Regisztráció Blogot indítok
Adatok
xavier15

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Krisztián nagy, ártatlan, kék szemeivel döbbenten meredt a monitorára. Olyan tekintettel, mint akit egy szeretetszolgálatos vert állcsúcson. Egészen pontosan úgy festett, mint egy szeretetszolgálatos, akit egy másik szeretetszolgálatos pofozott fel, mikor épp a felebaráti szeretet jegyében…..
xavier15 2018.11.16 18:52:54
Emelem kalapom a blog írója előtt. Sikerült úgy tálalnia egy akadémiai publikációt, mintha az valami megalapozatlan, minden valóságalapot nélkülöző, lejárató iromány lenne.
Idézem a kiragadott szövegrészt szerepeltető tanulmány néhány további sorát:

"A megfelelô minôségû és mennyiségû sporttevékenység jelentôsen hozzájárul egészségünk megôrzésé-
hez, a túlzó mértékû sportolás azonban, ezzel ellentétesen ártalmas lehet az egészségre. Utóbbi jelenség leírására a
számos elnevezés közül ma a testedzésfüggôség a leginkább elfogadott. A testedzésfüggôség pontos meghatározása, el-
helyezése az egyéb zavarok között jelenleg is tart, bár a szerzôk megítélése szerint a jelenséget elsôsorban viselkedési
addikcióként tudjuk megragadni."

vagy éppen:

"Glasser, a téma elsô leírásában a jelenséget „po-
zitív függôségként” kezelte, pontosan azt a jelle-
gét kiemelve, hogy a függôségnek egy olyan for-
májáról van szó, amely következményeiben po-
zitív, hiszen az egészségre kedvezô hatású, to-
vábbá számos pszichológiai dimenzióval hoz-
ható pozitív kapcsolatba és hozzájárul az élettel
való elégedettséghez (15). Nem sok idônek kel-
lett azonban eltelnie ahhoz, hogy Morgan meg-
kérdôjelezze ezeket az álltásokat, s rámutasson,
hogy igenis, a testedzéstôl való függôség eseté-
ben is megmutatkozhatnak az addikcióknál
szokásos kedvezôtlen jelenségek, a megvonásos
tünetegyüttes, a negatív szociális következmé-
nyek és egyéb káros hatások "

Magyarán ha valaki sokat sportol, az nem feltétlen nevezhető függőségnek, azonban ezen tevékenység túlzásba vitele is függőséghez vezethet. A túl sok étel (még a zöldség és gyümölcs is), a túl sok ital (nem csak az alkohol, de még a túl sok víz is), a túl sok pihenés, stb... káros. Szerintem ezzel bármelyik laikus egyet értene.

És pont ez a baj egyébként a mai magyar társadalommal. Megjelenik egy cikk, kiragadásra kerül belőle egy kis részlet, amely (csupán) részben visszaadja a lényeget, és egyből úgy vetül le az egész, hogy "mert azok a hülye akadémikusok..." Belátom, ugyan vannak problémák a doktorit szerzett emberek körében is, de azért nyugodtan elhihetjük, hogy megalapozottak a leírtak, ha egy, az ELTE-hez hasonló neves intézmény kutatójának munkáját olvassuk. Szerintem a legnagyobb gyilkosok a végletek. Az emberi józan ész és ítélőképesség halálát is két véglet okozza:
- Az "agyoniskolázottak", akik lenézik a másikat azért, mert mást vagy épp máshogy tud, és nem kenyerük a szolidaritás.
- Az "értetlenek", akik nem ismerik azt, amit a másik, és nem is hajlandóak keresni a megismerést, mert szerintük úgyis hülyeség.

Sajnos elég nagy mindkét csoport megoszlása a társadalmon belül, pont emiatt létezhet rossz közoktatás, pont emiatt hallani azt mindenhol (még tanároktól is) a matematikával kapcsolatban kb. minden témakörnél, hogy "minek kell ezt tanulni?". És bizony pont az ilyen végletek miatt lehetséges az, hogy ami igaz, azt nem hisszük, ami pedig hamis, azzal nagyon gyorsan azonosulunk.
xavier15 2018.11.24 19:30:20
Így is van, mindenből lehet függőséget csinálni, pont ezért veszélyesek a szélsőségek. Való igaz, sok olyan eset létezik, amikor egy kvázi nagyra tartott ember a célja elérésének érdekében sokszor testét és elméjét nem kímélve tevékenykedik. És valóban, itt aztán mindenféle embert meg lehet említeni a színészektől kezdve a sportolókon át egészen a tudósokig. De ezek az esetek mások, mint a tanulmányban leírt. Valóban, egy színész lehet, hogy éhezteti vagy hízlalja magát, hogy megfelelő legyen a szerepre, és ez egészségtelen. De itt inkább a cél motiválja, hogy jobb legyen pl. a szerepben. És nem nevezhető függőségnek, tekintve, hogy ha nem színész lenne, akkor nem lenne miért ezt tennie. A sportolók is keményen küzdenek, olykor talán szélsőségesen is, viszont ott is azért, mert a cél lebeg a szeme előtt. A cél pedig nem más, mint hogy a legjobb legyen, olimpiai aranyat hozzon, stb... Míg a tanulmányban leírtak arról szólnak, hogy pl. azért fut, mert funi akar. És ha nem futhat, akkor kvázi elvonási tünetei lesznek fizikálisan és lelkileg is. Persze az, hogy hol a határ, az elég szubjektív lehet már.

Az, hogy a tudomány hitelessége megkopott, szerintem elég relatív :D A tudomány hitelessége azért kophat meg maximum, mert nem hiteles :D Ez furcsán hangzik tudom. De sokan tudományosnak állítják be azt, ami valójában nem az. Gondolok itt például Tejfalussy András mérgező konyhasójára, vagy épp a darázscsípés középeurópai csodagyógyszerére a kálciumra. Tejfalussy-nak például nagyon sokan hisznek (hittek), aki azt állította, hogy a boltokban található konyhasó mérgező, mivel az nem csak nátrium-kloridot, hanem kálium-kloridot is tartalmaz. Piacra is dobta a 100%-os NaCl készítményét (természetesen jó pénzért). Vagy a másik példám, a kálcium, mint csodaszer. A modern orvostudomány simán rávágja, hogy a kálcium nem jó allergiás reakcióra, semmilyen formában sem. Ettől függetlenül példának okáért Magyarországon előszeretettel ajánlják orvosok, gyógyszerések, szülők, holott teljesen hatástalan.
Való igaz, talán pont a mai poszt-modern fogyasztói társadalom okolható mindezért. Látni, hogy azért az emberek jelentős része azt "eszi meg" amit nem kellene, azt pedig el sem hiszi, ami igaz.

Ebben egyet értünk, nincs abszolút mérce. Viszont maga a függőség definíciója is szubjektív a köztudatban. Szerintem valami ott válik függőséggé, ha rombolja a szociális kapcsolatokat. Egy karácsonyi bulit lemondani, mert nincs kedve hozzá az illetőnek, okés. De azért ha mondjuk egy évben az esetek jelentős részében lemond a szociális közegről, ott már gond lehet.