Regisztráció Blogot indítok
Adatok
csinszka3

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2019.02.22. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nárciszkertész Szakítás a nárcival - Tragédia 4 felvonásban 2017.04.20 07:11:00
Ahogyan a nárcival való kapcsolat sem sétaüdülés, úgy a vele való szakítás különösen nem az. A szakítás dinamikája minden esetben nagyon hasonló: a kapcsolat korábbi fázisait (istenítés - leértékelés - eldobás) fogod egy gigantikus zip-fájlban egyben megkapni. A dráma forgatókönyve valahogy így fog…..
csinszka3 2019.02.22 16:54:52
Sziasztok! A blogra rátalálni számomra most maga az erő. :(( Nálunk a legutóbbi kifakadás hétfőn történt: bár tudta, hogy egy nagyon fontos tárgyalásom lesz, természetesen akkor hívott. Nem tudtam felvenni. Mint kiderült, valami "óriás trauma érte", amit nem tudott velem megosztani. Este dühös volt, s hiába barkóbáztam, hogy "mi az Isten történt", nem mondta el. Másnak mindennek elhordott, lerázott telefonon (4 éve élünk együtt), kijelentette, hogy "ezek szerint velem nem tudja megbeszélni a dolgait, majd szakemberekkel teszi és barátokkal"...s persze hozzátette, hogy ez bizony elindított benne egy folyamatot, mégpedig azt, hogy rájött, milyen is vagyok. Azóta (5 napja) nyilván a világ legszarabb embere vagyok, már olyan dolgokat vág hozzám, amiknek értelmét sem látom. Olvastam egy bejegyzésben, hogy 90%-ban még igaz is, amit mond...csak nyilván az összes körülményt hagyja ki, azaz teljesen szürreális az egész + megspékelve el nem hangzott dolgokkal, amik szépítik a meséjét. Először álltam ki végre magamért, mert 1 éve szorgosan próbálom én is elemezni a lelkem...s kértem, hogy hagyja abba, nekem ez fáj, nekem ez rossz. Ezt úgy sikerült értelmezni, hogy ahelyett, hogy én azt mondom, hogy "drágám, én ennek ellenére szeretlek, beszéljük meg stb" saját magamra hegyezem ki a dolgot. A problémájáról persze egy szót sem ejt (mi is volt a hétfői trauma), ellenben ÉN (a szemét, munkamániás, aki a telefont sem vette fel) csak arra bírok koncentrálni, hogy Ő (az ártatlan) MIKET mond és nem látom, hogy azért mondja, mert szarul van. Beleszédültem. Próbáltam erős lenni és kértem, hogy költözzön el, legalább pár napja, mert a periódikusan kibukó hisztiket/kitöréseket/abúzust nem bírom tovább elviselni. Mi jött le ebből? Az, hogy "én a problémájával ott hagyom az út szélén és egy egoista pi.a vagyok". Ahelyett, hogy megráznám magam, szerelmet vallanék, s kibeszélhetnénk a dolgait.
Nem értem.

Persze a kibeszélés lehetőségei adottak, csak éppen az időt tölti máshol: pl. sportklubban, vagy éppen este a barátokkal. Valahogy bűzlik az egész: mikor engem ért trauma, egyrészt el tudtam mondani (5 napon belül tuti...főleg a páromnak), másrészt a buli volt az utolsó, amire vágytam.

Nem bírom elhagyni, ha tényleg probléma érte. Vagy az egész csak színjáték?
csinszka3 2019.02.22 21:24:22
Köszönöm Feketecsuklya és Csámcsám! Ma volt időm kiolvasni a teljes blogot.

Bevallom, az "ominózus hétfő" óta szinte mást sem csináltam, csak kutakodtam a neten és saját józan eszemet firtattam. Mára virradóan már leszedálva ébredtem és a világ szemétládájának tartottam magam azért, mert a tárgyalás alatt nem vettem fel a telefont. (btw: elmondása szerint az összes normális ember felvette volna, hiszen ha hív, pedig tudja, hogy tárgyalok, az nyilván fontos...csak én önző liba nem vagyok ezt felfogni :))

Nem regisztráltam volna, ha ez egy szimpla, egyszeri eset lenne. Sajnos évek óta vannak ezek a hullámvölgyek - persze szinte mindig akkor, amikor nem érek rá, a családomtól már elszakított (mert szerinte a szüleim tettek sérülékennyé)...és igen, rá kell jöjjek, hogy 4 év után is baromi keveset tudok róla (érzelmileg, anyagilag, BÁRHOGY). Tény, hogy nem volt egyszerű a gyerekkorom, de már nem tartok haragot, már elengedtem (szinte csak miatta lett harag) - és büszke vagyok arra, amit egymagam elértem. Volt idő, mikor haragudtam a szüleimre, de nem jellező rám, hogy örlődök egy megváltoztathatatlan dologban. Pontosabban eddig nem volt rám jellemző :))
Jaj, egyszerre sírtam és nevettem a sok bejegyzésen ezen az oldalon...nagyon keserű felismerés ez az egész. Sajnos!!!

Kedves párom miután egész héten mást sem csinált, csak engem alázott (csak a traumáját nem mondta el), s bár kifejtettem, hogy mennyire rosszul érzem magam és gyomorfájdalmaim vannak már a viselkedésétől, attól ő még vígan a haverjaival van ma este is. Annak ellenére, hogy mondta, hogy holnap elköltözik (nálam lakik), persze a mosógépbe rakta a cuccát edzés után (mint mindig, mikor "jelzi", hogy ki kéne mosni).
Gondolom esze ágában sincs elmenni holnap. Hosszú körök lesznek még szerintem
:((
Én meg itthon. Egyedül. Megbántva. Traumájáról nem tudva. Egy pohár fröccsel. A bloggal. És a saját nyomorommal. Ami annyira fájdalmasan nevetséges, üdítően megvilágosító és ijesztő (36 éves vagyok), hogy egyszerre látom a szivárványt és az azt eltakaró sötét felhőket is.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása