Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Erben Viktor

0 bejegyzést írt és 23 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2020.03.12. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Társadalmi dilemma 2021.05.14 23:04:48
Természetesnek vesszük, hogy digitális eszközöket használunk csaknem az élet minden területén. Nem is csoda, hiszen sok szempontból megkönnyíti az életünket. Közben pedig szándékolatlanul is nyomokat hagyunk, a szolgáltatók regisztrálják tevékenységünket. Megoldás-e, ha kizárjuk életünkből a…..
Erben Viktor 2021.05.17 11:11:09
Filmklub Káin gyermekei 2021.04.29 08:50:57
Lehet-e segítség, hogy visszataláljanak a társadalomba azok, akik fiatalon börtönbe kerültek? Nem biztos, hogy a társadalom valaha is megbocsátja a fiatalkori bűnöket. Akiknek egyszer kisiklott az életük egy meggondolatlan tett miatt, gyakran maradnak mindvégig a periférián...
Erben Viktor 2021.04.29 09:20:07
Hallani időnként sikertörténeteket, ezért nem szabad feladni.
A fiatalkori bűnözés büntetés végrehajtási problémáját inkább abban látom, hogy társadalmilag ugyan elfogadott a bűn elzárással történő büntetése, az mégsem fejti ki az elvárt eredményt.
Mi lehet az oka?
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy nem csak a társadalom, de sok esetben maga az elkövető is elítéli a tettét (sokszor mélyen legbelül őrlődik), és ítéletet hoz magával szemben. Elkönyveli magát javíthatatlan bűnös emberként, és ennek a képnek próbál megfelelni, akár tudtán kívül is.
Nem segít a helyzeten az sem, hogy többségében hasonló korú és érdeklődésű társakkal kerül összezárva, így a pozitív kép hiányozni fog az életéből. Mindez pont abban az életszakaszban történik, amikor a legbefolyásolhatóbbak vagyunk. Pontosítok. Példaképet lát eleget, és azokra követendő példaként tekinthet, azonban ezek nem azt a nevelési szándékot tükrözik, amiért bekerült az intézménybe.
Rengeteg fejlesztésbe (pénzbe) kerülne az újragondolás és a módosítások megvalósítása egyaránt.
Emellett sokkal több speciális pedagógusra lenne szükség ezekben az intézményekben. Pedagógus alatt nem csak a diplomás szakemberekre gondolok, hanem bárkire, aki megfelelő hozzáállással, tudással rendelkezik a nevelés, oktatás, SZAKoktatás területén.
Ha vissza lehet hozni ezen a fiatalok felének az önbecsülését, ha a társadalmilag elfogadott irányba lehet terelni őket, akkor már biztosan megérné a belefektetett energia.
Filmklub Az állampolgár 2021.04.20 21:10:20
Egy magyar vers, tört magyarsággal. Egy idegen, aki a mi társadalmunk tagjává szeretne válni. Egy befogadó társadalom az idegenség helyett megpróbál otthont biztosítani annak, akinek máshol nem lehet otthona. Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon?…..
Erben Viktor 2021.04.22 10:53:02
Könnyűnek tűnik a válasz, főleg innen Magyarországról tekintve, vagy az úgynevezett nemzetállamok szemszögéből nézni a kérdésre.
Nem szabad azonban elfeledkeznünk azokról az államalakulatokról, amelyek nem nemzetiségi, nem nyelvi, hanem egyszerűen geopolitikai alapon jöttek létre. Több féle vezetési stílus, hatalmi viszonyok is befolyásolhatják az itt élő emberek életét.
Innen, a jelenleg viszonylagos békében élő európai ember hajlamos megfeledkezni azokról a nehézségekről, amelyek másokat arra kényszerítenek, hogy új hazát keressenek.
A gazdasági migráció is kényszerítő hatású lehet, de ezt nehezebben tudom elfogadni, mint a saját, vagy a család testi épségét, létét fenyegető körülményeket.
A pénzügyi helyzet javítása érdekében úgy gondolom nem szükséges több ezer kilométer távolságba vándorolni. Ha mégis megteszi valaki, akkor az a kérdés, hogy mennyire tartja ezt a megoldást véglegesnek. Van aki élete végéig más országban él, mint ahol született, van aki visszatér a hazájába.
Felmerül a kérdés, hogy a jólét érzete elegendő-e a haza lecserélésére. Az szülőhazáját miért nem tekinti hazának? Csak az anyagiak mozgatják, vagy eleve nem kötődött valamiért eléggé a hazájához.
Ha politikai, szociális, esetleg ökológiai migrációról beszélünk, akkor azzal nagy eséllyel elfogadóbbak vagyunk. Mi is ide jutottunk a Kárpát-medencébe a történelmünk során, aminek számos tényezője volt a kiváltója.
De nem mennék ennyire messze az új haza keresésével.
Ha a belföldi migrációt vizsgáljuk meg, akkor akár kísérteties hasonlóságokat is tapasztalhatunk, csak kicsiben.
A második világháború utáni iparosodás, az ezzel járó építkezési hullám számos elvándorlási folyamatot indított be az ország egész területét érintve. A mi településünk lakói is az ország minden szegletéből, és határainkon túlról is érkeztek. (A eredeti helyi többség kisebbséggé vált.) Itt teremtettek otthont maguknak fiatalon. Emlékek kötik őket ide. Új barátságok szövődtek, vagy akár régiek folytatódtak, mert együtt érkeztek. Itt rendezkedtek be, ide szülték gyermekeiket, itt nevelték fel őket. Mégis, ha azokat kérdeznénk, akik nem itt születtek, a szülőföldjükről nosztalgikusan beszélnének leginkább. Fontos, hogy a gyerekkorunkban hova, kikhez kötődtünk. Sok esetben ez akkor sem változik, ha ezek az élmények negatív tartalmúak.
Négy évig én is más településen, Veszprémben éltem. Sok élményem köthető össze a várossal, az ott megismert emberekkel. Örök, meghatározó élmény. Hasonló a nagyszüleim faluja is. De egyik sem pótolja a szülővárosomat.
Lehet bármilyen kiváltó oka a távozásnak, lehet új életet kialakítani, lehet új OTTHONT teremteni, de igazi HAZÁT szerintem nem. Az örök.
Filmklub A kísérlet 2021.03.24 19:42:19
Társadalmi szerepeink jelentős részben meghatározzák, kik is vagyunk. Függetlenül attól, milyen életet élünk magánemberként, a társadalom ránk húz olyan szerepeket, amelyek viselkedésünket alakítják. Kérdéses azonban, mennyire adjuk át az irányítást ezeknek a szerepeknek. Mit gondol, meddig menne el…..
Erben Viktor 2021.03.25 13:14:32
Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában?

Rendkívül összetett a kérdés, ha mégoly egyszerűnek hangzik is.
Visszakérdeznék: valódi fegyintézetről lenne szó, vagy a filmben látható kísérleti helyzetről?

1. Valódi börtönőr, valódi munkakör:
Nem vonz a pálya, ezért el kell játszani a gondolattal, miért is választottam ezt a foglalkozást.
a) A rendőrség kötelékébe szerettem volna dolgozni
b) Kevés a munkalehetőség a környékünkön, ez pedig biztos állás
c) Mély igazságérzet vezérel
d) Személyes érintettség, "bosszú" az elkövetőkkel szemben

Mielőtt felvételt nyertem át kellett esnem fizikai és pszichológiai vizsgálatokon, illetve kiképzésen.
bv.gov.hu/hu/altalanos-felveteli-szabalyok
Persze ez még nem 100%-an megbízható.
Számoljunk a bent tapasztalt esetek hatására is, amely befolyásolhatja a hozzáállásomat is.
Az se mindegy, hogy milyen részlegen teljesítünk szolgálatot. (Női/férfi fegyintézet kérdése is lényeges)

A saját vérmérsékletemből kiindulva igyekeznék az előírásoknak megfelelni.
Mindemellett a pályám kezdetén el tudok képzelni olyan helyzeteket, amit tapasztalatlan fejjel agresszívebben próbálnék kezelni.
Ezenkívül a fizikális fellépés adott esetekben kifejezetten elvárás, amivel akár élet ellenes cselekedetet is meg kell akadályozni.
Meddig mennék el börtönőrként az erőszak alkalmazásában?
Adott szituációtól függően akár teljesen drasztikus megoldásokat is el tudok képzelni.
Ez nem azt jelenti, hogy vágynék ilyen helyzetekre, vagy élvezném azt (bár még az utóbbi is elképzelhető, ha közben például elégtételt érez valamiért az ember).
És nyilvánvalóan minél erőszakosabb a cselekedet, annál nagyobb lelki válságot okozna.
De ettől még lehet, hogy elkerülhetetlen.

2. A filmmel azonos kísérlet során:
Mi motivál?
a) Pénz: Igyekeznék kompromisszumos megoldásokra törekedni. Húzzuk ki ezt a két hetet, adják a pénzt, és felejtsük el egymást.
b) Tudományos érdeklődés: nem vonz.
c) Perverz hajlamok kiélése: nincs erre késztetésem.
Meddig mennék el börtönőrként az erőszak alkalmazásában?
Semeddig, kivéve önvédelem esetén.
Az erőszak elkerülése lenne a célom, abban az esetben is, amennyiben másoknál tapasztalnám azt.
Szükség esetén jelezném a kísérlet vezetőjének. Ha ennek nem lenne foganatja, akkor a hatóságoknak.
El tudok képzelni akkora összeget (és akármekkorát el tudok képzelni :) ), amely felülírja az erkölcsi hozzáállásom egy részét, és csöndesebb megfigyelő, kiváró álláspontot képviselnék.
(A film első 2/3-át vettem alapul)

Tulajdonképpen minden eseményhez való viszonyulásunk függ az előzmények feldolgozottságától, annak eredményétől, esetleges korábbi beváltnak gondolt feladatkezelési stratégiáktól, az aktuális fizikális és mentális állapottól...Bármi elképzelhető

Azt képzelni, hogy én biztos nem..., az hasonló a Hullám című filmben tapasztaltakhoz.
Filmklub A hullám 2021.03.14 10:36:41
Sokat beszélünk arról, hogy a média vagy a politika miként manipulálja az embereket, de kevesebb szó esik arról, hogy a tömeg, a közösség hogyan befolyásolja tagjainak gondolkodását. A filmbeli csoport demokratikus közösségként indul, választott vezetővel, közösen választott névvel, szimbólummal,…..
Erben Viktor 2021.03.15 15:42:49
Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

Teljes mértékben, mint mindenki mást.
Az már egy másik kérdés, hogy ez a hatás milyen irányba mozdítja el az önálló gondolkodásomat, cselekedetemet.
A megtekintett film ismeretében más megvilágításban láthatja ezt az ember, mert automatikus tagadás, elutasítás vesz erőt rajtunk, de a valóság az, hogy igenis befolyásolhatóak vagyunk. Ősi ösztönök ezek, melyeket a csoportosan élő állatvilágban is megfigyelhetünk. Ennek a legtöbbet említett példája a csordaszellem.
De hiszen mi nem kérődző nyáj vagyunk, mondhatnánk felháborodottan, mégis elgondolkodtató, hogy már 2000 éve miért vagyunk nyáj, amit a lelkipásztor terelget...
Cirkuszt és kenyeret. Oszd meg és uralkodj! Évezredek óta ismert szállóigék. Ez is mutatja, hogy amíg egységet tapasztalunk valahol, tehát erős közösséget, közös érdekeket, addig könnyen irányítható ez a közösség, míg megrendítve az összetartó erőt, leigázható, azaz átvehető az irányítás.

Dehát ÉN EGYÉNISÉG vagyok. Engem nem nyomhatnak csak úgy el az akaratom ellenére. Én mégis azt válaszoltam, hogy befolyásol a közösség akarata. Ki akarná, hogy uralkodjanak fölötte? Senki. Csak hagyjanak élni és kész. A társadalmi berendezkedésünk, pontosabban szólva az emberi természetünk, a biztonság megtartása érdekében kompromisszumokra kényszerül. Legyen szó a családban betöltött szerepünkre, vagy a tágabban vett környezetünkben elért pozicíónkra.
Mi magunk azt tanuljuk, hogy pedagógusként a ránk bízott gyermek társadalomba való beilleszkedését segítsük elő. Mi is tagjai vagyunk ennek a közösségnek. Most akkor elnyomjuk az igazi egyéniséget!?

De ÉN akkor is EGYÉNISÉG vagyok!!!
Igen. Aki igazodott a családjához. Beilleszkedett az óvodai, majd az iskolai életbe. Barátok társaságát kereste.
... Majd lázadozott. Ez így nem ÉN vagyok. Kereste az önmegvalósítás eszközeit. Divat, zene, hobbi. Megtalálta magát sok hasonló egyén között. Végre boldog a nagy önmegvalósított tömegben.
Nagykorúvá válva az ország törvényei teljes mértékben kötelezővé váltak rá nézve. Munkát vállalva egyéb munkahelyi szabályoknak is eleget tett.
... Majd lázadozott. Ez így nem ÉN vagyok. A politika az egész elrontója. Majd ÉN megmutatom. Csatlakozott a sok hasonlóan gondolkodók közé. És megmutatta, mennyire EGYÉNISÉG beleolvadva a tömegbe.

Ez nem pesszimizmus. Ez tény, amit el kell fogadnunk. Ne tiltakozzunk ellene, ne tagadjuk.
Arra törekedjünk, hogy a magunkban felállított értékrend ellen ne tegyünk. (Amíg az érdekünk, és a lelkiismeretünk mást nem diktál.)

Ez lehet, hogy nyers megfogalmazás volt egyeseknek, de még így is visszafogott, és magamra is érvényesnek tartott gondolatokat írtam le.
Filmklub Besence open 2021.02.25 10:02:32
Egy elmaradott kis faluban sikerül támogatást szerezni teniszpálya építésére. A polgármester mindenre pályázik, amire lehetséges, így kerülhetett sor a pálya és a teniszklub létrehozására is. Egyetért-e a polgármesterrel – vagy van, amit máshogy intézne?..
Erben Viktor 2021.02.27 18:25:45
Bár logikusabbnak tűnik, hogy olyan pályázatokon induljon egy település, melyből hosszú távú hasznot tud húzni, mégis a gyakorlatban célszerű szinte bármire pályázni, amit kiírnak.
Igen kevés valóban hasznos pályázatot lehet találni. Ezekre ráadásul sokan jelentkeznek, így kicsi az esélye annak, hogy nyertesen kerül ki a falu.
Az életkörülmények nem kedveznek az amúgy is csökkenő lakosság megtartás szempontjából.
A nehezebb gazdasági helyzetben lévő települések igyekeznek minden kis lehetőségben megkapaszkodni, legyen az gazdasági vagy kulturális program.
Bármilyen csekély a haszon, mégis célszerű kiaknázni a lehetőségeket.
A filmben több lehetőséggel is számol a polgármester; teniszpálya, mezőgazdasági munka, kulturális intézmény átadása.
Legéletképesebbnek a növénytermesztés tűnik, de itt is befolyásolhatja a hatékonyságot az időjárás kiszámíthatatlansága és az emberi tényező is.
A másik két lehetőség a megtartó erejében lehetne hatékony, amennyiben kellő igény lenne rá.
A megvalósítások során felmerülő ideiglenes munkaerő biztosítása szinte az egyetlen gazdasági előnye, haszna a megnyert pályázatoknak, mégis ebben a kilátástalannak tűnő állapotban már ez is nagy segítségnek számít.
Bár a pályázati rendszerrel nem értek egyet, a polgármester igyekezetével egyet kell értenem.
Filmklub Paterson 2020.11.26 07:50:10
Néhány nap egy életből. Paterson buszsofőr egy kisvárosban, Patersonban. Egyik nap olyan, mint a másik: rövid beszélgetések, eseménytelen órák. De valahogy mégsem egyformák a napok, mert a beszélgetések mellett végig ott van egy belső monológ...
Erben Viktor 2020.11.30 23:22:07
Relativitás a filmvásznon.
Ahogy többek között @Regina Heincz is észrevette, a film folyamatosan szimbólumokkal igyekezett terelgetni bennünket.
A film elején úgy éreztem rossz városban, rossz országban forgattak. De hiszen ez Magyarország!
Ennyi pesszimista embert egy helyen, csak a budapesti tömegközlekedés produkálhat :D
A filmben nem csak a képletesen, többször is megjelenített félig üres, félig teli pohár jelképezi a negatív-pozitív életszemléletet. A legtöbb megszólalásban, emberek közti kapcsolatban érezhetjük ezt a kettősséget. De akár a képi világban is felfedezhetjük. A mindennapi szürke környezetet más-más kompozícióban, akár izgalmasként is fel tudta tüntetni. A mindennapi, monoton, rutinszerű cselekvéseket fűszerezhetik apró élmények. Ezt a kettősséget jelképezik a sakkfigurák , a fekete-fehér, a ruhák, a sütik, a gitár (...), a jin és a jang. Az elválaszthatatlan kerek egységet erősítik a folyton feltűnő ikrek is.
És persze a végén tiszta lappal indulhat az új kezdet.

mellékzönge:
A film legelején, a legelső gyufás megszólalásnál azt éreztem, hogy valami égni fog a filmben.
A másodiknál tudtam.
Ahogy meghallottam, hogy ez egy irodalmi alkotás (akkor még nem volt egyértelmű, hogy ez vers), rögtön tudtam, hogy a film végén fel fogja gyújtani a saját írásait.
Akkor le is mondtam a filmről. "Ááá! Átlátszó. Megjósolható."
Végül nem így semmisült meg. És nem is lett pesszimista a vége.
Filmklub Teljesen idegenek 2020.11.13 09:17:37
A mobiltelefon személyiségünk részévé vált. Ott vannak benne társas kapcsolataink, fényképeink, emlékeink, a kedvenc zenéink - de ott vannak titkaink is, amelyeket szeretnénk megőrizni. Mi lenne, ha ezekhez mások is hozzáférhetnének, akár csak a legjobb barátaink is? Ha minden hívásunk, üzenetünk…..
Erben Viktor 2020.11.29 00:16:16
Hú! Hol is kezdjem. Most ért véget a film, így egészen friss az élmény.
Nem értem a filmet. Jó! Persze, hogy értem, de...
Beteg az egész!
Én eleve idegenkedek a "Nyuszi vagy McFly!" hozzáállástól, az erre alapozó játékoktól.
Hogy lehet elvárni bárkitől, hogy ne legyenek titkai?
Hogy lehet elvárni bárkitől, hogy nyitott könyv legyen az élete?
De hagyjuk is ezt a részt! Térjünk a filmre!
A történetek általában tulajdonképpen a "mi lenne ha", "mi lett volna ha" kérdésekre épül.
Ha kitalált azért, ha "igaz" történetet dolgoz fel, akkor azért, mert úgyse a teljes igazságot látjuk.
Nem is ez az első film, ahol ennyire előtérbe kerül ez a kérdés.
Azonban hihetetlen módon félresiklott az egész. A többiek hozzászólásait (igen felületesen) átnézve is ezt tapasztaltam.
1 óra 27 perc után derül ki, hogy igazából két szempontot ütköztetnek. Hogy igazából ez az igazi mondanivalója a filmnek. De az is hamis.
Választhatunk; látszólag boldogan, békességben, de hazugságban éljük az életünket, vagy nyílt kártyákkal játszva másokat és magunkat is sanyargatva.
Rendkívül "csábító" alternatívák.
Az általános következtetés: mert az a fránya technika az oka az egésznek.
???
Régen is volt levéltitok, ami nem maradt az. Régen is voltak a fiókok mélyén pornográf képek, és néha megtalálták a kulcsot. Régen is voltak hálószoba titkok, és voltak kulcslyukak is.
Nincs ebben semmi új.
Bolond aki azt hiszi mindent tud a közeli ismerőséről, a barátjáról, családtagjáról.
De miért is kellene tudni mindent? A kíváncsiság természetes, de a túlzott már beteges.
A cím a történettel együtt azt sugallja, ha nem vagy tökéletesen nyílt és őszinte másokkal, akkor bizonyára súlyos hazugságban élsz, és tökéletesen idegen vagy. Vállalj mindent őszintén, teregesd ki az életed, vagy éld az elkárhozottak bűnös életét.

Ezt a filmet kár volt elkészíteni.
Erben Viktor 2020.11.29 20:01:51
@Drapkó Noémi:
Köszönöm a reflektálásodat! Rávilágítottál, hogy valószínűleg nem fogalmaztam egyértelműen hirtelen felindultságomban.
A problémákat nem a telefon okozza, ahogy a régi korok tárgyai sem, hanem az emberek.
Ha valaki odaadja az emlékiratait, amiben fellebbennek a titkok, akkor azért a kis könyvecske a felelős, vagy aki tartalommal tölti fel?
És mivel én nem a hullámvasutat látom, hanem hirtelen szakadékot, majd a legvégén egy még mélyebb szakadékot, úgy érzem nem szeretnék felülni erre a "hullámvasútra".
Úgy is mondhatnám nem szeretnék felülni a filmnek.

Félreértés ne essék! Tiszteletben tartom mindenki véleményét a filmről, de el nem fogadom (nem sértő értelemben ;) ).
Erben Viktor 2020.11.29 20:07:35
@Drapkó Noémi:
...és ilyenkor rossz, hogy nem látjuk, halljuk egymást, mert nem látod az arckifejezésemet, nem hallod a hangsúlyozásomat.

A fenti írásban egy csipetnyi feléd vagy a többiek felé irányuló, rosszalló, bántó gondolatom nem volt.
Csak ezt a szavaim nem feltétlenül tükrözik.
Ezért senki ne is sértődjön meg!
Filmklub Locke 2020.10.20 13:46:51
Egyetlen autóút. Egy férfi elindul a munkahelyéről, beül az autóba, és telefonálni kezd. A hívások egymást érik, és kibontakozik egy élethelyzet, amelyben nem tudni, ugyanaz a férfi száll-e ki az út végén az autóból, aki másfél órával korábban beült...
Erben Viktor 2020.10.26 22:02:40
Érdekfeszítő, lebilincselő lehet-e egy film aminek főszereplője egyedül vezeti az autópályán, s csupán telefonbeszélgetések során hallhatjuk a többi szereplő hangját?
Igen.
Magam is meglepődtem. Fel voltam készülve a legrosszabbakra, de egyetlen álmos pillanatot sem hozott a film.
Egy autón belül, mégis több szálon, több helyszínen történt a cselekmény, fokozatosan kibontva előttünk a részletekben megbújó végkifejletet.
Elrúgunk egy kis követ, s az lavinát indítva görög tovább.
Egy mellékesnek tűnő döntésünknek milyen következményei lehetnek?
Ha egy épület talapzatán repedés keletkezik, attól még a szilárdan megépített ház épen marad-e?
Elég-e a tetőszerkezetet megerősíteni, hogy az esővíz le ne follyon az alapokig, vagy inkább a repedéssel kell-e több időt tölteni? Foglalkozhatunk-e egyszerre mindkettő reparálásával?
Esetleg összedől a ház? Lehet-e, érdemes-e új házat építeni a megrepedt alapra, vagy újat alap nélkül?
A film főhőse mindent megtesz, hogy rendezze életét. Próbál korrektül viselkedni mindenkivel.
Ez szimpátiát vált ki, de bennem egyre jobban mélyül az a felvetés amit eredetileg nem is gondoltam komolyan; minden pozitív látszat ellenére vajon nem akaratos, önmegvalósító, némileg önző hozzáállása határozza meg a sorsát?
Nem tudom egyértelműen megítélni. Talán nem is kell.
A szereplő sorsa pedig nyitva áll. Továbbhajt az autópályán a kiválasztott célja felé.
Filmklub Éjszaka a Földön 2020.10.07 09:29:59
Ahogy a Föld forog, az éjszaka is mindig a bolygó más városára esik. Márpedig mindenhol az éjszakai élet sajátos központja a taxi. Különböző városokban különböző emberek ülnek be különböző sofőrök mellé, és lesznek részesei egymás életének néhány percre, amíg az éjszakai utazás tart...
Erben Viktor 2020.10.13 20:32:24
Az Éjszaka a Földön, öt különálló történeten belül, öt nagyváros egy-egy taxijában játszódik.
Eltérő kultúrájú, életszemléletű emberek találkoznak.
A kényszerű összezártság elfogadóbbá tesz-e bennünket mások irányában?
Tanulságos, mégis szórakoztató módon mutat be a film néhány lehetséges választ, a mindennapok problémáit feszegetve.

1.) Los Angeles.
Színész közvetítő ügynök, taxisofőrnő, aki szerelői szakmáról álmodozik.
életcél <---> karrierista szemlélet
Bár az ügynök felfedezi a sofőr tehetségét, mégis elfogadja annak döntéshez való jogát.

2.) New York / Brooklyn.
Színesbőrű, európai bevándorló.
előítéletek <---> a másik elfogadása

3.) Párizs.
Diplomaták, afrikai bevándorló sofőr, vak nő.
Számomra ez volt a legizgalmasabb rész.
Ha rasszizmusról hallunk, akkor azonnal fajgyűlölő, nagy fehér embert látunk. Pedig igen nagy mértékben megtalálható ez a probléma Ázsiában és Afrikában is. Ezt láthatjuk a két eltérő törzshöz (néphez) tartozó afrikai kultúrák találkozásakor. Ráadásul itt nem is érzünk közeledést a felek között.
Az elefántcsontparti sofőr és a vak lány beszélgetése is kevésbé hat toleránsnak, bár itt az udvariatlan, bántó, de talán nem rosszindulatú kíváncsiság is közre játszik.

4.) Róma.
Egyházi személy, rendellenes szexuális szokásokkal "küzdő" sofőr.
Beteges hajlam <---> bűntudat <---> bűnbocsánat

5.) Helsinki.
Elbocsátás miatti részeg utasok, sofőr, családi tragédiával a háttérben.
Kinek nagyobb a terhe? Bár az autóban hajlamosak vagyunk a sofőr gondját nagyobbnak tartani, mégis a film végén magányosan a hóban ücsörgő részeg ember problémája is megérinthet bennünket.

Összességében egy szórakoztató filmet láthattunk, mely nem boncolgat, csak felszínre hoz problémákat.
Úgy érzem a humoros megközelítés felülkerekedett a valós tartalom felett, és nagyban elnyomta azt.
Ha nem kellett volna átgondolni, mit is néztünk meg, akkor valószínűleg át is siklottam volna nagy része felett.
Filmklub A hely 2020.09.25 10:08:02
Egy kávéházi asztalnál jönnek-mennek az emberek: leülnek pár percre, és egy titokzatos idegennek elmondják a vágyaikat. Az idegen képes teljesíteni a vágyakat, de mindennek ára van. Mi vajon mit tennénk meg vágyainkért? És mennyit érnek ezek a vágyak?..
Erben Viktor 2020.09.26 00:09:15
A hely

Hajlandók vagyunk-e feláldozni magunkból egy darabot csak azért, hogy önnön kívánságainkat teljesíthessük? Önsors rontók vagyunk? Teret adunk önzőségünknek, vagy átérezzük cselekedeteink súlyát? Van-e még hely a szívünkben, lelkünkben, hogy igazán törődjünk mások sorsával?
Bízhatunk-e emberismeretünkben, vagy tévútra vihet bennünket?
Rengeteg kérdés merül fel a film során, szinte az első perctől kezdve.
Eltérő sorsú emberek keresik problémáikra a megoldást. Mivel nem találják, tehetetlenségükben a csodában bíznak. A csodához azonban valamilyen felsőbb hatalomhoz kell fordulniuk egy közvetítőn keresztül. A közvetítőt egy igazi lélekbúvárban találják meg, aki érthetetlen, kegyetlen feladatokat ad számukra.
A különböző szálon futó cselekmények végül összetett kapcsolatrendszerbe sűrűsödnek előttünk.
Bár a film egyetlen helyszínen játszódik, mégis magával ragadó, izgalmas, fordulatos történet bontakozik ki előttünk.
Kérdőjelek sora a film. A végére se fogyott ki belőlük.
Látva az élet keserű oldalát, magunkban találunk-e, másokban látunk-e még helyet a reménynek, a boldogságnak?
Filmklub Kávé és cigaretta 2020.09.10 09:48:12
Ha van egy kis időnk, leülünk egy kávé mellé beszélgetni. És persze rá is gyújtunk, hiszen a kávé mellé az is jár. Hogy miről beszélgetünk? Semmiségekről, az élet apró dolgairól - de nem is ez a lényeg, inkább az, hogy beszélgessünk, néha belekortyolva a kávénkba és fújva a lassan kavargó…..
Erben Viktor 2020.09.13 11:33:27
A mindennapjainkat átszövik a megszokott viselkedési formák.
A reggeli készülődéstől kezdve az elalvás előtti pillanatokig, de néha még az álmainkba is beférkőznek.
Van amit tudatosan teszünk; mennyi cukorral isszuk a kávénkat, milyen cigarettát vásárolunk.
Más cselekvések már annyira megszokottá válnak, hogy észre se vesszük, míg valaki nem szembesít velük; eltartjuk a kisujjunkat kávéivás közben, hogyan nyomjuk el a cigarettacsikket.
Nem csak tárgyakkal kapcsolatban lehetnek rögzült szokásaink, de az emberekkel is.
Hogyan reagálunk egy ismeretlen vagy éppen ismerős közeledésére, vagy éppen hogyan szólítjuk meg őket.
Életünk során egyre több tapasztalatot szerzünk, és felismerjük a folyton ismétlődő, hasonló eseteket. Ezekre egy idő után közel azonos reakciókkal válaszolunk, melyek később megszokássá válnak.
A megszokás kényelmes és biztonságot sugall, azonban elfásultsághoz, felületes viselkedéshez vezethet, bizonyos esetekben akár függőséghez, kényszerbetegséghez is.
A felszínes viselkedési formák, általános beszélgetéstémák rányomják bélyegüket társas kapcsolatainkra is.
Vannak akik fél szavakból is megértik egymást, mások viszont fél szavakat is nehezen mondanak ki.
Ha ez párosul a téma, egyén érdektelenségével, akkor unott, kényszeres a reakciónk.
Ezekre az esetekre láthatunk példákat a filmben is. Egymáshoz közel s távol álló emberek közti párbeszédeket figyelhetünk meg, fedezhetjük fel kapcsolatukat. Mindezt kávé és cigaretta mellett, melyek hol közös témát, lendületet adnak a beszélgetéshez, hol leplezik az érdektelenséget, hiszen amíg iszunk, vagy rágyújtunk, addig sem kell beszélnünk.
A felvonultatott történések között jócskán fellelhetjük azokat, melyek a mi mindennapjainkat is átszövik.
Filmklub Beszélj hozzá 2020.05.15 14:03:04
Két férfi és két kómában fekvő nő. Élet és halál körforgásában a szerelem és az erőszak, boldogság és csalódás kettőssége sajátos jelentést kap...
Erben Viktor 2020.05.15 15:26:59
Beszélj hozzá!

Beszélj!
Hallj!
Láss!
Érts!
Némák vagyunk-e, ha hallgatunk?
Ha beszélünk, nem maradunk-e némák?
Meghalljuk-e a csend hangját?
Ne csak a némaságban megbújó értelmet, érzelmet keresd!
Ne hidd, hogy belelátnak a némaságodba.
Beszélj!
Oszlasd el a kételyeket, hogy tisztán láthassanak.
De vigyázz, mert a némaság és a beszéd érthető, de félreértelmezhető is.
A beszéd és a némaság furcsa elegye, kettőssége érzékelhető ebben az alkotásban.
Mindezt a párbeszédekkel és a némajátékok, némafilmek, mozgás- és táncszínházi előadásokkal erősíti.
Mindenki menekül az érzelmei elől, titkol valamit, és ezt némasággal vagy éppen túlbeszéléssel próbálja leplezni.
Furcsa módon a férfiak a beszéddel, míg a nők a hallgatással védekeznek.
Benigno túlérzékenységével olvasni tud a környezete jeleiből és ezt meg is osztja másokkal, egy őszinte figurát megszemélyesítve, de saját érzelmeit mélyen elfolytja.
Marco szerelmi csalódását képtelen feldolgozni, amit azzal leplez, hogy a kapcsolat lezárásáról beszél állandóan.
Alicia apja bár kis szerepe van, elképzelhető, hogy más miatt érdeklődik Benigno iránt, mint amit beszédével éreztet.
Lydia szintén szerelmi bánatát hallgatja el, és menekül Marco karjaiba.
Benigno munkatársnője is magába folytja Benigno iránti érzelmeit.
Alicia tánctanára is talán hasonló érzelmeit titkolja tanítványa elől.
Alicia az egyetlen, akinek a hallgatása érthető. Bár nem tehet ellene, de ez a némaság, tehetetlenség erősíti, táplálja Benigno érzelmeit.
"Ha a csend beszélni tudna..."
...a film végén mégis azt érezzük, hogy tud beszélni. Alicia és Marco találkozása, néma szerelmi "vallomása" zárja a filmet.
Filmklub Volver 2020.05.05 11:02:37
Erős és gyenge nők, akik megpróbálnak talpon maradni egy világban, ahol a férfiak csak a saját kis játékaikat űzik? Vagy egyszerűen mindenki csak a maga boldogságát keresi? Almodóvar sajátos látásmódja itt is új megvilágításba helyezi társas és társadalmi szerepeinket, kapcsolatainkat...
Erben Viktor 2020.05.06 20:20:44
Almadóvar Volver című filmje újabb remekműnek bizonyult.
Bár az eddigi filmjeiben megismert alap gondolatmenetre van ráhúzva a történet, mégis sokkal könnyebben emészthető a nagyközönség számára. Könnyebben átérezhetjük a főszereplő gondjait, még akkor is, ha az események távol állnak a mi tapasztalásainktól. Könnyű átláthatósága, érthetősége, kevésbé rejtett mondanivalója által populárisabb képet mutat. Talán ezért is egyes pontokon kiszámítható, megjósolható egy-egy esemény, így nincs igazán katarzis élmény, de ugyanezen előreláthatóság miatt közelebb érezhetjük magunkhoz a szereplők gondjait, érzéseit.
A többi művében is fellelhető gondolatiságra építkezik. Azaz bűnösnek érezzük-e a bűnöst, ha lelkileg azonosulni tudunk vele? A bűn mögött megbújó sors felmentést ad-e? Valóban bűn-e egy bűnös cselekedetre adott válaszreakciónk, vagy feloldozást érdemel?
Olyan cselekmény köntösébe öltözteti ezt a kérdést, mely belőlünk is ösztönös reakciót váltana ki. Ráadásul az első eset a jogos önvédelem és a baleset ötvözete, míg a másodikat hirtelen felindultsággal lehet magyarázni.
Az egész filmet áthatja három generáció halálhoz fűződő viszonyulása, miközben átlengi a folyton jelenlévő szél, energiát adva az élet és az események örök körforgásához.
Erben Viktor 2020.05.06 20:21:13
Almadóvar Volver című filmje újabb remekműnek bizonyult.
Bár az eddigi filmjeiben megismert alap gondolatmenetre van ráhúzva a történet, mégis sokkal könnyebben emészthető a nagyközönség számára. Könnyebben átérezhetjük a főszereplő gondjait, még akkor is, ha az események távol állnak a mi tapasztalásainktól. Könnyű átláthatósága, érthetősége, kevésbé rejtett mondanivalója által populárisabb képet mutat. Talán ezért is egyes pontokon kiszámítható, megjósolható egy-egy esemény, így nincs igazán katarzis élmény, de ugyanezen előreláthatóság miatt közelebb érezhetjük magunkhoz a szereplők gondjait, érzéseit.
A többi művében is fellelhető gondolatiságra építkezik. Azaz bűnösnek érezzük-e a bűnöst, ha lelkileg azonosulni tudunk vele? A bűn mögött megbújó sors felmentést ad-e? Valóban bűn-e egy bűnös cselekedetre adott válaszreakciónk, vagy feloldozást érdemel?
Olyan cselekmény köntösébe öltözteti ezt a kérdést, mely belőlünk is ösztönös reakciót váltana ki. Ráadásul az első eset a jogos önvédelem és a baleset ötvözete, míg a másodikat hirtelen felindultsággal lehet magyarázni.
Az egész filmet áthatja három generáció halálhoz fűződő viszonyulása, miközben átlengi a folyton jelenlévő szél, energiát adva az élet és az események örök körforgásához.
Erben Viktor 2020.05.06 20:23:09
Filmklub Mindent anyámról 2020.04.12 18:38:16
Egy végzetes baleset, egy szervátültetés, és egy utazás, amelyben megmutatkozik a múlt...
Erben Viktor 2020.04.21 20:01:44
Erben Viktor 2020.04.21 20:07:08
@Erben Viktor: Az előző film felvillanyozott, és kitört belőlem a szóáradat. A mostani is nagy hatással volt rám, de bent rekesztette a szavakat.
Filmklub Eleven hús 2020.03.25 17:58:31
Sajátos szerelmi háromszög: egy nő, egy rendőr és egy bűnöző. Győzhet-e a bosszú, a gyűlölet?..
Erben Viktor 2020.04.06 22:40:15
Nehéz belekezdeni. Hol is kezdjem? Az elején? A végén? A díjaknál, amire jelölték, amiket kapott?
A rendező zsenialitásán? A dramaturgián? A színészvezetésen?...
Zseniálisan összetett, szerteágazó, elgondolkodtató alkotást láthattunk.
Tényleg nehéz eldönteni, hol is kezdjem. Kezdem az elején.
A kezdetén a film a törzsanyagához képest stílusidegennek tűnik, de nem öncélú hanem szerves része az egésznek. Szándékos ellenpontozás, ahonnan elindulunk, és ahova...de nem szaladok előre.
A film elején visszatetszik a korábbi két film vígjátéki, groteszk ábrázolása. A lehetetlen történés és a furcsa figurák már színvonalasabban vannak ugyan ábrázolva, de fellelhető a hasonlóság.
Rendkívül fontos megjegyeznünk a film elején hallható, olvasható törvényt (rendeletet?)
"A béke, a haladás és a jog védelméért a spanyol kormány kénytelen felfüggeszteni a szólásszabadságot, a szabad költözködés és gyülekezés jogát, valamint azt a törvényt,
amely szerint senkit sem lehet letartóztatni a törvényes formákon kívül. Madrid, 1970. január"
Nemcsak arra szolgál, hogy el tudjuk helyezni időben a történet kezdetét, de végig ott lebeg valahol a tudatunk mélyén felismerhetetlenül.
A főszereplőnk - Victor - ekkor lát napvilágot. "Az angyal ki akar ugrani. Biztosan meg akarja ölni magát szegény"
Erkölcsileg kifogásolható háttérrel nő fel, de mégis erkölcsös nevelésben. Ez a kettősség végigkíséri az útját.
Legközelebb 20 évvel később, 1990-ben találkozunk vele és a többi főbb szereplővel egyaránt.
20 éves, tapasztalatlan fiatal, aki bele akarja vetni magát az életbe. Nem bűntelen, bár a rendező többi filmjéhez hasonlóan itt is hajlamosak vagyunk annak látni. Túl van az első szexen, és az első lopáson is.
Vonzódni kezd Helenába, akit drogos könnyű vérű nőként ismerhetünk meg. Találkozhatunk a két hekussal, a charme-os, lovagias Daviddal, és felettesével, az agresszív, alkoholista Sancho-val, és feleségével, Clara-val, aki megcsalja a férjét.
Szokásos félreértésekből adódnak a gondok. Véletlenül elsült fegyver, kihívott rendőrök, dulakodás és máris jön a tragédia. A jólelkű rendőr megsebesül.
Ugrunk az időben 1992, Barcelona, paralimpia. David kerekesszékben ülve is sikeres sportoló, feleségül vette Helenát, akivel boldogan élnek. A sportközvetítést Victor a börtönből látja, ahol felismeri őket. Miattuk került börtönbe. Bosszút forral. Elvakultan követi képzetét, míg újabb négy év elteltével ki nem szabadul.
1996 (a forgatás éve, tehát:), "napjainkban". ...Most nem folytatom a történetet.
Ha valakinek eddig nem ötlött a szemébe, most egyre jobban kiviláglik, hogy senki sem csak olyan, amilyennek képzeljük.
Victor alakja már a kezdettől kettősséget mutat, de a többiekről is árnyaltabb képet kapunk.
Helena jó útra tért, de azért a kábítószerekről még nem mondott le. David a jólelkű, lovagias férj, a baleset szenvedő áldozata szintén drogozik, és ha valakinek nem tűnt volna fel az elején, Sancho felesége Clara, vele csalta régebben. Clara szeretetéhsége, félrelépése érthető Sancho erőszakos jelleme miatt, aki bár egyértelműen a legnegatívabb figura, mégis igyekszik megváltozni.
Összetett személyiségek. Ahogyan eddig is megszokhattuk Almodóvartól senki sem egyértelműen jó, vagy rossz. Ott lakik mindannyiunkban mindkettő, és éppen azt tekintjük természetesnek, és megbocsájthatónak, ami éppen kiszolgál bennünket.
Bár Clara és Sancho története tragédiába torkollik, mégis a szerelmi háromszöggé bonyolódott eseménysorozat szép véget ér. David átadja helyét az ártatlanságát bizonyító Viktornak, akitől Helena gyermeket vár.
A film elején Victort a prostituált édesanyja egy buszon hozta világra. Most Helena egy taxiban készül világra hozni gyermekét. Már ez önagában egy keretet alkot, de most jön szerintem a legszebb, legfinomabb keretes szerkezet, amit eddig észrevettem egy filmben.
Eddig csak lappangott, már-már el is felejtettük azt a pár mondatot, amivel indult a film.
A film végéről Victor szavait is ide kell most idézni:
"Pontosan tudom, mit érzel! 26 évvel ezelőtt én is így voltam ezzel. Siettem megszületni. De te
szerencsésebb vagy, kis strigó! Nem tudod, mennyit változott a világ. Látod, mennyi ember!
Amikor én születtem, egy lélek sem járt kinn. Az emberek bezárkóztak és fostak, úgy féltek. Szerencséd van, fiam, Spanyolországban már régóta nem kell félni."
Az önkény és a szabadság kerete.
Nem!
Kizárt, hogy Pedro Almodóvar ennyire közhelyes és giccses legyen, bár a liberális gondolkodás jellemzi.
Nem!
Egész végig azt láttuk, hogy semmi se fekete vagy fehér.
Akkor se volt minden fekete. És most se minden fehér.
"Spanyolországban már régóta nem kell félni."
Mégis megeshet, hogy ártatlanul börtönbe kerülsz, hogy korrupt rendőrökkel találkozhatsz, hogy csupán békességre és szeretetre vágyó emberek meghalljanak. De mindemellett létezik szeretet is. Az új élet előtt még a döntés.
Most rajtad, rajtunk a sor, éppen a szürke melyik árnyalata ami éppen nekünk kedvez.

Ui.: Bocsánat! Nem terveztem ilyen hosszúra, csak ez jött ki.
Filmklub Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? 2020.03.21 11:30:55
Lakótelep, bizonytalan egzisztencia - egy átlagos kispolgári család élete, amelyet egy asszony próbál meg összetartani, miközben minden szétesik, mindenki a saját dolgaival, önmagával van elfoglalva. Tehet-e egyáltalán valamit, és annak van-e értelme, vagy inkább hagyjon mindent elrendeződni,…..
Erben Viktor 2020.03.24 16:12:50
Ezt a filmet nem csak rendezőként, de szerzőként is jegyzi Almodóvar .
Bár időben és térben elég messze játszódik a történet, mégis érdekes módon könnyebben tudok azonosulni a történettel. Ez annál is furcsább, hogy a spanyol rendező 1984-ben mutatta be a közönségnek a filmet. 36 év közel 2000 km. A problémák, amiket feszeget, éppúgy előfordulhat a mai Magyarországon, mint a nyolcvanas évek Spanyolországában. Nehéz élet- és munkakörülmények, széteső család, önzés, csalás, bűnözés, hazugság, hűtlenség, alkohol és drog problémák, eltérő szexuális irányultságok. Mindez egy családon belül és annak környezetében egy "gettósodott" lakótelepi környezetben sűrűsödik.
A groteszkségét (és egyben hihetőségét) emeli, hogy a legtermészetesebb módon vannak ábrázolva, így szinte már számunkra is elfogadhatóvá, megérthetővé válnak.
A történet központjában a családanya áll. Hajlamosak vagyunk a főhős szemszögéből tekinteni a világra, a hibáit is könnyebben elfogadva. Ennélfogva megbocsájtóbbak is vagyunk a bűneivel szemben. Mintegy feloldozva láthatjuk a saját (remélhetőleg) kisebb hibáinkat, vétkeinket, hiszen még a gyilkosságot is bocsánatos bűnként látjuk.
De eközben ott lebeg a fejünk felett a film címe:
Mit VÉTETTEM, hogy ezt érdemlem?
vagy inkább:
Mit TETTEM, hogy ezt érdemlem?
de leginkább:
Mit NEM TETTEM, hogy ezt érdemlem?
Filmklub Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén 2020.02.22 08:35:01
Egy lakás, négy asszony, párkapcsolatok. Almodóvar ma is újszerű feldolgozásban tálalja nő és férfi viszonyát, az érzelmek sodrát és zavarát...
Erben Viktor 2020.03.24 14:22:30
Pedro Almodóvar filmje, melyet 1988-as filmjének történetvezetése leginkább a 20. század eleji bohózatokra emlékeztet, természetesen a nyolcvanas évekre leképezve.
Ezt már rögtön a film megtekintése után is megemlítettem. Ennek ellent mond, hogy az eredeti mű, melyre alapozott a rendező, ugyan valóban 1930-ban íródott, de nem komédia volt, hanem Jean Cocteau drámája, az Emberi hang. Valószínűsítem, hogy a súlyát hivatott tompítani, elleplezni a vígjátéki eszközökkel.
Bár a bohózatokat kedvelem, ez a film nem hagyott nagy nyomot bennem. Olyannyira, hogy újra kellett néznem.
Hogy milyen kérdéseket feszeget a film, arról lehet ugyan beszélni, de ez olyan lenne, mintha a "Hyppolit, a lakáj" társadalmi feszültségeit elemeznénk (bár ott tényleg lehet erről beszélni).
A film szórakoztatásra (is) készült. A humor magja az ellentmondásokban, a szokásoktól eltérő viselkedési formákban keresendő.
Hogy miért nem szórakoztatott engem akkor olyan magától értetődően?
Az eltérő kulturális szokásokban keresendő. Vannak olyan elemek melyeket egységesen viccesnek találnak az emberek a világ számos részén. Vannak azonban olyanok, melyek inkább egy-egy közösség ingerküszöbét éri csak el.

Bár a filmet Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű alkotás kategóriájában, számomra mégis olyan hatást kelt, mintha a film elvesztette volna valós mondanivalóját, hiszen nem érvényesülhetett a nagyközönség számára csalogatónak szánt vígjátéki elemek miatt.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása