Regisztráció Blogot indítok
Adatok
duplikátum

20 bejegyzést írt és 28 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Tennis trainer A TENISZ ARANYKORA 2019.10.09 13:23:30
Azt hiszem, abban minden teniszfanatikus és versenyző egyetért, hogy szeretett sportágunk rendkívüli időszakát éljük évek óta. Elfogultság nélkül állíthatjuk ugyanis, hogy napjainkban a tenisztörténelem legnagyobb játékosai közül hármat is figyelemmel kísérhetünk hétről hétre, versenyről versenyre,…..
duplikátum 2019.10.11 01:17:01
Alapvetően egyetértek a cikk szerzőjével. Érdemes felidézni Federer felemelkedésének első éveiből a kortárs játékosok és szakírók véleményét, akiket totálisan megdöbbentett az a színvonal, amit a svájci napról napra, tornáról tornára produkált. Addig a kimagasló versenyzők a játék néhány kulcsfontosságú elemében voltak a legjobbak, illetve rendelkeztek azzal a képességgel, hogy a mérkőzéseket úgy alakítsák, hogy éppen ezek a képességek jussanak szerephez a fontos pillanatokban. Federer egyfajta totális teniszt hozott be, gyakorlatilag a tenisz teljes eszköztárában az átlag felett működött. A spanyol és a szerb zseni pedig ehhez a mércéhez tudott igazodni. És valóban csak ők! Tehát tényleg nem az a helyzet, mint általában a tenisz korábbi korszakaiban. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a mindenkori legszűkebb elit elszakadása a jók mezőnyétől kimagasló kvalitással és stabilitással birtokolt játékelemektől függ. Federer, Nadal és Djokovic másképp játsszák ezt a játékot, mint a többiek. Nem azért nem érnek a nyomukba, mert a játék egyik-másik szegmensében alulteljesítenek, hanem azért, mert a döntő pillanatokban nem tudják követni azt, amit ezek hárman művelnek. Túlzásnak hat, pedig tulajdonképpen szó szerint értendő: a többiek tudása, a többiek játékfelfogása szerint egyszerűen nem történhet meg a pályán az, ami megtörténik. Vagy sarkítva: akkor, amikor éppen történik, nem értik, mi történik. Ez nem szintkülönbség, ez szakadék! Nem szebben-jobban írják és olvassák a teniszt ők hárman, hanem más nyelven, más grammatika alapján. És ilyen tényleg nem volt még szinte soha.

De egyszer mégis! És ezzel a történeti adalékkal egészíteném ki a blogbejegyzést. A múlt század ötvenes éveiben szilárdult meg az a felállás, hogy a világ tenisze két részre szakadt. Voltak az amatőrök és voltak a profik. Mindkét tábor megteremtette a maga sajátos versenyrendszerét, melyek között nem volt átjárás. A profi cirkusz természetesen igyekezett átcsábítani az amatőr táborból a legtehetségesebb játékosokat, többnyire sikerrel. Az ötvenes és hatvanas évtizedben így tűnt el a Grand Slam tornákról Pancho Gonzales, Lew Hoad, Ken Rosewall, Andres Gimeno, Tony Trabert és Rod Laver, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Csakhogy a profi mezőny rendkívül szűk és belterjes maradt, kizárólag sztárokból és pofozógépekből állt, nem volt középmezőny, nem voltak "elég jó" játékosok. A fent említett kiválóságok másfél évtizeden keresztül rengetegszer játszottak egymás ellen egészen elképesztő színvonalon. Ebben az időszakban yílt titok volt, hogy a világ toronymagasan legjobb teniszezői nem Wimbledonban meg a Roland Garros salakján láthatók, hanem ismertséget és látogatottságot tekintve sokkal kisebb, a játék minőségét tekintve viszont sokkal nagyobb jelentőségű tornákon. Aranykor volt ez is, csak kissé a háttérben. Amikor azután 1968-ban ennek a kétarcúságnak vége szakadt, és az akkor már idősödő profik ismét tiszteletüket tehették ifjúságuk helyszínein, mindenekelőtt a négy GS-en, tönkre is verték az addig amatőrként tevékenykedő többséget. Laver például ekkor csinálta meg második Calendar Grand Slam-ét. Rosewall pedig még 1977-ben, 42 évesen is elődöntőt játszott az Ausztrál Nemzetközin. A 68-as fordulat utáni néhány évben élhette át a mezőny többi része körülbelül azt, amit a maiak, amikor egy-egy ilyen nagyágyú küldte vissza labdáikat a háló túloldaláról.
duplikátum 2019.10.11 17:58:48
@molnibalage: Két fő oka van. (1) Nincs időm és energiám tartani azt a színvonalat, amit az elején kitűztem magam elé. (2) Egyre fogyatkozik azok száma, akik hajlandóak hosszabb bejegyzéseket is végig olvasni, ami meg a motivációmra nincs jó hatással. Talán egyszer más formában, esetleg társakkal, még folytatom. Jó is, meg ideje is lenne már megírni a magyar tenisz történetét a kezdetektől legalább a rendszerváltásig. Az anyag gyűlik hozzá, mert búvárkodni szeretek.
A férje meggyilkolása miatt 2014-ben tíz évre elítélt Jacqueline Sauvage december végén elnöki kegyelemmel szabadon távozhatott a börtönből, ahol büntetését töltötte. A petíciók nyomására kegyelmet adó francia elnök, François Hollande, még a 2012-es választási kampány során kijelentette, hogy nem…..
duplikátum 2017.01.13 16:39:01
Az eset kapcsán felvethető az a kérdés is, hogy amennyiben egyáltalán, úgy nem épp az ehhez hasonló esetekben van-e jogosultsága az elnöki kegyelem érvényesítésének. Ez a lehetőség tulajdonképpen a méltányosság gyakorlásának legmagasabb formája a jogrendszeren belül. Annak a méltányosságnak, amelyre pontosan a Sauvage-féle "gyilkosok" miatt van szükség, vagyis az emberi életek és sorsok végtelen variabilitása miatt, amit a legátfogóbb és legkörültekintőbb jogszabályozás sem képes teljesen lefedni. Mindig előfordulhatnak esetek, melyek megítélésében divergenciát mutat morális érzékünk a jogalkalmazáshoz képest akár tömeges mértékben is. Jogi oldalról két probléma tűnik megfontolandónak: (1) Kell-e egyáltalán kompenzálnunk ezeket az óhatatlan kisiklásokat? (2) Ha igen, úgy kiket és milyen erősségű jogosítványokkal lássunk el, hogy ezeket a korrekciókat megtehessék?

Az első kérdésre szerintem elég egyértelmű az igenlő válasz, és valójában a legtöbb állam jogrendszere magába is építi a méltányosság gyakorlásának több-kevesebb, illetve kisebb-nagyobb lehetőségeit. Az ilyen rendszerek bizonyos fokig kalibrálják saját rigorozitásuk mértékét. Igazából a második kérdés a valós: a beavatkozás mértéke. Az elnöki kegyelem jogkörét a franciáknál – és nem csak ennek az esetnek kapcsán – már többször is érték támadások, elsősorban persze a jogásztársadalom részéről. Szerintem az a döntő kritérium, hogy ez a jogkör mennyiben egyeztethető össze azzal, hogy maga az elnöki funkció, illetve az azt betöltő személy mit testesít meg az adott közösség számára: az állam elnöke-e, vagy a nemzeté. Az előbbi esetben nehezebb érveket találni egy ilyen erős jogosítvány legitimációjához, mint az utóbbiban.

Egy azonban biztos: az elnöki kegyelem alkalmazását rosszul értik azok, akik az alapján kritizálják, mert felhatalmazást vélnek benne megpillantani valamilyen nem kívánatos gyakorlatra, jelen esetben arra, hogy az erőszaknak kitett nők (vagy épp férfiak) maguk is erőszak, akár a legvégletesebb erőszak árán szabaduljanak helyzetükből. A kegyelem ugyanis nem üzenet-jellegű gesztus, vagy ha már mindenáron ki akarunk hámozni belőle valami ilyesmit, akkor az nem terjed a fentebb megfogalmazott gondolaton túl: nincs tökéletes jogrend.
A kissé hosszúra sikerült nyári szünet után ismét fejest ugorhatunk kedvenc sportágunk antik bugyraiba! Az 1920-as évekről még nem sok mindennel szolgáltam korábban, holott az egyik legpezsgőbb időszakként tekinthetünk vissza rá. A nőknél Lenglen, majd Wills, a férfiaknál…..
duplikátum 2011.01.27 00:16:00
@pocak: Kedves pocak, úgy is mint leghűségesebb olvasóm!

A blog jövőjéről még nem döntöttem. Sajnos a mindennapi tevés-vevés, ez a marha komoly felnőttesdi, amit jó ideje már játszani vagyok kénytelen, nem kedvez az ilyesfajta gyerekes passzióknak. Fizetett tenisztörténészi állást meg nem nagyon kínálgatnak. Azért van némi remény, mert a láng, ha lejjebb csavarintva is, ott lobog bennem. Hamarosan fölteszek egy képes összeállítást (NézőTér rovat), csak megvárom az AUS végét Nadal Grand Slam-je miatt, mert akkor ahhoz igazítanám a témát: spanyol tenisztörténet (ja, ma derült ki, hogy nem lesz meg neki). Akkor kitalálok valami egyebet. Hosszabb cikkeken is dolgozok, csak valóban kínosan lassan megy, már amennyiben tartani akarom az eddigi nívót, melyet elsődleges követelménynek támasztottam magam elé, amikor belevágtam. Érdeklődésedet köszönöm, jólesett és további munkálkodásra serkent. Meglátjuk, néha nézz rá erre a bolygóra!
Kell-e ilyen szép évfordulónál kedvezőbb alkalom!? Annak a bizonyos versenynek a felidézésével kezdtük, hogy azután sok minden egyéb is szóba kerüljön: pályatársak külföldről és itthonról, a játékban mutatkozó változások a hetvenes és nyolcvanas években, a pályakezdet…..
Első hallásra 1961-ben Szentpéterváron két okból kifolyólag volt képtelenség jelentős tenisztornát nyerni. Egyrészt a város már jóideje egy alacsony, kopasz fickó nevét viselte, akiről sok mindent lehet állítani azon kívül, hogy Péter, és hogy szent lett volna. Másrészt nem…..
Az újabb NézőTér némiképp legutóbbi bejegyzésemhez kapcsolódik. A nemzetközi kiteljesedés kézenfekvő és mutatós regisztereként összeállítottam mindazon játékosok arcképcsarnokát, akik külföldiként első ízben kaparintották meg a Grand Slam tornák öt versenyszámának…..
Három részesre tervezett sorozatomban két rendkívül izgalmas év, 1902 és 1903 amerikai történéseit szeretném felidézni. Ebben a két esztendőben a britek a Doherty-testvéreket mozgósították, hogy végre valahára komoly eredményekkel távozhassanak az óceán túlpartjáról. A…..
Előfordult, no nem valami sokszor, hogy magyar teniszezőkről is szólt Wimbledon második hete. Az egyik ilyen eseménynek éppen nyolcvan éve. Most ezt, valamint egy későbbi párját idézem föl. A pusztán megemlékezői szerepkörből azonban kilépek, hogy bemutassam a sikereket követő…..
Befordulván a Moszkva téren a metrómegállóba, vajon hányan gondolnak arra, hogy olyan helyen járnak, ahol hetven egynéhány évvel korábban még teniszlabdák pattogtak, hálók feszültek, fehér ruhás hölgyek és urak lábai cikáztak a vörös salakon? A Városligeti fasor páratlan…..
Amikor év elején kezdő blogíróként elhatároztam, hogy megörökítem Rod Laver negyven évvel ezelőtti Grand Slam-es esztendejét, úgy terveztem, hogy az év során minden egyes GS tornát követően fel-felrakok majd egy írást, hogy is csinálta mindezt négy évtizeddel korábban az…..
Szertár Álláspont... 2009.09.01 07:24:00
 ...de csak mert nem szeretném, ha a Szertár is átmenne anyázós blogba.Ma reggelig vagy 20-25 üzenetet kaptam (itt, emailben, facebookon, MSNen és "élőben") egy tegnap megjelent indexvideós kísérlettel kapcsolatban.Azt hiszem, célszerűbb, ha nem külön-külön…..
duplikátum 2009.09.01 11:56:00
@honphibu: Ők is maguk csinálták a videót.
Százhuszonkilencedszer holnap kezdődik az Amerikai Nemzetközi Bajnokság. Wimbledonból júliusban "csak" a százhuszonharmadikon voltunk túl. Ennyit tesz, hogy földrajzilag hol zajlottak a résztvevők és a közönség számára is lényegesen kevésbé élvezetes más fajta…..
A hetvenes évek első fele a férfi teniszben meglehetősen összetett képletet állított föl a játékosok korát, játékfelfogását és képességeit illetően. Az öreg, ám felettébb nagy játékerőt képviselő profik és az 1968-as nyitáskor erejük teljében lévő amatőrök…..
duplikátum 2009.08.19 00:42:04
@pocak: Szia, Pocak!

Valóban felejthetetlen menetelés volt az öregfiútól, jómagam is virrasztottam a kedvéért. Ez a bizonyos labdamenet meg a holland srác elleni meccsen! Hát, azt hiszem a világ egyik leghíresebb labdamenete és Connors mini apoteózisa is egyben az a huszonkét másodperc.
Zajlik a Roland Garros, a Grand Slam tornák közül az, amelyik a legtöbbször született. Melyik dátum az igazi? 1891, amikor első ízben rendezik meg Franciaország Nemzeti Bajnokságát? 1925, amikor a nemzetközi mezőny bebocsátást nyer? Vagy 1928, a mai helyszín debütálásának éve?…..
Fontolgattam már egy ideje egy olyan rovat indítását, amelyben a képek dominálnak. Szemrevaló tárlatok létrehozását valamely témakörben. Federer történelmi győzelme adta a végső lökést ahhoz, hogy a NézőTér sorozatcím alatt az ötlet megvalósulásba menjen át. Rengeteg…..
duplikátum 2009.06.08 02:16:02
Hűha! Ennyi kommentárt! Köszönöm!

Valóban lehetne még sok mindenre kitérni ezzel kapcsolatban. Például, ha már szóba jöttek a felületek változásai, akkor arról a további tényezőkről is érdemes lenne szót ejteni, amik a maguk módján és idejében szintén megnehezítették a Grand Slam tornák összegyűjtését.

(i) Elsőként magának a fogalomnak kellett megszületnie és felértékelődnie. Erre a folyamatra épp az előző bejegyzésemben található némi utalás, talán majd egyszer a fogalom bővebb keletkezéstörténetét is megírom (aznap, amikor Roger eleget tesz a kalendárium támasztotta igényeknek?). Ezzel kapcsolatban talán a játékosok közül Jack Crawford neve a legfontosabb. Az ausztrál játékos volt az első, aki először került a Grand Slam közvetlen közelébe. 1933-ban már mindhárom előző cím a birtokában volt, és három játszmát követően a US döntőjében is vezetett Perry ellen, amikor rátört a fáradtság és az asztmája. Az utolsó két játszmában már csak egy gémet nyert. A teniszvilág istenigazából Crawford fantasztikus szezonja után kezdte ízlelgetni a fogalmat: Grand Slam.

(ii) 1925-öt után, amikortól egyáltalán fölvetődhetett a kérdés, óriási figurák uralták a teniszvilágot. Lenglen és Wills, a Muskétások, valamint Tilden. Ausztráliába viszont szinte soha nem utaztak el. Egyedül Borotra nyert közülük ott a világvégén 1928-ban, ám ő meg elvesztette élete egyetlen US döntőjét még két évvel korábban. Ezen a téren a harmincas évek hozott változást, bár igaz, hogy ekkor még főleg a férfiak utazgattak. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy csak számukra létezett ekkor még valódi nemzetközi csapatverseny, a Davis Kupa, melynek keretében ekkor még az a gyakorlat dívott, hogy sokszor egyszerre több mérkőzést is lebonyolítottak az érdekelt csapatok részvételével a Grand Slam tornákhoz igazítva Nagy Britanniában, Ausztráliában és az USA-ban. A nők "csapatversenye", a Wightman Kupa viszont, kiírása szerint a britek és az amerikaiak magánügye volt.

(iii) Az ötvenes-hatvanas években viszont főleg a férfiak dolgát nehezítették az egyre csábítóbb ígéretekkel előálló profi körversenyek szervezői. Az ausztrál aranykor jobbnál jobb játékosait alig néhány éves amatőrködést követően egyszerűen elszipkázták a Grand Slam tornák nézőközönsége és az azokon learatható dicsőségek elől. Szinte borítékolni lehetne, hogy Frank Sedgman, Ashley Cooper, Lew Hoad, Ken Rosewall az aussie-k, Pancho Gonzales, Bobby Riggs és Tony Trabert pedig a jenkik részéről legalább egy-egy karrier Grand Slam-et összeraktak volna. Legtöbbjüknek a röpke amatőr évek alatt három már megvolt a négyből, képességeik pedig messze menően feljogosítják az utókort egy ilyen feltételezésre.

(iv) És valóban, a felületek sokasodása jelentett újabb akadályt. Volt három érdekes év (1975-1977), amikor az Amerikai Nemzetközit salakon rendezték. Ez egyrészt a hazai játékosok képzettségét tekintve tökéletes öngól volt, másrészt viszont a négy nagy fele-fele arányban osztozott fű és salak ügyében. Borg salakon sem tudott élni a lehetőséggel az óceán túlsó partján, Guillermo Vilas azonban pazar éveket mondhatott magáénak ekkor. 1978-ban előbb a US Open, tíz évre rá pedig Ausztrália váltott kemény felületre, miközben, ahogy azt Shinjuku is említette, ezek egymástól is erősen különböznek.

(v) Végül csak utalásképpen jegyzem meg, hogy az ausztrál rendezvény a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig itt most nem részletezendő okokból nagyon súlyos válságot élt át, ami az indulók összetételében is nem egy alkalommal megmutatkozott. Olyan ausztráliai győzőkhöz, mint a férfiaknál Edmondson, Teacher vagy Kriek, a nőknél O'Neil és Jordan, csak a legelvetemültebb teniszfanatikusok tudnának arcokat kapcsolni. A presztízsnek ez a majdnem tíz éves megingása szintén nem segítette mind a négy nagy begyűjtését abban az időben.
A tenisznek több olyan korszaka is volt, amit leginkább egy-egy jelentősebb játékosegyéniséghez köt az emlékezet. Amikor az ilyen egyéniségek párban, vagy egyenesen csoportosan kezdenek feltünedezni, olyan hosszabb-rövidebb periódus következhet, ami a látványos, izgalmas…..
Végigböngészve az ötvenes évek Amerikai Nemzetközit nyert férfi párosainak névsorán a csupa jól ismert név között szinte ordít az 1955-ös évszámnál Kamo Kosei és Miyagi Atsushi neve. Amikor a japán pár döntőbeli ellenfeleinek kilétével is tisztába jövünk, egy amerikai,…..
Valaminek a történetét megírni óhatatlanul felveti a szempont kérdését. A sport, illetve ezen belül a tenisz sem kivétel ez alól. A tenisztörténeti munkák evolúciója jól érzékelhető ívet ír le a szűk versenytörténettől a tágasabb perspektívák, kulturális és…..
Ha Dél-Amerika és tenisz, akkor manapság férfi nevek, főleg argentinoké ugorhatnak be elsőnek. A közeli időkből azután még könnyen felidéződik Kuerten vagy Rios alakja is, akikkel máris színesedik a nemzetiségi hovatartozás, és előbb-utóbb bizonyára sokaknak eszébe jut a nagy…..
A tenisz története, ahogy sok minden másé is, két különböző beszédmód valamilyen egybe szövésének eredményeként mutatható fel.  Egy tágasabb, sport-, kultúr- és társadalomtörténeti kontextus az egyik, mikor is minták és hatások,  párhuzamok és különbségek,…..
Január tizedik napja óta a legnagyobbak emlékét ápolni hivatott szervezet, az International Tennis Hall of Fame legidősebb élő tagja Gardnar Mulloy, a negyvenes és ötvenes évek kitünő párosjátékosa. Ezen a napon hunyt el ugyanis kilencvenhét éves korában Sidney Wood, akire egy, a…..
Egyazon évben megnyerni a négy nagyot! A teniszvilág immár húsz év óta halogatja a zsenialitás fékezhetetlenségének és a naptár szigorúságának újabb találkozását. Don Budge 38-as történelmi tettétől Steffi Graf 1988-as bravúrjáig ennél mindig hamarabb érkezett a…..
A legtöbb országtól eltérően Ausztráliában a nemzeti bajnokság nem a legrégebbi tornák közül való. A ma Australian Open-ként ismert rendezvény huszonöt évvel fiatalabb az első, évenként ismétlődő ausztrál tenisztornánál. Az 1890-es évek versenynaptárai már gazdag…..
Ez már a harmadik poszt az etikáról, és ez sem igazán arról fog szólni, pedig isten bizony azt akartam.   Előzmények azoknak, akik nem akarnak igen nagyszámú régi kommentet elolvasni: néhány kedves kommentelővel, elsősorban rakovszkkal mélyreható vitába bonyolódtam az élet…..
duplikátum 2008.10.01 00:12:06
(1) Az érvelés két premisszájára hívnám föl elsőként a figyelmet. Az egyik szerint a természeti törvények a tőlünk függetlenül létező anyagi világ rendjét írják le, míg a másik azt állítja, hogy a természeti törvényeket fölfedezik és nem megalkotják. Itt kapásból mondható, hogy leírásokat létrehozni szoktak, nem fölfedezni, de ez legyen a kisebbik baj. Azt gondolom, van nagyobb is. A leírás tárgya és a leírás tartalma közötti különbségtevés ugyanis egyáltalán nem mellékes. Melyikkel azonosíthatom a természeti törvényeket? Amennyiben a tárgy szerepét osztom rájuk, akkor ontológiai státuszuk egybeesik a rend ontológiai státuszával, azaz tőlünk független, és így valóban fölfedezendő. Csakhogy mi képezi ekkor a leírás tartalmi részét? És fordítva! Amennyiben a természeti törvény a leírás tartalma, mit írunk le vele? Talán a rendet? Ennek a rendnek ezek szerint a természeti törvényektől függetlenül is létezniük kell, hisz azokkal csupán leírom emezt. Ám hogyan képzelendő el a tőlünk független anyagi világban fölfedezhető rend a természeti törvények nélkül, mögött, vagy azokon túl? Mit fedezek föl, aminek leírásához azután természeti törvényeket alkalmazok?

(2) Ahhoz, hogy valamit rendnek nevezzünk szükséges (de nem elégséges) feltétele, hogy (legalább elvileg) leírható legyen. Ám egy rend leírása lényegesen más típusú állításokból áll, mint a rend meglétére vonatkozó állítások. Ez utóbbiak sokkal inkább magyarázó jellegűek. Peetmaster gondolatmenetének jelentős hiányossága a leírás, illetve a magyarázat közötti különbségtevés elmulasztása. Márpedig úgy tűnik, hogy a természeti törvények egyfajta rend létezését állítják, nem pedig leírják azt. Tulajdonképpen azáltal bírnak magyarázó erővel, hogy a leírás esetleges alakzatait (ezek vonatkoznának a tapasztalatra) a szükségszerűség alakzataira cserélik. Azon azután el lehet vitatkozni, ahogy a filozófusok el is vitatkoztak, hogy a szükségszerűség ebben az esetben egyszerű általánosítást jelent, vagy valamiféle normatív jelleggel bír.

(3) A szükségszerűség viszont nem egyenlő azzal a kifejezéssel, hogy „tőlünk független”, hanem inkább valami olyasmivel, hogy „nincs vagy nem lehet másképp”. A természeti törvények csak egy rend meglétét deklarálják, de ontológiáját nem. Kicsit leegyszerűsítve: nem azt mondják meg, hol a rend, odakint vagy idebent, hanem annyit mondanak, rend van. Arról, hogy ez a rend minek a rendje, nem szolgálnak információkkal.

(4) A természeti törvények tele vannak például olyan fogalmakkal, amelyek semmilyen érzéki tapasztalatnak nem részei. Senki sem tapasztalt még gravitációt, vagy súrlódási együtthatót, viszont mindenki ejtett már ki ezt-azt a kezéből, vagy próbált valamit arrébb tolni. Ez megint inkább amellett szól, hogy az ilyen törvényeket megalkotják, semmint fölfedezik. Rakovszk hozzászólásában emlegeti az instrumentalizmust, mint olyan felfogást, ami ezekre a törvényekre eszközként tekint a jelenségek előrejelzésekor. Ez azonban csak féligazság, ugyanis legalább ekkora hangsúly esik ezek magyarázó jellegére is az ilyesfajta elméletekben.

(5) Ezek alapján érthető, ha nem tartom túl termékenynek azokat a kérdéseket, melyek a világban tapasztalható rendre, vagy annak okára kérdeznek rá. Ennek a rendnek elsősorban nem a helye vagy az oka az érdekes. Az előbbi esetleges és a beszélőtől függ, az utóbbi pedig valószínűleg azzal kapcsolatos, hogy hajlamosabbak vagyunk nagyobb magyarázó erőt tulajdonítani egymástól kölcsönösen függő állítások komplexumának, mint divergens magyarázatoknak külön-külön. Az igazán izgalmas művelet az ilyen komplexumok retorikai tartalmának feltérképezése, annak bemutatása, hogy miképpen születik a rend, mint nyelvi teljesítmény. Ez a munka válthatná ki azt, amit első megközelítésben a rend leírásának neveztem megkülönböztetvén a rend meglétének állításától.
duplikátum 2008.10.03 01:11:36
rakovszk

A tudományos relizmus emblematikus figuráit, és Popper mindenképpen közéjük tartozik, leginkább az rokonítja, hogy az igazságra mindenekelőtt kívánatos célként tekintenek. A tudós valamely elmélet elfogadásakor, annak igazsága mellett is leteszi a garast. Van Fraasen elméletétől, amit a konstruktív empiricizmus cimkével lát el, távol áll az ilyen erős elköteleződés. A tudományos elméletek értékmérőjének nem az igazsággal való megfeleltetést javasolja, hanem a tapasztalatokkal való adekvátságot. Nála az elköteleződés, és ez rokonítja az instrumentalizmussal, az elmélet fogalmi hálozatára vonatkozik nem pedig annak igazságtartalmára.

Egyébként vettem a fáradtságot és utánanéztem: Popper mára már klasszikus és rendkívül éles támadása az instrumentalizmus ellen 1956-os tanulmánya, a Three Views Concerning Human Knowledge (magyarul: "Három nézet az emberi tudásról" in: Tudományfilozófia. Szöveggyűjtemény. Szerk. Forrai Gábor, Szegedi Péter. Budapest: Áron Kiadó, 1999.). Ebben támadását egyértelműen az instrumentalizmus általa vélt cáfolhatatlanságára építi, méghozzá éppen azon az alapon, hogy ez az elmélet egyfajta érdektelenséget tanusít az igaz – hamis oppozíció iránt. Történeti érdekesség, hogy Magyarországon Popperrel először az ELTE fiatal hallgatói kezdtek behatóbban foglalkozni a hatvanas években diákköri szinten, s akkor ez a cikk váltotta ki a leghevesebb érdeklődést és vitát. A vitázók közül olyan későbbi nagyágyúk tüntek ki, mint Altrichter Ferenc, Bence György, Erdélyi Ágnes, valamint a fiatalon elhunyt Papp Zsolt, akinek egyébként a fordítást is köszönhetjük.

Bas van Fraasen-től magyarul tudtommal nem olvasható semmi. Nézeteinek markáns kifejtését nyújtja legismertebb könyvében, az 1980-as The Scientific Image-ben. A
www.mokka.hu szerint magyarországi könyvtárban nincs meg. Jómagam nem olvastam, többek között a kortárs tudományfilozófia sem tartozik a fő érdeklődési körömbe. Ám azért igyekszem legalább valamelyest képben lenni, amihez általában a kiváló tíz kötetes Routledge Encyclopedia of Philosophy-t használom. A REPh megtalálható Budapesten az Egyetemi Könyvtárban, illetve a Központi Szabó Ervinben is, valamint levadászhatod a netről az egészet pdf formátumban.
Olvasgatom ma a Magyar Nemzetet (amit viccesen polgári napilapnak szoktak hívni), és a Vélemény rovatban ilyen főcímet találok benne: Mengele unokái játsszák szerepüket. Persze rögtön kedvet kaptam az elolvasásához. Németh György cikke egyébként, és a tankötelesség…..
duplikátum 2008.07.23 17:38:35