Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Drapkó Noémi

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Paterson 2020.11.26 07:50:10
Néhány nap egy életből. Paterson buszsofőr egy kisvárosban, Patersonban. Egyik nap olyan, mint a másik: rövid beszélgetések, eseménytelen órák. De valahogy mégsem egyformák a napok, mert a beszélgetések mellett végig ott van egy belső monológ...
Drapkó Noémi 2020.12.01 08:51:44
A film nagyon nagyon sok gondolkodni valót hagy maga után (ezt vártam volna a Locke-tól), képi világa teljes mértékben szimbólumokból építkezik fel.
Laura, a feleség folyton tevékenykedik valamit: fest, zenél, süt; karaktere majdhogy nem szöges ellentéte Patersonnak, aki pedig nyugodt, kimért személyiség inkább.
Sokat gondolkodtam, hogy ez a sok fekete-fehér, kör és hullám motívum mit jelenthet, ami végig kíséri a filmet (még egy fekete-fehér filmrészletet is láthatunk, ami meg aztán teljesen mása volt a kapcsolatuknak), de aztán arra is gondoltam, hogy ez valójában a két karakter ennyire különbözőségét mutatja be. Laura a teljességét abban éli meg, hogy alkot, ám sokszor a hírnevet hajkurássza, ezzel rontva az alkotásai minőségén.
Paterson a műveiben éli ki magát, mindegy milyen sematikus is az élete, minidg megragadja valami. Az ő karaktere inkább olyan, mint a vízesés valamilyen módon. Nyugodt, kiegyensúlyozott, érzelmeit abszolút nem hagyja eluralkodni magán.
Az iker dolog nagyon érdekesen ívelte át a filmet, én abban azt láttam, hogy ez valójában Paterson könyvét, és Laura erőltette második nyomtatást jelöli. Amikor feldobja az ötletet a lány, mindenhol ikreket látunk, még a rég ismert kocsma barátról is kiderül, hogy ikerpár. Ezt egy kicsit megtöri, amikor a költő kislánnyal beszélget, ott látszik, hogy ő az egyikkel tud azonosulni, az ő költeményei magának fontosak. Amikor Marvin széttépi a füzetet, akkor megszakad ez a séma, többet nem is látni ikerpárt.
űbár nagyon eltérő személyiségek, összeillenek és teljes mértékben tudják támogatni egymást, és ebbe az idilli kapcsolatba tökéletesen beleillik a kutya, aki valójában Laura kedvence, Paterson csak úgy elvan vele, de nem különösebben kötődik hozzá. Ez a kis huza-vona kettőjük között példáulaz ismétlődően eldőlő postaláda.
A bárban a Rómeó és Júlia történet is érdekes. Ott valahogy senkinek sem felhőtlen a párkapcsolata, és ez egy kicsit Patersonék kapcsolatára reflektál szerintem. Mert részben idilli a szerelmük, de igazán nem értik meg egymást. Míg Laura az elveszett művész, akinek munkája sincs, addig a férfinak valamilyen szinten benne kell ragadnia a valóságban, ő csak hobbiként űzheti a költő létét, amit pedig a lány nem ért meg.
A buszon meghallott kis párbeszédek is igazán különösek voltak, mindegyik más volt, itt éreztem a kutrus összekapcsolását igazán: adott egy sofőr (Éjszaka a Földön, Locke), aki végighallgatja ezeket a külön kis szekvenciának megfelelőő beszélgetéseket (Kávé és Cigaretta, A Hely), miközben kimutatkozik a tecnkikai kérdés is (Teljesen idegenek): főszereplőnknek nincsen telefonja, ami eleine nem lényeges, de vészhelyzet esetén igazán hiány tárgy.
Külön tetszett, hogy a montonitás végig ment a filmen, mert valóban egy ember élete nem lehet mindig tele hatalmas történésekkel, külön tetszett, hogy a busznak nem kellett felrobbania, hogy Paterson rosszul érezze magát tőle, és kialakuljon a konfliktus.
Összességében nem csalódtam ebben a Jarmusch filmben sem, nagyon sok minden felett átsiklottam szerintem, de ezt egyszeri nézés után nem is lehet teljesen megérteni szerintem.
Filmklub Locke 2020.10.20 13:46:51
Egyetlen autóút. Egy férfi elindul a munkahelyéről, beül az autóba, és telefonálni kezd. A hívások egymást érik, és kibontakozik egy élethelyzet, amelyben nem tudni, ugyanaz a férfi száll-e ki az út végén az autóból, aki másfél órával korábban beült...
Drapkó Noémi 2020.11.30 18:07:04
A film középpontjába Ivan Locke áll, aki egyedül egy kocsiban tölti a játékidőnagy részét, telefonon levezényelve a munkáját, és személyes kapcsolatait.
Alapvetően nem veszett el a figyelmem a film közben, fent tudta tartani az érdeklődést. Ugyan akkor hozzátenném, hogy engem egy Tarr Béla filmmel is egyszerűen le lehet foglalni.
Nagyon nehezen találom meg a pontos magyarázatát, hogy miért került az utolsó helyre számomra ez az alkotás, de megpróbálom azért kifejteni.
Vegyük Tom Hardyt; ha nem lett volna egy jó színész a főszerepben, abszolút nem állta volna meg a helyét a történet szerintem. Ám itt jön be, hogy a színész jó, teljesen áthozta az érzelmi gyötrődést, ám maga a karakter nagyon unszimpatikus. Tegyük félre, hogy morálisan megkérdőjelezhető, a monológok amit az "apjával" folytat bennem teljesen azt az érzetet adják, hogy ő nem szívből csinálja, amit csinál, csupán meg szeretné mutatni, hogy mennyire nem olyan, mint az apja, miközben igazán úgy néz ki a szituáció. Itt vált számomra kicsit kicsinyessé a motivációja, ezek után valóban nehezen szimpatizáltam vele a továbbiakban.
Ha a történetet vesszük is vannak kivetéseim. Tiszta sor, hogy minél messzebb kerül az otthonától, annál messzebb kerül a megszokott kis életétől, ami nem is ment rosszul, és úgy szeretné nem követni az apja mintáját, hogy elmegy Londoba, ahol egy általa alig ismert nő éppen szüli a gyerekét, hogy ott legyen vele, aztán mégis arra számít, hogy a felesége hazavárja. Ebben az esetben akkor mivel is lenne jobb a fiai számára, akiket otthagyott, valószínűleg a házasságát teljesen tönkre téve, traumákat okozott nekik, mint saját számára az édesapja?
Arról nem is beszélve, hogy nem hagyott a film semmi féle párhuzamra saját magamnak rájönni, sokszor a főszereplő maga emeli ki ezeket: például a betonozás olyan, mint a "fattyú" gyermek érkezése, vagy azt hiszem pont a feleség emeli ki, hogy minél messzebb megy annál távolabb kerül számára is érzelmileg. Nem tudom én szeretem amikor nem kell a fejembe tolni és konkrétan megmagyarázni a párhuzamokat, hasonlatokat, hanem hadd gondolkodjak magam rajta.
Azon kívül, hogy össze vissza dobált a film nevekkel, egy darab percig nem kellett elméláznom, hogy egy mondat vagy történés miért történik, mert a következő pillanatban úgy is megmagyarázzák számomra.
Végig azt mondja, hogy megy rendbe tenni az életét, miközben akkora mocsarat hagy maga után, hogy a végére igazán haza se kellene mennie. Mind e mellett levezényli a munkáját, mert ő ennyire érett, önzetlen ember, hogy ezt is megteszi, miközben igazából irányít mindenkit. Azért örülök, hogy az irányítás kicsúszott a végére a kezéből minden szinten... Valahogy nem tudtam főhősünk érzelmi világába megfelelően bekapcsolódni, úgy érzem.
Filmklub Éjszaka a Földön 2020.10.07 09:29:59
Ahogy a Föld forog, az éjszaka is mindig a bolygó más városára esik. Márpedig mindenhol az éjszakai élet sajátos központja a taxi. Különböző városokban különböző emberek ülnek be különböző sofőrök mellé, és lesznek részesei egymás életének néhány percre, amíg az éjszakai utazás tart...
Drapkó Noémi 2020.11.30 01:21:31
A cím máris sokat elárul: az éjszaka rejtemes időszakában taxizunk a Föld különböző pontjain.
"Az ellentétek vonzzák egymást." Ez a mondat fogalmazódott meg afilm végére bennem. A taxizás számomra egy nagyon különös élmény, nem lehet igazán kiválasztani, hogy ki kíséri el utamat, ugyan akkor nem lehet nagyon menekülni előle. Hallgattam magam is szomorú törénetet, elveszett feleségről, végighallgattam örömlényokat hajkurászó fiatal ömlengését a szerelemről, ugyan akkor vitáztam már a klíma helyzetről is a várost átszelve.
Ebben a filmben is megtalálható minden kellemes, vagy kevésbé kellemes momentuma ennek a kiszolgáltatott helyzetnek.
Mint Jarmusch előző filjében azt már tapasztalhattuk, itt sem egy összefüggő egészestés filmet láthatunk, itt is külön kis történetekből állnak. Öt történet, öt város.
Mindegyik alapvetően egyedi, más társadalmi kérdést feszeget mindegyik történet. Az elsőben például a fiatal Wynona Ryder egy kis plusz pénzt szeretne keresni a taxizással, ám amikor egy életre szóló ajánlatot kap, rengeteg pénzt, hírnevet akár, mégis visszautasítja.
A második történetben egy német sofőr próbál megélni New Yorkban, ám végül átkerül az anyós ülésre, miközbe a utasa Brooklynba vezeti magát.
A harmadik történet Franciaországban játszódik, ahol egy vak lányt visz az afrikai származású férfi a Szajna mellé. Érdekes megfigyelni, ahogy a barna bőrű fiatal kívülállósága hogyan hat a soha színt nem látó friancia lányra.
A negyedik történetben abszolút a szexualitás jelenik meg, maga a részlet is egy motoron tevékenykedő párral indul, aztán még látni hasonló jelenetet az utcán. A történet groteszksége abban rejlik, hogy a beszédes olasz férfi egy papot vesz fel, aki látszólag egyre rosszabbul viseli a szabad szellemű férfi "gyónását". Ugyan nem sok köze van ahhoz, hogy a végén végül is meghal a pap, (már előtte látjuk gyógyszert szedni) azonban a hirtelen félelme arra készteti, hogy kirakja az utast egy padra, és hogy nyomait eltűntesse, nem csak benyálazza a pap haját, hogy jól álljon, de még hőn szeretett napszemüvegét is ráhagyja.
Az utolsó történetben pedig egy szomorú történetet hallhatunk a sofőrtől, aki egy kis körforgalomba került életében, amiből nem tud kiszabadulni. Eleinte utasai negatív szereplőként kezelik, a végén pedig már öleléssel válnak el egymástól.
Ez az öt részlet nem megy bele mélyen egyik kérdésbe sem, nem akar semmi megoldást, vagy problémát az arcunkba tolni, megengedi csupán, hogy beszálljunk a történetbe, majd egy történettel gazdagodva tovább álljunk.
Filmklub Teljesen idegenek 2020.11.13 09:17:37
A mobiltelefon személyiségünk részévé vált. Ott vannak benne társas kapcsolataink, fényképeink, emlékeink, a kedvenc zenéink - de ott vannak titkaink is, amelyeket szeretnénk megőrizni. Mi lenne, ha ezekhez mások is hozzáférhetnének, akár csak a legjobb barátaink is? Ha minden hívásunk, üzenetünk…..
Drapkó Noémi 2020.11.29 19:15:06
A film címe teljesen leírja a szrepelők kapcsolatát: alapvetően hét barátról szól, akik egy vacsorára összeülnek, ám kiderül, hogy kicsit sem ismerik egymást. A fő cselekmény egy helyszínen játszódik, mégsem válik unalmassá, ugyanis megint csak a dialógusok és bárpeszédek elviszik a filmet a hátukon.
Több társadalmi kérdést is érint: a megcsalást, gyerekvállalást, hazudozást, homoszexualitást stb.
Érdekes megfigyelni a történet során, hogy hogyan változik a szereplők viszonyulása egymáshoz annak változásával, hogy egyre súlyosabb "bűneik" derülnek ki.
Ezek közül is kiemelném a homoszexuális Peppe és Lele szálát, akik a telefon cserés húzásuk miatt, úgymond identitást cserélnek, és ekkor válik Lele számára érthetővé, hogy barátja miért nem őszinte a társasággal. Ezzel is mutatva, hogy néhány titok nem hiába titok: gyerekkori barátaival ugyan nem őszinte szexuális orientáltságával kapcsolatban, de hát láthatjuk, hogy nem véletlen.
A kis komédia után, persze kilépnek az ajtón, mintha mi se történt volna, tehát tudjuk, hogy igazából a játék nem történt meg, csupán fiktív történet, ami nem meglepő, hiszen nem egy karakternek van nagyon nagyon sok veszteni valója.
Erben Viktor bejegyzésére is kicsit refélektálva úgy gondolom, hogy igen nem feltétlen a mai világ problémája a titkolózás, megcsalás stb., nem okolhatjuk feltétlen a XXI. század technológiai fejlettségét. Viszont itt a feltétlen szó kiemelendő, ugyanis attól, hogy nem ez a kifejezett ok, azért azt valljuk be, hogy mindenkinek az élete egy kis dobozban van gyakorlatilag, nagyon sok lekövethetetlen vagy okosan kezelt renszer tartja titkainkat számon.
Igaz, hogy a házigazda asszony mondja, hogy ezek a kütyük teszik tönkre az életünket, de ezt egy kicsit irónikusnak találom, hogy pont az ajánlja fel ezt az egészet, akinek a szituációban nem valószínű, hogy kiderülne a féltett szeretőjének kiléte. (a végén ugyan ez nem teljesen tiszta)
Itt véleményem szerint a lényeg az emberi kicsinyességen, és kommuniáció hiányán van (ez leginkább a házigazdák és a lányuk kapcsolatából derül ki, vagy az anyós kérdést illetően). Kiderül, hogy valójában senki sem osztja meg kétségeit vagy félelmeit a másikkal, legyen ez kapcsolaton belül vagy kívül.
A szálak között vannak súlyosabb és kevésbé súlyos esetek, persze azt megítélni, hogy kinek hogyan esik bármi is nagyon nehéz. Általában igen nagy titkok derülnek ki, amik az egész társaság kapcsolatát megváltoztatná.
Szerintem ennek a filmnek nagyon is van létjogosultsága. Egy nagyon szépen kivitelezett érzelmi hullámvasútra szálltam fel a megnézésével és nem bántam megy egy percét sem.
Filmklub A hely 2020.09.25 10:08:02
Egy kávéházi asztalnál jönnek-mennek az emberek: leülnek pár percre, és egy titokzatos idegennek elmondják a vágyaikat. Az idegen képes teljesíteni a vágyakat, de mindennek ára van. Mi vajon mit tennénk meg vágyainkért? És mennyit érnek ezek a vágyak?..
Drapkó Noémi 2020.11.27 19:16:31
A film alapvetően nem egy eseménydús alkotás, legalább is képileg biztosan nem. Adott egy helyszín: The Place, ami teljesen leírja a hely jellegét, egyszer kávézó, máskor étterem, megint máskor egy szórakozóhelynek is elmegy. Egy teljesen átlagos napon érkezünk bele a történetben, amikor igy egy átlagosnak tűnő férfi nyugodtan kávézik és találkozik egy másik teljesen átlagos emberrel. Csak hogy, ebben a történetben semmi sem marad átlagos.
Mindenkinek van az életében valami, amit nagyon szeretne. A kérdés az, hogy mi mindent vagyunk képesek megtenni, ezek érdekében. A filmben szereplő emberek mindegyike azzal a szándékkal találkozik az "isten" figurával, hogy életünk olyan részét "hozza helyre", amit ők maguk nem képesek. Sokszor aránytalanul nagy árat kér, van hogy teljesen abszurd problémákra ígér megoldást (Pl.: a kislányt védelmező férfinek a poszterén szereplő leányzót nyújtja egy éjszakára). Legtöbb esetben abszolút önző érdekek vezénylik a mellékszereplőket, némelyikkel jobba tudunk szimpatizálni (vak ember látásáért küzd), mint másokkal, de néha maga a gondolat is felháborító, hogy egyáltalán megfontolják, hogy megteszik (pl.: a férfi aki egy kislányt ölne meg a saját fia életéért).
Ahogy haladunk a történetben egyre jobban tudunk szimpatizálni a főszereplővel, aki nem maga szabja ki a feladatokat, csak közvetít őket. Viszont némely esetben teljes morális kérdéseket vetnek fel a könyvében szereplő küldetések, például az asszony, akinek a férje Alczheimer-kórral küzd, úgy mentheti meg, hogy egy bombát felrobbant egy étteremben. Az egész filmben küzd a gondolattal, végülcsak nem teszi meg (számára nem érte meg az áldozat).
A történetek valahogyan össze vannak kötve, bár látszólag nem szándékosan.
A magányos férfinek egy fénypontja van a történetben, maga a pincérnő, aki a munkaideje után beszélget vele. A lezárást is tőle kapja: ahogy a fekete könyvébe beleír, végre felszabadul a szolgálat alól.
Alapvetően egy érdekes film, bár nem látni az igazi történéseket, abszolút átjön a lényeg a dialógusokon keresztül; megvan a ritmusa. (Kicsit könyv feelingje is van pont ezért: néhány dolgot az ember képzeletére bíz).