Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Spain72

1 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2006.12.21. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
törökgáborelemez 259. Bajban ismerszik meg? 2010.10.09 12:19:42
"Ez az ügy nem úgy lesz elintézve, ahogy általában szoktak, új időszámítás kezdődik" – mondta ma délelőtt Orbán Viktor Kolontáron. Nem volt szándékomban a szörnyű katasztrófa politikai vonatkozásairól írni, mert egyrészt ebben a helyzetben szerencsétlen lenne…..
Spain72 2010.10.09 21:19:02
@Kentaur67:

Kedves Kentaur67!

Ne haragudjon, de ehhez már muszáj hozzászólni. Ön idióta. Tisztelettel
Konzervatórium Az ismeretlen Piaf 2008.06.01 07:02:00
vendégszerzőnk írása45 éve halott, Edith Piaf mégis reneszánszát éli a 21. század elején. Színházak rendszeresen tűznek műsorrendre olyan darabokat, melyek Piaffal vagy valamilyen módon az életével foglalkoznak. Egy kvázi ismeretlen francia színésznőnek Oscar-díjat és…..
Spain72 2008.06.01 12:18:52
Spain72 2008.06.01 12:36:41
Utak Minehead 2007.12.01 17:52:00
  05210524Na, kezdem elölről, mert az új laptop bemutatkozásként szó nélkül lefagyott az üzenet felénél, de olyan komolyan, hogy csak súlyos ütlegekre tért magához. Szóval: Minehead nagyon aranyos városka, körülbelül 12 ezer lakossal, nagyjából két főutcával, és…..
Spain72 2008.02.27 12:12:45
0705

Másfél hónap után az első laza délelőttöm, amikor semmi sürgős dolgom nem akadt, és egy teljes órát otthon lustálkodtam. Az idő természetesen borús, az eső szemerkél. A lapok Rain of Terror, meg Killer Summer címen tudósítanak az idei nyárról.

A Felnőtt Hétvége, szakítva a szokásokkal, baleset és egyéb tragédia nélkül ért véget, bár természetesen rendőrautók most is megjelentek a Parkban, de csupán kisebb helyi csetepatéknál kellett közbeavatkozniuk. Természetesen rengeteg részeg angol volt, természetesen megint vetkőztek, tehát volt meztelen bungee trambulin, pőrén ugrálás a gumiasztalon és a gumikötélen, pucér kergetőzések a füvön, és a többi. Levert csillárok, tojással megdobált falak, hegynyi szemét az apartmanokban – az egyikben rejtélyes módon többszáz kindertojáshéj. Szétvert ajtók, szétdúlt bútorok. Már péntek délután leszólítottak az utcán részeg matrónák, ajánlkoztak fel szobájukban invitálva homoszexuális párocskák. Viszont bármennyire is egy kézlegyintéssel elintézhető a mostani a Felnőtt Hétvége az elődeihez képest, mégis bevételi rekordot döntött. Az egyik központi szórakozóhely, a Rosso Bar forgalma például csupán pénteken és szombaton 62 000 font volt, ami ugyebár tekintélyesnek mondható. A Pizza Hut reggel négyig tartott nyitva. Volt olyan magyar, aki három nap alatt 45 órát dolgozott, egyszer egy huzamban 18 órát. Ezek fényében a Yacht Club ismét a legkellemesebb munkahelyek közé tartozhat. Dolgozni nálunk is kell, de nem megszakadni, csak folyamatosan tevékenykedni, amit viszont általában amúgy is szeret a magyar. Nem mindenki: egy kollégám, mióta visszajött a nyaralásából, nem vitte túlzásba a munkát, folyton beszélt, lébecolt, kicsit kilógott a társaságból. Aztán kedden délelőtt a főnök egyszer csak kézen fogta, átvitte a konyhára, a feketemosogatóhoz, mondván, hogy na, akkor te mostantól itt fogsz dolgozni. Kollégám éleslátásának jele, hogy éppen két nappal korábban dicsérte főnökét agyba-főbe, mondván, hogy milyen nagyszerűen vezeti az éttermet, és hogy milyen jó emberismerő. Például, ha neki nincs kedve dolgozni, akkor azonnal kitalál számára valami érdekes feladatot. Lám, ezúttal is ez történt. Emberismeret, feketemosogatás.

Számolom az itteni magyarokat, 76-an biztosan vagyunk itt, persze nem mindenkit ismerek személyesen. Lassan szerelmek is szövődnek a kicsiny kolóniában. Gyakran jövünk össze egyikünk-másikunk lakában egy kis magyaros főzésre – az otthoni ízek összehasonlíthatatlanul jobbak az angol se íze, se bűze konyháénál. Nem tudom, mitől híznak az angolok, ha az ételük ehetetlen. Valószínűleg a mennyiség lehet a döntő. Nagyon kevesen akarnak hazatérni a szerződésük lejárta után. Sokan maradnak Minehead-ben a télre is, mindössze a karácsonyt és a néhány hetes januári pangást töltve Magyarországon. Megint mások szétszóródnának a Föld angolszász országaiban. Valahogyan ki kell húzni azt az időszakot, míg odahaza helyreáll a világ rendje, ember embernek nem lesz farkasa, a törvény válik úrrá, béke költözik a szívekbe, értelem a fejekbe, és a hatalom újra a magyarok érdekeinek megfelelően tevékenykedik.

Az, hogy egy lánnyal lakom együtt, kettőt jelent: tisztaságot a lakásban, kipucolt kádat, fénylő ablakokat, heti porszívózást, főtt étel megjelenését a konyhában, ezenkívül pedig 99 pennys Tescó-s krizantémot a dohányzóasztalon, lila plüssmedvét a fűtőtestre aggatva, kék bólogató művirágot a tévé tetején, Walt Disney-rajzfilmkazettákat a videóban, furcsa képek kirakását árcédulástul a falra, rengeteg kozmetikai szert a fürdőszobában, és lábtörlőt.

Az időjárás változatos: vagy nagyon esik, vagy kicsit, vagy esni fog, vagy éppen esett. Tegnap egy óriási békát láttam a ház előtt a fűben ülni. Szerintem egyszerűen kivárja, míg Minehead víz alá kerül végleg.


-------------


0707

Az Egyesült Királyság július elsejétől smokefree, azaz dohánymentes övezet lett. Ez azt jelenti, hogy ezentúl semmilyen zárt térben nem lehet dohányozni, beleértve a szórakozóhelyeket és az éttermeket is. Ennek egyik következménye többek között az, hogy amikor a törvény életbe lépését követően először léptünk be a Jaks nevű szórakozóhelyre, iszonytatóan büdös, állott szag ütötte meg az orrunkat. Kiderült, hogy a padlószőnyeg ontja magából ezt a pállott szagot. Ám eddig a cigarettafüst elnyomta. Most újra élettérhez jutott. Az angolok komolyan veszik a paragrafusokat, amikor az egyik magyar természetesen mégis nagy óvatosan mégis rágyújtott ott, ahol korábban szabad volt, de mostantól nem, akkor felettese lecsapott rá, ordított vele, és azóta sem áll szóba a bűnössel. Komolyabb következménye is csak azért nem lett a tettnek, mert az illetékest nem találták éppen akkor. Ha valaki mégis dohnyik fedett helyen, a büntetés mértéke első körben is 50 font. A szabályok szigorítását egyébként azzal indokolta a felvilágosító brossúra, hogy a dohányosok 70 százaléka egyébként is szeretne leszokni, hát akkor most itt a remek alkalom, a bírság fenyegetése csak egy plusz erőt ad majd. Valóban, itt Bulinsban az egész hatalmas parkban egyetlen kijelölt helyen lehet dohányozni, tehát válaszút van: vagy sok gyaloglás, rohanás, vagy a cigi végleges elnyomása. De Anglia egyébként is sokban segít a leszokásban, hiszen a dohányáru elképesztően drága. Sokan sodort cigarettát szívnak, ami nem az igazi, illetve otthonról küldetnek, hozatnak ki.

Csütörtöki szabadnapomon ippeg ötödször nem sikerült eljutnom a városi nyelvtanfolyamra, ezúttal a hatalmas eső jött közbe, és az, hogy már az út elején elázott a cipőm. Este Walt Disney videókat néztünk angolul, közte a Karácsonyi történetet, alig húsz perces változattal. Tömörített tanulságok. Aztán az egyik központi szórakozóhelyen megnéztünk egy ABBA-utánjátszó zenekart, akik minden héten ugyanazzal a műsorral lépnek fel. Úgy gondolom, e a legjobb módszer arra, hogy megutáltassák velük az ABBÁ-t.

Kérni akartam a ruhatárban hosszú ujjú inget. Kiderült, hogy csak azoknak jár, akiknek tetoválása van a karját. Tehát kénytelen leszek tetováltatni magam, ha mással nem, egy gyerekeknek kitalált pár napos matricával. Vagy egy pónisat, vagy egy halálfejes kígyót választok, mindegy, a lényeg, hogy az az illetékes, aki kiadja a hivatalos egyenruhákat, rám nézve elhiggye, nekem valóban szükségem van egy hosszú ujjú ingre, nem tudok élni, létezni nélküle. Muszáj leszek valami vadat felmutatni, hogy szóba álljanak velem. Vadnak születtem. Kell a hosszú ujjú ing.

Egy nő a tengerparton napok óta egy műkutyát sétáltat. Fekete-fehéret, egyet a százegy kiskutya közül. Ehhez most nem írnék semmilyen kommentárt. Bizonyára kényelmes neki.


0713

Lukasz azt mondja, szerinte a magyarok nem vegyülnek más nációkkal, bezárkóznak, egymás között élnek, ellentétben mondjuk a lengyelekkel, akik nyitottak, állandóan ismerkednének. Szerintem ez elfogult vélemény, legfőbb érve neki is csak az volt, hogy azon a képen, amit a kedd esti sütögetésünkről látott, a seregnyi magyar mellett mindössze egyetlen szál angol látható, az is a kép szélén. Mintegy kirekesztve. Hozzáteszem, ha valóban adnom kellene alkalmi ismerősöm véleményére, akkor azt csak azért tenném, mert nyelvi akadályaink vannak, a magyarok többsége valóban rosszabbul beszél angolul, vagy bármilyen idegen nyelvet az átlagnál. Lukasz egyébként tipikus lengyel, külsőre és belsőre is. Szőke, szögegyenes haj, és vodkaimádat, oroszellenesség. Véletlenül tévedtem a házuk előtti füvön tartott iszogatásukra, ahol aztán két vodka között elmesélte ától-cetig a teljes lengyel történelmet, és némi vodkamagyarázatot is tartott a számomra. Az oroszellenesség terén kart karba öltve járhatna lett kollégámmal. Alaposabb ismeretségünk második szakasza akkor kezdődött, amikor műszak végeztével dúdolgatni kezdtem a „puszigdá, búgyet szonce” kezdetű orosz dalocskát, amelyet még az általános iskolában tanítottak nekem. Mire kollégám, akivel addig még egyetlen szót sem váltottunk, kijavított, elénekelve a dal helyes változatát. Ő volt a lett, akivel közös sanyarú történelmen osztozunk, nekik is kötelező volt az említett bugyuta dal elsajátítása az iskolába. Sajnos az én ismeretségem a szép orosz nyelvvel nagyjából meg is maradt az említett dalocska strófáinál, ellentétben a hallgatag lettel, aki viszont profin beszél. És szintén tisztában van a történelem fonákjaival, merthogy ő is felvilágosított hazája és az orosz nemzet nem teljesen mosolygós kapcsolatáról.

Ezúttal szabadnapomon Porlockba kirándultunk, illetve Porlock-Weirbe, merthogy a városka kikötője más néven fut. Mellesleg 40 percnyi séta egy kihalt, óceáni éghajlatnak megfelelően dzsumbujos, sötétzöld erdőn át, ahol a madár sem járt, legfeljebb néha találkoztunk sisakban lovagló, egyben kutyát sétáltató hölgyekkel. Természetesen a lovasok is betartották a szabályokat – például nem lehet ügetni -, amelyeket kis fatáblácskákon hoztak az erdő gondozói tudomásukra. Az Egyesült Királyságban be szokták tartani a szabályokat. Így például, amikor szombaton végre eljutottunk volna Minehead egyetlen diszkójába, az ajtóban kellett visszafordulnunk a szabályok tisztelete miatt. Történt, hogy 21 éves kor alatt nem lehet belépni a fent említett műintézménybe, ám a társaság egyik tagja, hiába múlt el 25 esztendős is, jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Viszont ezt nem tudta okmánnyal igazolni. Tehát kiszorult a jóból.

A honvágy első jele lehet, hogy valamelyik este Pilóta-kekszre támadt vágyam. Megpróbálom beszerezni.

Az angolok egyszerre nagyon toleránsak, az idiótizmusig és udvariasak. A szórakozóhelyeken megszokott program, legalábbis a Butlinsban, a fogyatékosok karaokézása. Főképp persze a kísérőjük énekli a dalt, ők csak dünnyögnek hozzá, de a vége mindig óriási tapsvihar. Nagy élmény volt hallani a Titanic fő slágerét ilyen előadásban. Érdekes, elgondolkodtató, megdöbbentő.


0717

Kezdhetném megint az időjárásjelentéssel, de félek, ez nem egy naplóba való. Annyit tény, hogy egyszerre képes esni és napsütni, valamelyik nap pedig azt láttuk, az étterem egyik oldalán zuhogott, a másikon viszont sütött a nap. Az időm java része mostanában értelmesebb dolgok helyett azzal ment, egyik magyar kolléganőmet boldogítottam, de hát néha ki kell rúgni a hámból. Az egésznek a rám vonatkozó része annyi, hogy kicsit most vissza kell állnom a régi kerékvágásba, és időt szakítanom olyan kispolgári ügyekre, mint mosás, nyelvtanulás, bevásárlás. Azért ma este megint sütögetés lesz a szokott helyen, bár még a szombat estét sem heverte ki mindenki…


.................


0722

.....................


Kerekes urat elvitte a karantén. Munkahelyén, az Ocean Drive étteremben hányingere támadt és errefelé, a hírhedt norovírus hazájában nagyon komolyan veszik. Jött érte egy nagy autó, szó nélkül bepakolták és elvitték. Senki sem tudja, hogy hol lehet. Sem azt, hogy meddig. Mindenesetre amikor tudakolta, hogy meddig is kell távol lennie, azt a nem túl biztató választ kapta, hogy ha van DVD-lejátszója, akkor azt hozza csak magával.

Verejtékízű ásványvizet vettem. Komolyan olyan.

Karl, a szakács például minden egyes nap elénekli az Ír Kocsmába a Mustang Sally című számot. Minden nap, röviddel este tizenegy előtt. Ugyanakkora átéléssel, hévvel, elánnal, instrukciókkal. Miért, miért, miért??? Szeretem azt a helyet, szeretem, hogy mindig karaoke megy, szeretem, hogy az angolok gátlástalanul képesek énekelni.

Hétfőn érkezik az első eredeti csabai kolbász a táborba. Csomagban, a honvágy enyhítésére és az ízek erősítésére.

Legalább kilenc variációm van jelenleg a jövőre nézve. Magyarország, Bristol, Bath, Dublin, ez utóbbi háromban jelentékeny magyar kolónia tevékenykedik, Belfast, ahol egy közeli ismerősömnek van közeli ismerőse, London, amely egy nagyváros, Tenerife, amely Spanyolország, és az örök tavasz szigete, Amszterdam, amely viszont régi vágyam. Ja, és persze lehet Minehead, meghosszabítva, némi hazai kitérővel megspékelve. Az élet hozza, amit kell.


0905

...................


London 0906-0911


0917

...................

Persze sokat kell még tanulnom magamról és az életről is. Mindenesetre életem legszebb nyári flörtje volt, ami mindent tartalmazott, és sok mindent megmutatott belőlem, magamnak is. Hogy tudok önzetlen lenni, tudok önzetlen lenni ennyi buktatókkal terhes viszony után, és igenis megéri önzetlennek lenni. Hogy tudok nem a jövőbe nézni, hanem a jelenért élni, hogy tudom korrigálni a hibáimat, tudok felülemelkedni a rossz tulajdonságaimon. És bizony újabb és újabb próbatételek elé állít mindez.

0918

..................

0919

.................

0920

.....................

1001

Hát, a múlt héten kicsit kivoltam, a túlórától, meg minden, most Butlins elég üres, egészen addig, amíg munkába nem állnak a frissen érkezett magyarok, szám szerint 47-49-en. Anyuék itt voltak, és el voltak ájulva, főleg anyunak nagyon tetszett Minehead, a kisváros, szívesen élni itt, nem tudott betelni vele. A Butlinstól is el volt ájulva, nem gondolta volna, hogy ilyen hatalmas, a szállásunk is nagyon tetszett neki, és az is, hogy mennyi ismerősöm van, és hogy milyen sokan szeretnek. Együtt ettek velem a központi étkezdében, az ételkiadó néni meghívta őket a kajára, alig kellett fizetniük. Az időjárás persze nagyon rossz volt, abban nem volt szerencsénk, a két nap alatt a nap alig sütött, és hát esett is bőven. Viszont körülnéztünk Mineheadben, és gőzössel még egy közeli középkori kis falucskába, illetve annak várához is elkirándultunk. Persze az ide és visszaútjuk pokoli volt, egy nap ide, és vissza pedig szombat éjszaka 22.30-kor indultak Mineheadból, egy közeli városban szálltak át, ott három órát fagyoskodtak éjjel kettőig, aztán négy óra buszozás Londonba, ott még körülnéztek, majd kora délután vissza Budapestre. Alvás persze nem nagyon volt - mindezt úgy, mindketten közel járnak a 60. életévükhöz. Viszont anyu azt mondta, két nap alatt több élmény érte, mintha két hétre ment volna valahova nyaralni, és nem is gondolta volna, ilyen szép minden. Ez a két nap+két nap utazás belekerült nekik fejenként vagy 100 ezerbe.


1002

Apu leírása a hazafelé tartó útjukról:

„Megérkeztünk busszal a Victoria buszpályaudvarra, anyu sajnos igen rosszul volt, csak azért nem hányt, mert üres volt a gyomra. Nagyon sajnáltam szegényt, szüksége volt szabad levegőre, így gyalog elindultunk a Buckigham Palace Road-on a palota irányába.

Megnéztük a palotát, a bejárattal szembeni a Victoria Queen Memorial-t is, majd bementünk a St. James parkba. Sok mókust láttunk, az egyiket lefényképeztem, valami lúdféle meg a kezemből ette a fánk maradék morzsáit. Megkerültük az őrség palotáját, átmentünk a Trafalgar Square-re, ott találtunk egy nyitott kávézót, ittunk teát, már nagyon ránk fért, hideg volt az idő. Fizettünk 3 fontot, kicsit elmerengtünk, hogy milyen jó dolog a protekció, nálad hárman ebédeltünk 2 fontért...

Innen tovább mentünk a Whitehall kormányzati negyedén keresztül a Westminster hídhoz. Láttunk egy díszegyenruhás őrt, biztosan láttad már (díszes egyenruha, hosszú csizma, csillogó sisak). Kimentünk a hídhoz, megnéztük a Big Ben-t, a parlament épületegyüttesét, a Westminster Abbey épületeit. Szemben a kormányzati negyeddel, ahol anyuból kibújt az anarchista, ezek őt nagyon elbűvölték, ahogyan láttam és mondta is, hogy kár lett volna kihagyni. Visszafelé a Victoria Street-en mentünk a Victoria vasúti pályaudvarra, ott megettük a maradék ennivalót, akkorra nagyjából helyrejött a gyomra. Dél körül volt már, megkerestük a reptéri buszunk indulási helyét, kiszámoltuk, hogy kb. mennyi időt sétálhatunk még és elindultunk, nagyjából akkor hívtál telefonon. Sétáltunk az Elizabeth Street-en és a környező szép utcácskákban, visszafelé egy parkban még üldögéltünk, aztán egy Burma szabadságáért tüntető csoport mellett visszamentünk a buszhoz és kimentünk a lutoni repülőtérre, ezen sikerült egy kicsit aludni. Hát, kb. ennyi volt.”


1003

Hát, Strasbourgba a hétvégén megyek, azért bennem is jócskán van félelem, egy hónapja nem láttam, és én hajlamos vagyok idealizálni a távol lévőket. De azért a külföld, Anglia, a kijövetel, azt hiszem, nagyon is pozitív hatással volt rám.


Strasbourg 1005-1008, Luxemburg 1006, 1008


1014

..............

Én Gabriella után mentem 22 órás buszúttal Strasbourgba október 5-én, és visszaindultam 7-én, vasárnap, egy újabb 22 és valahány órás túrával visszaérve másnap, hétfőn este 21.30-kor a kies Mindeheadbe. Így értünk most ide, a történet egyik újabb fejezetének a lezárásához…


1015

.............


Most jöttem rá, Minehead nem is kicsit olyan, mintha az ötvenes években élne. Mint a filmekben látható. A nyugati világ, túl a világháború borzalmain, amikor minden hirtelen helyreállt, minden békés lett, fejlődésnek indult, az emberek szerettek élni, még az űrkorszak, az internet, a televízió terroruralma előtt, a nyugalom, béke, és rend korszakában, amikor még nem ismerték a kábitószer fogalmát, nem volt rock and roll, sem videójáték, sem punkfrizura, felgyorsult élet, amikor még a férfiak öltönyt hordtak, hosszú hajat pedig álmukban sem, és amikor a felnőttek rászóltak arra, aki eltért a átlagtól, vagy a társadalmat veszélyeztette. Minehead ilyen, és ilyenek a Butlins szállásai is, nem csak maga a városka.

...............


1018

..............


Közben megzavartak, és gyönyörű szónoklatot mondtam Juditnak arról, miért is élek, és miért is készülök elhagyni Butlinst. Mert nem akarok ragaszkodni dolgokhoz, akkor sem, ha azok jók. Azért élek, hogy éljek, hogy több legyek, hogy megtapasztaljam az élet szép, és ha úgy hozza, keserű oldalát is, hogy megismerjem önmagam, és jobban szeressem, mint korábban. Ismerem magam, ha ma 3000 fontom van, akkor azért kuporgatnék, 3100 legyen, ha 20 000, akkor a 21. ezerért, ez nem motiválhat.

..................


Ma vagy egy hónap után volt lézengős szabadnapom, pezsgőfürdőztem a Splash-ban, aztán bankban mentem Tamással, utána ki a tengerpartra, gyönyörűen sütött a nap, bár éjszaka elég hideg lett. Aztán mostam Annamarival, aztán moziba mentem a lányokkal, a Ratatouille-t néztük meg, nagyon aranyos kis rajzfilm.


1020

Öt és fél nap, négy és fél munkanap múlva elhagyom Mineheadet, péntek reggel hajnali 5 óra 45-kor felszállok a Taunton felé vivő 28-as buszra, és nekiindulok az ismeretlennek. Nem tudom, mi lesz velem, lehet, hogy két hét múlva, vagy január végén, vagy április közepén újra itt leszek. Még azt sem sejtem, hogy mondjuk két hét múlva Európa melyik városában talál a reggel.

____

1104

Évekkel korábban azt mondtam, olyan városban szeretnék élni, ahol hallom a lépteim kopogását az utca kövén.

Eltelt a két hét; jelenleg Strasbourgban vagyok, de továbbra is minden maradt bizonytalan. De legalább újra tudom, minden elmúlik egyszer, egyszer minden letelik, véget ér minden várakozás, és nem kell áhítani semmit, mert megváltást semmi sem hozhat. Mineheadban leszámoltam, az utolsó napok már kifejezetten kellemesen teltek, és végül nehezen hagytam ott kisvárosomat. A végén, amikor már tudtam, hogy közel a búcsú ideje, még áhítottam minden egyes pillanatot, meg akartam ragadni az utolsó órákat, a utolsó műszakot, az utolsó sétát, beszélgetéseket. Rengeteg szeretetet kaptam a végén is, ................, szóval némileg felemás érzésekkel ültem fel 26-án hajnalban a buszra.

Na, .............


Elsősorban is az Eurolines elvesztette egy csomagom. Londonból Brüsszelbe, mondhatom így, szokásosan késve érkeztünk, Londonból is negyedórával később indultunk, a péntek délutáni forgalom sem volt kevesebb az átlagosnál, vagy két órán keresztül jöttünk kifelé a rettenet nagy városból. A busz is tömve, talán az iskolai szünet miatt. Hangulatom eleinte zaklatott (a bizonytalanság miatt), később gyakran napos. Aztán persze a La Manche alagútnál megint lekéstük a hat óra után induló vonatot, vártunk egy fél órát, hát ilyenekből tevődik össze egy bőrönk eltűnése. Lille-i megálló után 23.45-re gördültünk be Brüsszelbe, a csatlakozó buszok sofőrjei idegesek, a siető utasok elkapkodják a csomagokat, az enyémnek így lett se híre, se hamva. Kerestük még vagy húsz percet, de nagyon indulnunk kellett, láttam, a ügy reménytelen. Így is több mint egy órával a tervezett idő után érkeztünk meg Strasbourgba. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy miután most ébren voltam , nyilvánvalóvá vált, tudtomon kívül már harmadszor jártam meg Luxemburgot, ugyanis a busz keresztül ment rajta a legutóbbi utam során is oda-vissza, és most is, tehát harmadszor. Sokat nem láttam belőle, pár szép folyókanyont, dombokat, kisvárost.

.....................

Tegnap Colmarba kirándultam egy itteni magyar párocskával, és egy finn és egy német Erasmusos orvostanhallgató lánnyal. Colmar Strasbourgtól kocsival és vonattal is fél óra, a két lány és én nem maradtunk, vonattal visszajöttünk. (Annyira jó, a számítógép megint eltüntette egy fontos dokumentumomat…) Odafelé menet pedig megnéztünk egy komplett várat, Haut-Königsburgot, amelynek az első bástyája úgy 1000 körül épült, és amelyet a múlt század elején egy gazdag úr teljesen kitatarozott, újjáépített,berendezett, mintha mindennapi használatban lenne. Megdöbbentő.
Subba Külvárosi Kedd II. - Attila Dabason 2006.12.19 15:03:00
Nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy Pataky Attila még létezik. Azzal viszont szerencsére ritkán vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy az Edda is. Ha esetleg valakiben mégis felmerült volna a kérdés, hogy milyen is egy Edda koncert 2006-ban, most itt van neki a csattanós…..
Spain72 2006.12.21 12:38:12
Spain72 2006.12.21 12:39:53
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása