Adatok
Habony Árpád
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A liberális filozófus igen határozottan kritizálja az általa hiperliberalizmusnak nevezett progresszivizmust, és a "humanista" megközelítést, a tudomány és a haladás kultuszát, maró gúnnyal ír a brit egyetemeken uralkodó baloldali radikalizmusról, ezért sokan már nem is tartják igazi…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
***
E kis faluban nevelkedett egy kisfiú. Viktor névre hallgatott. Amióta egyszer, egy nagyvárosi jóbarátja elmondta neki mit is jelent a neve -A győztes!- esténként az ágya melletti falra ragasztott ütött-kopott matricákra meredve álmodozott. Álmodozott arról, milyen lenne, ha reggel, oskolába menet, miután a tornácról a földútra huppan, az út túloldalán, Béciék háza mögött egy barátságos, szelíden füstölgő kémény hívogató püffögése köszöntené. Álmodozott arról, hogy ha felszállna a szerelvényre, minden jóbarátja, de főleg a Lőci mosolyogva üldögélne, reggeli piros arannyal megkoronázott párizsiszsömléket majszolva, Janka pedig a Jankamama híres-neves ivólevéből kínálgatná az úton. Álmodozott arról, hogy a szerelvény útközben egy magasba ágaskodó futballstadion előtt torpanna meg, már messziről érezni a sósperecek és a finom vattacukor illatát, a bejárat kapuját pedig neonszínekben-pompázó jégkásapultok őrizik. Elképzelte, ahogy a stadionba lépve, hirtelen egy nagytömeg visszhangja köszöntené, csupa életteli, barátságos, ismerős arc, akik mind Őt ünnepelnék. A gyepre lépne, s mint a méhkas fölzengne az aréna, ahogy a kezdőrúgással az évezred gólját lövi be, a tömegben egy sötétkék, háromsávos kapucnis-dzsekiben rejtőzködő Puskás Ferenc arcára könnyes mosolyt csalva.
Egy a szomszéd szobából átszűrődő dohos köhögés zökkentette ki álmodozásából. Összerezzent. Nézte a lámpabúrában rekedt légy tetemének fekete árnyékát.
"Egyszer én is lejutok a Balatonra"- ábrándozott. "A múltkor Misi, akinek az édesapja a tévében dolgozik, meggyőzte apukáját hogy mehetek velük, de mikor begördült a kocsijuk a ház elé, apám kirohant, és egy gereblyével elkergette őket". "Amit ezután kaptam azt nem tettem zsebre..."- simított végig a bal bordáján.
Teltek múltak az évek, a kisfiú cseperedett, szakállat és balherét eresztett. A vágyak komplexusokká sorvadtak. A vidám mosoly mesterkélt lett.
***
A Karmelita Kolostor hófehér erkélyének székelyföldön faragott tölgyfapadján egy kehely bánatos csokipuding várta. Odabotorkált. Leült, s a kelyhet az ölébe vette.
-"Tudod István, én mindent megpróbáltam"-mondta egy, a napágyon mellényben terpeszkedő, mobiltelefont pöckölgető sasorrú fiatalembernek. -"Szeretnek az emberek. Van stadion, van kisvasút. Közel tartom a barátaim. Még sem vagyok igazán boldog".
De a fiatalember csak hümmögött, rágózott, s a körmét piszkálta.
-" 60 év után rájöttem, hogy bármit is teszek, a múltat mégsem tudom megváltoztatni."
-"Pedig az egész életem arra ment rá, hogy megpróbáljam".