztelt @Abdiás..: megkérem, hogy ne írjon ide ilyen butaságokat. Ez ugyanis megakadályozza minden értelmes beszélgetés kialakulását. Az ilyen kommentek hamvába halasztják az eszmecserét, mielőtt még az elkezdődhetne. Ha ilyen vakalapos biblicizmus irányába indulnánk, leszoknának az értelmes emberek arról, hogy hozzá merjenek szólni. Köszönöm szépen.
Meg vagyok győződve arról, hogy Jézus anélkül volt nyitott a bűnösök felé, hogy jóváhagyta volna a bűnüket. Nem tudom, egyetért-e velem, de én úgy látom, hogy a Jézus Krisztussal szembeni kritikát az váltotta ki (és nagyrészt ma is az váltja ki a jelenlegi pápával szembeni kritikát), hogy megfordította a hagyományos mintát. A klasszikus sorrend szerint először megtérésnek kell történnie, aztán jöhet a communio, az Istennel (Jézus Krisztussal) való egység. Ő azonban először communiót ajánlott a bűnösöknek, és a megtérés ebből a közösségbe fogadásból fakadt. Jó példa erre Zakeus története (Lk 19,1-10), de sok más is van. Ez az, amit új, evangéliumi kommunikációs-teológiai struktúrának nevezek.
@I_Isti: osztom a világ stabilitása iránti aggodalmait. A kereszténység tényleg csak akkor a leggyorsabban növekvő világvallás, ha Európát leszámítjuk. Az itteni statisztikák ugyanis lerontják a számokat: Európában minden lefelé megy, a többségi világgal ellentétben. Ajánlom figyelmébe a történész Philip Jerkins-t - például ezt a hosszú beszédét: www.youtube.com/watch?v=3AygaDy4yy4&t=39s
Tisztelt @Abdiás..: megkérem, hogy ne írjon ide ilyen butaságokat. Ez ugyanis megakadályozza minden értelmes beszélgetés kialakulását. Az ilyen kommentek hamvába halasztják az eszmecserét, mielőtt még az elkezdődhetne. Ha ilyen vakalapos biblicizmus irányába indulnánk, leszoknának az értelmes emberek arról, hogy hozzá merjenek szólni. Köszönöm szépen.
Jezsuita bloggerek
A kozmopolitizmusé a jövő? Megjegyzések a világ amerikanizálódásának tételéhez
2018.08.31 17:09:19
„A keresztények tehát legyenek rajta, hogy a kultúrának korunkra jellemző megnyilatkozásait és tömegmozgalmait emberies és keresztény szellem hassa át” (GS 61).
Milyen világ vár ránk? Vajon egy hegemón amerikai világkultúra kialakulásával kell számolnunk, vagy kicsiny elszigetelt kulturális…..
Satori
2018.09.10 04:46:33
@Hermes the God in Yellow: "ne haragudjon, de Magyarország nem nyugat és kelet között van. ... Magyarország a nyugati civilizáció perifériáján van."
Ez, attól tartok, nem egészen igaz így. Pontosabban: csak földrajzi értelemben. Ha viszont szervesebben gondolkodunk, akkor kiderül, hogy a nyelvünkben, a kultúránkban, a génjeinkben Ázsiai elemeket hordozunk (hogy a felderítésükig meddig kell visszamenni, azt a nyelvészekre, kultúrtörténészekre és antropológusokra hagyom.)
Nem tudom, hogy sok értelme van-e azon vitatkozni, hogy melyik kultúra (vagy vallás) magasabb rendű ("koszlott" Bizánc vs konfucionista Kína)- szerintem ez nem visz messzire. (Mint ahogy az sem, hogy ki kit nevelt és milyenre.)
Az viszont biztos, hogy egy más kultúrát csak nagy alázattal és tapintattal szabad megközelíteni, különben csak azt gondoljuk róla, hogy értjük, pedig még csak a felszínét kapirgáljuk. Az a kérdésfeltevés, hogy a konfucionizmus vallás-e vagy filozófia például teljesen nyugati szemléletet tükröz, amit keleten nem is értenének.
Egyébként nyugattól is van mit tanulni; ha van ideje egy szórakoztató beszéd meghallgatására, ezt ajánlom: www.youtube.com/watch?v=8SOQduoLgRw (bár a vallással kapcsolatban ő is az előítéletei foglya - de hát fiatal akadémikusoknak az ilyesmi megbocsátható). Ugyanő, egy kicsit hosszabban: www.youtube.com/watch?v=TWgM2gBRQrA (legalább az első 10 percet érdemes...).
Van egy régi hagyomány a nyugati kultúrában, amit Lessing a felvilágosodás idején felkapott (A bölcs Nathan), de már Boccaccio is említi a Decameron-ban (az első nap harmadik novellája - érdemes tanulmányozni!). Most nem mesélem el, de az a lényege, hogy a vallásoknak a követőik erkölcseinek magasrendűségében kellene versenyezniük. Mit szólna egy ilyen lovagias kihíváshoz? Például az íráskultúrán sok minden lemérhető - és itt zsűrit is találunk. Egyébként nem haragszom.
Ez, attól tartok, nem egészen igaz így. Pontosabban: csak földrajzi értelemben. Ha viszont szervesebben gondolkodunk, akkor kiderül, hogy a nyelvünkben, a kultúránkban, a génjeinkben Ázsiai elemeket hordozunk (hogy a felderítésükig meddig kell visszamenni, azt a nyelvészekre, kultúrtörténészekre és antropológusokra hagyom.)
Nem tudom, hogy sok értelme van-e azon vitatkozni, hogy melyik kultúra (vagy vallás) magasabb rendű ("koszlott" Bizánc vs konfucionista Kína)- szerintem ez nem visz messzire. (Mint ahogy az sem, hogy ki kit nevelt és milyenre.)
Az viszont biztos, hogy egy más kultúrát csak nagy alázattal és tapintattal szabad megközelíteni, különben csak azt gondoljuk róla, hogy értjük, pedig még csak a felszínét kapirgáljuk. Az a kérdésfeltevés, hogy a konfucionizmus vallás-e vagy filozófia például teljesen nyugati szemléletet tükröz, amit keleten nem is értenének.
Egyébként nyugattól is van mit tanulni; ha van ideje egy szórakoztató beszéd meghallgatására, ezt ajánlom: www.youtube.com/watch?v=8SOQduoLgRw (bár a vallással kapcsolatban ő is az előítéletei foglya - de hát fiatal akadémikusoknak az ilyesmi megbocsátható). Ugyanő, egy kicsit hosszabban: www.youtube.com/watch?v=TWgM2gBRQrA (legalább az első 10 percet érdemes...).
Van egy régi hagyomány a nyugati kultúrában, amit Lessing a felvilágosodás idején felkapott (A bölcs Nathan), de már Boccaccio is említi a Decameron-ban (az első nap harmadik novellája - érdemes tanulmányozni!). Most nem mesélem el, de az a lényege, hogy a vallásoknak a követőik erkölcseinek magasrendűségében kellene versenyezniük. Mit szólna egy ilyen lovagias kihíváshoz? Például az íráskultúrán sok minden lemérhető - és itt zsűrit is találunk. Egyébként nem haragszom.
Satori
2018.09.14 05:18:13
@altavista: "'Aki benne él, annak elkerülik a figyelmét a kozmopolita-kapitalista konzumizmus ellentmondásai.' ... Te benne élsz? :)"
Jogos az észrevétel - én is benne élek. Fentebb csak arra akartam utalni, hogy sokat beszélgettem és ma is folyamatosan kapcsolatban vagyok olyanokkal, akik nem élnek benne, és jobban rálátnak. Tőlük lehet tanulni, például alternatívákat is. (Amúgy én a kubai rádiót is szívesen hallgatom www.radiosdecuba.com/habana/ , látom is a helyét a globális diskurzusban (ha az egészet tekintetve nem gondolom, hogy igazuk van, ezt a KGST országok gazdasága is bizonyította). Viszont ők kimondhatnak olyanokat is, amit nálunk Nyugaton nem szoktak. Ezért hiányozni is fog a hangjuk, ha bedarálják őket a globális kapitalizmus fogaskerekei.) Csak annyit akartam állítani, hogy létezik miópia, kulturális szinten is.
Az "Isteni téveszmét" meg természetesen olvastam - írtam is róla -, de nem lettem tőle ateista. Magyarul is zajlott vita amúgy a témában, jezsuiták is részt vettek benne, www.academia.edu/6694836/Roundtable_discussion_on_Richard_Dawkins és online publikációk is vannak. De ez messzire vezetne.
Ami pedig a "megoldást" illeti, arról sokat tudnék írni. A magam módján élem is (nota bene: az "voluntary simplicity" ideálját a keresztény szerzetesek legalább 1700 éve dokumentálhatóan gyakorolják). Elméleti szinten pedig ezt ajánlom: uj.katolikus.hu/konyvtar/ferenc_papa_laudato_si_enciklika.pdf Találomra a közepéből, ízelítőnek: "A szegény országoknak elsődlegesen a szegénység felszámolására és a lakosság szociális fejlődésére kell törekedniük; ugyanakkor meg kell vizsgálniuk a népesség bizonyos kiváltságos rétegeinek botrányos fogyasztási szintjét is, és a korrupciót is jobban vissza kell szorítaniuk" (nr. 172).
"Vannak környezettel kapcsolatos vitatémák, amelyekben
nehéz egyetértésre jutni. Ismételten jelzem, hogy az Egyház nem kívánja a tudományos kérdéseket lezárni, sem a politika helyét elfoglalni, de őszinte és átlátható vitára hívok, hogy az egyedi szükségletek vagy az ideológiák ne ártsanak a közjónak" (nr. 188).
Végül pedig csak még ezt az első vonalba tartozó katolikus teológusnőt szeretném a figyelmébe ajánlani: Sister Elisabeth Johnson, és nem is csak azért, mert jezsuita egyetemen tanít. Szerintem legalább annyira az ön szívéből beszél, mint az enyémből: www.youtube.com/watch?v=sOCZ5KI7Ccg&t=310s (5 perc)
Kedves kollégám, @Hermes the God in Yellow:
Én nem gondoltam itt az egész világ problémáit megoldani, ekkora ambícióim nincsenek. Csak a poszt alatti beszélgetést akarnám mederben tartani. Szóval, az erkölcsök összemérését is csak erre a (nagyon is ellenőrizhető) fórumra redukálom: ki tud empatikusabban közelíteni a másik eltérő véleményéhez, ki műveli magasabb szinten a kölcsönös (interperszonális, interkulturális, hitközi stb.) harmónia keresésének művészetét. Ez egyébként keleti kultúrák (vallások és filozófiák) spiritualitásának fő sajátossága, ha nem tévedek. Mi pedig - mernék így fogalmazni - ennek begyakoroltatására és gyakorlására szántuk ezt a blogot.
Egyébként talán ismeri Ferenc pápának az Asia Times-nak 2016 februárjában adott interjúját. Akkoriban a kínai lapok nagy terjedelemben foglalkozott vele, mivel történelmileg példátlan. Szórakoztató olvasmány, ha netán nem látta volna: press.vatican.va/content/salastampa/it/bollettino/pubblico/2016/02/02/0076/00172.html (Én egyébként egy ideig önkéntesként AIDS-es fiatalokkal dolgoztam Kínában - nem Taiwanon! - egy kínai apácák által fenntartott intézetben. De ez még sokkal korábban volt. Akkor még erről a betegségről ott senkinek sem volt szabad beszélnie.)
Maradok nagyrabecsüléssel
Jogos az észrevétel - én is benne élek. Fentebb csak arra akartam utalni, hogy sokat beszélgettem és ma is folyamatosan kapcsolatban vagyok olyanokkal, akik nem élnek benne, és jobban rálátnak. Tőlük lehet tanulni, például alternatívákat is. (Amúgy én a kubai rádiót is szívesen hallgatom www.radiosdecuba.com/habana/ , látom is a helyét a globális diskurzusban (ha az egészet tekintetve nem gondolom, hogy igazuk van, ezt a KGST országok gazdasága is bizonyította). Viszont ők kimondhatnak olyanokat is, amit nálunk Nyugaton nem szoktak. Ezért hiányozni is fog a hangjuk, ha bedarálják őket a globális kapitalizmus fogaskerekei.) Csak annyit akartam állítani, hogy létezik miópia, kulturális szinten is.
Az "Isteni téveszmét" meg természetesen olvastam - írtam is róla -, de nem lettem tőle ateista. Magyarul is zajlott vita amúgy a témában, jezsuiták is részt vettek benne, www.academia.edu/6694836/Roundtable_discussion_on_Richard_Dawkins és online publikációk is vannak. De ez messzire vezetne.
Ami pedig a "megoldást" illeti, arról sokat tudnék írni. A magam módján élem is (nota bene: az "voluntary simplicity" ideálját a keresztény szerzetesek legalább 1700 éve dokumentálhatóan gyakorolják). Elméleti szinten pedig ezt ajánlom: uj.katolikus.hu/konyvtar/ferenc_papa_laudato_si_enciklika.pdf Találomra a közepéből, ízelítőnek: "A szegény országoknak elsődlegesen a szegénység felszámolására és a lakosság szociális fejlődésére kell törekedniük; ugyanakkor meg kell vizsgálniuk a népesség bizonyos kiváltságos rétegeinek botrányos fogyasztási szintjét is, és a korrupciót is jobban vissza kell szorítaniuk" (nr. 172).
"Vannak környezettel kapcsolatos vitatémák, amelyekben
nehéz egyetértésre jutni. Ismételten jelzem, hogy az Egyház nem kívánja a tudományos kérdéseket lezárni, sem a politika helyét elfoglalni, de őszinte és átlátható vitára hívok, hogy az egyedi szükségletek vagy az ideológiák ne ártsanak a közjónak" (nr. 188).
Végül pedig csak még ezt az első vonalba tartozó katolikus teológusnőt szeretném a figyelmébe ajánlani: Sister Elisabeth Johnson, és nem is csak azért, mert jezsuita egyetemen tanít. Szerintem legalább annyira az ön szívéből beszél, mint az enyémből: www.youtube.com/watch?v=sOCZ5KI7Ccg&t=310s (5 perc)
Kedves kollégám, @Hermes the God in Yellow:
Én nem gondoltam itt az egész világ problémáit megoldani, ekkora ambícióim nincsenek. Csak a poszt alatti beszélgetést akarnám mederben tartani. Szóval, az erkölcsök összemérését is csak erre a (nagyon is ellenőrizhető) fórumra redukálom: ki tud empatikusabban közelíteni a másik eltérő véleményéhez, ki műveli magasabb szinten a kölcsönös (interperszonális, interkulturális, hitközi stb.) harmónia keresésének művészetét. Ez egyébként keleti kultúrák (vallások és filozófiák) spiritualitásának fő sajátossága, ha nem tévedek. Mi pedig - mernék így fogalmazni - ennek begyakoroltatására és gyakorlására szántuk ezt a blogot.
Egyébként talán ismeri Ferenc pápának az Asia Times-nak 2016 februárjában adott interjúját. Akkoriban a kínai lapok nagy terjedelemben foglalkozott vele, mivel történelmileg példátlan. Szórakoztató olvasmány, ha netán nem látta volna: press.vatican.va/content/salastampa/it/bollettino/pubblico/2016/02/02/0076/00172.html (Én egyébként egy ideig önkéntesként AIDS-es fiatalokkal dolgoztam Kínában - nem Taiwanon! - egy kínai apácák által fenntartott intézetben. De ez még sokkal korábban volt. Akkor még erről a betegségről ott senkinek sem volt szabad beszélnie.)
Maradok nagyrabecsüléssel
Satori
2018.09.19 18:30:20
@Hermes the God in Yellow: "A gyökerek az egyén mindennapi életének fegyelmezett visszafogottsága és tanulásra koncentráltsága lenne. Ezek megléte és gongozottsága esetén idővel magától hajt ki a fa koronája, a "bölcsesség"."
Ez egy szép gondolat, javaslom, mindketten törekedjünk az életre váltására. Egyébként én nem gondolom, és nem is mondtam soha, hogy a keresztények jobbak lennének, mint a nem keresztények. Legfeljebb magasabbak a standardjaik/standardjaik.
@altavista: "Bocs hogy belekotyogok te Jabbok tényleg Te kezdél el Vekerdy-ről beszélni, és csak írsz, írsz, de én sem értem hogy hova akarsz kilyukadni."
Pedig egy kis empátiával és jóindulattal nem is olyan nehéz kitalálni, hogy hová akart kilyukadni. Oda, hogy azt állítani, hogy valaki "tiszta lappal" jön a világra, ostobaság, értelmetlenség. És ez szerintem így is van. (NB: nem nagyra becsült vitapartneremet minősítettem, hanem az állítást!). Mentségére: nyilván a fajelmélettől siet elhatárolódni - szerintem teljes joggal és helyesen. De a tabula rasa a pedagógiában körülbelül ahhoz mérhető butaság, mint annak állítása, hogy valaki a születése pillanatától (genetikailag és/vagy kulturálisan) meg van határozva, nincs szabad mozgástér. De hát ezt senki sem mondta - én legalábbis biztosan nem. Ennyit mások véleményének megértéséről (és az árnyékbokszolásról).
"a kereszténység furcsa nézetrendszere vajon mennyire tud megbirkózni a „végső kérdésekkel”".
Mondom, hogy olvastam Dawkins könyvét, a fenti, ön által idézett részre is emlékszem. Szerintem egyébként inkább karikatúrája, mint komolyan vehető leírása a katolikus kereszténységnek. Az jut eszembe róla, amit Sartre ír Az undor-ban: "Vasárnap van, a templomban nők térdelnek egy férfi előtt, aki bort iszik" - Még ha formálisan alkalmasint igaz is, a dolgok olyan beállítása ez, ami a kiindulás pillanatában válik igaztalanná, hazugsággá. Én egy kis fantáziával bármiről tudok megsemmisítő kritikát mondani a szarkazmus eszközeivel. De nem tartom előrevivőnek, mert inkább szül gyűlöletet és meg nem értést, mint harmóniát és egyetértést.
A "végső kérdésekkel" való megbirkózást egyébként arra értettem, hogy a belinkelt beszédben - ami bizonyos szempontból éles eszű és lebilincselő - szerintem még a valódi filozófiai-vallási kérdés sincs feltéve. Ehelyett mindent (posztmodern) irónia leng körül. Márpedig arra nem lehet kultúrát építeni. Tudományt meg aztán végképp nem! - ahhoz pozitív ismeretelméleti-metafizikai premisszák kellettek (a világ megismerhető, a megismert törvények leírhatók, azokkal bíbelődni, azokat javítgatni értelmes elfoglaltság stb.). Márpedig azokat a nyugati gondolkodás a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásból merítette.
De nincs harag. Örültem a beszélgetésnek.
Ez egy szép gondolat, javaslom, mindketten törekedjünk az életre váltására. Egyébként én nem gondolom, és nem is mondtam soha, hogy a keresztények jobbak lennének, mint a nem keresztények. Legfeljebb magasabbak a standardjaik/standardjaik.
@altavista: "Bocs hogy belekotyogok te Jabbok tényleg Te kezdél el Vekerdy-ről beszélni, és csak írsz, írsz, de én sem értem hogy hova akarsz kilyukadni."
Pedig egy kis empátiával és jóindulattal nem is olyan nehéz kitalálni, hogy hová akart kilyukadni. Oda, hogy azt állítani, hogy valaki "tiszta lappal" jön a világra, ostobaság, értelmetlenség. És ez szerintem így is van. (NB: nem nagyra becsült vitapartneremet minősítettem, hanem az állítást!). Mentségére: nyilván a fajelmélettől siet elhatárolódni - szerintem teljes joggal és helyesen. De a tabula rasa a pedagógiában körülbelül ahhoz mérhető butaság, mint annak állítása, hogy valaki a születése pillanatától (genetikailag és/vagy kulturálisan) meg van határozva, nincs szabad mozgástér. De hát ezt senki sem mondta - én legalábbis biztosan nem. Ennyit mások véleményének megértéséről (és az árnyékbokszolásról).
"a kereszténység furcsa nézetrendszere vajon mennyire tud megbirkózni a „végső kérdésekkel”".
Mondom, hogy olvastam Dawkins könyvét, a fenti, ön által idézett részre is emlékszem. Szerintem egyébként inkább karikatúrája, mint komolyan vehető leírása a katolikus kereszténységnek. Az jut eszembe róla, amit Sartre ír Az undor-ban: "Vasárnap van, a templomban nők térdelnek egy férfi előtt, aki bort iszik" - Még ha formálisan alkalmasint igaz is, a dolgok olyan beállítása ez, ami a kiindulás pillanatában válik igaztalanná, hazugsággá. Én egy kis fantáziával bármiről tudok megsemmisítő kritikát mondani a szarkazmus eszközeivel. De nem tartom előrevivőnek, mert inkább szül gyűlöletet és meg nem értést, mint harmóniát és egyetértést.
A "végső kérdésekkel" való megbirkózást egyébként arra értettem, hogy a belinkelt beszédben - ami bizonyos szempontból éles eszű és lebilincselő - szerintem még a valódi filozófiai-vallási kérdés sincs feltéve. Ehelyett mindent (posztmodern) irónia leng körül. Márpedig arra nem lehet kultúrát építeni. Tudományt meg aztán végképp nem! - ahhoz pozitív ismeretelméleti-metafizikai premisszák kellettek (a világ megismerhető, a megismert törvények leírhatók, azokkal bíbelődni, azokat javítgatni értelmes elfoglaltság stb.). Márpedig azokat a nyugati gondolkodás a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásból merítette.
De nincs harag. Örültem a beszélgetésnek.
A nyugati világ embere mára telítődött élelmiszerekkel, iparcikkekkel, valamint információkkal. A technológia fejlődése (elsősorban az informatika és a robotika) kényelmesebbé tette az életünket és több szabadidővel ajándékozott meg, de – sajnos vagy szerencsére – nem oldotta meg az…..
Satori
2018.08.14 18:24:29
Tisztelt @in satu:
Ezt írja: „Szerintem ... nem nevezhető ez fejlődésnek, jobb esetben is csak változásnak, ami az emberiséget egyre jobban eltávolította a valóságtól. Van mélysége is, ami fontos az írás végkövetkeztetése szempontjából, az pedig az ember életminőségére való erőteljes romboló hatása, felhasználva az alapvető emberi gyengeséget, és betegségeket, mint például az addikcióra való hajlam.”
Ezt érvényes ellenvetésnek tartom! Nyilvánvalóan vigyázni kell a „fejlődés” fogalommal; sokkal inkább változásról van szó – egyetértek. Legfeljebb azzal vitatkoznék, hogy az emberi életminőség egyértelműen romlott volna. Élvezetes lehetett mondjuk a reneszánsz Firenzében élni (már tudnillik, ha az embert történetesen Lorenzo Medici-nek hívták), de még az ő életminősége is azonnal és meredeken a miénk alá zuhant, ha elkezdett fájni a foga... És itt nem is néhány évszázados fejlődésről van szó, hanem legalább 8 (ha nem 200) ezer esztendős kultúrtörténelemről.
Az emberekbe pedig szerintem bizonyos fokig bele van kódolva az altruizmusra, szeretetre való képesség (a misztikusokkal szólva „a szívünk ismeri Jézus nevét”) – bár ez a kijelentés természetesen teológiailag alapos árnyalásra szorul. Nem a legmagasabb rendű (ingyenes és feltétel nélküli) szeretetről beszélek, de nem maradtunk volna fenn a szeretetre való képesség nélkül.
Ezt írja: „Szerintem ... nem nevezhető ez fejlődésnek, jobb esetben is csak változásnak, ami az emberiséget egyre jobban eltávolította a valóságtól. Van mélysége is, ami fontos az írás végkövetkeztetése szempontjából, az pedig az ember életminőségére való erőteljes romboló hatása, felhasználva az alapvető emberi gyengeséget, és betegségeket, mint például az addikcióra való hajlam.”
Ezt érvényes ellenvetésnek tartom! Nyilvánvalóan vigyázni kell a „fejlődés” fogalommal; sokkal inkább változásról van szó – egyetértek. Legfeljebb azzal vitatkoznék, hogy az emberi életminőség egyértelműen romlott volna. Élvezetes lehetett mondjuk a reneszánsz Firenzében élni (már tudnillik, ha az embert történetesen Lorenzo Medici-nek hívták), de még az ő életminősége is azonnal és meredeken a miénk alá zuhant, ha elkezdett fájni a foga... És itt nem is néhány évszázados fejlődésről van szó, hanem legalább 8 (ha nem 200) ezer esztendős kultúrtörténelemről.
Az emberekbe pedig szerintem bizonyos fokig bele van kódolva az altruizmusra, szeretetre való képesség (a misztikusokkal szólva „a szívünk ismeri Jézus nevét”) – bár ez a kijelentés természetesen teológiailag alapos árnyalásra szorul. Nem a legmagasabb rendű (ingyenes és feltétel nélküli) szeretetről beszélek, de nem maradtunk volna fenn a szeretetre való képesség nélkül.
Az alábbiakban amellett fogok érvelni, hogy az utóbbi évtizedekben valami megváltozott általában véve a szellemi életben és a teológia berkein belül is. Ezt a változást azzal a provokatív metaforával fogom kifejezni, hogy véget ért a metafizika korszaka. Elsőként számba veszem a fundamentális…..
Satori
2018.08.14 17:56:30
@asterisk: "Bocsássa meg a kérdést, de hogyan kíván provokáló kérdésfeltevéssel vitát generálni, ha világosan megfogalmazott állítások helyett csupán egy olyan szakirodalom tömeget ad, melyet csak nagyon-nagyon kevesen tudnak mélységében átlátni? A katolikus teológia soha nem volt homogén, és nyilván jó dolog új megközelítéseket alkalmazni, de önmagában a teológia sokszínűsége miért volna érték?”
Nem csak megbocsátok, de szívesen is veszek minden értő észrevételt vagy kérdést (bár azt nem ígérem, hogy mindenre válaszolok is). Ezen a blogon különböző színvonalú és mélységű írások jelennek meg. Kérem, ne kerülje el a figyelmét, hogy nem adtam szakirodalmat; persze igaz, hogy amit írtam, tényleg feltételez bizonyos olvasottságot a témában (úgy a klasszikus, mint a modern szerzők bizonyos ismeretét). Mindezen ismeretek azonban nem kötelezők; reméltem, hogy némelyek – kellő nyitottság esetén – esetleg így is profitálhatlak a fenti szövegből.
Jól érzékeli, hogy írásom legalapvetőbb indítéka azon meggyőződés megfogalmazása volt, hogy a teológia sokszínűsége a mai világcivilizációban (a globalizáció mai fokán) valóban kívánatos. Ezen belátás áll - szerintem - számos pápai megnyilvánulás mögött is és ezzel a katolikus egyház valóban globális fázisába lépett. (Nekünk pedig szerintem helytelen volna eleve feltételeznünk, hogy a pápánál jobban rálátunk a világegyházra.) Azt, hogy a teológia történetileg valóban mindig heterogén volt valamelyest, most valóban nem igyekeztem kimutatni. A katekizmus-szerű világos megfogalmazok előnye viszont szerintem ugyan az, ami a hátrányuk: az egyszerűség. A valóság – sok más tudományhoz hasonlóan – a filozófiában és a teológiában sem fejezhető ki kimerítő módon egyszerű és mindenki számára azonnal érthető tételek segítségével. Esetleges komplexitása nem teszi feleslegessé a teológiát (az egyszerű tételek persze nem szabad, hogy ellent mondjanak a hittitkok helyesen értett megfogalmazásainak; kicsavarni persze mindent lehet...)
„A nem-európai kultúrák helyi adottságainak integrációja a katolicizmusba olyan vita, ami a jezsuita rend alapítása óta tart, de ez a liturgikus külsőségeknél súlyosabb problémáról szól. A szubszaharai Afrikában jelenleg szinte mindenki hisz a boszorkányságban – akkor csináljunk egy speciális afrikai teológiát, melynek része a boszorkányüldözés? A helyi pünkösdista gyülekezetek felső és külső kontroll híján pont ezt teszik. Ez is a nyugati kultur-imperializmustól való megszabadulás, nem igaz? Az európai katolicizmusban legyenek a nők egyenrangúak a férfiakkal, Indiában maradjanak alacsonyabb értékűek?”
Azt hiszem, az ön által említett vita sokkalta régebbi a jezsuita rend alapításánál (bár igaz, hogy a jezsuita missziók megindulásakor felerősödött). A nem európai kultúrák egyes elemeinek integrációja valójában az Egyházzal egyidős és annak alapításával vette kezdetét (az Apostolok Cselekedeteiben sok nyomát találja ennek). Nota bene: az Egyház eredetileg nem európai produktum!
Azt viszont jól értette, hogy személyes meggyőződésem: szükség van sajátos afrikai teológiára, ami persze nem semmisíti meg, hanem árnyalja és kiegészíti a nyugati megközelítéseket. Ma mind a fekete kontinensen, mind pedig a Tanítóhivatal szintjén sok ilyen irányú próbálkozás történik – nem tudom, követi-e őket –, s ezt én üdvözlendőnek tartom. Természetesen ez nem a boszorkányüldözés legitimálását jelenti, hanem a hit misztériumainak azon katolikus százmilliók számára történő megfogalmazásának szükségességét, akik ma is hisznek bizonyos tőlünk már idegen természetfeletti jelenségekben (mágia, varázslás, rontás, gyógyítás stb.). Az ezekben való hiedelmek egyébként a felvilágosodás előtt Európában is nagyjából mindenki számára magától értetődőnek számítottak. Az pedig, hogy mit kell kultúrák fölötti értéknek tekintenünk és mit nem, véleményem szerint aprólékos tanulmányozást és egyenkénti elbírálást kívánó kérdés. (Természetesen a magam részéről a nők egyenrangúságát az univerzális igazságok közé sorolom.)
„Ön azt írja, hogy az egyházi tanítás valamiféle egységét a pluralista és nem normatív teológia mellett is biztosítaná az „antropológiai principium” és a Krisztusban való hit.”
Nem, félreértett, nem ezt írom! Én a normativitás mellett érvelek, bár azt nem „objektíve” értelmezem (ezek szubtilis filozófiai megkülönböztetések).
Nem csak megbocsátok, de szívesen is veszek minden értő észrevételt vagy kérdést (bár azt nem ígérem, hogy mindenre válaszolok is). Ezen a blogon különböző színvonalú és mélységű írások jelennek meg. Kérem, ne kerülje el a figyelmét, hogy nem adtam szakirodalmat; persze igaz, hogy amit írtam, tényleg feltételez bizonyos olvasottságot a témában (úgy a klasszikus, mint a modern szerzők bizonyos ismeretét). Mindezen ismeretek azonban nem kötelezők; reméltem, hogy némelyek – kellő nyitottság esetén – esetleg így is profitálhatlak a fenti szövegből.
Jól érzékeli, hogy írásom legalapvetőbb indítéka azon meggyőződés megfogalmazása volt, hogy a teológia sokszínűsége a mai világcivilizációban (a globalizáció mai fokán) valóban kívánatos. Ezen belátás áll - szerintem - számos pápai megnyilvánulás mögött is és ezzel a katolikus egyház valóban globális fázisába lépett. (Nekünk pedig szerintem helytelen volna eleve feltételeznünk, hogy a pápánál jobban rálátunk a világegyházra.) Azt, hogy a teológia történetileg valóban mindig heterogén volt valamelyest, most valóban nem igyekeztem kimutatni. A katekizmus-szerű világos megfogalmazok előnye viszont szerintem ugyan az, ami a hátrányuk: az egyszerűség. A valóság – sok más tudományhoz hasonlóan – a filozófiában és a teológiában sem fejezhető ki kimerítő módon egyszerű és mindenki számára azonnal érthető tételek segítségével. Esetleges komplexitása nem teszi feleslegessé a teológiát (az egyszerű tételek persze nem szabad, hogy ellent mondjanak a hittitkok helyesen értett megfogalmazásainak; kicsavarni persze mindent lehet...)
„A nem-európai kultúrák helyi adottságainak integrációja a katolicizmusba olyan vita, ami a jezsuita rend alapítása óta tart, de ez a liturgikus külsőségeknél súlyosabb problémáról szól. A szubszaharai Afrikában jelenleg szinte mindenki hisz a boszorkányságban – akkor csináljunk egy speciális afrikai teológiát, melynek része a boszorkányüldözés? A helyi pünkösdista gyülekezetek felső és külső kontroll híján pont ezt teszik. Ez is a nyugati kultur-imperializmustól való megszabadulás, nem igaz? Az európai katolicizmusban legyenek a nők egyenrangúak a férfiakkal, Indiában maradjanak alacsonyabb értékűek?”
Azt hiszem, az ön által említett vita sokkalta régebbi a jezsuita rend alapításánál (bár igaz, hogy a jezsuita missziók megindulásakor felerősödött). A nem európai kultúrák egyes elemeinek integrációja valójában az Egyházzal egyidős és annak alapításával vette kezdetét (az Apostolok Cselekedeteiben sok nyomát találja ennek). Nota bene: az Egyház eredetileg nem európai produktum!
Azt viszont jól értette, hogy személyes meggyőződésem: szükség van sajátos afrikai teológiára, ami persze nem semmisíti meg, hanem árnyalja és kiegészíti a nyugati megközelítéseket. Ma mind a fekete kontinensen, mind pedig a Tanítóhivatal szintjén sok ilyen irányú próbálkozás történik – nem tudom, követi-e őket –, s ezt én üdvözlendőnek tartom. Természetesen ez nem a boszorkányüldözés legitimálását jelenti, hanem a hit misztériumainak azon katolikus százmilliók számára történő megfogalmazásának szükségességét, akik ma is hisznek bizonyos tőlünk már idegen természetfeletti jelenségekben (mágia, varázslás, rontás, gyógyítás stb.). Az ezekben való hiedelmek egyébként a felvilágosodás előtt Európában is nagyjából mindenki számára magától értetődőnek számítottak. Az pedig, hogy mit kell kultúrák fölötti értéknek tekintenünk és mit nem, véleményem szerint aprólékos tanulmányozást és egyenkénti elbírálást kívánó kérdés. (Természetesen a magam részéről a nők egyenrangúságát az univerzális igazságok közé sorolom.)
„Ön azt írja, hogy az egyházi tanítás valamiféle egységét a pluralista és nem normatív teológia mellett is biztosítaná az „antropológiai principium” és a Krisztusban való hit.”
Nem, félreértett, nem ezt írom! Én a normativitás mellett érvelek, bár azt nem „objektíve” értelmezem (ezek szubtilis filozófiai megkülönböztetések).
Satori
2018.08.14 18:06:32
„Hogyan definiálja az antropológiai principiumot? Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű fogalom. És mégis mit szavatol a Krisztusra épülő hit önmagában? Assissi Szent Ferenc, Markión, Kálvin és Torquemada egyaránt őszinte és jóhiszemű követői voltak Krisztusnak. Ettől még a kereszténységük egyformán hiteles volna és nyugodtan utánozhatom bármelyiküket?”
Egyet értek, amikor azt írja, hogy az antropológiai princípium nem egyértelmű fogalom. De gondoljon csak bele: nem csupán Markión, Szent Ferenc vagy Kálvin János Krisztus-hite különbözött lényeges pontokon (a számos lényeges hasonlóság ellenére), de Jusztinoszé, Alexandriai Szent Kelemené, Szent Ágostoné, Szent Tamásé, Descares-é, Pascal-é, Leibnizé, Karl Rahneré és Hans Urs von Balthasaré is, pedig ők mind katolikus kereszténynek vallották magukat. Egyszóval a hitelesség nehéz kérdés, ami a szellemi kontextus figyelembevétele nélkül értelmezhetetlen.
„Mint írása végén kiderül, a nézetek végső bírája ezután is a Tanítóhivatal maradna. Azonban a régi jó metafizika korában, amiről Ön, bocsánat, de elég naiv definíciót ad, létezett egy közös filozófiai, teológiai, logikai alap, mely alapon állva lehetséges volt vitatkozni, így védekezni is. A (teológiai) eszmék posztmodern pluralizmusában ehelyett maradna a Tanítóhivatal teljes önkénye abban, hogy mit tilt, tűr, támogat.”
Nem, nem gondolom, hogy a Tanítóhivatal önkénye volna az egyetlen megoldás. Viszont az igaz, hogy a magam részéről azt tartom naivitásnak (hermeneutikátlan, történelmietlen gondolkodásnak), ha valaki túlságosan nagy szerepet tulajdonít a „logikának”, amely alapján állítólag mindenki meggyőzhető az „egy(-síkú/-értelmű) igazságról”. Persze az értelmes érvelés ontológiai (és ennyiben részben logikai) alapjai természetesen szerintem sem megkérdőjelezhetőek (ezért is szállok be – véges lehetőségeimhez mérten – egy ilyen érvelésen alapuló vitába, ami csak az értelmes beszélgetés, a szót értés (verstaendigung) reményében értelmezhető. A metafizikáról szóló nézeteimről – ad usum delphini – egyébként itt olvashat valamit:
jezsuita.blog.hu/2017/04/25/mi_a_metafizika_i
jezsuita.blog.hu/2017/05/09/mi_a_metafizika_ii
(Bevallottan leegyszerűsített, de nem olyan naiv azért...!)
„És végül, ha tényleg nem akarunk naivak lenni: a nyugati teológia legújabbkori fejlődésében tagadhatatlan szerepe volt a teológusok ama vágyának, hogy integrálódhassanak a szekuláris akadémiai világba. Akkreditált egyetemek, elismert professzori címek, magas impakt-faktorú folyóiratokban való publikálás, sok doktorandusz, a nem-hívő kollégák elismerése: ezek vonzó dolgok. Cserébe csupán igazodni kellett olyan trendekhez, melyeknek semmi közük a kereszténységhez. Hasonló igazodási folyamatok az ókorban és a középkorban is léteztek, de éppen a liberális teológia szokta szigorúan elítélni azokat.”
Bevallom, ezt a bekezdését nem értettem. (Mi ellen és mi mellett foglalt állást?) A teológusok valóban tesznek erőfeszítéseket arra nézve, hogy – mint írja – „integrálódhassanak a szekuláris akadémiai világba”. Ez szerintem bizonyos keretek között helyes törekvés, és összhangban áll az Egyház azon küldetésével, miszerint mindenkinek hirdetni kívánja az evangéliumot. Ehhez tudnia kell azt a kor színvonalán megfogalmazni. Viszont azt, hogy az evangéliumi üzenet megfogalmazásakor minek "van köze a kereszténységhez" és minek nincs, az nem dönthető el a priori. (Nota bene: kezdetben az olyan dogmatikai alapfogalmaknak sem volt, mint a hüposztazis és az ouszia!)
„Ha én kijelenteném, hogy szeretnék átlépni az ortodox, esetleg a buddhista térfélre, nem nagyon látom, hogy Ön (vagy akár a pápa), a saját filozófiája alapján milyen módon tudna racionálisan érvelni egy ilyen lépés ellen, hiszen tagadja az objektív normativitás lehetőségét is.”
Nézze, nekem az a szakmám, hogy egy ilyen szándék ellen érvekkel szolgáljak. Igaz, persze – s ezt jogosan észrevételezi –, hogy nem dédelgetek olyan illúziókat (mint a korábbi racionalista apologetika), hogy ez pusztán logikai alapon és kényszerítő erővel megtehető volna, ám ez korántsem jelenti az anything goes önkénye előtti behódolást, az intellektuális kapitulációt. Éppen itt van a kutya elásva! Ön félreért, amikor azt gondolja, hogy a normativitás csak „objektív” módon volna elképzelhető. Ez egy redukcionista gondolkodás rekvizítuma, egy csak a természettudományokra érvényes tudományeszmény illetéktelen kiterjesztése a teológiára. Ennek részletes kifejtése azonban most messzire vezetne. Meg aztán írtam is már róla máshol:
jezsuita.blog.hu/2012/12/12/van-e_objektiv_vizsgaztatas_exortacio_egy_hermeneutikai_jellegu_igazsagfogalom_vedelmeben
jezsuita.blog.hu/2013/01/04/van-e_objektiv_igazsag_a_humantudomanyokban_a_realtudomanyok_objektivitasanak_bukasa_hans-georg_gada
Tisztelettel üdvözli:
Satori
Egyet értek, amikor azt írja, hogy az antropológiai princípium nem egyértelmű fogalom. De gondoljon csak bele: nem csupán Markión, Szent Ferenc vagy Kálvin János Krisztus-hite különbözött lényeges pontokon (a számos lényeges hasonlóság ellenére), de Jusztinoszé, Alexandriai Szent Kelemené, Szent Ágostoné, Szent Tamásé, Descares-é, Pascal-é, Leibnizé, Karl Rahneré és Hans Urs von Balthasaré is, pedig ők mind katolikus kereszténynek vallották magukat. Egyszóval a hitelesség nehéz kérdés, ami a szellemi kontextus figyelembevétele nélkül értelmezhetetlen.
„Mint írása végén kiderül, a nézetek végső bírája ezután is a Tanítóhivatal maradna. Azonban a régi jó metafizika korában, amiről Ön, bocsánat, de elég naiv definíciót ad, létezett egy közös filozófiai, teológiai, logikai alap, mely alapon állva lehetséges volt vitatkozni, így védekezni is. A (teológiai) eszmék posztmodern pluralizmusában ehelyett maradna a Tanítóhivatal teljes önkénye abban, hogy mit tilt, tűr, támogat.”
Nem, nem gondolom, hogy a Tanítóhivatal önkénye volna az egyetlen megoldás. Viszont az igaz, hogy a magam részéről azt tartom naivitásnak (hermeneutikátlan, történelmietlen gondolkodásnak), ha valaki túlságosan nagy szerepet tulajdonít a „logikának”, amely alapján állítólag mindenki meggyőzhető az „egy(-síkú/-értelmű) igazságról”. Persze az értelmes érvelés ontológiai (és ennyiben részben logikai) alapjai természetesen szerintem sem megkérdőjelezhetőek (ezért is szállok be – véges lehetőségeimhez mérten – egy ilyen érvelésen alapuló vitába, ami csak az értelmes beszélgetés, a szót értés (verstaendigung) reményében értelmezhető. A metafizikáról szóló nézeteimről – ad usum delphini – egyébként itt olvashat valamit:
jezsuita.blog.hu/2017/04/25/mi_a_metafizika_i
jezsuita.blog.hu/2017/05/09/mi_a_metafizika_ii
(Bevallottan leegyszerűsített, de nem olyan naiv azért...!)
„És végül, ha tényleg nem akarunk naivak lenni: a nyugati teológia legújabbkori fejlődésében tagadhatatlan szerepe volt a teológusok ama vágyának, hogy integrálódhassanak a szekuláris akadémiai világba. Akkreditált egyetemek, elismert professzori címek, magas impakt-faktorú folyóiratokban való publikálás, sok doktorandusz, a nem-hívő kollégák elismerése: ezek vonzó dolgok. Cserébe csupán igazodni kellett olyan trendekhez, melyeknek semmi közük a kereszténységhez. Hasonló igazodási folyamatok az ókorban és a középkorban is léteztek, de éppen a liberális teológia szokta szigorúan elítélni azokat.”
Bevallom, ezt a bekezdését nem értettem. (Mi ellen és mi mellett foglalt állást?) A teológusok valóban tesznek erőfeszítéseket arra nézve, hogy – mint írja – „integrálódhassanak a szekuláris akadémiai világba”. Ez szerintem bizonyos keretek között helyes törekvés, és összhangban áll az Egyház azon küldetésével, miszerint mindenkinek hirdetni kívánja az evangéliumot. Ehhez tudnia kell azt a kor színvonalán megfogalmazni. Viszont azt, hogy az evangéliumi üzenet megfogalmazásakor minek "van köze a kereszténységhez" és minek nincs, az nem dönthető el a priori. (Nota bene: kezdetben az olyan dogmatikai alapfogalmaknak sem volt, mint a hüposztazis és az ouszia!)
„Ha én kijelenteném, hogy szeretnék átlépni az ortodox, esetleg a buddhista térfélre, nem nagyon látom, hogy Ön (vagy akár a pápa), a saját filozófiája alapján milyen módon tudna racionálisan érvelni egy ilyen lépés ellen, hiszen tagadja az objektív normativitás lehetőségét is.”
Nézze, nekem az a szakmám, hogy egy ilyen szándék ellen érvekkel szolgáljak. Igaz, persze – s ezt jogosan észrevételezi –, hogy nem dédelgetek olyan illúziókat (mint a korábbi racionalista apologetika), hogy ez pusztán logikai alapon és kényszerítő erővel megtehető volna, ám ez korántsem jelenti az anything goes önkénye előtti behódolást, az intellektuális kapitulációt. Éppen itt van a kutya elásva! Ön félreért, amikor azt gondolja, hogy a normativitás csak „objektív” módon volna elképzelhető. Ez egy redukcionista gondolkodás rekvizítuma, egy csak a természettudományokra érvényes tudományeszmény illetéktelen kiterjesztése a teológiára. Ennek részletes kifejtése azonban most messzire vezetne. Meg aztán írtam is már róla máshol:
jezsuita.blog.hu/2012/12/12/van-e_objektiv_vizsgaztatas_exortacio_egy_hermeneutikai_jellegu_igazsagfogalom_vedelmeben
jezsuita.blog.hu/2013/01/04/van-e_objektiv_igazsag_a_humantudomanyokban_a_realtudomanyok_objektivitasanak_bukasa_hans-georg_gada
Tisztelettel üdvözli:
Satori
Jezsuita bloggerek
Miserando atque eligendo – megfontolások Ferenc pápa lelkipásztori megközelítésmódjáról
2018.04.30 22:32:51
Miserando atque eligendo [Az irgalmasságot és a megkülönböztetést gyakorolva] – ezt a mottót választotta Bergoglio püspöki jelmondatául, s ez maradt pápai címerének felirata is. A jelmondat, amint az lenni szokott, egyúttal program is. Ebben a néhány szóban – mely eredetileg a Szent Beda…..
Satori
2018.05.04 05:33:43
Tisztelt @matthaios: Kolléga!
Ugye nem úgy értette a fenti megjegyzéseit, hogy a pápa nem ismeri a Bibliát és a katekizmust? A vita más szinten zajlik.
Kedves @khamul: és @Déli pályaudvar: Kollégák!
"Ebben a kérdésben Krisztus teljesen világosan megnyilatkozott"; "A többi maszatolás."
Krisztus abban a kérdésben is "világosan megnyilatkozott", hogy "Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik" (Mk 16,16). - Az Egyház Tanítóhivatala mégis elítélte azokat, akik ezt a tételt szigorú vagy kizárólagos értelemben értelmezik (DZ 3866-3873).
A Biblia fundamentalista (litteralista) értelmezését egyébként ugyanezen Szentírás lapjain a Sátán képviselte először: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, hiszen írva van..." (Mt 4,6) és maga Krisztus Urunk utasította vissza - a fenti értelemben - a lehető leghatározottabban (Mt 4,7).
A teológia komoly tudomány, összetett szempontokkal. Vagdalkozásokkal ugyan lehet efemer győzelmeket aratni egy vitában, de az igazságot kutatni nem lehet. Általában véve ez különbözteti meg a katolikusokat a szektásoktól.
Egyébként ennek a posztnak a témája - mint a címe is mutatja - Isten irgalmassága és a megkülönböztetés, mint Ferenc pápa eljárásmódjai, amelyek kulcsot adnak a megértéséhez. A házasság felbonthatatlansága nem volt téma; az egyszerűen fel van tételezve, mint az AL-ban is. Önmagában tanulságos, hogy hogyan lehetett a kezdetektől eltéríteni ezt a "beszélgetést" az eredeti témától, és hogy ez milyen sikerrel történt, de ebbe most ne menjünk bele.
Ezen a blogon beszélgetni akarunk, ami nem a relativizmus szinonimája, hanem a zártság és az ítélkező magatartás ellentéte. Aki szívesebben ítélkezik és kinyilatkoztat, mert fél higgadtan meghallgatni mások tapasztalatait és az esetleges ellenvéleményeket, az ezzel megakadályozza az árnyaltabb szempontok felszínre kerülésének lehetőségét. Az ilyeneket arra kérem, hogy menjenek máshová "beszélgetni". Az ilyen magatartás ugyanis szellemi környezetszennyezés, ami itt nem élvez támogatást.
A merevség egyébként soha nem a magabiztosság vagy az érettség jele.
Tisztelettel:
Satori
Ugye nem úgy értette a fenti megjegyzéseit, hogy a pápa nem ismeri a Bibliát és a katekizmust? A vita más szinten zajlik.
Kedves @khamul: és @Déli pályaudvar: Kollégák!
"Ebben a kérdésben Krisztus teljesen világosan megnyilatkozott"; "A többi maszatolás."
Krisztus abban a kérdésben is "világosan megnyilatkozott", hogy "Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik" (Mk 16,16). - Az Egyház Tanítóhivatala mégis elítélte azokat, akik ezt a tételt szigorú vagy kizárólagos értelemben értelmezik (DZ 3866-3873).
A Biblia fundamentalista (litteralista) értelmezését egyébként ugyanezen Szentírás lapjain a Sátán képviselte először: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, hiszen írva van..." (Mt 4,6) és maga Krisztus Urunk utasította vissza - a fenti értelemben - a lehető leghatározottabban (Mt 4,7).
A teológia komoly tudomány, összetett szempontokkal. Vagdalkozásokkal ugyan lehet efemer győzelmeket aratni egy vitában, de az igazságot kutatni nem lehet. Általában véve ez különbözteti meg a katolikusokat a szektásoktól.
Egyébként ennek a posztnak a témája - mint a címe is mutatja - Isten irgalmassága és a megkülönböztetés, mint Ferenc pápa eljárásmódjai, amelyek kulcsot adnak a megértéséhez. A házasság felbonthatatlansága nem volt téma; az egyszerűen fel van tételezve, mint az AL-ban is. Önmagában tanulságos, hogy hogyan lehetett a kezdetektől eltéríteni ezt a "beszélgetést" az eredeti témától, és hogy ez milyen sikerrel történt, de ebbe most ne menjünk bele.
Ezen a blogon beszélgetni akarunk, ami nem a relativizmus szinonimája, hanem a zártság és az ítélkező magatartás ellentéte. Aki szívesebben ítélkezik és kinyilatkoztat, mert fél higgadtan meghallgatni mások tapasztalatait és az esetleges ellenvéleményeket, az ezzel megakadályozza az árnyaltabb szempontok felszínre kerülésének lehetőségét. Az ilyeneket arra kérem, hogy menjenek máshová "beszélgetni". Az ilyen magatartás ugyanis szellemi környezetszennyezés, ami itt nem élvez támogatást.
A merevség egyébként soha nem a magabiztosság vagy az érettség jele.
Tisztelettel:
Satori
Satori
2018.05.04 09:36:12
@Déli pályaudvar: Te pedig maszatolással vádoltál - ugyanilyen érzés volt. Így nem jutunk messzire.
Javaslom, hogy engedd meg, hogy mikor, kivel és miről akarok vitatkozni.
Ez a poszt az irgalmasságról és a megkülönböztetésről szól. A katolikus erkölcstan nem csak a szexről szól.
Javaslom, hogy engedd meg, hogy mikor, kivel és miről akarok vitatkozni.
Ez a poszt az irgalmasságról és a megkülönböztetésről szól. A katolikus erkölcstan nem csak a szexről szól.
Satori
2018.05.13 16:58:43
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
jezsuita.blog.hu/2018/10/30/dekonstrukcio_es_emberi_jogok_izelito_jacques_derrida_posztmodern_filozofiai_gondolkodasabol (azzal kapcsolatban, hogy szükség van, olykor szükség lehet egyfajta kritikus, távolságtartó, dekonstruktív magatartásra/gondolkodásra).
jezsuita.blog.hu/2017/01/10/atmeneti_korunk_teologiaja_es_spiritualitasa_charles_taylor_nyoman (ez pedig azzal kapcsolatban, hogy vajon működik, működhet-e a Szentlélek a Katolikus egyház intézményes keretein kívül).
Elismerő üdvözlettel és őszinte nagyrabecsüléssel:
Satori