Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Farkas Tamás920810

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2020.03.12. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Lekapcsolódás 2022.04.27 16:29:01
A hálózat mindenhol ott van, és a felhasználók idejük jelentős részében online részt is vesznek a kommunikációban, információáramlásban. Szinte elképzelhetetlen, hogy akár a legegyszerűbb feladatot is lehessen látni a hálózat nélkül. Csakhogy nem minden az, aminek tűnik: a hálózat olykor maga is…..
Farkas Tamás920810 2022.05.15 10:53:00
Számomra a félév során ez a film tetszett a legjobban. Az a téma, amit és ahogyan feldolgoz a film egyszerre monumentális és kiábrándító. Ennél a produkciónál úgy hiszem remek rendezői húzás volt az, hogy több szálon fut a cselekmény. De miért is monumentális és kiábrándító? Az én meglátásom az, hogy egy ilyen mai világban különböző sorsokat bemutató adaptáció, érzelmekkel, feszültséggel megtöltve gyomron tudja rúgni a nézőt és talán gondolkodásra készteti, hogy milyen emberek is vagyunk valójában…?! Azonban kiábrándító is, hiszen olyan aktuális témákat visz a vászonra, ami a mindennapi élet része. A mai digitális világ, az internet világa behálózza az embereket. Viszont, hogy milyen mértékben, az már rajtunk múlik. A címmel ellentétben én azt gondolom, hogy a lekapcsolódás, mint olyan már nem lehetséges.
Elkeserítő, hogy más filmekben is például megjelenik olyan (és ez a valóság sajnos), hogy egy vacsoraasztalnál a család étkezés közben már szinte nem is kommunikál egymással (természetesen jó magyar szokásunkhoz híven: magyar ember teli szájjal nem beszél…), hanem tableten játszik közben, az okos telefonon videókat néz és sorolhatnánk tovább. Holott pont, hogy egy harmonikus családi helyzetben, körülmények között – akár egy vacsora közbeni beszélgetéssel is – lehetne elkerülni amennyire csak lehetséges a veszélyforrásokat, vagy ha problémánk van, érzelmileg mélyponton vagyunk megbeszélni a családdal. Ugyanakkor miközben néztem a filmet elgondolkodtam egy másik hipotézisen is, hogy mi van akkor, ha a filmben szereplő szülők voltak a veszélyforrás alapjai, amire ők nem is gondoltak volna….?!
Filmklub Koyaanisqatsi 2022.05.11 09:46:22
Rendhagyó film. Amikor 1982-ben New York-ban bemutatták, a Radio City Music Hall közönsége élő zenével élvezhette: a vászon előtt Philip Glass zenekara játszotta a film zenéjét, akárcsak a némafilmek idején. A filmen nincs narráció, nincsenek párbeszédek, csak a képek áramlása. Kassák Lajos az…..
Farkas Tamás920810 2022.05.11 11:11:32
Számomra a 40 évvel ezelőtt készült film egyik legnagyobb érdekessége a narráció hiánya, ezért a kísérő zenére jobban ráirányul a figyelem. Az egész alkotás képi világa lenyűgöző, de egyúttal nyugtalanító is. A történések többször felgyorsulnak, néha a szem számára fárasztóan is, de a lassítással is találkozunk. A táj, a természet bemutatása a film elején és végén számomra apokaliptikus hatású.

Nagyon érdekes, hogy négy évtizeddel ezelőtt is mennyire látható volt a fogyasztói társadalom romboló hatása. A háborúk, a népességrobbanás, a motorizáció megfelelő kontrol nélkül tönkreteheti a földünket. A természeti katasztrófák hátterében is fellelhetők az emberi beavatkozások hatásai.

A film ma is nagyon aktuális. A képi világa különleges, szemléletes. Az üzenete rendkívül fontos, viszont megoldást nem ad a bemutatott problémára, hogyan kerülhet helyére a kizökkent világ.
Filmklub Gettó Balboa 2022.03.23 16:44:23
A sport az egyik lehetőség a mélyszegénységben élő, de kitörni próbáló fiatalok számára, a box pedig kézenfekvőnek tűnhet, mivel többek között az egyén teljesítményére, kitartására, teherbíró képességére épül. A profi box képes biztosítani azt a magas életszínvonalat, amely csak álom lehet a…..
Farkas Tamás920810 2022.04.11 15:59:05
A filmről eddig nem hallottam, de ez a különleges cím felkeltette iránta az érdeklődésemet. A boksz napjaink egyik legkedveltebb sportja. Tőlem ugyan távol áll, de vannak közeli ismerőseim, akik szeretik nézni, sőt űzni is ezt a sportot. Miközben néztem a filmet folyamatosan azon töprengtem, hogy miért és mire jó a boksz? Miért jó, ha a másikat ütjük, és fizikai fájdalmat okozunk neki? Belső frusztrációt dühöngünk ki, ha ütünk egy zsákot? Érzelmeket bokszolunk ki magunkból? Meghatároz egy társadalmi réteget a boksz? Esetleg beskatulyáz? Általa valóban van kitörési lehetősége egy kilátástalan fiatalnak, aki céltalanul bolyong a mindennapokban és csak úgy sodródik az „árral”? Nos, az a megérzésem, hogy a boksszal valóban kilehet magunkból adni az érzelmeket. Dühöt, csalódást, agressziót. Olyan mélyen rejtőző érzelmeket is felszínre hozhat, amire nem is gondolnánk. Mindenkinek vannak elfojtásai, olyan mindennapi problémái, amire nem szívesen gondol, vagy nem szívesen beszél róla. Elmenekül előle. De miért? Mert fél tőle. Nagy Sándor szavaival élve: „Győzzétek le a félelmet s legyőzitek a halált!” A Balboa filmre felruházva a gondolatot, valóban csak úgy nyerhetsz, csak úgy törhetsz ki, ha először önmagadat győzöd le. Ha legyőzöd a saját félelmed, ha átmersz lépni azon a bizonyos ajtón, amit valaki kinyit neked, viszont csak te tudod átlépni. Neked kell képesnek lenni rá. Eltekintve most a boksztól, nem csupán sporttal lehet magunkból érzelmeket kiadni. Mielőtt elkezdtem az egyetemet énekes-színészként végeztem és a zene, az éneklés betölti mindennapjaimat. Számomra az éneklés az, amivel sokszor kitudok magamból adni olyan érzelmeket, gondolatokat, amiktől szabadulni szeretnék, amiket leakarok győzni. Változó, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, de mindig sikerül. Ahogy a mondás is tartja: az idő minden sebet begyógyít. Véleményem szerint a film túl álomszerű. Vannak olyan tehetségek akik „kemény munkával, sok áldozattal és harccal” (idézet: Fame c. musicalből) a nyomorból a rivalda fénybe tudnak kerülni, de rengeteg olyan fiatal van a világban, akik társadalmi helyzetük miatt sajnos csiszolatlan gyémántok maradnak és a tehetségük kárba vész.
Filmklub Kóla, puska, sültkrumpli 2022.03.11 09:20:47
Jogunk van megvédeni magunkat, ha ránk támadnak. Ennek érdekében a legjobb, ha fegyvereket tartunk otthon, megtöltve, teljes készenlétben, hiszen bármikor szükség lehet rá. Ráadásul a fegyverek arra is alkalmasak, hogy ha sérelem ér, elégtételt vegyünk. De valóban jó, az egyén szabadságát és…..
Farkas Tamás920810 2022.03.24 10:23:13
Nem különösebben vagyok oda a dokumentumfilmekért, de ez kifejezetten tetszett. Kimerem mondani, hogy jobban lekötötte a figyelmemet ez a film, mint az előző az „Elefánt”. Jómagam nagyon szeretem a történelmi adaptációkat, legyen az világháborút vagy ókort feldolgozó téma, amelyekben a fegyverek is jelen vannak, kornak megfelelően. A film alapján bár, közelebbi képet kaptam az amerikai fegyvertartási jogokról, viszonyokról, mégsem tudok azonosulni ezekkel az „eszmékkel”. Egyáltalán nem tartom jó ötletnek, sőt nagyon veszélyesnek gondolom, hogy ilyen könnyen, szinte bárki fegyverhez juthat. Nem hiszem, hogy ha fegyver van az otthonunkban, akkor biztonságban is vagyunk. Kifejezetten voltak olyan gondolatok, jelenetek, párbeszédek a filmben, amelyek úgy érzem az amerikai történelem erőszakos gyökereire burkoltan ugyan, de utaltak. Az egyik ilyen, hogy nem vagy megbízható, ha nincs fegyvered?! Ahogy ezt a mondatot meghallottam, eszembe jutott Nicolas Cage a „Fegyverek szava”, valamint Brad Pitt „Harag” c. filmje, amiben egy rövid, de kiváló mondat tükrözi a történelmet és annak következményeit. Legyen az bármelyik nemzet fegyverekkel vívott csatája.
„Az eszmék békések, a történelem erőszakos!”
Ezzel a gondolattal teljes mértékben azonosulni tudok.
Filmklub Elefánt 2022.02.22 17:23:15
Ugyanolyan nap, mint a többi. Átlagos középiskolások mennek a gimnáziumba, élik meg a nap kisebb-nagyobb eseményeit, de ketten közülük ma máshogy érkeznek: fegyvereket hoznak. Mondhatnánk, ez tipikusan az amerikai társadalom problémája, de vajon előfordulhatna ez nálunk is?..
Farkas Tamás920810 2022.02.22 17:56:52
A Gus Van Sant által írt, szerkesztett és rendezett Elefánt c. pszichológiai filmdráma az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg is gyakori témát dolgoz fel, az iskolai lövöldözéseket. A film megtörtént események alapján készült, de fikciót is használ. A film 2004-ben került bemutatásra. Az alkotás szereplői gimnazista fiatalok, életkoruk feltehetően 16-18 év között lehet. A rendező a szereplőket név szerint is bemutatja, de karakterüket csak felszínesen ismerhetjük meg. Bennem a film helyszíne – az iskola – nyomasztó, rideg benyomást keltett, a túl nagy terek barátságtalanok, üresek, egyfajta nevelő intézeti hatása van. A mozivásznon jól megjelenik a diákok egyfajta klikkesedése, egymás kigúnyolása, kirekesztése. Bemutatásra kerül a lányoknál jelenleg is gyakori testképzavar, és a bulimia. A film egyik főszereplője John ugyan kirekesztve érzi magát, de mivel van egy családi kötődése – még ha az a részeges apa is – nem válik agresszívvá, hanem segítőkészség dominál nála. Ezzel ellentétben a két lövöldöző a kirekesztettségből adódóan agresszívvá válik és bosszúból viszik végbe a tragikus ámokfutást. Náluk a családi kötődést egyáltalán nem tapasztaljuk, valószínűleg nagyon magányosak is lehetnek. Tervük véghezvitelében több negatívan befolyásoló tényező is szerepet játszik. A média, az erőszakos videó játékok, és az USA-ban legálisan engedélyezett fegyverhasználat is. Az azóta robbanásszerűen megjelenő infokommunikációs eszközök világában a fiatalok egyre jelentősebb veszélynek vannak kitéve, ami fokozza a fizikai és szellemi agresszivitást, és az elidegenedést. Ez a jövőben még több súlyos problémát okozhat. A filmes eszközöket tekintve számomra érdekes, hogy gyakran hátulról követhetjük a szereplőket, sok esetben olyan, mintha arctalanná válnának. A film címe, elgondolkodtatott, valószínűleg arra utalhat, amikor valaki fölöslegessé válik, levegőnek nézik. A film rövidsége okán azt vártam volna, hogy gyorsan kibontakozik a lövöldözést kiváltó konkrét konfliktus. Számomra ezért kissé vontatott volt az első 20-25 perc. A nyomasztó hatást viszont oldotta többször is a zene, ilyen volt Beethoven Für Elise, valamint az egyik jelenetben megszólaló falióra. A mai gyerekek számára is fellelhető néhány pozitívum a filmben, amit pedagógusként érdemes kiemelni. Ilyen, hogy a diákok ekkor még jobban kommunikáltak egymással, nem az okos telefonokkal voltak elfoglalva, fontos volt a személyes kapcsolat, voltak közös programjaik. Szókincsükben sem dominált még a trágárság annyira, mint az jelenleg tapasztalható.
Filmklub Beszélj hozzá 2020.05.15 14:03:04
Két férfi és két kómában fekvő nő. Élet és halál körforgásában a szerelem és az erőszak, boldogság és csalódás kettőssége sajátos jelentést kap...
Farkas Tamás920810 2020.05.19 09:01:13
A film alaptémája jó pár kérdést vetett fel bennem. Mi legyen a kómában lévő betegek további sorsa? Van-e esély az életbe történő visszatérésükre? Meddig kell, egyáltalán érdemes-e erre várni? Néha előfordul évek vagy évtizedek után csodás gyógyulás, de leggyakrabban ez nem történik meg. Az orvostudomány sem tud egyértelmű választ adni erre, mint ahogy arra sem, hogy miként hat, ha beszélnek egy ilyen állapotban levő beteghez.

A film fő mondanivalója talán az lehet, hogy úgy beszéljünk egymáshoz, hogy minden mást kizárva, odafigyelünk a másikra. Egymásra összpontosítunk. Abban a néhány percben, órában csak „mi vagyunk” egymásnak. Számos más filmben is megjelenik ez a példa, hogy egy súlyos betegnél, aki kómában van vagy annyira gyenge, hogy csak aludni képes akár napokon keresztül, valaki ott van mellette és a hangjával igyekszik őt „gyógyítani”. Legalábbis hisz abban az illető, hogy ezzel segíteni tud a másikon.

És valóban: vannak emberek, akiknél ez gyógyírt jelenthet. Felér egy csodával ugyan, de a legnagyobb csoda az, hogy nincs egyedül a bajba jutott. Ő is küzd saját magáért és van mellette valaki, aki Érte küzd. Hisz, remél, bízik. S ebben a három dologban nincs egyedül. Egy idézet az, ami talán ilyenkor rögtön eszébe jut az embernek, hogy sosincs egyedül:

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.”
(Madách Imre – Az ember tragédiája)
Filmklub Volver 2020.05.05 11:02:37
Erős és gyenge nők, akik megpróbálnak talpon maradni egy világban, ahol a férfiak csak a saját kis játékaikat űzik? Vagy egyszerűen mindenki csak a maga boldogságát keresi? Almodóvar sajátos látásmódja itt is új megvilágításba helyezi társas és társadalmi szerepeinket, kapcsolatainkat...
Farkas Tamás920810 2020.05.13 17:18:40
Penelope Cruz nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de ebben a filmben elismerően nagyot alakított. Szépségéről nem is beszélve. Tagadhatatlanul megjelenik a spanyol mentalitás számos eszköze a filmben, Almodóvar már-már hagyománynak számító rendezői „köntösébe” öltöztetve. Az érzelmi fokozás percről percre tette súlyosabbá a filmet, ismét megjelentek a mindennapi élet „egyszer fenn, egyszer lenn” szituációi. A hangulata nyomasztó, ugyanakkor feszültséggel teli volt számomra, megfűszerezve azzal a már "megszokott" humorizálással, amit eddig minden alkotásában láttam Almodóvar-nak. Mint azt már megszokhattuk itt is a nők domináltak, a férfiak csupán a hátsó sorból „szemlélték” a dolgokat, történéseket: ők számítottak a film mellékszereplőinek. Összegezve talán ez a film tetszett idáig a legjobban, mindenkinek szívesen ajánlom.
Filmklub Mindent anyámról 2020.04.12 18:38:16
Egy végzetes baleset, egy szervátültetés, és egy utazás, amelyben megmutatkozik a múlt...
Farkas Tamás920810 2020.04.23 17:32:15
Pedro Almodóvarnak ez a filmje két évvel később készült, mint az „Eleven hús”. Ahogy halad előre szakmai munkássága, azt érzem, hogy egyre inkább kinyílik a belső „Én”-je. Mélyebbre és mélyebbre ás. Olyan dolgokat, érzéseket, mindennapi élethelyzeteket tár elénk, ami nem csak számára fontosak, hanem minden embernek.
Ez a film történetében és a hozzákészült zenéjében is az egyik legnyomasztóbb produkció. Kell hozzá egy lelkiállapot. Azon filmjei közé tartozik, amit hagyni kell ülepedni. Nem szabad rögtön véleményt alkotni róla. Persze lehet az embernek rögtön első benyomása a filmről, majd elképzelhető, hogy 3-4 nap elteltével teljesen más gondolatok lesznek az ember fejében. Ahogy az idő sebet, sebeket képes gyógyítani, ez a film is napok elteltével tud igazán elgondolkodtatni bizonyos dolgokról. Karakterei színészileg jól kidolgozottak, a rendezői koncepciója pedig a témához kiválóan illeszkedik.
Az emberekre mindig is jellemző volt és lesz is, hogy a problémák, fájdalmak, tragédiák elől elmenekülnek, s egy sodró áradatba kerülnek azáltal, hogy nem mernek szembenézni a sokszor megrendítő és kegyetlen igazsággal. Azon túl, hogy valakit elveszítettek, keresik elvesztett „Önmagukat” is. És ilyenkor kerülnek elő a drogok, az alkohol és minden egyéb „más” káros szenvedély. De az élet már csak ilyen. Egyszer fenn, egyszer lenn.
A filmben megjelenő, már-már fanyar jellegűnek is mondható humor ismét valami mosolyra fakasztó, örömteli, bizakodó érzéseket vált ki az emberből. Ez Almadóvar legtöbb filmjében ott van, ez az egyik jellegzetes, egyéni művészi stílusa. Ennek az alkotásnak, rejtett üzenete talán az, hogy segíteni, segítséget nyújtani, valamit adni másoknak, a tragédiában és annak feldolgozásában is egyfajta löketet, plusz töltetet, érzetet ad, ami által: az ember képes bármilyen nehézségből, fájdalomból talpra állni.
Filmklub Eleven hús 2020.03.25 17:58:31
Sajátos szerelmi háromszög: egy nő, egy rendőr és egy bűnöző. Győzhet-e a bosszú, a gyűlölet?..
Farkas Tamás920810 2020.04.06 09:19:11
A film címe provokatív, hiszen emberekről szól, akik nemcsak „húsból”, azaz anyagból állnak, igaz egyes világnézetek ezt vallják, továbbá, hogy a „húsnak” lelke is van.

A történet 1970. januárjában indul Spanyolországban, amikor Franco tábornok diktatórikus rendszerének végnapjai kezdődnek. Victor a főszereplő kalandos úton ekkor születik. Több mint 20 évvel később már a polgári demokrácia idején folytatódnak az események. Victor aki egy prostituált fia több évre ártatlanul börtönbe kerül. Az ott töltött időt számára a következő szavak jelentették: tanulás, hit, amivel igyekszik átvészelni ezt a sanyarú sorsot és a bosszú, ami mint tudjuk mindig „édes”.
A filmben markánsan jelen lévő szexualitás és a szerelmi szálak a bizonyítási kényszerekkel magyarázhatóak. Ez elsősorban Victorra igaz, aki a börtönbe kerülése előtt férfiasságában lett megsértve, és kiszabadulva ezen a téren akar bizonyítani. S ahogyan Victor célja, hogy férfiasságát megmutassa, a többi férfi szereplő is azon igyekszik, hogy bebizonyítsa: ki is az Úr a háznál. A kialakult bonyodalom, féltékenység, mind-mind eszköze a rendezőnek, a bizonyítási vágy, „kényszer” felfokozásának, a feszültség növelésének. Az érzelmi feszültség folyamatos gyarapítása, kiválóan illeszkedik bele a filmbe, valamint a karakterek megszemélyesítésébe egyaránt. Ezek a folyamatok vezetnek a tragikus halálesetekhez.

A filmből az is kiderül, hogy vannak olyan társadalmi problémák, amelyek politikai rendszerektől függetlenek, és ezekre sem a diktatúra, sem a demokrácia nem képes választ adni.
Filmklub Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? 2020.03.21 11:30:55
Lakótelep, bizonytalan egzisztencia - egy átlagos kispolgári család élete, amelyet egy asszony próbál meg összetartani, miközben minden szétesik, mindenki a saját dolgaival, önmagával van elfoglalva. Tehet-e egyáltalán valamit, és annak van-e értelme, vagy inkább hagyjon mindent elrendeződni,…..
Farkas Tamás920810 2020.04.01 09:47:04
A film címében szereplő kérdést szinte bármelyik szereplő feltehetné. A családon belüli feszültségek komoly társadalmi problémákat tükröznek. A vidékről a nagyvárosi lakótelepekre költözés, ahol kevés a hely, valamint a nők tömeges munkába állása szétzilálja a régi életformát és értékrendet.
Glória a női főszereplő gyógyszer függő lesz, az egyik fiuk kábítószerrel kereskedik, a szomszéd nő prostituálttá válik, és van, aki az alkoholba menekül. Az igazi probléma viszont az, hogy a családtagok nem beszélgetnek egymással, mindenki csak magával foglalkozik, a konfliktusok szaporodnak, a feszültség pedig egyre csak nő.
Hiányzik a megértés és a szeretet, amit semmi pótszer nem adhat meg. Glória egy veszekedés kapcsán végül groteszk módon öli meg a férjét. A film végén nem lesz a gyilkosságnak jogilag büntetése, hiszen a rendőrség nem találja meg a tettest.
Hiányzik a bűn és a bűnhődés katarzisa. A rendező rámutat ugyan komoly társadalmi problémákra, de nem ad rájuk megoldást, illetve útmutatást sem.
Filmklub Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén 2020.02.22 08:35:01
Egy lakás, négy asszony, párkapcsolatok. Almodóvar ma is újszerű feldolgozásban tálalja nő és férfi viszonyát, az érzelmek sodrát és zavarát...
Farkas Tamás920810 2020.03.28 13:57:20
Pedro Almodóvar 1988-ban készült „Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén” c. filmje nagyon megosztó az emberek és a filmkritikusok között is egyaránt. Az én véleményem szerint: a legnagyobb kritikus, mindig a néző. A „nagyérdemű”, ahogy azt a rendezők, színészek szokták mondani. Ha valaki tud azonosulni Pedro filmjeivel, művészi koncepcióival, rendezői stílusával, alkotásainak szereplőivel, karaktereivel, akkor annak kifejezetten szórakoztató, sőt elgondolkodtató lehet, vagy fordított esetben az ellentétét (közömbösség, unalom) váltja ki az emberből.

A film számomra picit vontatott volt, igaz a mai világban már hozzá szoktunk, hogy egy másfél órás filmben nagyon gyorsan már-már „turbó” sebességben jönnek a történések, cselekvéssorozatok, jelenet-jelenet hátán, míg, amikor ez a film készült, az akkori világ nem volt ennyire felgyorsulva. Talán ez is az oka annak, hogy ha valaki „ma” megnézi ezt a filmet és nem fogja meg őt első perctől kezdve, vontatottnak, sőt kifejezetten unalmasnak fogja tartani.

A film témája egyébként kitűnő választás. Megmutatja a mindennapi élet színe-javát. Az örömteli pillanatoktól kezdve, a kínos élethelyzeteken át egyaránt.

A szereplőgárda (színészek) kiválasztása véleményem szerint már kevésbé kitűnő. Főképp a férfi szereplők azok, akiknek úgy érzem nincs felépítve igazán a karakterük, egyfajta „szürke egérként” léteznek a színen, a filmben. Különösebben nincs bennük semmi olyan, amitől érdekessé tudnának válni. Kivétel a taxisofőr. Bár nem Ő a férfi főszereplő, de szerepmegformálás szempontjából igen. Az Ő karaktere izgalmas és olykor humoros is. Míg a tényleges főszereplők egy-két „arcukat” mutatják meg s általában ezek ismétlődnek egymás után. Ettől a hiánytól a karakterük, a sablonszerű színészi játékuk miatt nem igazán tud hitelessé válni.

Míg a nőknél ez sokkal jobban, karaktertől (is) függően kirajzolódik. A filmben a nők jelleme és a lelkiviláguk változása nagyon jól ki van dolgozva. Ők azok, akik a hátukon viszik ezt a filmet (a film címéből is adódik), humorral fűszerezve. Amiből egy csipetnyivel lehetne több.

Maga a film szerintem jól illeszkedik abba a társadalmi jelenségbe, amely az európai irodalomban Ibsen Nórájában jelenik meg először. Abban, hogy a tradicionális családmodell megváltozott, szétesőben van. De az ember, bár végül is elfogadja, nem mindig éli át ezt a változást lelki traumák nélkül. És különösen igaz lehet ez az érzékenyebb lelki világú nőkre. Ahogy ez a film ezt nagyon jól bemutatja.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása