Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Csótilaci

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.09.23. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Szívlapát | a Kreatív magazin játszóblogja Uj Péter és a pofátlanul hazudó reklámosok 2008.09.25 11:52:00
Most mondják meg, hát nem az élet a legnagyobb rendező (szerkesztő)? A tegnapi Népszabiban pont az egri reklámkonferenciáról szóló tudósítás mellé tették Uj Péter Szerdáját, amiben felszabadultan és szórakoztatóan gyalázza a tömegtermelt joghurt mellett az azt reklámozókat…..
Csótilaci 2008.09.25 15:20:14
Uj Péter "joghurtjához":
Én lemaradtam róla (mármint a cikkről), de itt köszönöm a lehetőséget. Belenyaltam, és végig kikanalaztam...
No mármost az a kérdés ötlött fel bennem, hogy mi a gond a cikkel? Van benne tán valami, ami nem igaz??
Nem lehet, hogy a "veszett szexepil" ezért tud már konferenciatémai magaslatokba törni, mert a kommunikációk öncélú, "öldöklő" versenykényszerének nyomása alatt, kínunkban, valódi marketing helyett, önigazolásként ilyeneket tudunk magunkból kiizzadni, hogy "élőflórás" az, ami lényegénél fogva élőflórás???!!!
Teszem hozzá: és akkor hatalmas mellénnyel "lemosolygunk" az olyan múltbéli "cucilista förtelemreklámokra", mint "Cipőt a cipőboltból".
Tévedés ne essék, utóbbi szerintem is elé "furcsa", hogy ne mondjam, szinte bélsár szaga van.
De könyörgöm, mért hisszük magunkról, hogy "aaaannnnnnyiraaaa okosaaaaak" vagyunk, hogy az "élőflórás joghurt"-tal bármit is léptünk előre????.
Térjünk a lényegre! (Végre...) (Jegyzem meg: ez is az általam már más topicok kapcsán sokat magasztalt Budapest Bank kampány szlogenje... azt is megejgyzem, hogy vannak komoly vitázó feleim a BB kampányról, ám ez engem nem tántorít el, legfeljebb annak bizonyítéka, hogy a mi szakmánk bizony igen szubjektíven megítélhető. Észnél kell tehát lenni, amikor "értékeket" alkotunk!!!)
Szívlapát | a Kreatív magazin játszóblogja Öklözőzsír kreatívoknak 2008.09.23 20:33:00
"Szórakoztató kreatív alkotóverseny" - ezzel a címmel hirdetett programot a magyarországi Art Directors Club (ADCH) az egri reklámkonferencián. Fenyegetően hangzott és sajnos tényleg egy gólyatáboros szerencsétlenkedés lett belőle egyre fogyatkozó közönség előtt. A…..
Csótilaci 2008.09.25 12:49:19
Nos, így már kezdek "veled lenni" heartattack Kolléga!
Szerintem is a megoldás kulcs: többett kellene beszélgetnünk (és ez ittt most nem az ismert, sikeres reklámszlogen...).
Mondom, többet kellene beszélgetnünk, és nemcsak konferenciákon, hanem a szakmai hétköznapokban is.
Van abban igazságod, hogy három korosztály, háromfelé húz... ...ez meg majd "szétrepedéshez" vezet. Ráadásul mindegyik saját megát éli meg "csúcs"-nak.
Azt gondolom ideje elővenni a mindig hatásos "egymás iránti türelmet", levetkőzni a kialakult előítéleteket, és komolyan figyelni arra, mit is mond a másik. Még akkor is türelmes figyelemmel hallgatni, ha más korosztály béli. Ez mindhárom csoportra vonatkozik: az "öregeknek" sem kizárólag az "észosztás" a feladatuk...(ha a "sztáröregek" is gyakran vissza(le)merülnének a napi gyakorlati munkákába, akkor átélhetnék, milyen az, együtt gondolkodni a tehetséges fiatalokkal. És észrevétlenül tanulni lehetne egymástól, és észrevétlenül valódi, intimközelségű, tartalmas embrei/szakmai PÉLDAKÉPEKké válhatnánk egymás számára. De ez csakis akkor működik, ha együtt húzzuk az evezőt, és mindőnknek egyformán kérgesedik a tenyere. Enélkül az "öreg" valóban "belegyöpösödik" a pépéptébe (ami jóesetben maga csinál meg, de halottam már olyat is hogy " a kollégáim készítették elő nekem, jaj annyi volt benne a hiba..."), a fiatal meg joggal kiröhögi!
Tehát szerintem a legtutibb együtt maradni kortól függetlenül a napi munkában. Aki "felzárkózik" az elefántcsont toronyba és csak "szakmai vezető, azaz ász lesz", menthetetlenül elidegenedik, és rövidesen "félt" és nem "tisztelt" bálvány lesz (tán nem véletlen, hogy a magyar népnyelv a kártyában az ászt 'disznó'-nak mondja...). Az igazi Mester együtt gyalogol mezítláb a Tanítványaival, és ilyen is marad (még ha keresztre feszítik is érte). Más analógiával (a pluralitás végett): a keleti bölcs guruk is tanítványaik közt a földön ülve, a porba rajzolva adnak át genációkon át, tömegeknek örök bölcsességeket, a legritkábban találod őket nemzetközi "sztárpódiumokon". Megjegyzem, az efajta "öregek" lehet, hogy még pépéptét sem használnak: csak rajzolnak a porba, A fiatal meg, ha gondolata támad, belerajzolhat az ő ábrájába, és máris együtt alkotnak tovább, mindenki okulására... (10-20-30 éve, akkori munkehelyemen, a Hungexponál így "beszélgettek" a kiállítástervező-építész (ma kreatív-designer :-)) ) kollégák: egy négyzethálós papírlapon "egymásba belefirkálvaszakmaivitatkozva", kiagyalták a jobbnál jobb, egyszersmind FUNKCIONÁLISAN IS MŰKÖDŐ, MŰSZAKILAG IS LÉTREHOZHATÓ látványötleteket (hej, ha pénz is lett volna az igazi megvalósulásra!!!), ezenközben ELFOGADTÁK,MEGKEDVELTÉK ÉS TISZTELNI kezdték egymást és jó pap módjára "holtig tanultak" egymástól: fiatal az öregtől emberi/szakmai böcsességet, öreg a fiataltól naprakész új ismereteket! Mindenkinek jó volt, és nem kellett "csapatépítő, meg szakmai tréningekre, tanácsadókra" költeni a büdzsét (mert nem is volt ,s ez lehet, hogy így nézve előny...) Folyománya: egy-egy születésnap, névnap nem "meghívásos party" volt, hanem saját magunk által kitalált és kivitelezett " ajándék-event-fiesta", amely esetenként "felbolygatta" az egész vásárterületet, és a "műsorban" mindenki benne volt! Így éltünk, együtt,csapatban, 20 évestől nyugdíjasig.
Ugyanígy lehet ma is! Tedd félre a "világi kütyüket", merj belenézni "kortalanul" a partnered szemébe, tiszteld meg azzal, hogy intelligensen, türelmesen őszinte vagy hozzá, fogadd el, hogy ő is az veled és akkkor, de csakis akkor, tudtok "beszélgetni".
Én a magam életéből tudom, hogy beszélgetve a leghatékonyabb, minden pépéténél, de még az "ultraszupermultiultimatemegagigadigitáluniverzális" csodacuccoknál is jobban működik az "együttélés" és -alkotás. Mert minden apró rezdülést előre tisztázunk, mindenki ugyanazt érti rajta, és utólag nem kell javítgatni. Nincs egymásban "bűnbakkereső" szemrehányás, és csapat lesz a csapat...
És még valami nagyon fontos: ne csak az "ügyeletes sztár"-okra figyeljünk (akár öreg, akár közép, akár fiatal...), halljuk meg, mit súgnak csöndben a nem annyira "nyomulósak". Tán az sem véletlen, hogy ők manapság úgy elcsöndesedtek... Az is lehet, hogy nincsenek is csöndben, csak (velem ellentétben) tömörem, velősen mondják, s hangjuk ezért vész el a "zajban"!
Szerintem ez nem nagy tudomány, pofon egyszerű, csupán tenni kell, nem gyanakodva méregetni a szembe jövőt...
Csótilaci 2008.09.25 14:30:45
Csótilaci 2008.09.24 15:12:13
Kollégáim az Úrban!

Az az érzésem, ez már tényleg a vég kezdete!
Mármint, amivé a reklámszakma mára lett, s aminek az itteni jelentések alapján (nem lehetek ott...) a konferencia tűnik. Az ottani törénések valószínűleg a mai létforma kicsúcsosodásai.
Ezzel együtt, szerintem ne vitassuk el legalább a jó szándékot senkitől: a konferencia szervezőtől, a színpadra felülő kreatívtól, meg az újságírótól se!

Szóval, érdekelne heartattack kolléga, hogy mondani is akartál itt valamit, vagy csupán dühöngsz, hogy indulatokat gerjessz??? Őszintén kíváncsi lennék arra is, hogy Te hoygan láttad ugyanezt. Amíg ez nincs ide kitéve, addig bizony a Kreatív újságírójának látásmódja a mérvadó.

Tehát ne perlekedjünk, hanem mondjunk véleményt egymás hasznára, abból születik a közös haszon. Megismétlem, én nem vagyok ott, tehát érdeklődéssel, nyitott lélekkel, pozitív befogadói attitűddel, meg számos más ilyennel várok minden "nézőpont-megnyilvánulást". Azt is mondhatnám, esetünkben én (meg még néhány "konferenciakerülő") vagyok a "véleményvezérek által befolyásolható fogyasztó". Nosza, harcoljatok értem...okosságokkal.
Ha Te is csupán "öklözőzsírral sikosított" ököllel árnyékboxolsz, akkor az is a vég kezdetének része..
Szívlapát | a Kreatív magazin játszóblogja Emese szivet kap 2008.09.22 19:56:00
  Ma eddig összesen hatszor néztem meg szakállas Emesét és a motort. Alkalmanként pedig további háromszor hallgattam meg az utóbbi hónapok legcsodálatosabban megírt és elmondott mondatát: "Mettált bírod-ot". Ez egy gerappa. Szív jár érte! Ugyan nyugdíjba vonult…..
Csótilaci 2008.09.24 11:59:29
Én tegnap futottam bele "motoros Emesébe" (rendőrt nem kellett hívni...)
Szerintem az egész BB arculatváltó kommunikáció kitűnően működik. Példaértékű, amint egy jól átgondolt stratégia mentén, következetesen együtt halad az okos megrendelő profi marketing részlege az őt tökéletesen értő, vele együttgondolkodó kommunikációs partnerekkel. A kommunikáció villágos, érthető, derűs, nem tolakodó, pont jól van "kimérve" ahhoz, hogy pozitívan reagáűljon rá a befogadó. Eredmény: fél év után már nem is emlékszünk a "régi" BB-re, az "újat" pedig kedveljük. Ez a stratégiai cél, nem? Hát akkor minden OK.
Beszúrok ide egy liket egy másik bejegyzésemhez, ahol a kampány közterületi vonatkozásait mondom, kissé szélesebb "elmélkedésbe" ágyazva. (Nézd meg, ha érdekel, nem akarok itt helyet foglalni vele...):
szivlapat.blog.hu/2008/09/20/sok_ugyfel_sok_kozhely?fullcommentlist=1#c3437403

Elfogulatlan a véleményem, a BB nem a mi felületeinket hirdet (bár örülnék az ilyen gondolkodású partnereknek...)
Az kommunikációjuk kulcs szerintem az ott is idézet BB marketing igazgatói mondat: "át kell alakítanunk a gondolkodásunkat... ...médiaspecifikusan kell kommunikálni."
Ők erre a gondolatra jutottak, meg merték lépni... ...és bejön, működik, mert sokkal közelebb van a szakmai alapigazságokhoz, mint a "köldöknézegetés", vagy a körbe-körbe járkáló, fékevesztett, felpörgetett útkeresés. Azt gondolom, ha folyton egy stadionban köpályán futnak a versenyzők, valaki mindig megnyeri a versenyt, de a stadionon kívülre, a "nagyvilágba" soha nem jut senki. És bizony egy idő után még a folytonos "célszalagszaggatás" is unalmassá válik és versenyző és néző egyaránt depresszióba fárad... Ma erről beszélget a szakma a reklámkonferencián,az "elveszett szexepil" tárgykörben.
"Át kell alakítani a gondolkodásunkat...", vagy kezdjünk szedni "dilibogyókat!!!
Szívlapát | a Kreatív magazin játszóblogja Sok ügyfél sok közhely 2008.09.20 16:24:00
Tévé és internet, tartalom és hirdetés. Ezekkel a kulcsszavakkal a ültette egy csoportba az R-Time Spielmann Katalint, a Coca-Cola regionális médiamenedzserét, Szabó Andreát, a Budapest Bank marketingigazgtóját, Szabó D. Tamást, a Magyar Telekom médiaszakértőjét, Szabolcsi Verát,…..
Csótilaci 2008.09.23 12:44:27
"BB: át kell alakítani gondolkodásunkat egyes csatornákat más-más módon fogyasztja a fogyasztó, ezért médiaspecifikus kommunikációt kell folytatni."

Úgy van!...és akkor most majd jön egy nagytekintélyű "nemzetközi csodakakukk", aki ezt majd egy nemzetközi fórumon, esetleg "frissen" megjelent bestseller szakkönyvében is deklarálja. Ettől a pillanattól csakis az lesz trendy, aki magáévá teszi a "legújabb" nézetet - és így rövid idő alatt valóban megváltozik a gondolkodásmódunk, és médiaspecifikusak leszünk (már aki ad magára valamit, és a "profi fősodorba" akar tartozni továbbra is...).
Csakhogy! Én már elég régóta művelem a kommunikációs szakma "nehéziparát", hogy ismét lássam, ismét közeleg egy "új hullám"-ként a melegvíz feltalálása, avagy a csőben a lyuk felfedezése.
A médiaspecifikus kommunikáció ugyanis már létezett (jobb korokban): a 70-es, 80-as, még tán 90-es években is markánsan különbözött egymástól a rádió, az írott sajtó (ezen belül műfajonkénti eltérések is tetten érhetőek voltak...), a TV, mozi, a plakát(közterület), a kiállítás-konferenciaipar, stb, valamint "médiaspecifikusan" folyt ezeken a csatornákon a kommunikáció. Nem csak itthon, külföldön is!!! (A kevés hazai reklám lehet, hogy tartalmában "kezdetleges volt", miként a piacgazdaságunk, de vitathatatlanul médiaspecifikusan jelent meg!)(Azidőtájt én "szerencsés kiállításszervező"-ként igen gyakran járhattam külföldön, franciák és taljánok borai mellett belekóstolva Nyugat és Kelet kommunikációs kultúrájába is...) Nem szólva arról a hatalmas élményről, hogy itthon is a szakma akkori, "vészterhes frontokon", gyakorlatban edződött nagyjai, személyes tapasztalataikon alapuló betonbiztos tudást adtak át nekünk szimpla "kollégai" alapon.
Nos tehát azidőtájt így ment, médiaspecifikusan: a plakát plakátként üzent röviden, az újsághirdetés aszerint részletesebben, a film látványosan, a rádió csevegőn vagy informatívan (mikor mi kellett...), a kiállítás meg "vedégfogadósan", ráadásul interaktívan! (OK, internet még nem volt, de a kezdemények már csíráztak...)
...És akkor egy akkori "nemzetközi csodakakukk" az údonság erejével bedobta a nagy ötletet, hogy "médiaszinergia" meg "integrált kommunikáció", meg "egységes arculati elemrendszer", meg stb. Ezzel egyébként önmagában nem is lenne baj. A baj az, hogy ebből aztán kiegészülve a "felpörgetett scheduling"-al meg az egyébként oly fontos "budgetmanagement"-el, fantáziátlan egysíkúság, leegyszerűsödött elemhasználat, kreativitáshiány, szakmai,művészeti alapelvek elfelejtése, előbb olcsó, majd ismét egyre drágább kommunikációs "fércművek" elszaporodása, és ezek gyakorta erőltetett, médiaidegen közzététele lett! Ez így egyszerre leírva, lehet, hogy túl "durvának" tűnik, de egyszer végre nézzünk már szembe a "démonnal".
És ez a "régi jól bevált dolgok" mindáron történő kihajítási törekvése, ez a "majd mi jól megmutatjuk, hogy 'ezek' milyen ostobák voltak" mentalitás vezet oda, hogy időről-időre "át kell alakítani gondolkodásunkat egyes csatornákat más-más módon fogyasztja a fogyasztó", azaz tiszteletben tartani az évszázadok során szilárddá formálódodott társadalmi/kommunikációs alaszabályokat (aranymetszés...). Mondom, az alapokat, azokon belül (azokon belül) persze lehet és kell is kreatívan alkalmazkodva a mindenkori korszellemhez újítani, kísérletezni, de TILOS öncéllá magasztosítani a versenyt, pláne a "kommunikációk" háborúját. Akkor üres és hazug lesz a marketing!

Hogy érthető legyen, miről beszélek, példa a közterületi kommunikációból:
Abszolút médiaspecifikus a Budapest Bank elmúlt félévben folytatott "plakátkampánya", minden elemében (már amiket én látok...). Világos háttereken, kevés látványelem (általában egy arc) kiugró, sötétebb tónussal, plusz egy másik kiugró tónussal megalkotott szöveges üzenet, ami pontos, érthető! Mindez egyébként együtt dolgozik a többi kommunikációs csatornán folyó kommunikációval. Még az "álruhás Emese" is azonnal átjön. Az Örs vezér terén a védőháló plakáton fehér alapon, fekete cilinderes "Emese", piros szlogen, a Fehér útra befordulva azonnal látható, és egy pillantással felidézi az összes kapcsolódó reklámfilmet, részletinfot. A "titok": a köztérre valódi médiaspecifikus plakátot gyártottak, nem pedig ötlettelenül kivették a TV-spot leglátványosabb(nak vélt) képkockáját -azt a tévképzetet követve, hogy az a jó, ha mindenütt ugyanazt kapja a "fogyasztó".
Lehet, hogy e plakátok nem "wowdekreatívavantgardinternationallytrendy"műalkotások, de nem is az a dolguk, hogy galériákban és aukciókon legyenek sikeresek. Ahelyük az utcán van, és 5 másodperces üzeneteket kell közvetíteniük. Ezt tudja egy művészi plakát, ezért teremtették anno igazi, nagy művészek a plakátművészet műfaját!!!
Az ellenpéldákat nem sorolom, mindenki nézze meg ilyen szemmel a plakátokat, és azonnal látható, hány valódi, a plakátművészet alapszabályait tudó kampány fut, és mennyivel több "hályogkovácsot" meg az ő "műveiket" átengedő megrendelő "szakembert" lehetne a székéből felállítani, ha valóban fogyasztócentrikusan kívánnánk kommunikálni.
Nem is kell a teljes plakáttállományt megfigyelni, elég, ha az építési védőhálók giga felületein tesszük fel a kérdést: mit keres itt egy sokszereplős, ezerszínbe üzenetet jól elrejtő képkocka a filmből???
Szívlapát | a Kreatív magazin játszóblogja Fabricius a felelősségről és a boldogságról 2008.09.18 17:19:00
A Republic kreatívigazgtója előadásában alapvetően a kommunikátorok felelősségéről beszélt. Kinek és miért jó felelősen gonolkodni és dolgozni? 3 logikai kör, részletesen. 1. logikai kör Pár szó arról, hogy Fabricius Gábor (FG) Csíkszentmihályi rajongó, mert a tudós…..
Csótilaci 2008.09.23 10:02:08
"10 éve csinálom ezt a munkát és kezdtem azt érezni, hogy ez nem mehet így tovább."
Ezt mondja FG, aki már egy egészen más korosztály, mint én vagyok (mi vagyunk...). Ha már Ti, fiatalok is ezt érzitek, akkor azt mondom: van még remény!
Én 1978 óta csinálom ezt a munkát, és imádtam a kezdetekben. A nap 24 órája jelentett teljességet, igazi élvezetet! (Én nagyrészt külföldi kiállításokat, rendezvényeket, országmegjelenéseket szerveztem, ha nem ezt, akkor közterületi kommunikációt műveltem(művelek)). Emlékeim szerint a 80-as évek vége, 90-es évek eleje tájékán történt valami, ami elindított egy olyan negatív spirált, amitől mára "hamissá" vált a kommunikáció. Én azt mondanám, a "mindent fogyasztás" kommunikációval (is) erőltetett "értéke" lépett a "minőség-fogyasztás" valódi értéke helyébe. És ezt a kommunikációs szakma is csak késve vette észre (sokáig szolgált rossz gazdát...). Jómagam is már-már meghasonlottam önmegammal, azt gondolván mostanság, hogy "az én országom nem evilágból való". Ám, ha egy "csupán" 10 éve szakmaművelő ifjú véleményformáló, kommunikációs-guru is "érzi a világvége közeledtét", akkor megerősít önhitemben: mégsem én (mi) vagyok(gyunk) a "gyöpösagyú, kivénhedt csatalovak", hanem a világ és annak kommunikációs környezete hagyta "elfajulni" a dolgokat és most egy "Bad Moon Rising"-gal kell szembesülni (CCR-J.Fogerty után szabadon...). Mindez persze -örömmel látom, hogy az "ifjak is így látják- visszafordítható, "megmenthető a világ". Csupán annyi kell, hogy a határozott elválasztó, megkülönböztető vonalakat ne a "régiek és újak", hanem a társadalmi/szakmai/minőségi felelősséggel, ill felelőtlenül gondolkodók között húzzuk meg! Az ily módon "felelőslelkületűek" összefogása hatalmas sorsfordító erő lesz! De meg kell kerenünk és találnunk egymást, és össze kell állnunk egy csapatba.

Egy ilyen kiváló összefogási terület lehetne a közterületi kommunikációban a PR-reklám-média területek együtt gondolkodása az épületehomlokzat-felújítási projektekben (jelenleg szimplán építési védőháló reklámok...). Ha a hirdetők és tanácsadó-ügynökségeik "társadalmi tudatosan" gondolkodva használnák ezt a kommunikációs csatornát, belátnák, hogy ezzel, az ilyen felületek finaszírozásával, a hirdetésen túl olyan közügyeket is látványosan, kézzel foghatóan és vitathatatlanul nyilvánvalóan szolgálnának, mint városkép szépítés, város- és környezetvédelem, társasházak, közintézmények, önkormányzatok forráshiány gondjai, stb. Ha az ebben a médiumban nyilvánvalóan benne rejtező óriási PR hasznokat is realizálnák a kommunikációjukban (mindezt akár egy fillér kiegészítő költés nélkül, hisz csupán beszélniük kell róla minden fórumon...), akkor PR-ben, márkaépítésben a hirdetési hasznok többszörösét realizálhatnák. Egy efajta "felelősségtudatos" cégkommunikációs stratégia nyilvánvalóan megvalósítaná a gyakorlati CSR-t a projekt első pillanatától a follow-up utolsó zizzenéséig! Természetesen ehhez garantált, minőségi épületfelújításoknak kell mindenkor a projektek hátterében állni (nem elég egy "kétes engedélyű, majd hirtelen eltűnő" állványzat, néhány hétig, hónapig...)! Egy ilyen léptékű hirdetői-kommunikációs-médiás összefogás, példa értékénél fogva, igen sokban segítené a közterületi szakma "öntisztulását" is, igen nagy könnyebbséget okozva az építésügyi hatóságoknak is: jó eséllyel megszűnnének az "ügyeskedő, kamu, látszat felújítások", mert maga a hirdető, finaszírozó-kommunikáló márka követelné meg a valódi, minőségi munkát saját renoméja érdekében...

Én így látom a jövőnket, és kész vagyok "felelősökkel" társulni.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása