Adatok
StannisB
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"Nekünk a szabadság az, ha olyan hazát építhetünk magunknak, ahol nincs a fejünk fölött semmiféle háziúr."
..
StannisB
2024.03.20 21:36:41
@StannisB: Az utolsó sor törlendő, az véletlenül benne maradt.
Az első világháború sok minden más mellett olyan szempontból is kuriózum volt a korábbi európai háborúkhoz képest, hogy a felek nem voltak hajlandóak semmilyen kompromisszumra, és mindegyikük a „mindent vagy semmit” alapon játszott. A cél nem pusztán a győzelem volt, hanem a totális győzelem, az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Schwechat. Tudom, hogy nem Te írtad, azért is fogalmaztam úgy, hogy írtatok (a többi kommentelő egyes megjegyzéseire gondoltam). A lényeg itt az, hogy a hivatkozott könyv alapján Schwechat nem egy nemzeti katasztrófa és nem egy önfejűen a falnak menés, óriási koppanással. Vereségnek vereség, de a szabadságharc nem ezen úszott el, a negatív következményei messze fel vannak nagyítva.
Sikerek. Nagyot mondók voltak, vannak, lesznek. Egészséges kritikával kell mindent szemlélni, sőt öniróniával is. Azt hiszem, ezt nevezhetjük józan paraszti észnek, ami talán még nem veszett ki ebből az országból. Nyalás nélkül mondom, hogy pont azért is szeretem az írásaidat, mert a berögződött toposzokat egészséges szkepticizmussal/tényszerűséggel más megvilágításba helyezed. Ha viszont ez Neked megy, miért ne mehetne másoknak is és akkor lehet értelmes vitákat folytatni és előremutató programokat összeállítani, akár össztársadalmi szinten is. Értem ezt a ráülős dolgot, de én ezt azért írtam, mert az önsajnálat, meg önutálat ebben az országban olyan mértéket ért már el, hogy az már semmilyen skálára nem fér rá. De már elnézést, én nem fogom attól sz*rul vagy senkinek, illetve kevesebbnek érezni magam, mert van olyan honfitársam, aki szerint most nincs teljesítmény. Én is jobban örülnék, ha pár dolog másképpen lenne itthon, de állandóan keseregve, meg a csalódásokon rágódva nem lehet egy életet leélni. Vagy legalábbis nem érdemes.
Nyugat. Egész gyerekkoromban (most 35 vagyok) azon nőttem fel, hogy bár úgy élhetnénk, mint a NYUGAT. Pénz, habzsi-dőzsi, sikerek, meg Európa határok nélkül. Mi többször is eljutottunk nyaralni Nyugat-Európába, szinte álomszerű volt, hogy ott sok minden mennyivel szebb, jobb. Hát így felnőtt fejjel már nem vagyok ilyen lelkes. Nem írom le az össze gondolatomat erről, az már kőkemény politika lenne, de a lényeg, hogy ahová most süllyedtek, az szégyen. Európa üressé vált, nem több egy múzeumnál. Az meg nehogy már a "permanens" siker mércéje legyen, hogy ők eredményesebben loptak, hazudtak, zsákmányoltak (elég csak a gyarmatokra gondolni). Arról nem is beszélve hogy a vágyott jóléti államaik pénzügyileg már nem húzzák sokáig. Csak nem merik beismerni. Milyen érdekes, hogy az évek óta a labancoknál élő sógornőmék (akik szerint itt minden sz*r, ott meg minden szuper), időnként mégiscsak kibökik, hogy jó pár dolog itthon elérhető vagy jobb, mint kint.
Feudalizmus. Lehet, de azt hinni, hogy Nyugaton nincsenek hasonló struktúrák, a legelképesztőbb naivitás. Mert önmagában az, hogy nekik több pénzük van, még nem jelenti azt, hogy az emberek mindenütt, mindenről szabadon dönthetnek. Inkább élek egy "feudális" struktúrában, ahol nem kell szégyellnem a nemzeti hovatartozásomat, ahol nem írják vagy nem veszik el a múltunkat és nem kell pl. újbeszélül megtanulnom. Akkor is, ha kevesebb pénzem van. Őszintén mondom, hogy azon az áron nem kellene az ő életszínvonaluk. Ha ez egy alku, hát legyen az, ítéljen meg érte akárki.
És még valami. A fentieket úgy mondom, hogy egyetemet végzett, középosztálybeli ember vagyok, nem pedig "hülye kis senki", egy trágyával etetett gomba, akit a Rogán Tóni propija megvezetett és két zacskó tésztáért négyévente bárkire leszavaz.
Mindenütt utálnak minket? Én szégyellem inkább őket.