Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Éva Bánki

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2020.05.08. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Paradigma Intézet blogja Mi a kapcsolat a történelmi traumák és a kollektív nárcizmus között? 2020.05.07 16:58:21
Interjúnk első részében a populizmus térnyeréséről, a magyar nyelv elszigeteltségéről és a benne megjelenő traumatizált nemzettudatról beszélgettünk Forgács Józseffel, a sydney-i University of New South Wales szociálpszichológia professzorával. Új könyvének egyik, Lantos Dorottyával közösen jegyzett…..
Éva Bánki 2020.05.08 14:17:22
Először nagyon tetszett a cikk, mert van valami nyilvánvaló kapcsolat traumatizáltság és közösségi nárcizmus között. Aztán kiültem a kertbe, és még alaposabban végigolvastam. A cikkszerző nagyon sok állítása nem állja ki nemhogy az ellenőrzés, már a rákérdezés próbáját sem. Ilyen szoros kapcsolat van a szolidaritás és a felvilágosodás értékvilága közt? Hm... És mi a helyzet Latin-Amerikával, ahova nem nagyon jutott el a felvilágosodás, de van nagyon erős "mi-tudat"?. És még számos fura, levegőben lógó kijelentése van a cikkszerzőnek. Mintha nem vitára ingerlő esszét, hanem tudományos cikknek álcázott politikai publicisztikát olvasnánk.

És egy fontos kérdést elkerül. Immár harminc éve a magyar balliberális kultúra alfája és omegája, hogy minden erővel gyengítse ezt az (amúgy tényleg létező) narcisztikus ön- és történelem-értelmezést. Volt itt minden: totemcafattól a nem-is-olyan-nagy-költő Arany-Jánosig. Iszonyatos energiák, pénzek, erőfeszítések -- teljesen értelmetlenül. A cikkszerző (ha már politizál) adós a válasszal: a folytonos pocskondiázás (mint politikai és kulturális program) miért a "nyugat" ismérve? Én mediterrán kultúrákkal foglalkoztam-foglalkozom, és sehol se találkoztam efféle "kultúrharccal", csakis Kelet-Közép-Európában. Egy olasz, egy spanyol, egy portugál szemében létezhet-e mások tervszerű alázásánál keletiesebb magatartás? Nemigen.

Másik érdekes kérdés volt, mért nem vezetett a folyamatos kultúrharc semmilyen eredményre? Túl durva volt, túl engedékeny? Túl sok embert alázott meg? Mi volt a baj vele? Nehéz ezt a cikket nem úgy olvasni, mint felszólítást egy még véresebb (és még kontraproduktívabb, ha tetszik, keletiesebb) kultúrharcra.

A közösségi / nemzeti "nárcizmus" tényleg óriási probléma. Egy kelet-közép-európai kórság. Máiig nem tudjuk, hogy lehetne ezt feloldani. A cikkszerző egy kicsit hozzátett ahhoz, hogy a dolog, a nemzeti nárcizmus még rosszabb legyen.
Éva Bánki 2020.05.09 16:15:56
Kedves Dan da Man. Én elfogadom a kritikát. Okosabb szeretnék lenni, mint a magyarok többsége -- de nem "különb" vagy valami egészen más. Miért lennék teljesen mentes az egész magyar társadalmat meghatározó nárcizmustól. Honfitársaimmal szeretnék megváltozni, nem föléjük nőni.

Ezt leszögezve sem látok semmit a cikkben, ami arra utalna, hogy esetleg új utakat kéne keresni, hogy harminc éve tartó pocskondiázás talán mégsem volt egészen célravezető. A cikkszerző ilyen értelemben nem sok újat mutat.

Pedig annyi tanulság mindenképpen leszűrhető az elmúlt harminc évből: liberális eszméket vallva is tökéletesen beilleszkedhetsz egy keleties társadalomban. Keleti kényúrként ostorozhatod az "alattvalókat" (igen, egyszerre tekintve magadat az az "aljanép" urának és áldozatának), és ezzel tulajdonképpen megerősíted a társadalom egészének narcisztikus beállítódását. A rendszernek ugyanolyan része vagy, mint a sumér nyelvrokonságról deliráló nyugdíjas falusi tanító. Ez megy harminc éve, tulajdonképp ez a balliberális kultúrpolitika. És tulajdonképp semmivel nem vagy "nyugatiasabb" a nyugdíjas falusi tanítóknál, hiszen hírből sem ismered a toleranciát vagy a nagyvonalúságot.

Mielőtt számot vetnénk a magyar társadalom nárcisztikusságával, fel kell tennünk a kérdést, érdeke-e valakinek, hogy ez változzon. A magyar "nyugatias" értelmiségnek régesrég nincs semmilyen mondanivalója a "nyugat" vagy a liberalizmus erényeiről vagy a gyengéiről, harminc éve egyetlen témája van, az "aljanép" ostorozása, a magyarok elmaradottságnak hangsúlyozása. Ha ez nem lenne, felkopna az álluk. Úgy IGAZÁBÓL nem is akarják, hogy bármi változzon.

A magyarok narcisztikussága nyilván meg fog változni, mert mindez olyan képtelen és nevetséges. De ez nem a rendszerváltó elit érdeme lesz. Mert nem látom, hogy milyen valós érdekük fűződne ehhez. Ezt már egy másik nemzedék fogja megoldani. Talán egyszerűen azzal, hogy új vitapontokat jelöl ki, a vitát más mederbe tereli.

Kedves Untermench! Köszönöm a hozzászólását. Bár nem konkrétan a cikket érinti, de az biztos, hogy van valamiféle szolidaritás-eszme Latin-Amerikában is. Gondoljon csak a XVI-XVII. századi egyházak indiánvédő politikájára, a jezsuita kommunákra (talán itt folyt az első és egyetlen sikeres - a későbbieknél jóval kevesebb halálos áldozatot követelő - kommunista kísérlet), a mai latin-amerikai egyházak radikális baloldaliságára. A cikkszerző azt sugallta, hogy szolidaritás csak a felvilágosodás alapjain létezhet. Nos, ez biztosan nem igaz. Van példa "nem felvilágosult" társadalmakban is erre. Ez nem jelenti, hogy én például egy paraquayi kommunában szeretnék élni, hogy az efféléket követendő példának tartom, vagy hogy ne ismerném én is Latin-Amerika millió baját... Csak megjegyeztem.)
Éva Bánki 2020.05.09 16:44:34
És mielőtt valaki még azzal vádolna, hogy "kívülről", "felülről", vagy csak ártatlanságot színlelve "osztom az észt", leszögezem, hogy én is a rendszer része vagyok, ahogy minden magyar értelmiségi. Talán csak annyiban más, hogy se a sértett és naív önimádókkal, se az ostorukat lóbáló, "nyugatiasan" toleráns önimádókkal nem tudok teljes szívvel azonosulni.

Azon jót kuncogtam, hogy ez egy olyan bátor cikk, amely kimondja, hogy a "király meztelen". Ilyen "kimondós cikkekkel" már a kilencvenes években is tele volt a padlás. És kb. annyi megoldást tudtak javasolni, mint a cikkszerző... semennyit. Dörgöljük az orruk alá, verjük a fejükbe... És annál több ilyen cikk született, minél nyilvánvalóbb lett, hogy ez a politika tökéletesen kontraproduktív.

Persze az ilyen kutatások is nagy szellemi teljesítményekből (Bibó, Szűcs Jenő) merítik a legitimitásukat. Ezek tényleg lenyűgöző és eredeti munkák.
De mivel (mint annyi ismétlésen és újragondoláson látszik) semmilyen társadalmi megoldás felé nem mutatnak (tul.képpen csak bebetonozták a magát nyugatiasnak tartó értelmiséget), ezért, szerintem új kiindulópontokat kell keresnünk.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása