Adatok
toubkal
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Valami hasonló érzés egy megcsalást követően az adott kapcsolatban maradva élni. Az ember próbálkozik, küzd, ahogyan és ameddig csak tud, a végeredmény azonban minden esetben kétesélyes. Pontosabban, inkább csak egy.
Érdekes, ahogyan visszagondolok a múltra, annyira távolinak…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az elözmények. Kétezres évek eleje, egy hatalmas, mindent elsöprö szerelem, két diák, egy magyar fiú, egy német lány valahol Európában, Erasmus diákként. Egy év után, 22 éves fejjel belémhasított, hogy ezzel a növel akarok megöregedni, elhagytam érte a hazámat, megtanultam egy új nyelvet, új életet kezdtem egy számomra idegen országban. Amikor kint összeköltöztünk nagyon hamar terhes lett, ami váratlan volt, de mindketten akartuk. A következö évek nagyon nehezek voltak, tanultuk a szerepeinket, túlléptünk önmagunkon, de sok nehézség közepette mindig is szerettük egymást.
Négy évvel késöbb összeházasodtunk, az évek teltek, a harmincas éveink vége mint három gyerekes családot talált minket egy érett kapcsolatban, ami hullámzó volt ugyan, de sosem rossz. 2016 végén elért engem egy mélypont, ami után elkezdtem változtatni az életemen. A következö fél évben sokat fejlesztettem magam (új hobbik, rengeteg sport, külsö és belsö fejlödés, a maslow piramis felsöbb emeletei) és a kapcsolatunk, nem utolsó sorban ennek köszönhetöen újra kivirágzott, mintha csak friss szerelmesek lennénk.
Egy 2017-es tavaszi napon azonban felrobbant A Bomba. Egyszer pakolászás közben ráleltem véletlenül egy 8 évvel azelötti naplójára, amibe, nem tudván mi az, kissé önfeledtem beleolvastam. Az a pillanat örökre megváltoztatta az életemet. Félreérthetetlenül ott állt leírva hogy az, amire addig még mint lehetöségként sem gondoltam soha, már 10 évvel azelött megtörtént. Megcsalt, szeretöje volt. Mikor késöbb szembesítettem bevallotta, hogy az évek során volt még két másik egyéjszakás kalandja is. Soha sem mint konkurencia, csak mint menekülés. A világom összeomlott, egyszerre vesztettem el a jövömet és a múltamat, Neo mátrixbeli ébredéséhez volt hasonlítható az élmény. Kapcsolatunk 2/3-a egy hazugság volt, egy álomvilágban éltem, ami már régen nem létezett, a jövöm pedig szétporlott és semmivé vált. Az újra talált szerelem közepén a válásra még akkor sem gondoltam, ö sírva könyörgött bocsánatért. 20 év, három gyerek, egy élet vágyai, egész lényem tiltakozott az ellen, hogy felfogja, mindez csupán egy álom volt, aminek nincs folytatása, de még múltja sem.
Mindennek immár négy és fél éve. Azóta küzdök és küzdünk az új valósággal, iszonyú sok önismeret, terápia, közös és egyéni feldolgozás után itt állunk együtt, megbocsátva és megbánva, a miértre már rég megtalálva a választ, de pont úgy, ahogy Mille leírta, részemröl valahol inkább csak beletörödve mint elfogadva. Egy majdnem tökéletes kapcsolat a mában, sötét folttal a múltban. Ha csak "az" nem lenne. Az évek során azt hittem, sikerült elengednem, de idöröl idöre váratlanul mindig feldugja a fejét. Valami visszavonhatatlanul eltört és megváltozott, vele már soha nem lesz ugyanolyan, bármennyire szeret is.
Idén februárban vettem egy hatalmas levegöt, és kimondtam, ez így nem mehet tovább, hogy nem tudom lenyelni, a sebek gyógyulnak de a var alatt gennyeznek. Rájöttem, hogy ha ez így megy tovább egy megtört, meghasonlott ember leszek, aki feladta az önbecsülését, az értékeit, ami valahol a lelkem alapja. Kétségek között kimondtam, hogy nem látok más kiutat, szakítok. Összeomlott, teljesen. Bár még mindig bizonytalan vagyok, amitöl ö reménykedik, most itt állunk három hónap után, vissza nem térhetünk, egy újrakezdés kilátástalan (?), de elengedni (még?) nem tudom. Van egy zugom, ahova visszahúzódom, de sokat vagyok „otthon“ is, szakítottunk is, meg nem is, az egyik pillanatban szeretkezünk vadul, aztán sír, ölelem, majd eltolom magamtól napokra eltünök és közben szétszakadok. Keresem a kiutat ebböl a patthelyzetböl, mert ez így, bár öszinte, iszonyúan lélekölö mindenkinek.
Idöközben rájöttem, a kérdés nem az, hogy vele, vagy nélküle, hanem az, hogy milyen ember, milyen férfi szeretnék lenni. Ki vagyok, és hogyan, milyen kapcsolatban akarok élni. Választottam volna ezt a kapcsolatot akkor is, ha tudom, mik fognak történni. Mik a vágyaim amiért érdemes küzdeni és mik a félelmeim, amik visszatartanak. Mit jelent számomra a szerelem és mi a bizalom. Jelenleg ezekre keresem a választ, és a következö lépés talán az lesz, hogy elmegyek a „sivatagba“, egyedül, gondolkodni, és addig, amíg nincsenek meg a válaszaim, nem térek vissza.
Ha visszatérek, megírom.