mutash (törölt) 2009.03.09 15:10:23

@tenegri : A névalak nem feltétlenül utal az ejtésre. Angol vicc, hogy úgy írják, hogy Oxford, de úgy ejtik, hogy Cambridge.

mutash (törölt) 2009.03.10 10:05:29

@tenegri : Kivéve, ha tudjuk, hogyan ejtik ki, már pedig mi tudjuk, erről hangfelvétel van, itt voltak augusztusban 50-en Bösztörpusztán, aki érdeklődött a téma iránt, beszélhetett velük, most is el lehet utazni Ölgijbe, Kara Talba, Szagába. Ezen itt vitatkozni - már megbocsáss - furcsa gondolkodásra vall.

mutash (törölt) 2009.06.03 11:16:43

Центральный государственный музей РК
г.Алматы, «Самал-1», 44 тел./факс: 264-22-00
www. csmrk. unesco.kz E-mail:csmrk1986@mail.ru


ПРЕСС – РЕЛИЗ

5-го июня 2009 года в16:00 в Центральном государственном музее РК состоится открытие фотовыставки «Встреча через века: историко-культурные связи Казахстана и Венгрии», посвященной научной экспедиции венгерских ученых по Казахстану (2006г.) и казахско-венгерским этнофестивалям (2007, 2008 гг.)
Венгры, называющие себя «мадьярами», ищущие свои историко-генетические корни, организовали в XIII-XX вв. десятки научных экспедиций на Восток. В 1819 г первым проложил дорогу в Индию и Тибет легендарный Корочи. Его дело продолжил Вамбери. Их последователи Уйфальви, граф Сечени, Алмаши, Хунфальви и др., отправились в Центральную Азию и Казахстан и достигли замечательных результатов, снискавших им международное признание. В 1965г. антрополог Тот Тибор начал разностороннее изучение казахов Тургая рода мадияр, однако, дело осталось незавершенным.
С 90-х годов ХХ столетия в Венгрии вышли в свет несколько трудов о казахско-венгерских взаимосвязях в древности и современных отношениях. Среди них особый интерес вызвали фотоальбомы исследователя Бенко Михая «Тургайские мадияры», «Кыпчак-мадияры Омска» и «Письменные источники о восточных мадиярах», в которых говорится о древних казахско-венгерских этногенетических, этнокультурных взаимосвязях, о жизни и деятельности известного казахского писателя и общественного деятеля рода «мадияр» Миржакыпа Дулатова.
Благодаря исследованиям венгерского антрополога-генетика доктора Биро Андраша, как в Казахстане, так и в Венгрии стала официальной гипотеза о том, что современные венгры имеют казахские корни. Под его руководством в 2006 г. в Костанайской области работала казахско-венгерская антропологическая экспедиция. В ходе экспедиции у представителей казахов рода мадияр (мужчин), проживающих в Тургайском бассейне, были собраны генеалогические данные, антропологические измерения, взяты образцы ДНК и проведен анализ Y-хромосом, не изменяющихся веками и несущих генетическую информацию. Сравнили образцы ДНК казахов-мадияр, венгров и представителей еще 40 народов Евразии. Полученные результаты этих исследований, опубликованы в журнале «American Journal of Physical Antropology», подтвердили древнее родство казахов из рода мадияр и венгров на уровне молекулярной биологии.
На выставке представлены 110 фоторабот о результатах научной экспедиции и двух Курултаях: І - казахско-венгерский этнофестиваль - «Встреча через века» (2007г.), прошедший в селе Сага, Торгайского района Костанайской области; ІІ - венгерско-казахский (2008г), прошедший в Малой Кумании в Бестерпусте вблизи г.Кунсентмиклоше, ставший одним из крупнейших этнофестивалей проведенных в Европе. В день открытия Курултая собралось 50 тысяч человек со всего мира.
В рамках данного мероприятия 7 июня в 11.00 состоится научно-практическая конференция в с. Аккайнар, Жамбылского р-на, Алматинской области.
Эту акцию поддержали: МИД Республики Казахстан, Акимат г.Алматы, Акимат Алматинской области, Посольство Венгерской Республики в Республике Казахстан, Музей истории естествознания Венгрии и Общественные фонды - «Великая степь» (Казахстан) и «Туран» (Венгрия)
Выставка продлится до 10 июля 2009 г.
Контактные телефоны: 384-90-58; 384-88-14; 384-88-34, + 7 701 744 3885 (фонд)
264-46-50, 264-55-77 (Центральный Госмузей)

mutash (törölt) 2009.03.05 14:29:58

Dr. Baski Imre
(az írás eredeti címe: Szélmalomharc? Az elsietett madjar-magyar névegyeztetésről.)

Turista Baski Imrének!
Hol jelent meg az eredeti írás és mikor. Szeretném jegyzetekkel olvasni.

mutash (törölt) 2009.03.06 12:06:51

"A fikció általában ott kezdődik, ahol a tudomány végződik. Mivel a kazak madijar nemzetség nevének a magyar népnévvel való azonosítása tévedésnek bizonyult, a két név hasonlósága a magyarok és madijarok történeti kapcsolatának a bizonyításában sem használható fel. Ha ezek után egyesek az ismeretekre, a tudományos igazságra fittyet hányva, a madijarokat a magyarokkal azonosítják és erre a légvárra magyar-kazak romantikus rokonságtudatot építve felhasználják azt a modern nemzettudat kialakításában, lelkük rajta. A modern nemzetépítésnek, s e célból a nemzeti hagyományok felhasználásának feltétlen híve vagyok, de ezt 19. századi, elavult mintákra alapozva, a modern tudomány által hamisnak tartott előfeltevésekből kiindulva megtenni több mint hiba.
Dr. Baski Imre"

Turista. Az érvek felsorakoztatása régen várt és örömteli esemény, de önmagában semmiképpen nem tekinthető „ultima rationak”.
Érdeklődéssel várom cikked hivatkozásokkal és magyarázatokkal ellátott, nyomtatásban megjelent változatát.

mutash (törölt) 2009.02.26 13:14:10

Turista, Baski Imrének. Köszönöm az információt. Kérdésedre: A „magyar” szót gyök-eredetek keresésekor profi és amatőr etimológiai elemzők mindig felbontják. Pl.: magy-ar, mancs-er, stb. De ezt te nyilván jobban tudod nálam, hiszen a te szakmád.
Tóth Tibor alapvető cikkében a témáról következetesen az „argün-magyar, vagy „magyar” kifejezést használja. Nyilván azért, mert így hallotta a Szarükopán. (Vö.: TÓTH 1966, Az ősmagyarok mai relictumáról. MTA, Biológiai Osztály Közleményei. 1966, 283–295; 296 skk.) A „méd-iar” változat nem túl szerencsés ötlet volt, amivel sikerült is sajnos, jó időre elásnia az egész ügyet. Tóth Tibor kiadatlan útinaplójában Agahanjánc könyvét (19629 emlegeti (Tóth Tibor tudományos hagyatéka, TTM. Embertani Tár). Ennek alapján kezdett etimologizálásba.

mutash (törölt) 2008.06.17 13:34:46

A kunok egy kipcsák-török nép, ahogyan pl. a szlovákok v. lengyelek szlávok. De vannak a kipcsákok között magyarok is, ahogy az alábbiakból látható:
"Benkő Mihály legújabb képeskönyve - a Magyar Kipcsákok - Oroszország és a Kazak Köztársaság határvidékére, az Irtis-vidéki nyugat-szibériai síkságokra visz el minket. Több tudósunk feltételezte, hogy egykor ott volt a magyar őshaza. Napjainkban ott élnek a kara-kipcsakok törzsei, köztük a magyar kipcsakok. A képeken láthatjuk a magyaros antropológiai vonásokkal bíró embereket, az idegenek által eddig sohasem látogatott Kara Tal-i magyar kipcsak temetően a "Magyar-kipcsak törzs" feliratú sírokat, a régi fasírokat, vályogkriptákat. Láthatjuk a kazak fővárost, Asztanát, amelynek környékén valaha szintén éltek magyar kipcsakok és az almati magyar kipcsak kolóniát. Szép képeket nézhetünk Almásy György Ázsia-kutató 1900-as útjának helyszínéről: a Hétfolyóközről és a Tiensánról is. A szövegből megtudjuk, hogy a magyar kipcsak legendák napjainkig őrzik az egykor Nyugatra távozott magyarok emlékét. A könyv olyan páratlan értékű dokumentumokat is közread, amelyek őrzése korábban tiltott volt, így most kerülnek először a tudományos és érdeklődő nagyközönség elé. Ilyenek a muzeális értékű, 1930-35 között, művészi, kalligrafikus arab írással íródott ún. omszki magyar kipcsak sezsere (genealógiai táblázat) és egy 1971-ben írt kazak nyelvű elbeszélő költemény műfordítása Szarübáj vitézről, a magyar kipcsakok XVIII. században élt hős vezéréről."

mutash (törölt) 2008.06.17 14:23:40

A kimekek az Irtis középső folyásánál helyezkedtek el. A 8. századtól kezdve van hírünk erről a török törzsszövetségről, melynek két nagy törzscsoportja volt, az imek és a kipcsak. Joseph Marquart szellemes feltevése szerint maga a kimek név is innen venné eredetét, tudniillik az iki imek ’két imek’ jelzős összetételből alakult volna ki. Akárhogy is legyen, a kipcsakok a Tobol és Isim folyók középső folyásának vidékén laktak, nyugatabbra az irtisi kimekektől. A kimek–kipcsak törzsek nomadizálásuk során rendszeresen átkeltek az Urálon, s egészen a Káma alsó folyásáig és a Volgáig jutottak el. A 10. századra vonatkozóan megbízható értesüléseink vannak erről, így például Isztahrí arab írónál. A 10. század közepén a kimek név eltűnik a forrásokból, Kásgárí például a 11. század közepén csak a kipcsakokat és imekeket említi, s a kipcsakokat jelöli meg vezető törzsként.

Mielőtt a 11. század első felében lezajlott nagy belső-ázsiai népmozgásra térnénk, melynek a központjában éppen a kipcsakok álltak, fontos hangsúlyoznunk, hogy a különböző néphullámok nemcsak a Káspi-tótól északra és az Urál hegységtől délre elhelyezkedő viszonylag keskeny steppei sávon keresztül vonultak át. A steppesáv északi részén élő népek, mint ahogyan az előbb láttuk a kimekek–kipcsakok esetében, gyakran Délnyugat-Szibériából egyszerűen nyugat felé húzódtak, átkelvén az Urál hegységen. Nemsokára a Bjelaja és Káma vidékére értek, de egészen a Don és Donyec vidékére is eljuthattak. Így válik érthetővé, hogy a volgai bolgárokhoz esetleg már igen korán, a 8–9. században kipcsak hullámok juthattak el, vagy a 10. században a volgai {155} bolgárok és a kijevi fejedelmek az úzokat (orosz nevükön a torkokat) segédcsapatokként használhatták fel. A rosztov–szuzdali orosz területen levő sok tork és berendej (egy kipcsak törzs neve) elemet tartalmazó helynév a nomádoknak egy ilyen északibb irányú mozgásával magyarázható.

Miután Szvjatoszláv a kazárokra 965-ben olyan vereséget mért, amelyet a Kazár Birodalom már nem tudott kiheverni, az úzok egyre akadálytalanabbul kelhettek át a Donon, sőt azon túl is. Az állandó úz hullámok feltehetően a kipcsakok nyomására indultak el, a kipcsakok pedig szintén kényszerből mozdultak ki északibb lakóhelyeikről. Mindezeknek a népmozgásoknak a hátterében a kitajok északnyugati terjeszkedése lehetett. Az 1030-as évekre már a kipcsakok lettek az egész Kazak-steppe urai, az úzokat ez időre végleg nyugatabbra űzték. Ebben a században váltja fel a Kazak-steppe addigi „Oguz-steppe” elnevezését a „Kipcsak-steppe” terminus (Dast-i Kipcsak a perzsa nyelvű forrásokban). Ekkor indult el az a nagy népeltolódás, amelynek kapcsán a kipcsak törzsszövetség a délorosz pusztának is urává lett egészen az 1200-as évekig, a mongolok ottani megjelenéséig. Erről a nagy népmozgásról 1120 körül Marvazí perzsa történetíró jegyzett fel becses adatokat arab nyelvű munkájában. Idézzük Marvazí szövegét: „Közülük [ti. a törökök közül] valók a kunok; ezek a kitajok országából jöttek, mivel féltek a kitaj kántól.