Adatok
Szívós Ferenc
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Igazából nem is tudom, mióta írok hifiről. Nem volt kedvem megnézni, mi a dátuma az első posztnak. Azt kb be tudom lőni, hogy az audiolife előtt már írtam egy másik blogra néhány évet. ..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Semmi extra, semmi high-end, egy Omnitronic BD-1320, amihez egy felújítottan vásárolt Technics-hifit használok erősítőnek. Azóta már egy alapszintű lemezgyűjteményt kialakítottam, ami ahhoz elég, hogy bármilyen hangulatom van, mindenképpen legyen hozzá passzoló vinyl. Audiofileknek égnek is állna a haja a lemezeimtől... :D (Csak pár név: Klaus Schulz, 2 Unlimited, Prodigy, Lana Del Rey, Amaranthe, Marshall Royal, Omen, Armin van Buuren... :)
Azóta már kialakult a szokásrendszerem, és rájöttem, hogy a szó hagyományos értelmében soha nem leszek hozzáértő. Nekem ez nem egy műszaki vagy hangzásbéli kérdés. Ez nálam részben érzelmi, részben kulturális dolog. Nem az a lényeg, hogy értek-e a műszaki részéhez, vagy hogy nagyon jó-e a fülem, hanem az a hangulat, amivel többet ad a vinyl a többi formátumhoz képest. Az, hogy gyakorlatilag minden lemezhez tartozik egy olyan rituálé, amitől majdhogynem ünnep lesz minden egyes lemez.
(Kiválasztom a lemezt, kiveszem a visszazárható fóliából, aztán kiveszem a külső tokból a belső tokot, egy kefével portalanítom a lemezt, és utána hallgatom.)
Az elején keresgettem neten, hogy mire érdemes figyelni, és akkor találtam erre a blogra. Az hamar kiderült, hogy a posztok többsége a szó hagyományos értelmében nem nekem szól, de ettől még olvasgattam, mert szeretek olyan embereket olvasni, akik értenek ahhoz, amiről beszélnek. Manapság mindenki csak pózol, életkortól függetlenül, az meg tőlem távól áll. Ahogy ebből az utolsó posztból kiderül, a blog szerzője is így van ezzel. (A disznós-gyöngyös hasonlat szerintem telitalálat.)
Nem csodálom, hogy eltűnt az a motiváció, ami a blogoláshoz szükséges lenne.
A vinyl szerintem szemléletmódilag egy nyugat-európai dolog, nálunk meg az emberek többsége kelet-európai fejjel gondolkozik. (ingyé / ócsón / jóójártam /megóggyuk okosba' ... A bakelt marhára nem ez a világ, az biztos... A zene meg egy csomó embernél csak eszköz ahhoz, hogy fiatalkorukban kapcsolódjanak vele másokhoz, huszonévesen meg párkereséshez használják, Aztán amikor ez sikerült, akkor el is tűnik az életükből a zene. Eldobják az eszközt, mert már nincs rá szükségük... Aztán majd ráfogják, hogy nincs rá idejük, mert munka, meg család...)
Örülök annak, hogy megmarad a blog, nem olvastam minden posztot, tehát számomra még új lesz egy csomó bejegyzés, visszamenőleg majd olvasgatom. :)
Köszönöm az érdekes írásokat, nagyon sok örömöt és tartalmas szabadidőt kívánok! :)