Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Betonfagyi

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A második történetem kissé bonyolultabb, mert ebbe a családom tagjai is belekavarodtak. Nyár van, Balaton, „haverok, buli, Fanta” helyett nagybátyámékkal terveztünk egy hetet a nagy tó mellett. Szombaton a - bepakolás, mindenkimegvan? mithagytunkotthon? csakaziratokat, megapénztárcát!…..
Betonfagyi 2022.12.12 09:40:16
Biztos forrásból tudom, hogy tetszett az első sztorim, szóval itt a második. Azt mondják, ha egy mesének nincs tanulsága, akkor azt ne mond el. Nos, ennek van, de nem az, amit elsőre gondolna az ember. Beszéljünk az álmokról. Itt nem olyan varázsvilágra gondolok, amiben anyád megkér a szép zöld mezőn, hogy locsold meg a bagetteket, miközben esik az eső. Bár ezek az álmok nem olyan zavarók, mint amikor egyszer csak megjelenik benne volt szerelmem. Teljesen másról álmodok, és egy kávézóban ott van nevetve, egy sötét nyirkos úton vagyok, menekülök valami elől és ő ott van, erre még gyorsabban kell futnom. De ez egy másik történet. Nem itt olyan álmokról van szó, amit az ember dédelget magában, amire gondol egy unalmas vasárnap délutánon, hogy majd egyszer véghezvisz. Az álmok mindig változnak, van, amit elenged, az ember van, amit nem. A rendszergazda agyam mellett a szívem egy művészé és az én beteljesítetlen sorsom az alkotás. Alkotni valamit, ami az emberekből kivált valamit: nevethetnek rajta, sírhatnak, csak érezzenek valamit. Az utolsó ilyen álmom a youtuberkedés volt (bár már próbálkoztam írással és zenéléssel is), de ebben az egyben az tetszik, hogy nincsenek szabályok, nem egy sémát követsz, a tartalmad gyakorlatilag bármi lehet. Na, jó majdnem bármi. Először nagy önbizalommal indultam neki. Rengetegen lesznek híresek ok nélkül. Miért ne lennék én is egy közülük? Ez olyan könnyű, az emberek imádni fogják a videóimat. Valahogy az volt a fejembe, hogy emberek ezrei rohantak ki utcára, hogy végre: ez a gyerek, akit senki se ismer feltöltött youtube-ra egy gameplay videót. Oké ez túlzás, de nem tudtam mekkora is az a fa, amibe belevágtam a fejszémet. Csak, hogy szemléltessem egy égig érő fa, ami gyémántból van és egy gumifejszével mész neki. Minden megváltozott, amikor megismerkedtem Stephanievel egy brazil lánnyal, aki szintén videózott. A kedvenc közös videonk, amikor egy életre kelt plüssállat (nevezetesen Rainbowdash) ellen harcoltunk. Természetesen elvesztettük a csatát és Az Én Kicsi Pónim világába csöppentünk, ahonnan meg kellet szöknünk. Együtt cseperedtünk youtubeon és bár két év alatt egyikünknek se nőtt a feliratkozó száma rájöttünk, hogy az igazi kincs, amit szereztünk az egy életre szóló barátság. Tanulság? Tedd, amit szeretsz és bevonzod magadhoz a megfelelő embereket legyen szó bármiről, amit keresel az életben.
Betonfagyi 2022.12.15 12:17:13
@Betonfagyi: www.youtube.com/watch?v=77nGvkX3wvA Itt a nevezetes videó, amiről beszéltem. Csak ne vedd túl komolyan mi se vettük.
Derült égből allergia A kezdet 2017.06.25 22:23:07
Kedves Sorstársaim! Ezt az oldalt azoknak hoztam létre, akik „szerencsére” nem születtek allergiásnak, hanem minden előzmény nélkül felnőttkorban, a meglepetés erejével ütötte agyon őket. Manapság egyre több emberre támad rá alattomosan, sunyi módon az ételallergia. Legyen az a rettegett cöliákia,…..
Betonfagyi 2022.12.08 22:19:45
Szia! Írtad, hogy szívesen olvasnál másoktól allergiás sztorikat. Szóval itt az én sztorim.
Sziasztok Betonfagyi vagyok és asztmás. Szia Betonfagyi! Csendülne fel a csoportterápia többi tagja az Anonim Al...lergiásoktól. (hoppá a helyesírás és a nyelvhelyesség nem az erősségem, szóval elnézést a hibákért)
Az én történetem 2004-ben kezdődött nyolc évesen, amikor is nem kaptam levegőt, úgy ahogy szeretem volna. Bár ilyenbe nem gondol bele az ember, hogy szeretne levegőt venni, mert ezt a szervezeted automatikusan megteszi, bár esetemben olyan hangom volt, mint Darth Vadernek. Tovább megyek Darth Vader, aki negyven éven keresztül erős dohányos volt, és most próbálja énekelni az A-ha-tól a Take on me hírhedten magas versszakát.
A bátyám meg is jegyezte, hogy a suliba megyek ma így, vagy a Halálcsillagra Orderant felrobbantani.
Az anyukám nem vette ilyen félvállról, így hát elvitt a kórházba, ahol megcsinálták velem az allergia tesztet. Erős túlzás, hogy átmentem kettessel, az egyes itt az ami kifejezi, ami ezután jött. Amire allergiás voltam/vagyok az a poratka. Nagyon cukik. Az elképzelés, hogy eddig a tudtom nélkül a párnámon éltek nagyon kicsi bogarak, amik az életemet követelték nem dobta fel a napomat. A kemény helyzetek kemény döntéshez állítják az embert. A szüleimnek megkellet szabadulnia az összes plüssállatomtól. Egymás után néztem, hogy a kukába kerül, Róka, Maci, Nyuszi, Kutyus és Cica (a nevekkel nem voltam túl kreatív). S több játékom követte, ami cuki volt és bolyhos. Csak egyet sikerült megmentem azt amelyikkel együtt aludtam: Sárkány. Talán, ahogy ezt olvasod, nem tudnál elképzelni egy szőrös sárkányt, de ez olyan volt. Persze kaptam inhalátort, szóval tudtam csalni és beadni, hogy nem fulladtam az éjszaka, amikor a titkos plüssömmel aludtam. Ha úgy éreztem nem kapok levegőt pár fújás és várt az álomvilág. Pár gyereknél még az osztályomba kimutattak asztmát, és mindegyikünknek ugyanazt mondta az orvos, „majd kinövi.” Velük ez meg is történt, de velem … Talán az volt a baj, hogy én már nyolcadikos koromba megálltam a növésbe (170cm). Az asztma meg velem nőtt, együtt cseperedtünk fel. Ott volt, amikor abba kellett hagynom a focit, ott volt amikor nem találtam a ventolint és fulladtam. Ott volt reggel délben este. Édes, drága, egyetlen orvosom még meddig kell még, hogy nőjek?