Adatok
Ellenálló
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mára mindenki számára világossá vált: az MSZP kisebbségi kormánya a kudarcok kormánya. Mindent elrontanak, amihez hozzányúlnak, vagy amibe belekezdenek. Kudarccá vált minden intézkedés, kudarcba fulladt minden reformnak nevezett ámokfutás, az egészségügytől a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Van egy erdő, ahol békében megélnek a hiénák, és a madarak. A madarak jóízűen fogyasszák amit a hiénák meghagynak nekik. Csiripelgetnek, hitelből, uzsorakamatra fészket építenek, fiókákat nevelnének, akiket persze a kakukk kitúr a tanulásból, és ha betegek, meghalnak, mert Dr. Bubó, a komoly tudású orvos, már rég nem ezen a tájon végzi kiváló szakmunkáját, hanem, mint néhány más költöző madár, ő is zsírosabb magban bővelkedő országokban él már.
Az itt maradt madaraknak egy papagájraj igyekszik elrikácsolni, mit kell fütyülni, ők pedig sután, és kishitűen bár, de utánozzák. A fontos, hogy csak nyugalom legyen a harkályok által lassan ementáli sajt lyukacsossá vájt odvas, korhadt fák közt, ahol a hiénák alattomban, és elégedetten vadászhatnak, merthogy a papagájok, a harkályok, a kakukkok, de még Dr. Bubó nemléte is az ő malmukra hajtják a vizet. Fogy a madársereg, elhullnak. A régi üde zöld, sokmillió ékes madárfüttyel teli erdő már csak üszkös, madártetemmel, és hiénapiszokkal teli csontvázként mered az égre, mintha könyörögne a múlt dicsőségéért.
Az erdőben laknak azonban gondolkodó, elmélkedő, komoly erkölcsi alapokkal rendelkező, tettre kész emberek is, akik ápolnák a fákat, elzavarnák az élősködőket, a ragadozókat, ismét virágzó fákat, egészséges életet akarnak még a tolluk hullott, papagáj rikácsolást dadogó, elhomályosult tudatállapotban mind bénábban szökkengető, de lassan inkább már csak lomhán mászó, pusztuló madarak számára is. A madarak viszont egyre csak elhúzódnak, mert a hiéna azt sziszegte, a kakukk azt kurjantotta, a papagájok azt rikácsolják, de még a harkály is azt kopogja: „Vigyázz, az ember veszélyes! Taszítsd el magadtól, mert csak károdra lehet! Nézd, összesöpri és felgyújtja a lehullott leveleket, tapasztgatja a fák sebeit, öntözi a virágokat! Zajt, füstöt, sarat képez! Micsoda kártékony teremtés!”.
Az emberek mégis jönnek, kitartóan, néhány ezren, felelősségteljesen, tudatosan, de egyre szomorúbban, mert látják, a madarak megásták a sírjukat, a fák kidőlnek lassan, a bokrokat és a virágokat már rég ellopták a szarkák. Ők tudják, az enyészet honnan kezdődött, miért, és kik által zajlik, csak hát madárul nem értenek, nem beszélnek, papagájul meg soha nem is fognak. Gondolkodnak, talán le kéne lőni néhány hiénát, vagy papagájt, vagy szarkát, vagy harkályt, vagy mi mindent…? Valahol azonban nagyon is tudják, száz másik lép a helyére!
Emberek, lehet, hogy le kéne választani az erdőt, és kicsit odébb építeni egy csodálatos falut, termő kertekkel, virágos mezőkkel, friss vizű patakokkal, árnyas ligetekkel?