Adatok
szabozs44
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mivel nagyon megszaporodtak a posztok alatt a nárcitól félő kommentek, nagyon fontosnak tűnik a nárci által generált félelemnek szentelni egy teljes posztot.
A dilidokimtól kapott első és legfontosabb mondat az volt, hogy „féljen bátran!”. Ha nárci van a közvetlen környezetedben, akkor…..
szabozs44
2020.04.08 07:54:35
Sziasztok, hűha.... ez nagyon nehezen ment...eljutni ide, erre az oldalra. De most úgy érzem olyanok közé kerültem, akik értik, érzik milyen élő-halottnak lenni..... Nagy vonalakban a történetem: 16 évesen első szerelem (2 év korkülönbség Ő 18 volt), pár évente elhagy, de mindig visszajön (soha nem szakított, csak egyszerűen mással kezdett el “járni”.) Egy egyetemre jártunk Bptre vidékről, 10 év után esküvő. Két gyerek. Egy munkahely, azóta is....Most 44 éves vagyok.... lassan 30 (!) éve ismerem...soha nem volt más kapcsolatom. 2-3 évente jöttem rá, hogy van valakije....mindig azt mondta, hogy csak üzenget, meg csak beszélgetnek, mindig csak rajong érte az éppen aktuális nő, de az neki semmit nem jelent és rajtam kívül senkivel nem feküdt le stb...Mindig elhittem, mert el akartam... volt kolléganő köztük, baráti házaspár nő tagja, régi ismerős.... 5 évvel ezelőtt már el akart hagyni, hogy nem működik a házasságunk, nem jutunk egyről a kettőre, de végül megpróbáltuk (illetve én) minden elképzelhetőt megtettem.... ideig-óráig működött.... majd tavaly elkezdődött a szokásos: mobilja állandóan nála, még a WC-n is, megállás nélkül üzengetett, ismét sejtettem, valaki megint van....persze tagadott... egyre jobban távolodott el, ingerült, feszült volt. Erre hivatkozással elment kikapcsolódni, a hegyekbe 2-3 napra, de azt sem mondta hol volt pontosan. Kértem mondja el mi a baja.... önmagát keresi, nem érzi jól magát a bőrében, úgy érzi nem megy neki ez a “családosdi” Kiderült, hogy egy Bpti képzésen megismerkedett egy nála 20 évvel fiatalabb “hölggyel”, aki istenítette. Persze vele sem történt semmi... ő is csak rajongott érte. Ettől függetlenül elköltözött mondván unja a kapcsolatukat, de még mindig nincs senkije. A költözést követően minden nap hazajárt pár órára. 10 hónapon keresztül játszott.... többször lebukott, látták a nővel a kollégáim, de tagadott...pedig külön éltünk... egyszer tévedésből nekem küldte az anyjának szánt SMS-t miszerint viszi hozzá bemutatni a kis hölgyet... innentől kezdve mondtam, hogy akkor talán beszámolhat nekem is és a lányinak is. Karácsonykor elment bemutatkozni a nő szüleinek, akik vele egy korúak. Egy hónapja elváltunk. És együtt él a 26 éves csajjal. Nálam decemberben jött a felismerés.... rengeteget olvastam a megcsalás, hűtlenség, önismeret, hazugság témakörben, de azok kapcsán nem éreztem, hogy igazi választ kaptam volna. Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de egyszer egy emberöléssel vádolt férfi személyiség-elemzésére bukkantam, ahol szerepelt a nárcisztikus, passzív agresszív és szociopata kifejezés is és elkezdtem utána olvasni.... belemélyedtem a témába...És akkor jött a hidegrázós-hátborzongatóan-szomorú-belédhasító felismerés...Patológiás nárcisztikus!! Személyiségzavaros... Utána cikkek, könyvek (dr. Bánki György, stb) és azóta sem tudok szabadulni a témától... Gyakorlatilag minden létező “kritériumnak” megfelel...Patológiás hazudozás, extrémen jól űzött manipulálás, felelősség hárítás, zeró empátia (amikor súlyos nőgyógyászati (!) betegségem volt nem volt mellettem - akkor is volt valakije titokban), anyagi kontroll, elképesztő féltékenység, verbális agresszió, lelki zsarolás, örök elégedetlenség stb. Emellett tudni kell róla, hogy rendkívül intelligens, magasan kvalifikált, sokoldalú, sportos (extrém sportok), 3 nyelven beszél és jóképű.... most éppen kis gépen repülni tanult ...Ezek miatt lehetett szerintem annyira nehéz felismerni..Ja és rendkívül jó apja volt a lányoknak, soha nem gondoltam vna, h elhagyja őket. És még egy “Ja”: szerette vna, hogy legyünk barátok. Igazából ahogy írom tök “tipikus” a történetem olvasva a sok kommentet... A legnehezebb megküzdeni azzal, hogy miért most jöttem rá, miért hagytam, és leginkább, hogy lelkileg kiszipolyozva itt maradtam a két gyermekemmel és most ő boldogan éppen a Balatonon hesszel a csajával és semmire nincs gondja... járvány ide vagy oda...Nekem magamat kellene összerakni és a lányaim lelkét ápolni (akik rajongtak az apjukért) úgy hogy gyakorlatilag nemhogy nem tudod lekötni a figyelmet munkával, utazással stb, hanem itthon kell maradni...őrület.. Ja és bocsánat, hogy a fenti íráshoz is hozzá szóljak ... igen volt, hogy féltem tőle, hogy megüt bár soha nem tette, megszorította a karom, meg úgy tudott nézni...és a verbális fenyegetést, dühkitörés, csenddel verés na az volt a kedvence. De olyan is volt, hogy megkérdezte tőlem : “Jön a tavasz, nem félsz, hogy szerelmes leszek?”
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz