Adatok
Pozitívan
0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Prinz Dani önálló posztban válaszol a kommentekben felmerülő kérdésekre, meglátásokra, nem mintha olyan sok ellenvélemény merült volna fel a tegnapi poszt kapcsán, de Dani szerint maradtak a tisztázandó részletek.Miután elolvastam a hozzászólásokat, amik a cikkemhez érkeztek,…..
Pozitívan
2010.03.17 12:53:56
@Cartman (ex Cartman):
Tegye fel a kezét, aki azért ment tanárnak, mert szeretett volna emberekkel foglalkozni, szerette a diákságot és még ma is így érez! Na, aki nem tette fel, az véleményem szerint alkalmatlan.
Motiváltság? Persze, hogy jól esik az elismerés, de nagy kérdés, hogy kinek mi az. Kapok az igazgató úrtól egy nemzeti színű vállveregetést, mert jó volt az ünnepség. Egy diák kimondottan hozzám fordul segítségért, nem feltétlenül iskolával kapcsolatos ügyben. A legidiótábbnak kikiáltott emberke három év múlva is szó szerint idézi amit órán mondtam. Ha az utcán szembehaladok egy volt diákkal, nem megy át a másik oldalra, hanem odajön és megkérdezi mi van velem. Nekem ez elég.
Lehet, hogy én vagyok zűrös, de már azt is megkaptam "a pofámra" a kollégáktól, hogy idealista vagyok, meg könnyű úgy órára menni, hogy minden diákot szeretek. Valóban könnyű, mert nem sok kis gazembert látok, hanem sok érdekes és értékes emberpalántát. A villanyszámla problémámat, vagy egyéb más gondjaimat sem őrajtuk vezetem le. Nekem az a legnagyobb motivációm, hogy látom mennyit fejlődnek a kezem alatt és a szalagavatókon, ballagásokon büszkén nézem az osztályokat. Nagyon sok kollégámon pont az ellenkezőjét látom, és dühít egy kissé, hogy mit keresnek még a helyükön?!
OK, talán kissé elragadtattam magam, de ennyi szétcseszett családi háttérrel rendelkező diák láttán úgy érzem, hogy igenis több az iskola és a tanár feladata, mint leadni az aktuális anyagot, oszt annyi. Ráadásul a középiskolás korosztályban adódik az utolsó lehetőség arra, hogy az ember kicsit helyrebillentse egy fiatal kifordult lelkivilágát, ami nagyon fontos lenne. És nem sajnálom az időt egy kis beszélgetésre az új osztályaimnál a "kapcsolatunk" elején, mert egy kiegyensúlyozott, jó légkörben a tananyag leadása és befogadása is könnyebben megy.
Tegye fel a kezét, aki azért ment tanárnak, mert szeretett volna emberekkel foglalkozni, szerette a diákságot és még ma is így érez! Na, aki nem tette fel, az véleményem szerint alkalmatlan.
Motiváltság? Persze, hogy jól esik az elismerés, de nagy kérdés, hogy kinek mi az. Kapok az igazgató úrtól egy nemzeti színű vállveregetést, mert jó volt az ünnepség. Egy diák kimondottan hozzám fordul segítségért, nem feltétlenül iskolával kapcsolatos ügyben. A legidiótábbnak kikiáltott emberke három év múlva is szó szerint idézi amit órán mondtam. Ha az utcán szembehaladok egy volt diákkal, nem megy át a másik oldalra, hanem odajön és megkérdezi mi van velem. Nekem ez elég.
Lehet, hogy én vagyok zűrös, de már azt is megkaptam "a pofámra" a kollégáktól, hogy idealista vagyok, meg könnyű úgy órára menni, hogy minden diákot szeretek. Valóban könnyű, mert nem sok kis gazembert látok, hanem sok érdekes és értékes emberpalántát. A villanyszámla problémámat, vagy egyéb más gondjaimat sem őrajtuk vezetem le. Nekem az a legnagyobb motivációm, hogy látom mennyit fejlődnek a kezem alatt és a szalagavatókon, ballagásokon büszkén nézem az osztályokat. Nagyon sok kollégámon pont az ellenkezőjét látom, és dühít egy kissé, hogy mit keresnek még a helyükön?!
OK, talán kissé elragadtattam magam, de ennyi szétcseszett családi háttérrel rendelkező diák láttán úgy érzem, hogy igenis több az iskola és a tanár feladata, mint leadni az aktuális anyagot, oszt annyi. Ráadásul a középiskolás korosztályban adódik az utolsó lehetőség arra, hogy az ember kicsit helyrebillentse egy fiatal kifordult lelkivilágát, ami nagyon fontos lenne. És nem sajnálom az időt egy kis beszélgetésre az új osztályaimnál a "kapcsolatunk" elején, mert egy kiegyensúlyozott, jó légkörben a tananyag leadása és befogadása is könnyebben megy.
Pozitívan
2010.03.17 21:20:03
@Cartman (ex Cartman):
Egy kis dühöt érzek a válaszodban, szerintem félreértesz. :(
Az egész "vitánk" onnan "robbant" ki, hogy azt mondtam: a legtöbb tanár hülye. Én itt tanárként azokra gondolok, akik bemennek az osztályba és próbálják osztani az észt, nem pedig azokra, akik elhagyják a pályát, mert kevés a fizetés.
Természetesen van egy olyan összeghatár, ami alatt már én sem dolgoznék tanárként bármennyire is ez a szívem vágya, de akkor már nem hívnám magam tanárnak. És természetesen ugyanúgy, mint sok más embernek, nekem sem ez az egyetlen pénzforrásom. Mindenki tudja, hogy egy "mezei" tanári fizetésből nem lehet normálisan megélni. Ergo: az marad a pályán, aki fényevő :), vagy megengedheti magának, hogy tanárként jól érezze magát (mint én), vagy - amit Te is írsz - elvállalja óccsóér is (ettől egyébként még nem feltétlenül alkalmatlan), vagy csak azért van még a pályán, mert nem tud máshová elhelyezkedni (ez véleményem szerint a teljességgel alkalmatlan). Biztos lehetne másképp is csoportosítani. Na, én az utolsó kategóriát tartom a legborzasztóbbnak és úgy érzem, ebből van a legtöbb.
Itt akkor már vissza is kanyarodtunk oda, ahonnan elindultunk, hogy miért olyan a tanárok megítélése, amilyen. Erre mondom én azt, hogy ezen nincs mit megsértődni.
A több pénz pedig szerintem nem azokat motiválná lelkiismeretesebb munkára, akik a körben vannak (és az én felfogásomban alkalmatlanok), hanem az elvándoroltakat csábítaná vissza. Rögtön lehetne szelektálni.
Természetesen fogalmam sincs mi lenne a mindenki számára jó megoldás, de úgy látszik az "okos" embereknek se nagyon.
Egy kis dühöt érzek a válaszodban, szerintem félreértesz. :(
Az egész "vitánk" onnan "robbant" ki, hogy azt mondtam: a legtöbb tanár hülye. Én itt tanárként azokra gondolok, akik bemennek az osztályba és próbálják osztani az észt, nem pedig azokra, akik elhagyják a pályát, mert kevés a fizetés.
Természetesen van egy olyan összeghatár, ami alatt már én sem dolgoznék tanárként bármennyire is ez a szívem vágya, de akkor már nem hívnám magam tanárnak. És természetesen ugyanúgy, mint sok más embernek, nekem sem ez az egyetlen pénzforrásom. Mindenki tudja, hogy egy "mezei" tanári fizetésből nem lehet normálisan megélni. Ergo: az marad a pályán, aki fényevő :), vagy megengedheti magának, hogy tanárként jól érezze magát (mint én), vagy - amit Te is írsz - elvállalja óccsóér is (ettől egyébként még nem feltétlenül alkalmatlan), vagy csak azért van még a pályán, mert nem tud máshová elhelyezkedni (ez véleményem szerint a teljességgel alkalmatlan). Biztos lehetne másképp is csoportosítani. Na, én az utolsó kategóriát tartom a legborzasztóbbnak és úgy érzem, ebből van a legtöbb.
Itt akkor már vissza is kanyarodtunk oda, ahonnan elindultunk, hogy miért olyan a tanárok megítélése, amilyen. Erre mondom én azt, hogy ezen nincs mit megsértődni.
A több pénz pedig szerintem nem azokat motiválná lelkiismeretesebb munkára, akik a körben vannak (és az én felfogásomban alkalmatlanok), hanem az elvándoroltakat csábítaná vissza. Rögtön lehetne szelektálni.
Természetesen fogalmam sincs mi lenne a mindenki számára jó megoldás, de úgy látszik az "okos" embereknek se nagyon.
Nervus ajánlotta nekünk saját blogján megjelentetett posztját - nervus.us.to , eztúton is köszönjük-, amelyben egy "képzeletbeli" egyházi gimnázium hétköznapjaiba pillanthatunk be. A liberális iskola engedékenységére panaszkodó olvasóink, most megismerhetik a …..
Pozitívan
2010.03.16 16:50:22
@Cartman (ex Cartman):
Lehet igazad van abban, hogy a módszerem nem tökéletes, de működik. Mivel fegyelmezésre semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre, ezért az ember igyekszik a "személyes varázsával" kezdeni valamit (már ha van ilyen). Azért azt már eredménynek könyvelem el, hogy elég csak ránéznem egy diákra és az ujjammal mutatnom, hogy mit nem szeretnék, ha csinálna, ő pedig minden vitatkozás nélkül, elnézés kérés közepette behúzza fülét-farkát. Természetesen nem mindig volt ez így, csak most már ismerjük egymást. És félreértés ne essék, háromszor akkora emberkékkel vagyok körülvéve, mint én, ha valamelyik rám fúj ott helyben meghalok, tehát a pofontól való félelem sem áll fenn.
Lehet igazad van abban, hogy a módszerem nem tökéletes, de működik. Mivel fegyelmezésre semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre, ezért az ember igyekszik a "személyes varázsával" kezdeni valamit (már ha van ilyen). Azért azt már eredménynek könyvelem el, hogy elég csak ránéznem egy diákra és az ujjammal mutatnom, hogy mit nem szeretnék, ha csinálna, ő pedig minden vitatkozás nélkül, elnézés kérés közepette behúzza fülét-farkát. Természetesen nem mindig volt ez így, csak most már ismerjük egymást. És félreértés ne essék, háromszor akkora emberkékkel vagyok körülvéve, mint én, ha valamelyik rám fúj ott helyben meghalok, tehát a pofontól való félelem sem áll fenn.
Levélírónk a magyar oktatás problémáját veszi górcső alá, végignézve a családi hátteret, a modern média hatását és az iskolai tartalomszolgáltatást. Egy diák szemszögéből nézve az általunk már annyiszor megvizsgált problémák új aspektusait ismerhetjük meg. Kedves…..
Habár az internet jóvoltából naponta láthatunk órai felvételeket verekedésekről, tanáralázásokról és egyéb iskolai bűncselekményekről, még sem lehet mehetünk el szó nélkül a legújabb felvétel mellett, amit a BKVfigyelő blog- bkvfigyelo.hu - juttatott el hozzánk. Sajnos,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
- akik nem is akartak tanítani, aztán mégis ezt művelik,
- akik a cigányok oktatásáról úgy nyilatkoztak, hogy egy sorba állítani őket, aztán jöhet a géppuska,
- egyiknek az anyja azt mondta, hogy elmehetek a bánatba az ötleteimmel, ha majd én is letanítottam x évet, majd én is utálni fogom az egészet (hál'Istennek nem így van),
- soroljam még?