Regisztráció Blogot indítok
Adatok
váczi.juhász.zsanett

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2021.03.09. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Társadalmi dilemma 2021.05.14 23:04:48
Természetesnek vesszük, hogy digitális eszközöket használunk csaknem az élet minden területén. Nem is csoda, hiszen sok szempontból megkönnyíti az életünket. Közben pedig szándékolatlanul is nyomokat hagyunk, a szolgáltatók regisztrálják tevékenységünket. Megoldás-e, ha kizárjuk életünkből a…..
váczi.juhász.zsanett 2021.05.23 11:09:08
Filmklub Káin gyermekei 2021.04.29 08:50:57
Lehet-e segítség, hogy visszataláljanak a társadalomba azok, akik fiatalon börtönbe kerültek? Nem biztos, hogy a társadalom valaha is megbocsátja a fiatalkori bűnöket. Akiknek egyszer kisiklott az életük egy meggondolatlan tett miatt, gyakran maradnak mindvégig a periférián...
váczi.juhász.zsanett 2021.05.23 10:41:31
Véleményem szerint nem törvényszerű az, hogy ha valaki börtönben volt bolti lopásért, kisebb mértékű bűncselekmény miatt, akkor megbélyegezzék egész életére. Szerintem bűn és bűn között rengeteg különbség lehet. Ha valaki élelmet lopott egy boltból a testvérének, vagy embert ölt a kettő nem említhető egy lapon. Bár szerintem gyilkosság és gyilkosság között is lehetnek szakadékot... Ha önvédelemből gyilkol valaki, vagy előre kitervelt módon, a büntetés sem lesz ugyan akkora mértékű. Tény azonban, hogy a gyilkosságot elkövető emberek egyfajta félelmet váltanak ki az emberekben első hallásra,teszem.hozza,jogosan.biztosan először én is így éreznek, és szinte kötelezően tartanám a pár méter távolságot. Azoknak a fiataloknak, akik 14-15evesen kerülnek börtönbe szerintem nehezebb börtön után a társadalomba való visszailleszkedes. Először is azért, mert még nem alakítottak ki maguk köré egy olyan társaságot akik segítenének neki a könnyebb boldogulás an, hiszen valószínű olyan emberek vették öt körbe fiatalon, akiktol nem ezt az utat látta. A másik ok pedig a lelki érettség hiánya. Sokszor önmaguk miatt nem képesek a visszailleszkedésre, mert nem tudják feldolgozni a feldolgozhatatlant és nem tudnak túllépni azon, amit tettek. Nem tudom, hogy kapnak-e segítséget ezen a téren a börtön után. Gondolok én egy pszichológusra, aki hetente meglátogatná már a börtönben is és azután is, miután kiengedik addig, amíg a szakember szükségesnek látja! Lehet nem is tudják milyen segítséget igényelhet ék börtön után, vagy ha tudják is félnek segítséget kérni. Pedig szerintem segítség mindig akadna. Munkát biztosan nem, vagy nehezebben kapnak. Ezért is ragadnak meg sokszor a "putriban". Persze, ahogy Viktor is írta, akadnak sikertörténetek, és mindig van kiút!
Filmklub Az állampolgár 2021.04.20 21:10:20
Egy magyar vers, tört magyarsággal. Egy idegen, aki a mi társadalmunk tagjává szeretne válni. Egy befogadó társadalom az idegenség helyett megpróbál otthont biztosítani annak, akinek máshol nem lehet otthona. Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon?…..
váczi.juhász.zsanett 2021.04.27 21:36:06
Elgondolkodtató és megrázó is volt a film, ami giccsek és közhelyek nélkül mutatja be egy idegen helyzetét Magyarországon. A tükör, amibe belenézhetünk a filmnek köszönhetően sehol sem torzít, a valóságot mutatja szelíden, korrekten.

Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon? Lehetünk-e otthon bárhol is, ha nem oda születtünk?

2012-ben kiköltöztem Angliába és egészen 8 évig ott is éltem. Eleine minden nagyon tuti volt, 21 évesen élveztem az új, izgalmakkal teli életem. Nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert ismerősükhöz mentem ki, akik nagyon sokat segítettek és általuk találtam munkát is egy olyan pizzériában, ahol a dolgozók 95% NEM angol volt. Egy indiai nagy cég alkalmazottja lettem, ezért az ott töltött 4 év alatt igencsak megtapasztaltam, milyen is bavándorlónak lenni egy idgen országban. Elég jól beszéltem angolul, tehát gyorsan fel is jutottam a rangléra legtetejére, és ezáltal nekem semmilyen hátrányom nem származott abból, hogy külföldi vagyok, sőt... Szerintem ha valaki letelepedés céljából elköltözik egy másik országba, ahol más a kultúra, más szabályrendszer szerint működik az ország vezetése, azon van, hogy minél előbb beilleszkedjen a társadalomba és valamilyen szinten "meghúzza magát" sikerei elérése érdekében. Én is így tettem, de több olyan munkatársam is volt, akik nem álltak be a sorba, és ezáltal őket sokkal nehezebben fogadták el. Egy pakisztáni munkatársam például a legnagyobb forgalomban is képes volt a kis szőnyegét felkapni és hátramenni az udvarra imádkozni, szigorúan Mekka felé. Talán egyszer, vagy kétszer fordult elő, hogy az egyik angol munkatársam megjegyezte, hogy azért jöttünk, mi külföldiek Angliába, hogy elvegyük az ő munkájukat... Az első 4 évben eszembe nem jutott hazaköltözni, de amikor megismerkedtem a férjemmel, aki szintén magyar megváltozott a véleményem elsősorban a családalapítás gondolata miatt. Nagyon jó kis magyar közösség volt abban a városban, ahol éltem, rengeteg barátot szereztem, mégis, amikor arra gondoltam, hogy odakint szüljek gyermeket megijedtem. Habár engem sosem ért hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy nem vagok angol, mégsem akartam a gyermekem kitenni semmilyen rasszizmussal összehozható dologgal. Arról nem beszélve, hogy egyre jobban hiányzott már a hazám. Úgyhogy 2 éve hazaköltöztünk... Igaz, nem a szülővárosomba, hanem férjem szülővárosába.

Az én véleményem az, hogyha valaki nem születésekor kerül más országba, az nem érezheti otthon magát máshol. Szerez barátokat, jó munkahelyet, ahol megbecsülik, valamiben mégis hiányt fog szenvedni és ez pénzzel nem megvehető. Más dolog az, ha azért kell elhagynunk hazánkat, mert az háborús övezet, vagy mert a családunk veszélyben van. Természetesen ilyenkor fel sem emrül annak a lehetősége, hogy visszavágyódjon az ember az otthoni helyzetbe.
Filmklub A kísérlet 2021.03.24 19:42:19
Társadalmi szerepeink jelentős részben meghatározzák, kik is vagyunk. Függetlenül attól, milyen életet élünk magánemberként, a társadalom ránk húz olyan szerepeket, amelyek viselkedésünket alakítják. Kérdéses azonban, mennyire adjuk át az irányítást ezeknek a szerepeknek. Mit gondol, meddig menne el…..
váczi.juhász.zsanett 2021.04.13 16:24:46
A film szerintem eléggé felkavaró, igen hűen prezentálja, hogy az ösztöni énünk mai napig ott van bennünk, csak egyesekben mélyebben, mint másokban. Akarva, akaratlanul a raboknak szorítottam, gyűlöltem az őröket, (különösen azt az egyet) a végére, pedig ő maga is áldozat. Áldozata a gyengeségének, emberi értékei negatívumának, a helyzetnek, amibe belekerült és saját tökéletlenségének. Mert azért azt ne felejtsük el, hogyha nem lett volna a kisérlet, ennyi gonosz sosem okádta volna magát ki belőle. Más kérdés, hogy az áldozatokat ez mennyire érdekli...

Meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?

Ismerem magam. Szeretem betartani a szabályokat. Hiszem, hogy pont a szabályok azok, amik miatt egy társadalom önfeledten, gördülékenyen és boldogan működhet. Ám az erőszakot elvetem ebben az esetben. Biztosan én is úgy végezném, mint a rabbá lefokozott börtönőr. Vagy magamtől kilépnék. Egy pontig biztosan megpróbálnám tenni a dolgom, amit rám bíztak, de bízom benne, hogy nem esnék át a ló túloldalára. Főleg nem 2!!! nap alatt... Hiszen azt is láthattuk, hogy a film végére a jól kiképzett katonát is le kellett rángatni a börtönőrről, hogy agyon ne verje.

Tudván, hogy ez csak egy kisérlet nem venném olyan komolyan a szerepem. Ám ha ez lenne a munkám, egy igazi börtönben, akkor biztosan a rend és fegyelem betartása lebegne a szemem előtt., de a vérontást ott is elkerülném, ameddig csak tudom.

A gondolatsorom egyik legkedvesebb idézetemmel zárnám:
"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket..." Sirius Black :)
Filmklub A hullám 2021.03.14 10:36:41
Sokat beszélünk arról, hogy a média vagy a politika miként manipulálja az embereket, de kevesebb szó esik arról, hogy a tömeg, a közösség hogyan befolyásolja tagjainak gondolkodását. A filmbeli csoport demokratikus közösségként indul, választott vezetővel, közösen választott névvel, szimbólummal,…..
váczi.juhász.zsanett 2021.03.22 21:58:16
A filmet először láttam, nem is hallottam még róla, ezért kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Azokat a filmeket részesítem előnyben, ami a megnézése után még pár napig a fejemben vannak. Nos ez ilyen volt. Ijesztő, és nyomasztó a gondolat, hogy a mai világban is kialakulhatnak kisebb diktatúrák, legyen az egy országban, vagy egy osztályteremben, hiszen láttuk a végkifejletet.
Számomra az volt a legmegindítóbb, hogy akiket eddig kb semmibe néztek, azoknak hogy "kinyílt a csipája" és pont egy ilyen fajta személy vált gyilkossá az események végére. Nos, úgy vélem, vele már a hullám előtt is volt valami baj, nem ennek hatására vált olyanná, amilyen, de a hatalom, amit a csoport tagjaként kapott meglódította.
Többen megemlítették, hogy a tanár felelőssége lett volna a gyermekek kontrolálása, amivel részben egyet értek, de mint az órán is mondtam, mi van akkor, ha a tanár egyszerűen csak túl naív volt? Hiszen ismerte a gyermekekt iskolán kívül is edzőjükként és lehet, hogy eszébe nem jutott, hogy ilyenre képesek. Sőt, tanárjukként még örült is neki, hogy milyen komolyan veszik az iskolai feladaukat. Viszont véleméynem szerint már az elején félement a dolog. Ahhoz, hogy működni tujon egy szervezet, csoport, szabályok kellenek. A tanár teljesen szabad kezet adott a gyerekeknek. Természetesen jól kidolgozott felépítéssel működött volna a dolog.

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?
Először a tagadás jelenik meg szerintem mindenki fejében. Velem? Biztosan nem. Aztán visszagondolunk az általános - középiskolás éveinkre, és szerintem mindenki tudna 1-2 példát mondani, amit erre rá lehetne húzni.
Filmklub Besence open 2021.02.25 10:02:32
Egy elmaradott kis faluban sikerül támogatást szerezni teniszpálya építésére. A polgármester mindenre pályázik, amire lehetséges, így kerülhetett sor a pálya és a teniszklub létrehozására is. Egyetért-e a polgármesterrel – vagy van, amit máshogy intézne?..
váczi.juhász.zsanett 2021.03.09 21:33:02
Én Borsod megyéből, Ózdról jöttem, ott éltem 20 évig, úgyhogy át tudtam érezni a filmben szereplő polgármester kétségbeesett próbálkozásait a pályázatok által. Egy szegény kis faluban, ahol a munkanélküliség az élet velejárója, a legkisebb újdonságnak, segítségnek nagyon örülnek. Az már egy másik kérdés, hogy menniyre ésszerű volt egy teniszpályát építeni az ott lakóknak.
Véleményem szerint a probléma már sokkal lejjebb gyökerezik, hiszen ahogy a filmben is láthattuk a teniszpálya csak ideig-óráig volt nagy csoda, aztán hamar ráuntak az emberek. Jöttek a kifogások, és szép lassan mindenki elfelejtette, hogy valaha is lett volna ott egy teniszpálya. Pedig szépen indult a történet. A változtatás lehetősége, (ha okosan csinálták volna az emberek) ott volt a kezükben, de mivel ez nem egyik napról a másikra következett be,így mindenki feladta már az első buktatónál. A gyorsan jött hírnevet akár még az előnyükre is fordíthatták volna, de már túl régóta nem ez a fajta életmód jellemzi a falut és a lakosait. Pálcát semmiképp sem törhetünk a fejük felett, hiszen Ők ezt az életvitelt szokták meg, teljesen más normák szerint élik az életüket, mégsem tudok elvonatkoztatni attól, hogy miért nem voltak kicsit kitartóbbak? Összefogással és kellő kitartással sikerülhetett volna előrébb jutni. Egyébként szerintem egy tipikus hatásvadász film.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása