Ferenc9 2018.07.25 17:04:37

@Donatus a Jerbiton: Üdvözlöm Ferenc vagyok. Az én személyes történetemet olvasta és ehhez fűzött néhány kommentárt. Nem értek egyet önnel abban, amikor arról ítél általánosságban, hogy skizofrénként kell valaki, aki felügyeli a kezelésemet. A blog beszámol arról, hogy a betegségem ideje alatt a szóbeli konfrontáció ugyan jellemző volt rám egyes esetekben, de csak azért, hogy megvédjem magam az inzultusoktól és a provokációktól. Most is ezt teszem, csak írásban. Az írásai alapján arra következtetek, hogy a skizofrénia mentális betegséget egyfajta gyűjtőfogalomként használja és minden ezzel a betegséggel küzdő embert a társadalomra veszélyes és beszámíthatatlan embernek tart. Következzen akkor néhány tényszerű érvelés részemről, amivel igyekszem majd megcáfolni az álláspontját. Például József Attila költőt vagy John Nash amerikai matematikust is érintette ez a betegség, ezért azt hiszem, hogy ők ugyan részben bomlott értékrenddel rendelkeztek mégis a maguk területén zseniálisak is voltak. Talán ön is hallot már róla, hogy a skizofréniát a zsenik betegségének tartják. Mint arról a blog beszámol, én 5 könyvet publikáltam több műfajban is, és remélem ez a mostani írásom is elég meggyőző abban a tekintetben, hogy szervezett és logikus a gondolkodásom. Egyebként pedig az őrült zseniket általában nem értik meg a saját kortársai, és többnyire különcök. Engem pedig nem az igazságnak megfelelően ítéltek meg például a bíróságon sem.

Ferenc9 2018.07.26 09:05:58

@Olliék: Számomra nem szükséges taglalnia a skizofrénia betegséget, hiszen több mint 17 éve az életem része. Mint a blogban is írtam róla az önkutatással foglalkozom és spirituális önfeltáróként, miközben elég mélyen megismertem a saját belső világomat képet kaptam a betegségről is. A skizofrénia egy olyan tudathasadásos betegség, aminek kialakulása következtében folyamatosan szétesik a koherens és összefüggő gondolkodás így aztán a gondolatok és képzetek között hosszabb szünet és hasadás áll be. Az ezzel a betegséggel küzdő emberek belső világukban sokat időznek a tudatalattijukban, mert az éberségük nem annyira céltudatos, mint egy normális emberé. Az én történetem abból a szempontból egyedi, hogy az én személyiségem úgy esett szét, hogy bizonyos könyvek hatására koncentrációs gyakorlatokat kezdtem végezni azzal a céllal, hogy uraljam a saját lelkemet. Nos a lényeg az, hogy most azon dolgozom, hogy újra felépítsek egy erkölcsi értékrendet égy normarendszerrel, amit szervezett normák, automatizmusok és szokások tartanak majd össze. Befelé tekintve mind a megértésem mind az intuícióm azt súgja, hogy ez megvalósulhat, bár aprólékos munka, ami meditatív elmélyüléssel és az elme és a szív vagyis a gondolatok és az érzések összehangolásával megvalósítható. Ha hasonlatot akarnék mondani, olyan ez, mint amikor a Főnix miután elégette saját magát a hamvaiból újjá teremti lényét. Én magam is a személyiségem romjaiból építkezem. Zárásként azt azért megjegyezném reflektálva arra a véleményére, hogy bármikor eljöhet az a pont, amikor már nem beszólok, hanem cselekszem, hogy ez azt hiszem a betegségem hosszú ideje alatt már kiderülhetett volna, ráadásul őszinte és nyugodt szívvel állítom, hogy részemről tettlegességre nem kerülhet sor.