Adatok
Legéndy Kristóf
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Jó vagy rossz? Mi egyáltalán a célja ennek a kiállításnak? Beszélhetünk-e még emberi méltóságról? Kinek mi az álláspontja? Folytathatnám még a kérdések sorát, de gondolom ezek mindenkiben megvannak, akik hallottak erről a kiállításról vagy már meg is tekintették. Egyik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
TESTEK
"Elsőre talán egyértelmű: emberi testeket fogunk látni. Nem élő, hanem halott emberek testét. A hosszú sorban állás azonban hagy időt a gondolkodásra, hogy milyen is egy emberi test. A lassan haladó sor türelmetlen toporgása jól mutatja az emberi test: mozgó, élő, működő valóság, amely titokzatosan hordozza a személyes, egyedi és megismételhetetlen jegyeket. Persze a Király utcai Design Center pincéjében látható tárgyakról ez nem mondható el, hiszen a kézbe kapott kis leporelló egy kipreparált halott ember szétnyitható képét ábrázolja.
Csigalépcső vezet a földalatti helyiségbe, ahol a nézőt rögtön megérinti a kiállítás obszcén hangulata: temetőben vagyunk. Mégpedig bent a koporsóban, a föld alatt. A halál utáni nagy titkok színhelyén. A test templomában, ahol nem lelki, hanem testi létezésünk mélyére nézhetünk. Az emberiség ősidők óta a föld alá temeti halottait, hogy visszaadja Istennek (vagy a földnek), amit tőle kapott. Azonban itt, ahol halottak vannak kiállítva, másról van szó. Ez a tárlat azzal hiteget, hogy az emberi test titkainak megismerése által közelebb kerülhetünk létezésünk nagy talányához. Pedig a testiséget, az anyagiságot egyoldalúan hangsúlyozó világnézet csak egy materiális antropológia kérdésére adhat választ, arra hogy: mi az ember (tárgy?).
A helyes kérdés az, hogy ki az ember? Személy! A kipreparált testekben semmit se találhatunk, ami választ adna arra, hogy kik vagyunk. Éppen ellenkezőleg: a tárlat pontosan azt mutatja, hogy kik nem vagyunk. Ugyanis akármilyen részletesen darabokra szedjük és analizáljuk testünket, nem fogjuk jobban megismerni önmagunkat. Az ember végtelenül több mint a test! A személy végtelenül gazdagabb valóság, mint véredények és szervek bonyolult hálózata. Ezen állítást nem nagy filozófusok, vallásalapítók tanaival kívánjuk igazolni, hanem a kiállítást ajánló sorok részletével, ahol akaratlanul elárulja magát a kurátor (vagy a szövegíró): „… valódi emberi testek, testrészek és szervek, melyeket egy újszerű eljárással tartósítottak, és a gazdáikat megillető tisztelettel mutatnak be…” Mi az, hogy „gazdáikat megillető tisztelet”? Ki lehet a test gazdája, ha nem a szellem? Ki uralja és irányítja a testet, ha nem a lélek? Világos, hogy csakis az élő, átlelkesült embert illeti a tisztelet, nem külön a testét.
Méltatlan az emberhez – aki a legnagyobb misztérium és rejtély a földön ¬– hogy önmagát, mint üres testet ismerje meg. Morbid és illetlen dolog hallottak testét a nagyközönség elé tárni és pozitív ismeretanyagként bemutatni. Ezen nem változtat, hogy a kiállítás valamiféle egészségprogramba van ágyazva: a testi egészség megőrzése – mint magasabb cél – érdekében mutatják be a halott testeket. Szó sincs arról, hogy a testi egészség ne volna fontos. Nagyon fontos! Az orvostudomány testi egészségünk érdekében jött létre és az élet megtartásának céljából akarja a testet minél pontosabban megismerni. De ezt a folyamatot megfosztva magasabb rendű céljától – nevezetesen, hogy a teljes emberi élet fennmaradását szolgálja – a halott testet kiállító terembe vinni és művészetként bemutatni: teljes kiforgatása az emberi méltóságnak. A művészet ugyanis eredeti célja szerint: szellemi valóság anyagba rögzítése, hogy (a művész szándéka szerint) úgy maradjon örökre. Szellemi valóság nélküli testeket bemutatni nem művészet, hanem a természeti formák mechanikus másolása – jelen esetben preparálása. Az ilyen „mű” az emberi alkotó képességből szikrát sem tartalmaz. Természeti formákat szilikonos gumiban műanyagként kimerevíteni és bemutatni bizonyosan tudományos érdekesség, de nem kulturális érték, csupán civilizatórikus tett. Ha művészeti kiállító teremben tárul elénk ilyen látvány, az rombolja az emberi ítélőképességet és a kultúráról alkotott közfelfogást.
A művészet lelki képességünk. A Testek kiállítás persze nem akar az emberi lélek mibenlétével foglalkozni. Nem is tud, hiszen csak üres tárgyakat-tömegeket mutatat be, azokban pedig nem található lélek. A testben nincs lélek? – ez elgondolkodtató. Talán igaz. A testben tényleg nincs lélek, hanem pont fordítva van: a test van a lélekben. A magasabb rendű szellemi valóság olyan mértékben meghaladja, irányítja, áthatja egy élő ember testét, hogy nehézkes lenne azt állítani: a lélek a testben van. Így van ez mindennel a világon. Minden benyomásunk, érzékelésünk során valami szellemit tapasztalunk, a test, az anyag csupán a tulajdonságok hordozója. Miután az egész világot a tulajdonságok alapján ismerjük meg, nyugodtan állíthatjuk: a test a lélekben, az anyag a szellem belső zsebében van – illetve most ez az egész a Design Center pincéjében alakoskodik."