Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Koroncai Brigitta

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Mindent anyámról 2020.04.12 18:38:16
Egy végzetes baleset, egy szervátültetés, és egy utazás, amelyben megmutatkozik a múlt...
Koroncai Brigitta 2020.04.30 18:35:14
Kellemesen csalódtam a filmben. Kis előítélettel ültem le elé, az előző tapasztalatok miatt, de az Almodóvar filmek közül ez volt az első, ami érzelmi hatást váltott ki belőlem. Én is megsirattam Manuela fiának elvesztését, ami bár egy tragédia, mégis most elősször éreztem azt, hogy tudott rám hatni. De persze nem is lenne igazi Almodóvar film, ha nem lenne benne prostitúció, drog fogyasztás, kiszolgáltatott , nehéz életkörülmények, terhesség, éc, szervdonáció, egyszóval minden nagyobb társadalmi probléma, amik az eddigi filmekben is előjöttek. Ennek a filmnek az alap története jobban tetszett, mint az eddigieké, de nem tudott elvonatkoztatni a szokásos problémáktól.
A történet egy szép keretet írt le, az utazással elősször az igazi gyermekével a hasában, majd Rosa fiával a kezében. Nagyon szép szálnak tartom, hogy valamilyen kicsit számunkra furcsa, elvont módon, de végül Manuela visszakapta elhunyt fiát. Így mindent újrakezdhet. Bár látszólag nem tanult a történtekből, hiszen újból visszatér Barcelónába. Összességében sajnos azt kell mondanom, hogy nem vagyok odáig ezekért a filmekért, nekem kicsit túl elvontak ( de persze lehet, hogy csak nem jól értelmezem őket) és számomra élvezhetetlenné teszi a szexualitás túlzott emlegetése, kiemelése. A szexuális kapcsolatok és a nemek közti különbségek, hasonlóságok, keveredések túlzása (vagy túlzott realitása) számomra nem illenek a filmvászonra.
De, ha jobban belegondolok talán pont jókor jött ez a film, hiszen szerintem a legnagyobb üzenete az újrakezdés volt, a második esély és lehetőség, ami ebben a helyzetben, amiben vagyunk talán adhat még egy kis reményt.
Filmklub Eleven hús 2020.03.25 17:58:31
Sajátos szerelmi háromszög: egy nő, egy rendőr és egy bűnöző. Győzhet-e a bosszú, a gyűlölet?..
Koroncai Brigitta 2020.04.14 11:28:52
Kezdem azt érezni, hogy a rendező minden filmjében megjelennek ugyanazok a társadalmi problémák (alkoholizmus, prostitúció, drog használat) és ezek mellett a legrosszabb emberi tulajdonságok is. Maga a bűnbe esés, a féltékenység, bosszúvágy, de ez a film kicsit mégis más volt, mint az eddigiek. Végre azt mondhatjuk, hogy "happy end" lett a vége. Hiszen láttunk egy olyan főszereplőt, aki mégha az elején nem is volt elfogadható, úgymond "jó" a nézeteink szerint, egy személyiségfejlődésen ment keresztül. Jobbá vált annak ellenére, hogy milyen neveltetésben részesült és, hogy soha senki nem mutatta meg neki, hogy mi a helyes, vagy a helytelen. Nekem ez a film az "Én" fejlődéséről szólt. A börtön és az élet akadálypályái ellenére is talpra tudott álni és meg tudott bocsátani, tovább tudott lépni, szembe tudott nézni az összes kísértéssel. Ezt én igazán becsülendőnek tartom. Igazi erős jellemre vall.
Ez alatt a pár film alatt rájöttem, hogy nekem nem annyira tetszik a nyers szexualitás a filmvásznon, emiatt nem igazán tudom értékelni a filmeket. De az alap elgondolásokkal, a mögöttes tartalmakkal, amikre próbálja felhívni a figyelmünket a rendező, azokkal egyet értek. Bár, ha jobban belegondolok, milyen más eszközzel tudná jobban érzékeltetni a történet lényegét, az igazságot a társadalomról és az emberekről, mint a szenvedéllyel és a hús-vér emberekkel.
Egy lakás, négy asszony, párkapcsolatok. Almodóvar ma is újszerű feldolgozásban tálalja nő és férfi viszonyát, az érzelmek sodrát és zavarát...
Koroncai Brigitta 2020.03.25 12:43:02
Ha őszinte szeretnék lenni nekem összességében nem nagyon tetszett a film. Lehet, hogy azért, mert nem tudtam azonosulni ezeknek a nőknek a gondolkodásmódjával. Szerintem a női lelkek különbözőségét példázta a film. Mind a 4 hölgy közel azonos problémával küzdött, párkapcsolati gondjuk volt. Viszont mind máshogy reagáltak a dolgokra. Megjelent a filmben a függőség, az őrültség, szorongás, félelem, öngyilkossági kísérlet, és a féltékenység. Nyílván arra akart utalni a film, hogy mennyire nem vagyunk rálátással a saját életünkre, és mennyire nem tudunk helyesen dönteni, illetve cselekedni bizonyos túl érzelmes pillanatokban, hogy mennyire tudunk függni valakitől érzelmileg, és hogy ezeket az abszurd reakciókat ilyenkor mennyire normálisnak és elfogadhatónak tartjuk. Igazából a főszereplő teljesen elfogadhatónak tartotta, hogy felgyűjtotta az ágyat, hogy kidobta az ablakon a telefont, hogy gyógyszert kevert a desszertbe és, hogy a barátnője öngyilkos akart lenni. Nekem a történések is teljesen érthetetlenek voltak. A srác megcsalja a barátnőjét, akivel éppen házat akart venni, begyógyszerezik a rendőröket. Valahogy az egész történet olyan elemekből állt, amik a mai felfogás szerint, illetve a normák szerint teljesen érthetetlenek és elfogadhatatlanok. Talán pont ez volt a lényeg?! Majd a film végén, valahogy minden visszatért a normális kerékvágásba, látszólag. Példáztak egy erős és független nőt, aki hősként távozott a reptérről, mert megmentette a férfit, akit szeretett, de mégsem engedett a csábításnak és a hazugságnak. Látszólag az összes női alak a filmben túllépett a saját tragédiáján és megnyugvásra lelt. A lezárása a filmnek nagyon szép üzenetet közvetít, hiszen a női nem erejét emeli ki és, hogy semmi sem tart örökké, minden tragédiából és fájdalomból egyszer emlék válik és az élet megy tovább.
Lakótelep, bizonytalan egzisztencia - egy átlagos kispolgári család élete, amelyet egy asszony próbál meg összetartani, miközben minden szétesik, mindenki a saját dolgaival, önmagával van elfoglalva. Tehet-e egyáltalán valamit, és annak van-e értelme, vagy inkább hagyjon mindent elrendeződni,…..
Koroncai Brigitta 2020.03.25 12:14:23
Ez a film szerintem az élet nagyobb társadalmi problémáit mutatta be, kicsit természetesen túlozva, egy családon, illetve egy lakóközösségen belül. A mai világban is fellelhető összes gondot jelentő kérdés megjelent a filmben. A prostitúciótól kezdve, a drog fogyasztáson és a kisgyermekkori bántalmazáson át, a depresszióig, minden benne volt. Az egész film alatt azt éreztem, hogy ott lebeg a levegőben egy kérdés: Vajon mi lehet ezeknek a problémáknak a megoldása, van-e egyáltalán megoldás rájuk? Hiszen a főszereplő is rendgeteg kritikát fogalmazott meg az életével kapcsolatban (nincs pénze, sokat kell dolgozzon, nem szereti az anyósát) és mégis, amikor a film végén a problémáinak nagy része megoldani látszódott ő nem boldog lett, hanem majdnem öngyilkos. Tehát jogos a film által feltett kérdés: Van megoldás? Rengeteg ellentéten keresztül kereste a választ, a
megoldást, a gazdag és a szegény, a gyerek és a felnőtt, mind megjelentek és mind elégedetlenek voltak valamivel az életükben, ebből következik szerintem a válasz a kérdésre. Nincs megoldás ezekre a problémákra egészen addig, amíg a tárgyaktól, az anyagi körülményektől, vagy másoktól várjuk a boldogságot. Itt a lényeg abban rejlik, hogy megtaláljuk-e a szépet és a jót abban amink van. Szerintem ezt a szép és nemes üzentet akarta átadni a rendező. Ez leginkább a film végén következett be, amikor a főhős rájött, hogy elveszített mindent, amit szeretett az életében, de természetesen nem záródhat teljes tragédiával a film, így a kisebbik fia visszatértével kapott még egy kis reményt és örömet az életben. Igazi művészfilmnek mondanám, mert elgondolkodtat az élet nagy kérdésein, és kicsit felnyitja a szemnünket. Ezek a helyzetek a mi életünkben is nap, mint nap jelen lehetnek, akár rólunk is szólhatott volna a film (kis túlzással).