Adatok
foreveryoung01
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Történt egy tragédia, melytől még mindig hangos a sajtó. Egy kisgyermek veszítette életét, a hírt - megrázó mivolta mellett - méggyorsabban terjesztette, hogy ezúttal egy ismert előadó kisfia volt az áldozat (nyugodjék békében!). Talán így mégtöbben "magukénak érezték" a tragédiát, méginkább…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem szoktam kommentelni, soha. Most először teszem, mert ezt most muszáj kiírnom. Hátha bárkinek is segítek vele.
Minden baleset, szerencsétlenség nem egy, hanem több tényező együttes állásából ered, ha bármelyik tényező hiányzik, lehet, nincs is baleset. Vagy csak kisebb. Szerintem rengeteg olyan szituációt látunk nap mint nap, amiből lehetne baleset, aztán nem lesz - így tévesen azt a következtetést vonják le sokan, hogy ők jól csinálják. Pedig nem, csak legtöbbször szerencsénk van. Ennek van egy szakszava: "near miss". És észre sem vesszük legtöbbször, hogy csak szerencsénk volt. Láttam nyugodtan közlekedő anyukát, miközben a gyereke rohant ezerrel - bár ugyan csendesebb utcában - a kereszteződésbe, szerencséjére éppen nem jött autó. Már majdnem én rohantam a gyerek után. Vagy aki a rendelőben vidáman otthagyta a csecsemőt a pelenkázón 10 mp-ig, szerencsére nem esett le, de már itt is álltam fel, hogy odamegyek, vagy aki fülhallgatóval babakocsival megy át a HÉV kereszteződésen. Sorolhatnám. Én is tettem olyan dolgokat, amire utólag nem vagyok büszke. Pedig én iszonyatosan figyeltem, és mégis... Szerencse, hogy szerencsénk volt. Hálás vagyok az autósnak, aki kiszólt rám a zebra után, hogy "döntsd el, babakocsi, vagy telefon". Elsőre az ember megsértődik. De ki kell lépni a saját bűvkörünkből és a gyerek - és persze magunk - érdekében is felül kell emelkedni a természetes reakciónkon, bölcsnek kell lenni és objektíven kell értékelni a helyzetet. A legtöbb úton szerintem nem szabad telefonálni babakocsizás közben, főleg átkeléseknél. Jólesne, mert az ember alig várja, hogy kikapcsoljon. De ez kvázi vezetésnek minősül. Többet nem telefonáltam, mert lehet, az ember már nem kap második esélyt. Figyelni kell az élet jeleire, azt gondolom.
Na és a póráz. Én már gyerekvállalás előtt azt mondtam, hogy ez mekkora ötlet, nekem tuti lesz ilyen. Hatalmas segítség volt. Pl. plázában fizetéskor mindkét kezem kellett, a póráz fel a csuklóra, a gyerek nem tud meglógni. És bizony, itt Magyarországon kaptam hideget-meleget érte. Rengetegen röhögtek rajtam és hülyének néztek. Meg bénának. De valóban, ezzel nem szabad foglalkozni: Hisz a történelemben is sokakat megégettek, csak mert innovatívabban gondolkodtak, mint kortársaik. Aztán utólag bebizonyosodott, hogy nem is mondtak hülyeséget...
Emlékszem, az állatkertben álltam a pénztárnál, egy kb. 40-es nő és egy pasi vihogtak rajtam a hátam mögött. Hátranéztem: valami probléma van? Kérdeztem. Erre egyből behúzták a kéziféket, zavarodottan mondták, hogy hát csak a pórázt nézték, hogy milyen ötletes. Mire mondtam, hogy hát igen, ő nem az a gyerek, akit lehet hagyni szabadon kóricálni. Ezzel le is zártuk. Szóval összességében: a baleset ellen se oltás, se gyógyszer nincs. A póráz nem égés, hanem arról szól, hogy nem vagyunk mindenhatóak, vagy akár csak most fáradtak vagyunk, vagy mi is szeretnénk élvezni a helyzetet, és nem minden pillanatban készenlétben lenni. Mert ha a csuklónkra erősítjük, a gyerek ott lesz a mi közvetlen környezetünkben. Ma már 5 éves és például vízibiciklizni is vittük a pórázt is. Igen. és ott volt a csuklómon. Mert mi van, ha a gyerek elveszti az egyensúlyát? A Balaton vizén nem lehet átlátni. Manapság amúgy is rengeteg az egyensúlyzavaros gyerek. Vagy szurdokvölgybe is vittük. Ez egy kvázi biztonsági hám. A csuklóra rá kell csavarni. És ha meg is csúszik, vissza lehet rántani.
És bevallom: én legtöbbször úgy mentem: kézfogás + hám...
De mint mondtam, nekem is volt, hogy csak szerencsém volt. A gyerek mindig egy gondolattal előbbre jár tőlünk, és ez már elég a balesethez. Nagyon fárasztó valóban a folyamatos környezet-és kockázatelemzés, de marad az, hogy szcenáriók elkerülése érdekében ki kell iktatni minden felesleges kockázatot. És a dolgok ezen túli része már nem rajtunk múlik.