Bolyki György 2021.06.23 19:12:15

@Horváth Oszkár:
Kedves Horváth Oszkár!

1. Örülök, hogy Puzsér Róbert egzisztenciája nem a médiaszerepléstől függ. Egy kommentelő felhívta rá a figyelmemet, és javítottam, illetve elnézést is kértem a feltételezésért.

2. Értem a gondolatmenetedet, de akárhogy minősítsünk is egy jelenséget, MONDJUNK IGAZAT!!!!!! Van az a mondás, hogy valaki „egy poénért az anyját is eladná”. Nos, Puzsér a célszemély becsületét, méltóságát és munkásságát adja el, hogy eljátszhassa a társadalom sértett lelkiismeretét. A blogon tegnap óta található „Puzsérfigyelő” egyes részeiben részletesen leírom az egyes előadókhoz kapcsolódó fatális tévedéseket, mellébeszéléseket és rosszindulatú mondásokat, melyek miatt nagyon problémás a műsor.

3. A leírt gondolatmenet kapcsán: tizennyolc évig tanultam csellózni, minden elvégezhető iskolát kijártam. Többezer klasszikus és jazz koncertet adtam a világ minden részén, és megalapítottam, majd tíz évig igazgattam egy világszínvonalú fesztivált. Ha igaz lenne a fenti gondolatmenet, nekem egyfolytában Bachot kéne hallgatnom, mint kiváló zenét, nagy ritkán rockot, mert az középszer, és még véltelenül sem cigányzenét, mert az maga a fertő. Ha így tennék, kiváló lenne az ízlésem. Nem tudom, hol romlottam el, de én sokkal több könnyűzenét hallgatok, mint klasszikust, és még jazzt is többet, mint Mozartot vagy Bachot. És kifejezetten szeretem a minőségi népzenét és cigányzenét is. Ugyanis mindennek helye van az életemben.

Írod: „meg kell hallgatni 40.000 zeneművet, és a valamire is fogékony ember nem fogja eltéveszteni többé, hogy ezek közül melyik volt a legjobb, a legrosszabb, és a leginkább középre helyezkedő”.
Nos, ez nem így van, illetve csak akkor van így, ha minden zenét kizárólag abban a keretben értelmezünk, amikor BEFOGADÓként vagyunk jelen, nem pedig FELHASZNÁLÓként! Ez két teljesen különböző attitűd. A befogadó ember megnyitja a lelkét, és hagyja, hogy a zene éppen ott, éppen akkor, úgy hasson rá, ahogy az a legkompatibilisebb a lelkével. Teljesen más azonban a helyzet, ha az ember a zene FELHASZNÁLÓJA. Ilyenkor pontosan tudom, miért megyek el egy előadásra, ismerem az ott engem váró élményvilágot, és azt az érzést szeretném élvezni, amit ki fog váltani belőlem a produkció. Nos, amikor te azt hiszed, hogy terelgeted a rossztól a jó felé a zembereket, valójában csak egy FELHASZNÁLÓból, BEFOGADÓt akarsz faragni. Na de mi van, ha nekem, mint képzett zenésznek most éppen nem olyanom van, hogy befogadjak, hanem, hogy egy jól ismert élvezet-csomagot átvegyek? Ennek fényében érthető, hogy miért nem lehet egy összművészeti produkciótól (Cirque du Soleilt, Michael Flatley-t, stb) elvárni azt, amit egy Bacht-tól. Egyszerűen nem arra való! Akárhogy is reszeljük Havasit és Mágát, soha nem lesz Csajkovszkij, mert nem arra való!

Amikor azt írod, hogy Havasi „tökéletesen és vérprofin középszerű”, akkor összekevered a produkció célját a produkció minőségével. Azt állítod, hogy aki nem akar folyamatosan befogadni, az elvétette a helyes irányt, és onnantól akármilyen profi dolgot néz, az csak középszerű lehet. Mert, míg a befogadás profi dolog, a felhasználás középszerű. Pedig ez nem így van, Havasi és Mága vér profi produkció, és a közönségük nem pénzes prolik, hanem olyanok, akik aznap este nem Bartók Divertimentója révén akartak egy kis lelki masszázst, hanem hátradőlve élvezni a baromi nagy kivetítőket, a fényeket, a táncosokat és a zenét – tehát egy összművészeti performanszot. Muszáj megérteni, hogy csak az jár el tisztességesen, aki abban kritizálja meg a produkciót, amit a produkció vállalt!
Nem szeretném túlmagyarázni, megpróbáltam érthetővé tenni, hol hibázik a megközelítésed, miért nem lehet egy produkción számon kérni, ha nem adja meg azokat a feltételeket, hogy arra használhassam, amire én akarom, és miért nem prolizhatom le azt a közönséget, mely az adott pillanatban egy általa választott élménycsomagot szeretne élvezni. A proli az igénytelenséget jelenti, viszont aki Mágára/Havasira megy, pont, hogy a hozzáférhető legigényesebb kulturális élménycsomagot veszi meg az adott műfajból! Ez mind nem profizmus és amatőrizmus kérdése, hanem a kulturális szolgáltatások közötti választás lehetőségével való élés.
Az pedig, hogy mennyien választanak egy-egy kulturális szolgáltatáscsomagot, teljesen más kérdés, és az átjárás nem azzal jön létre, hogy le akarom beszélni a felhasználói élményekről, hanem, ha megtanítom befogadni IS. Az viszont már egy másik beszélgetés...

Bolyki György 2021.06.24 10:07:09

@Horváth Oszkár:
Kedves Oszkár! Írod: "a befogadás biztos hogy magasztosabb a felhasználásnál, a templom meg a piacnál". Ez egy egyszerű sznob mondás, és kifejezetten károsnak tartom, ha valakinek az életében nincs helye a könnyedségnek. Ez egy lelki "rugó", aminek a működése hiányában megsavanyodott, keserű lesz az ember. A hasonlatnál maradva: nem csak kenyérrel él az ember, de aki csak templomba jár (piacra nem), az előbb- utóbb éhendöglik. Akinek nincs szabadsága élvezni az érzéseit, az nem magasztos, hanem valamilyen sérülés miatt beszűkült.

Örülök, ha szerinted is létezik minőségi cigányzene, és akkor egyből elnézést is kérhettek Patakytól, miközben hallgatjátok az általam nála belinkelt Vén cigányt:-)

Szoktam hallgatni a műrosokat, mert sajnos sok időt kell autóban töltenem, és sok dolog élvezetes számomra tőletek. De amikor a kultúra területére tévedtek, két komoly hibát rendszeresen elkövettek:
1. A műsor jellegéhez szükséges műfelháborodás tápanyaga sok esetben egy teljesen öncélú mellébeszélés, melynek kárvallotja az ügyben ártatlan, és megfelelő nyilvánosság híján védekezni képtelen személy. Ez nettó inkorrektség.
2. Mivel nincs megfelelő felkészültségetek, nem kritizáltok, hanem véleményt mondotok. Ezzel nincs semmi baj, de látni kell, hogy ezzel nem a "magasztos" felé orientáltok, hanem a fikakultúrát népszerűsítitek és hitelesítitek.

A 20 dolláros audiojungle találatok sokkal szabadabb zenék, mint amit Havasi csinál. Az ő repertoárdarabjai azokra a szekvenciákra épülnek, melyekkel szemben a keresztény kultúrával rendelkezők lelke védtelen. Ezek olyan zenei mechanizmusok, melyek mindenkinél elindítják ugyanazokat a lelki rugókat. Hogy miért van az, hogy az egyik szereti ezt hallgatni, a másik (pl. én) kiütést kap tőle? Azért, mert aki sok Vivaldit (vagy egyéb, ugyanilyen szekvenciálisan építkező zenét) hallgatott, annak egy idő után elég ebből az élményvilágból. Tehát hiába csinál mestermunkát Pejtsik Péter, már nem vagyok vevő az érzetre.
Viszont, aki kevesebb ilyesféle zenét hallgatott, annak ez egy érvényes és élménydús kulturális csomag.
A kérdéshez pedig azt is tegyük hozzá, hogy Havasinak és Mágának évente EGY koncertje van Budapesten, tehát nincs erőszakosan megtömve vele a kulturális naptár.

Bolyki György 2021.06.24 10:08:32

@Vhattafaka: Én itt a konkrét adás konkrét közönségéről beszéltem.

Bolyki György 2021.04.10 13:34:35

@Grabb:
Azért ezt szét lehet szálazni ennél kicsit pontosabban is!

1. Várszegi szerepe a hazai zenei életben elenyésző, de ezzel nincs semmi baj. Azzal sincs semmi baj, hogy védjük a „hazait”, minden kormánynak ez lett volna a kötelessége.

2. Várszegit nem „támogatták” a zenészek, hanem a strómanjai voltak, akik a tulajdonrészüktől pillanatok alatt megszabadultak. Ugye nem kell elhinnem, hogy ez a társaság tkp hosszútávon gondolkodott a Hungarotonban, de egyszer csak mindenki rájött, hogy tévedett, úgyhogy jobb híján eladta a cégét Várszeginek. Nincs ebben semmi törvénytelen, csak kéretik nem felmászni az igazságosztó hegy tetejére, és onnan oltogatni a csúnya lopósokat.

3. A számomra legfontosabb, szakmai kérdés ez: „vajon mitől is lett volna jobb, ha egy ugyan magyar zeneiipari szereplő által képviselt, de külföldi cég kezébe kerül a Hungaroton”? A válasz roppant egyszerű: a Hungarotonnak nem csak archív anyagai voltak, hanem a Hungaroton volt az akkori magyar zenei élet kiadói központja. Egy normális, hozzáértő tulajdonossal – aki ráadásul a világ zenei körforgásának egyik meghatározó alakja – ezerszer több esélye lett volna a magyar zenekaroknak bekerülni a nemzetközi körforgásba! Imádom-szeretem Hollós Mátét, tisztelem a munkásságát, de ugye, azért azt mindenki belátja, hogy nem az ő feladata kellett volna legyen felismerni, hogy melyik produkciót, milyen módon lehetne bevezetni az akkor még igen jól jövedelmező nemzetközi zenei életbe. Nos, ez nem is sikerült, a Várszegi-féle Hungaroton teljes deffenzívába vonult, az itthoni piacra olyan minimális pénzekből készített könnyűzenei lemezeket (Pa-Dö-Dö, stb), amiből jól látszott, a tulajdonosnak egyetlen célja van: minden kockázat nélkül, a lehető legkisebb befektetéssel folytatni a lemezkiadást, és jól élni a megvásárolt jogokból. Csak az arányok érzékeltetése miatt írom le: akkoriban tárgyaltunk a Hungarotonnal, a „The Fruit of the Spirit” lemezünk kiadásáról, amire kaptunk egy 2,8 millió Ft-os ajánlatot (amiben már a reklámköltség is benne volt:-). Nem is értettük, ezt hogy gondolhatják komolyan, és elmagyaráztuk, hogy csak a stúdióköltség fog kb. hat-nyolcmillióba kerülni. Az volt a válasz, hogy ennyit még a Pa-Dö-Dö(sic!) sem kap egy lemezre, úgyhogy elégedjünk meg az ajánlattal. Nem elégedtünk meg, hanem kiadtuk mi a lemezünket, és utána tíz évig jártuk a világot a lemez hullámait meglovagolva. És gyanítom, nem mi voltunk az egyetlen produkció, amely azért nem tudott együttműködni a Hungarotonnal, mert annak tulajdonosa nem volt képes piaci módon viselkedni, inkább az utolsó kinyerhető fillért is kicsavarta a cégből, miközben alig tett vissza valamit. Igenis azt állítom, hogy a Polygram-Hegedűs csoport a magyar zenei élet számára óriási nyereséget jelentett volna.

4. „érdekes kérdés lehet, hogy Presser Gábor miért nem az általa képviselt Polygramot támogatta”. A kérdés azért zenei berkeken belül nem annyira kérdés: Presser akkoriban a Postabanknak köszönhetően nem tudott olyat kérni, amit ne kapott volna meg (talán még többen emlékeznek arra a bizonyos VIP listára...). Hegedűs pedig nagyságrendileg más pályán focizott, mint az LGT, a világ legnagyobb produkciói küldték el neki a turnétervüket, hogy ha van kedve, válasszon időpontokat, amiket ő szervez le Európában. Addigra az LGT-ről már tudható volt, hogy nem igazán képes átlépni az országhatárt, így semmiféle közös érdek nem fűzte össze őket. Pressernek a Várszegis sztoriban viszont semmit nem kellett csinálni, aláírt egy papírt, aztán két év múlva aláírt egy másikat, és felvette a pénzt.

5. A Várszegi-Bródy sztorit szerintem hagyjuk annyiban, amit te írtál. Majd egy-két évtized múlva kibontjuk rendesen – ha még élünk :-)

Bolyki György 2021.04.12 09:44:14

@Grabb:
Kedves Grabb!
Azt hiszem, ennyi időt volt érdemes ezzel a kérdéssel foglalkoznunk :-)
Az mindkettőnk számára vitán felüli, hogy kiváló zenészekről beszélünk, amibe beleakadtunk, az bizonyos dolgok értelmezési kerete.
Míg te úgy fogalmazol, hogy "az LGT volt a kevés hazai zenekar közül az egyik, amelyiknek sikerült már jóval a rendszerváltás előtt többször is „átlépnie az országhatárt”, piaci szervezésben is", addig én úgy fogalmazok, hogy az LGT (és több másik zenekar) kizárólag a rendszerváltás előtt tudta átlépni a határt, de sajnos nem sikerült élni a felkínálkozó lehetőséggel. Szóval, így szép az élet :-)

Bolyki György 2021.01.19 16:46:55

@Jázon Urbán: Írod: "én nem szeretném, hogy a végén hirhozó angyalok helyett mondjuk hírhozó turul legyen. Mert ez kicsit ebbe az irányba mutat..."
Ez a dal nem a jövőnkről szól, hanem a múltunkról. És ott - ahogy a film is bemutatja - bizony rengeteg vallási irányzat keveredett, mire "leülepedett" egy jellegzetesen nyugati keresztény irányvonal.

Bolyki György 2021.01.16 20:38:41

@Dan da Man: Kedves Dan Da Man! 1. rész

Megpróbálok, minden kérdésedre „pragmatikusan” válaszolni. (Két részletben, mivel túl hosszú a válaszom.)
Írod: „hány emberhez jut el a Fesztiválzenekar, és rajta keresztül a "magyar kultúra"? És hány emberhez jutna el "a katedrális"?”
Az az igazság, hogy ebből az összehasonlításból mi, zenészek és zeneszeretők nem kerülünk ki jól:-( Csak reménykedem benne, hogy soha senki nem fogja kiszámolni, mennyibe kerül az országnak a klasszikus zenei kultúra, és azt valójában hány ember veszi igénybe. De akkor nézzük!
A BFZ évente nagyságrendileg 90-100.000 fős hallgatottságot ér el az élő koncertjeivel, ennek kb. kétharmadát itthon, egyharmadát külföldön. (Régebben, amíg jobban el lehetett adni a produkciót ez a szám 130-140.000 körül is lehetett!)
A zenekar Budapesten kb. 8.000 ember zenei igényét szolgálja ki. Mivel a zenekar kifejezetten kevés olyan koncertet ad, mely szerepel az EBU műsorában vagy egyéb világszerte sugárzott műsorokban, így a nemzetközi médianyilvánosság nem annyira a koncertek közvetítésében, mint a recenziókban és interjúkban érzékelhető.
Véleményem szerint a megépült katedrális látogatóinak száma éves szinte a többszöröse lenne a százezernek. Arról nem is beszélve, hogy a katedrális ezt fajlagosan jóval kevesebb ráfordítással tudná „hozni”, hiszen a BFZ az elmúlt harminc évben mai értéken már kb. 60 milliárd Ft támogatást kapott, és az évi 2 milliárdnyi állami pénzt minden évben rá kell költeni a továbbiakban is.
Ha felépül a katedrális, a BFZ promóciós keretének a töredékéből elérhető, hogy a világ valamennyi kulturális/ismeretterjesztő csatornáján levetítsenek róla egy egyórás filmet, aminek révén a nemzetközi ismertsége és nézettsége a produkció „életciklusa” alatt sokszorosa lesz a BFZ-nek. „Beruházói” szempontból tehát sokkal jobban jár az ország, ha a zene helyett egy ilyen épületre költ, mivel ezt jóval olcsóbb megvalósítani is és fenntartani is, többszáz évig képes betölteni a funkcióját, soha nem „évül el” (mint ahogy a legtöbb lemezfelvétel „érvényessége” a közönség ízlésváltozása miatt 10-15 év után megszűnik), és „csak” karban kell tartani.

Írod: „ki tudja, hogy a japppán paraszt a Parlament miatt jött-e és csak megnézi a Maki katedrálist, vagy fordítva.” Sajnos, mi zenészek ezt az összehsonlítát is elbukjuk...
A BFZ ugyanabban a koncertstruktúrában működik, mint a világ összes együttese: koncerttermek és fesztiválok bérletsorozataiba szerkesztik bele a fellépéseiket. Tehát egyáltalán nem tudjuk, vajon a bérletvásárló „paraszt” a BFZ, vagy a másik 7-8 előadó miatt vett bérletet, inkább úgy véljük, hogy a promóterek abban bíznak, a sok produkció együttes hatása veszi rá a közönséget a bérletvásárlásra. A nemzetközi piacon a BFZ a közepes árkategóri felső részéhez tartozik, tehát nem ez a produkció a fő vonzereje egy-egy bérletsorozatnak. És ezzel most egyáltalán nem a zenekar színvonalát és renoméját akarom csökkenteni, csak a tényeket mutatom fel.

Írod: „Másrészt: honnan lesz erre pénz? Miért is kellene nekem ezt egy fillérrel is támogatnom, amikor elmondhatatlanul nem érdekel az építészet?”
Zenészként én nagyon nem szeretném, ha ez a gondolkodásmód érvényesülne, mivel alig van olyan művészeti ág, mely kevesebb embert érdekel, mint a klasszikus zene:-( Örülök, hogy ennyi pénzt szán a kormányzat ránk, de nem helyeslem, amikor más művészeti ágak rovására akarunk működni.

Írod: „Miért nem mecenatúrában rakja össze ezt a pénzt az "új arisztokrácia"? Vagy miért nem mondunk le egy stadionról ahhoz, hogy ez megépülhessen?”
Ezt miért csak az építészet kapcsán kérdezed meg? Miért előrébb való a te ízlésed, mint azé, aki a tárgyiasított művészetet kedveli? Ismét mondom, ha ezeket a kérdéseket egyszer népszavazásra engednék, másnap – az egyik legkevesebb szavazatot kapva – megszűnnének a klasszikus zenei együttesek. Úgyhogy fogadjuk el, hogy a zene egy vastagon támogatott művészeti ág, és ne legyen egy szavunk sem, ha mások is kapnak pénzt, sőt, támogassuk!

Írod: „ez tényleg egy releváns téma most, a jelenlegi világhelyzetben? Azt is elmondom miért. A filmesek és színházi emberek éhenhalnának, ha nem készülne film és színház, tehát ott nem csupán nagy művészi víziókról van szó, hanem megélhetésről is.”
Ahhoz, hogy csak a tervezett kétszáz Melocco-szobor megvalósuljon, ugyanúgy művészeti egyetemeken végzett szakemberek munkájára van szükség. Csak őket szobrásznak hívják. A többieket meg festőnek, képzőművésznek, stb. Mivel nincsenek annyian, mint a színházi és zenész világ szakemberei, jóval kevesebb pénz megy a projektjeikre is – mint ahogy pl. az erre szánt összeg is töredéke a színházak és zenekarok támogatási összegének.

Bolyki György 2021.01.16 20:48:47

@Dan da Man: 2. rész

Írod: „Az a baj ezzel a katedrálissal, hogy öncélú. Egy újabb orbáni agymenés”
A művészeti alkotást az különbözteti meg a giccstől, hogy az egyik érvényes, a másik öncélú. Makovecz művészetében semmi öncélú nincs. Ha valaki számára nem befogadható és nem érthető, az nem baj, de ez Makoveczet egyáltlán nem minősíti. Orbánnak pedig semmi köze a katedrális tervéhez, csak annyi, hogy ha jónak látja, adhat pénzt a megépítésére.

Írod: „jelenleg nincs 10 milliárdunk szellemi maszturbációra, sem életmű-megkoronázásra”.
Tíz év alatt 10 milliárd (plusz az időközbeni többletköltségek). De itt szerintem nem is a pénzzel van a baj, hanem azzal, hogy ha szerinted ez egy szellemi maszturbáció, akkor nincs is létjogosultsága. Ez a pozíció viszont nem létezik, sem számodra, sem más számára. Az elmúlt tíz év háromszor mutatta meg, hogy a választók fele szerint ez a szellemiség érvényes és kívánatos része a magyarság kultúrájának. Senki nem akarja ráerőszakolni a másik 50%-ra, de senkinek nincs joga megkérdőjelezni az érvényességét. Ezt neked is el kell fogadnod, ez a demokrácia lényege.

Írod: „dobja össze a NER, és kussolni fogok. Az ő hitvallásuk, az ő idoljuk, az ő vezérük elképzelése.”
Te is tudod, hogy ez nem így működik. Alföldi Róbert, és a többi balliberális „idol” színházi alkotásait is az államkassza fedezte, mint ahogy a BFZ 60 milliárdját is. A társadalmat nem lehet úgy kettéválasztani, hogy az egyik felére szavazók kapjanak meg mindent központi költségvetésből, a másik oldaliak viszont dobják össze az árát, ha szeretnének valamit.

Írod: „ne állítsunk milliárdos emléket senki művészi nagyságának”.
Ezt megírnád holnap a BFZ-nek, miközben felkérnéd a kormányt, hogy ne támogassa Iván működését a továbbiakban? Szerintem valamennyi kultúraszerető emberrel szembe találnád magad.

Írod: „Sajnálom, ha demagóg voltam, de nem szeretem az ilyen afrikai diktatúrákra jellemző rongyrázást.”
Igen, valóban demagóg voltál, és egy társadalmat nem szabad így kezelni. A kultúránk sokkal értékesebb dolog annál, minthogy ilyen módon hozzá lehessen nyúlni.
Én a magam részéről örülök, hogy az elmúlt nyolc évben a kormányzat ennyire privilegizált helyzetbe hozta a kultúrát, és remélem, ez még sokáig így is marad!

Bolyki György 2021.01.14 20:15:33

@semmi hatalmat senkinek: Nem tudom, mit gondolnak Gaudiról. De azt gondolom, hogy egy felelős államvezetés teret ad azoknak a kulturális értékeknek, melyek fontosak. Évente többszáz milliárd Ft megy kulturális értékek létrehozására és megóvására, ebben a büdzsében helyet kellett találni egy Bartók összkiadásra, és helyet kell találni egy Makovecz katedrálisra is. Persze, amellett, hogy amennyire lehet, igyekezni kell felszámolni a szociális szakadékot is.