Adatok
kozák79
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A Légiót újabb tragédiák érték. A brazil srác, aki egy éve ment ki a szakaszomból Guyanára, kint motorbaleset áldozata lett. Engem kérdezett még meg anno Guyanáról, én javasoltam neki a kiküldetést, és jól is érezte kint magát… a motorral nem számoltam. Egy másik brazil srác a szakaszunkból…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert egy fejezet véget ért számunkra is itt a blog-on, nevet, mert a kitűzött céljaidat sikeresen elérted, épségben, egészségben! Gratulálok a blogodhoz, én nagyon élveztem...volt benne minden :)
Immáron másodjára futottam neki a blogodnak. Az előző nekifutásnál még csak ott tartottam, hogy leszerelsz, és átigazolsz a rendőrséghez. Ezek után tök máshogy lett :) Kívánok így ismeretlenül is további sikereket, és hogy a kitűzött céljaidat is ugyanígy elérd, megvalósítsd!
Nagyon sok emberkét nem értettem itt a komment szekcióban, legfőképpen azt a lustaságot nem értettem, amit Dobri is megfogalmazott párszor, megjegyzem jogosan. Gyerekek...ha nem a Balázs blogjában, akkor a komment szekcióban minden le van írva, amit leggyakrabban kérdeztek :)
Én személy szerint 2008 tavaszán terveztem a kiutazást 28 évesen. Akkor még Balázs blogja nem létezett, volt viszont egy magyar srácé, ha jól emlékszem akkor már leszerelt (talán törzsőrmesterként), és itthon egy túlélő túrás vállalkozást indított be...emlékeim szerint 14-15 évet húzott le, de ebben már nem vagyok biztos. A lényeg az, hogy az korántsem volt annyira részletes, mint Balázs elbeszélései, de a lényeg benne volt. Ő leírta, hogy lehet jelentkezni Párizsban, Strasbourgban, stb, de a legjobb, ha egyből a központban Aubagne-ba jelentkezel, mert végső soron úgyis ide szállítanak. Én nem tudtam senkit kédezgetni, és nem is volt szükségem rá, hogy mivel érdemes?, meg hogyan utazzak oda? A google a barátod! Nyitottam egy térképet, megnéztem hol van Aubagne, keresőbe beírtam Budapest-Marseille, a Marseille-Aubagne szakaszról meg úgy emlékszem ott volt az fenti srác oldalán, hogy onnan jár busz. A srác nagy vonalakban leírta, milyen felvételi követelmények várhatóak, nagyjából mire lehet számítani, és kész. Más nem is kellett. :)
Akkor magam alatt voltam...szerelmi bánat :D :D Ami annyira maga alá gyűrt, hogy végül nem érdekelt már senki és semmi, így jött a hirtelen elhatározás, hogy "akkor Légió!" :D Ezzel keltem, ezzel feküdtem, csak ez volt amiben még örömömet leltem. Nem szóltam én senkinek a terveimről, csendben szövögettem álnok tervemet :) Meló után, és egy időben már melóban is csak ezek után olvasgattam a neten. Meló után gyúrtam a felvételire (futás gyakorlás, fekvőtámaszozás minden reggel-este, és húzódzkodás). Közben a melóból is kirúgtak, ez még plusz löketet adott "kirúgtatok?? Rohadjatok el, úgyis elhúzok innen a rákba!" :) Már majdnem a vonatjegyet is megvettem, mikor kiderült a tervem szüleim előtt, és az Ő kérésükre elhalasztottam egy évvel az indulást.
Végül nem mentem el, utólag már örülök is neki, nincs bennem gyötrődés, kérdés emiatt. Ma már úgy fogom fel, hogy nem biztos, hogy sikerült volna a felvétel, ha pedig igen, nem biztos, hogy helyt tudtam volna állni ott. Helyette megtaláltam itthon a "kalandot", kihívásokat (elég kalandosra sikerült :D), elégedett vagyok.
Az új fontolgatóknak csak annyit mondanék, és ezt többen is leírták Balázs is, Dobri is, hogy nincs tuti recept a bejutásra! Felesleges túlgondolni, meg taktikázgatni, ez nem a ValóVilág reality. Ha megvan az elhatárotás benned, ha felkészültnek érzed magad, elmész, adod a legjobb formád, és eldől, hogy szerencséd lesz, vagy sem! Pont!