Adatok
AlmásRétes
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Alább a magyar jezsuita Jálics Ferenc egyik írását adjuk közre. A világ egyik ma élő legjelentősebb lelki tanítója, több mint húszezer embernek adott személyesen kísért lelkigyakorlatot. Írása az imaélet fejlődéséről szól, ezt a jelenséget az egyház szemlélődő imahagyományának folyamába állítja..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szia!
Nem régóta olvasgatom a blogot így sok előzményről le vagyok maradva. És be kell valljam a tudásom se mérhető az itteni hozzászólókéhoz. Arra szeretnélek kérni, hogy fejtsed ki kérlek a véleményedet és tapasztalataidat a témában kicsit bővebben. Nem ismerlek és nem ismerem az előéletedet. A kommentjeidet olvasva viszont egy szó fészkelte be magát az agyamba: a félelem. Ez az ember fél, retteg valamitől, és ez a félelem agresszióba torkollott, mint mikor a sarokba szorított patkány támad. (bocsáss meg a hasonlatért nem minősítésnek szántam) Nem tudom megfogni és nem tudom megérteni, hogy mi lehet a szemlélődéssel kapcsolatban ennyire rémisztő, hogy ilyen heves érzelmeket váltson ki. Egy dolgot emelnék még ki, amit még nem értek. Mi a bajod a szintezéssel? Pontosítok! Úgy érzem, hogy neked is mint sok embernek ezek a szintek egy 1 jobb esetben 2 dimenziós koordináta rendszerben léteznek. Minden képen kell egy alá-fölé rendeltségi viszony és csak úgy lehet ha valaki vagy valami jobb a másiknál és a másik rosszabb nála, más nem is létezik. Léteznek azonban olyan diagramok is, ahol több tengelyen megy az értékelés és nagyon szép 4-5-6-7-8 szögeket ábrázolnak, az adott érzékeknek megfelelően. Létezik ez a mellérendelő szerkezet is, ahol a különböző elemek nem nyomják el a többieket. ettől függetlenül sorrendiség még létezhet. Ahogy a gyerek is előbb mászik, aztán áll-jár majd fut. Nem hinném, hogy a felsorolt mozgásformák közül bármelyik is magasabb rendű lenne, mint az előző. Tudok szempont rendszereket létrehozni, amiben az egyik egy másikban pedig a másik a jobb. Abszolút minősítő rendszer viszont nem létezik. Ellenben van időrendiség és előfeltételiség is. Hiszen tudnom kell járni ahhoz, hogy futni tudjak. Ha már tudok futni még nem fogok midig futni, néha sétálok is majd. Sorrendileg még is a séta volt előbb. Visszatérve az eredeti kérdésemhez. Kérlek meséld el nekem: Mi rémít meg ennyire?
Ami a párbeszéd házát illeti, sajnos személyesen még nem állt módomban ilyen programra ellátogatni, amit említettél. Viszont a témában amiket videókat láttam lenyűgözően értetlen kérdezők voltak. Olvasottak? Igen! Felkészültek? Igen! Érdeklődők? Igen! Tudják miről beszélnek? NEM! Érződött a szakadék a két ember közt. Az egyik hallott már valamit a másik pedig éli azt. Búcsúzóul egy ideillő zen koan jutott eszembe: - Mi az út? -Menj!
Azoknak aki ide eljutottak köszönöm az olvasást és a türelmet, és elnézést, hogy értékes perceket raboltam el az életükből. Téged pedig jabbok kérlek válaszolj! Mi rémített meg így?
A.