Adatok
De nem pip!?!?
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Felicitász blogja
Újszülött kisbabák szoptatása (3) - Igények és napirend, az első 6 hét jelenségei
2010.02.02 15:10:00
Az igény szerinti szoptatás alapvetően azt jelenti, hogy a kisbaba akkor eszik, amikor éhes, annyit, amennyit akar, addig, ameddig akar. Ez teljesen így van - ha a szóban forgó kisbaba az első gyereked ;-) De ha nem, akkor már sokat tudsz arról, hogy az igény szerinti szoptatásban az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Közben új (3.!) védőnőnk lett (ő is csak ideiglenesen...), el is jött hozzánk a hét elején. Megnézte, hogy szoptatok, addig küzdöttünk, míg helyesen mellre tudtam tenni a babámat, és bár bele-belealudt, valahogy sikerült mindig felébreszteni és folytatni a szoptatást. Abban állapodtunk meg, hogy akkor adok csak tápszert a gyerekemnek, de csak max. 30 ml-t (most kb. 3,5 kiló), ha úgy érzem, nem evett eleget a mellemből, valamint este 9 körül 60 ml-t, hogy eltelítse és rendesen aludjon, 3 óra körül pedig etessek (ha nem ciciből, akkor fejjek is), mert 3-11 között termelődik a legtöbb anyatej-mennyiséget szabályozó hormon (vagy valami fontos hormon, már nem tudom). Nagy elánnal hozzáláttam a megvalósításhoz, és a délelőtti szoptatások nagyon biztatóak voltak. Délután viszont kezdődött a cirkusz. Jelezte, hogy éhes, mellre tettem. Eleinte (kb. 5-10 percig) jó nagy kortyokkal szívta magába a tejet, annak ellenére, hogy közben szinte folyamatosan ébresztgetni kellett, majd átváltott cumi üzemmódra és hiába a sok noszogatás, ébresztgetés, nem evett, maximum cumizott, egy idő után pedig ébreszthetetlen lett. Ha átpelenkáztam, vagy letettem aludni és felkelt pár perc után, hogy éhes, nem számított, a végeredmény mindig ugyanez lett.
Közben a kakikérdés sem oldódott meg, itthon is megszélcsöveztem már kétszer is, mert sikítozik a fájdalomtól, se torna, se büfiztetés nem segít, az infacol-t és a gripe water-t is kipróbáltuk, és nem látom, hogy jobb lenne.
Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy a délelőttök még mindig jók, de déltől van valami törés. Igény szerint adok neki cicit. Felébred, jelzi, hogy éhes, cicire teszem, eljátsszuk a szokásos forgatókönyvet. Béreltünk csecsemőmérleget is, hogy tudjam, mennyit eszik (ha kapálózik közben, szinte lehetetlen pontos eredményt kapni, és sokszor az az érzésem, hogy többet mutat, mint amennyit evett a babám). Ha elaludt, letenném, de szinte azonnal ébred, sikítva. Szinte félőrült, kapkod a szájához, tömködi bele az öklét, és amikor ismét cicire teszem, hallom, ahogy korog a gyomra... Először azt hittem, hogy fáj a hasa (mert amúgy közben sokat púzik), de a korgó gyomor hangja meggyőzött. Rekordidő alatt újra elalszik a mellemen, jobb esetben legalább egy párat kortyol, rosszabb esetben csak cumizik, még rosszabb esetben pedig félőrültként veti magát a mellemre és szétgyilkolja a mellbimbómat. Ami az ébresztéseket illeti, szerintem már mindent kipróbáltam, és ahogy haladunk az időben, egyre durvább dolgok jönnek be: hangok, amiket utál, rákiabálás, ha erősen az arcába fújok, erősebben csipkedem meg (mindenhol), a csikizések már egyáltalán nem működnek, sőt, a végén már semmi nem működik: elalszik, és csak akkor kel fel megint, amint leteszem az ölemből (ha ölben van, nem ébred fel arra, hogy pukiznia kell, ha viszont letesszük, egyből felébred rá). Akkor kezdődik elölről az egész, míg végül feladom és elkészítem neki a 60 ml tápszert. Utána már nem éhes, viszont sehogy nem tud nyugodtan aludni, csak ölben.
Sokszor együtt sírok vele, sokszor elborul az agyam és kiabálok (sírás közben), miközben masszív bűntudatom van emiatt is, meg azért is, mert egyre kellemetlenebb dolgokkal próbálom meg felkelteni szoptatás közben, és félek, hogy ezt a sok rossz élményt előbb-utóbb összeköti a szoptatással, és aztán meg azért nem fog menni. A végén még idegbeteget csinálok az 5 hetes gyerekemből.
Amikor ébren van és kiegyensúlyozott, változatlanul rendkívül tüneményes, sokat mosolyog, nagyon érdeklődő, fixálja a tekintetét, követi a mozgó dolgokat, figyel a hangokra, néha a hangforrás irányába is fordul, néha mintha a nevére is felfigyelne, bár ez lehet, hogy csak véletlen; már szépen kitartja a fejét hason stb., szóval szerintem nincsen neki semmi baja, szépen fejlődik. Amikor "rendesen" alszik, akkor nyugodt az alvása, amikor magától kel, elnézelődik magának, és amikor köszöntöm, akkor teljesen nyugodtan a szemembe néz, az ujjait a szájához teszi és szopó mozgással tudatja velem, hogy éhes...
Mi a véleményed az ilyen viselkedésről? Főleg az övéről, de az enyémet is lehet kritizálni, szeretnék mindent megtenni, hogy a mellemből egyen (van tejem, azt nem tudom, hogy elég-e, de van) és elhagyhatjuk a tápszert.
Válaszodat előre is köszönöm!