Regisztráció Blogot indítok
Adatok
viclickity

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
"Ööö... akkor most így jártunk". Ádám az őszelő legügyetlenebb adatszerzős sztoriját meséli el, a balfácánnak a telepített szoftverek listájára fájt a foga, amit egy telefonnal akart volna megszerezni, sikertelenül. Történet alant: megosztom veletek az év…..
viclickity 2008.10.02 11:08:10
Köszönöm a korrekt választ és érvelést. Igyekszem én is ilyen formában válaszolni rá:

Tapasztalataim szerint két féle TM-es létezik. Az egyik kategória az akik, máshol nem tudnának elhelyezkedni, vagy ha el is tudnának szakmájuk és lehetőségeikhez mérten TM-esként keresnek többet. Ők már nem szeretnének túl sok mindent az élettől, teljesen kényelmes nekik, hogy telefonálgatnak és ahhoz képest jó pénzt kapnak érte. Emelett van idejük foglalkozni a gyerekükkel, bármi van elengedik a munkahelyéről, behívnak valaki mást ésatöbbi. Őket is meg lehet érteni valahol.

És van a másik kategória pl én is ide sorolom magam. Nem tartom magam hülyének, bár vannak korlátaim. (Bocs nem fogok fölösleges álszerénységi köröket futni, ha már tényeket írok le.) Egyetemre járok, ami önhibámból adódóan, de nem az eszem hiánya miatt állami finanszírozású lett. Informatika. Félévente 165k a tandíj, amit kikell fizetni, emelett élni is kell. Nálunk van lehetőség túlórázni, jó a pénz, és úgy vagyok vele, hogy abban a témakörben amiben mozgok TM-esként, maximálisan felkészült vagyok. IT kampányokat hívok, és sokszor van olyan, hogy egy-egy IT vezetőnek én mesélek el dolgokat (ez mondjuk nem az én érdemem, hanem az ő hiányuk). Tehát mindebből azt szeretném kihozni, hogy felelősséggel végzem a munkámat, akármelyik ügyfélnek gondja van, amit csak lehet megteszek azért, hogy azon segítsek. De lehetőségem nincs máshova menni mert nem engednek el iskolába, mert nem ilyen jó a hangulat, és bár hihetetlennek hangzik, sok ügyfél örül annak, hogy egy felkészült hozzáértő ember hívja föl őket.

Nekem valahogy lelki békém megvan abból, hogy segíthettem, hogy megköszöni az ügyfél. És nem hiszem, hogy emiatt kevesebb lennék bárkinél. Ha pedig belefutunk egy bunkó emberbe mi vagyunk az elsők akik vegiggondolják, nyilván sokat zavarjuk szegényt, nyilván rosz napja van, nyilván épp gondjai vannak, ezért bunkó, tisztelettel elköszönünk. Csak az emberek visszafelé már nem gondolják soha végig, lehet nem egy idegent aki telefonál kell leteremteni, mert attól nem fogja jobban érezni magát.