Adatok
StMe
17 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az éj leple alatt a macska, mint nesz,Üvegszilánkokon én mezítláb lépkedem,Éjsötét világosság, nincs zaj, nincs csend,Kínzókamra körvonala, mi holdfényben lebeg.Köd van, nappal s éj, talán egyben,Felhő, komor, fekete, mi itt van fenn,Fent, nem bennem vagy én benne?Mezítelen, de kezemben éles…..
Itt vagyok, kedvesem, látsz tán?Vagy megint rám tört a láthatatlanság?Jó ez így, csak sokat fázom talán,Nem vagyok jól, de senki sem kérdi már.Miért nem? Na, ezt sem kérdi senki sem,Maszkom fedi fedetlen elmémet,Ki látsz tán csupán elméletben,Megölsz lassan a tekinteteddel.Varjú károg, jaj, már…..
Az erdő hangjaira ütemesek lépteim,Fákon figyelő szemek, mégis ki ez itt?Lesben félni mégis jobb, mint megijedni.Milyen igaz, ők legalább figyelik lépteim.Lépteim, talán én sem figyelek rájuk,De mi van, ha már egyszerűen mindenki rám un?A madarak is, már nem jelentek veszélyt rájuk,Csicseregnek…..
Uram, mondd kérlek, Te tudod, hogy ki vagyok?Mert utamon úgy érzem, egyszerűen csak bolyongok,De ki vagyok? Nem tudom, nincs meg a kirakós,Egy monokróm képet a kezemben (hosszan) tartok,Megtalálom-e magamat, ha csak fájdalmak és falcok?Nem, persze, én lehetetlent kérek,De mondd már meg kérlek,Hogy…..
Végre újra ősz van. Ennek minden évben tudok örülni, mivel ez a kedvenc évszakom. A szürke, ködös égbolt, a sárguló, vöröslő falevelekkel, a nagy cseppekben egyenletesen hulló esővel, a hűvösebb - de nem csontig hatoló - levegővel együtt. Imádom! A macska is visszatért a radiátorra az erkélyről, és…..
Fél tíz vvolt, és még mindig nem indultam el. Kapkodtam. A tükörből méteres táskák néztek vissza rám, a keszekuszán növő szőrszálak kavalkádja felett. Üres szemeket láttam visszatekinteni, de ez túl sokat elárul. Konstatáltam, hogy kell egy napszemüveg is. A ricsaj, ami arra hasonlított, mint amikor…..
Igen, lehetnék én is,ki diplomával kezében,munkáltatók kedvence.Igen, lehetnék én is,ki fakanállal kezében,jaj, de konyhatündérkedne!Igen, lehetnék én is,egy nagyvállalat vezetője,micsoda út állna mögöttem.Igen, lehetnék én is,ki bátorságból jeleskedne,s külföldön keresne kenyeret.Igen, lehetnék én…..
Székesfehérvár szerencsére igencsak gazdag a szebbnél szebb köztéri szobrokban és műemlékekben. Nemrég éppen azon kezdtem el gondolkozni, hogy összegyűjtöm egy bejegyzésben a - szerintem - legjobbakat (és erről nem is tettem le), de mindeközben akaratlan eszembe jutottak azok a műalkotások is,…..
StMe
2020.08.21 15:37:24
Az utolsónál két megjegyzésem is van: Nem volt semmiféle megrágás, egyszerűen akkor vitték el az eredeti helyéről, amikor teljes egészében felújították a belvárost, ellenben a felújítást követően egyébként akár bele is illett volna a modernebb környezetbe, bár sosem volt a kedvencem. Ellenben ahova átkerült, a "civil központ" elé (nekem csak technikaháza), ott anno - amikor azon a téren megtörtént a térkövezés -, erre a helyre szökőkutat ígértek. Ezért is van ott a csatorna. Azonban az valahogy elfelejtődött, és egészen addig semmi sem volt ott, amíg ezt az izét oda nem rakták 2015-ben. Egyébként stimm. Ja, és a bazaltbeton térplasztika igazából csak pár száz méterrel arrébb került, az máig megtekinthető (legalábbis úgy tudom). (Ui.: Ez a lájkolj facebookon dolog nagyon zavaró, már csak az erőszakosság miatt sem lájkolnám.)
StMe
2020.08.21 15:39:23
@AlphaTauri: Az a vasszerkezet szerintem baromi ötletes és jó dolog.... sőt! szép emlékeim vannak arról még gyerekkoromról. Bizony akkor működött még, a könyvtár előtt. Sajnáltam is, amikor elromlott és szépen apránként egyre kisebb lett, majd végleg eltűnt. Örömömre szolgált, hogy újra láthattam, még ha más környezetben is. 2017-ben láttam a csónakázó tónál, akkor működött!
Hova, hova jutottunk?Mond meg kérlek Istenem,Mert körbe-körbe nézek,De eltűnt az értelem.
Nincs már tisztelet,sem tudásnak vágya,lassan probléma lesz,az 1x1 megoldása.
Hova, hova jutottunk?Mond meg kérlek Istenem,miért gondolják emberek,hogy ők állnak feletted?
Nincs már tisztelet,sem tudásnak…..
Június 10.
Már megint ugyan az a nap. Hajnali öt óra. Éhes a macska. De hát nem lehet éhes - gondolom magamban. Éjfélkor kapott enni, amikor lefeküdtem. De. Mégis éhes. Persze mindezt finoman hozza a tudtomra. Először szépen, lágyan kezd nyávogni. Alig hallhatóan, röviden. Persze én mindenre…..
A vihar nincs szűnőben érzelmeim tengerén,Érzem, ahogy hullámok szakítanak szanaszét,Hol vagyok? Elmentem!Annyit üzennék, hogy engem ne keressetek még!Tényleg nyugodt helyen vagyok, csodás erdő szélén,A magasban talán a levegő is tisztább még.Hol vagyok? Elmentem!De nem üres ígéret, bizony…..
Szürke égbolt alatt esőben sétálgatok,Utamon kedvenc színeimmel találkozom.Sárga, bordó és barna talán,Már nem lesz rajtam soha talár.
Soha, - milyen szó is ez?Hazug s álszent, nem kérem!Az örökké mennyivel szebb!Kár, ugyanolyan elveszett.
Ígérünk jót s szépet egyaránt,Jó, ha felét betartjuk…..
Együtt eveztünk egyszer hajdanán,Bár közös volt a célunk.Megrogyva a lapát súlya alatt,Kimerülve álmodoztunk.Nem adhatjuk fel, hisz` nem mi volnánk,Mantrákat mondogattunk.Mégis tudtuk, hisz` nem mi maradnánk,Ha együtt mindezt kibírjuk.
2015. szeptember..
Mint ezernyi apró üvegszilánk,Melyen bátortalanul lépkedem,Attól rettegve tán,Egyszer majd jól orra esem?Minden fájdalmas lépés, mitNapról napra megteszek,Egy-egy tüskével toldja meg,Addigi létemet.Megfontolt út, most hova islépjek, mondd meg!Döntenem kell, de Istenem,Én nem merek!Megbánom, s…..
Benne bízom csak,Szeretem minduntalan.Közben éppen csal.
2015. szeptember..
Fehér a táj, betakarja a várost,Minden csak olyan homályos.Szürke hétköznap, mégis fehér,Lámpák sora ég, mégis oly sötét.Kék az ég, de mégsem!Sötétkék, már-már fekete,Ezernyi csillaggal az ég fölében.Fehér minden, nyirkos az este,Látlak lámpák, csillagok fényében,Látom leheleted, kék kis…..
Barna vagy, tán minden szempontból,Csak egy szín, mégis mindaz, mi kipótol.Forró vagy, olykor égetsz,Máskor hidegséged, mivel farkasszemet nézek.Te ébresztesz, tőled dobog a szívem,Dobog, ver, bokszolónál is erősebben.Megszédítesz, nélküled nincs reggel,Se nap, se éjjel,Energiámmal Te magad…..
Szakadék szélén álltam évekig,Míg estem egy hatalmasat mélyéig,Erőm nem volt megszólalniAztán hogy még felkelni?!Értelmét nem láttam felállni sem,Kapaszkodni már rég nem mertem.Az első lépést mégis megtettem,A szikla alattam újra megreccsent.Józan fejjel, megtörve voltamLent mélyen, hol immáron…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz