Adatok
egerhati
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Levélben kaptam az alábbi történetet, a levél írójának kérésére közzéteszem. Először is elnézést, hogy nem fedem fel kilétem, de szerintem megértitek. Az alábbi szövegben beszélek majd az Alapokról, a Sea Org-ról, EPF-ről, RPF-ről – a szcientológiáról. Mindenkinek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Persze a szektákról általában meg van a véleményem, de ez még ebben a (nem túl fényes) paradigmában is hátborzongató.
Számomra az a leginkább döbbenetes (a személyes tragédiákon túl), amit a pszichiátriáról és a pszichológiáról tanítanak.
No meg persze az, hogy ennek mennyi ember dől be. A hitlerizmusban sem az a leghátborzongatóbb, hogy akadt egy félkegyelmű, aki gyilkos és eszelős nézetekre vetemedett (az mindig akad), hanem, hogy akkora tömegek voltak képesek követni az őrültségben (de akkor háborús helyzet volt, a kétségbeesett átlagember nyilván könnyen kapkodott a kapaszkodók után).
Viszont az elképesztő, hogy ma, a XXI. században elvileg épeszű embereket be lehet etetni azzal, hogy az orvoslás, a pszichológia és a pszichiátria "halálipar".
Ez sajnos azt is jelzi, milyen alacsony ma a presztízse a tudománynak az átlagemberek körében.
Hogy lehet az (erre válaszoljanak a volt és jelenlegi szcientológusok), hogy miközben a pszichológia és pszichiátria egyfelől TUDOMÁNY (módszertannal, terminológiával és a tudományosság minden kötelező velejárójával), máselől pedig gyakorlati orvoslás, a szakemberek pedig, akik ezzel foglalkoznak (a pszichiátriáról beszélek most) HAT ÉVES KÉPZÉSben szakosodott DIPLOMÁS EMBEREK, mégis akadnak olyanok, akik inkább egy jött-ment szektásnak hisznek, rábízzák a fizikai és mentális EGÉSZSÉGÜKET egy KÉPZETLEN emberre, aki ráadásul még a "terápia" módszertanát sem osztja meg velük, hanem azzal hitegeti őket, hogy majd X-edik lépésben valami kiderül?!
Hogy ülhettetek fel egyáltalán ennek? Én inkább erre lennék kíváncsi. Hogy mivel érik el, hogy ne bízz a tudományban, helyette pedig zsákba macskát vegyél, amiről majd Isten tudja hányadik lépésben derül ki, hogy mi is valójában.
Én nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, sem orvos, de olyan képzésben van részem, amely azért bepillantást enged a tudományosság ÁLTALÁNOS ismérveibe.
Nem kell érteni a konkrét szakterülethez ahhoz, hogy tudd, hogy a pszichológia és a pszichiátria konkrét tudományos eredményekre épít, van elmélete és gyakorlata, van módszertana, ráadásul az egész NYILVÁNOS (mint minden tudomány): minden jelentős eredmény tudományos KONFERENCIÁKON lesz bemutatva és megvitatva, és BÁRKI, akinek kedve, ideje, ereje van utánanézhet, megtanulhatja, megértheti.
Egyszerűen nem fogom fel, hogy alakulhat ki olyan helyzet, amiben valaki hagyja ennyire megvezetni magát (és ezért nem első sorban az "egyház" a hibás, vagy micsoda ez valójában, hanem az, aki hagyja bekötni a szemét).
És ilyenkor jön, hogy a pszichiátriának ember-áldozatai is voltak, meg elektrosokk, meg a XX. század eleji-közepi kísérletek, stb.
HÁT PERSZE HOGY VOLTAK. Bármilye megrendítő, ez egy evidens dolog. Minden gyakorlati tudomány úgy fejlődött, hogy a maga hbáiból (is) tanult.
XIV. Lajosnak még a fogait húzták ki az orvosai az emésztési panaszai miatt (ami csak rontott a helyzeten, mert így rágni sem tudott, és még nehezebben emésztett, ettől még rohamosabban romlott az állapota), a kis- és nagyvérkör valamint a eringés felfedezése előtt érvágással gyógyítottak, még korábban koponyalékeléssel (melybe a beteg sokszor belehalt), stb.
De ha mindez nem történik meg, akkor a mai orvoslás nem állna azon a szinten ahol áll (mert megtanulta, hogy mi NEM segít, és kikísérletezte, hogy mi segít).
Ugyanígy a repülés nagy úttörői (tudjuk az Eiffel-toronyrol való zuhanás sztoriját) közül hányan haltak meg, míg rájöttek, hogyan NEM lehet, ajd lassanként arra is, hogyan lehet repülni. És ma repülővel utazhatunk (az ő életük árán).
Ugyanígy van a pszichiátriával is, és MINDEN gyakorlati tudománnyal (ez is hozzátartozik a kísérletezés lényegéhez). De ez a legősibb idők óta az emberi TUDÁS legfőbb lényege (még a népi tudásé is): ha egy ember evett egy piros bogyót és másnap meghalt, az emberi KÖZÖSSÉG az ő halála árán tanulta meg, hogy a piros bogyót nem esszük. Ha viszont egy másik a sebét bekente a bogyó levével, és az hamar begyógyult, akkor az emberek KÖZÖSSÉGE levonta a következtetést: a piros bogyó nem ehető, de begyógyítja a sebet.
Sajnálom, hogy ilyen szinten kell megfogalmaznom a gyakorlati tapasztalatok tudományos jelentőségét (csak azért megyek bele, mert remélem, egy-két ilyen megtévesztett ember talán elolvassa és jobb belátásra tér).
A tudomány nem tévedhetetlen (a legjobb, hogy ezt nem is állítja magáról). De mindenképp megbízhatóbb mint bármilyen más rémmese, mert az AKTUÁLISan létező tudás legjavát adja (miközben nem zárja ki, hogy ez az aktuális tudás holnapra már túlhaladott lesz).
PS. Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült a hozzászólásom (remélem elnézitek). És azért is, hogy az alaptémától eltérően nem annyira valláskritika akar lenni, mint apollógia a tudományosság védelmében.