Adatok
illogikusszurrealizmus
0 bejegyzést írt és 92 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lélektani alapvetés, hogy az életed bármely pofáraesésének akkor lehet valós pozitív hatása az életedre, ha visszatekintve képes vagy levonni a következtetéseket saját magadról (elsősorban és mindenek előtt arról, amit abban a helyzetben/életszakaszban − akár tudtodon vagy…..
Ahogyan a nárcival való kapcsolat sem sétaüdülés, úgy a vele való szakítás különösen nem az. A szakítás dinamikája minden esetben nagyon hasonló: a kapcsolat korábbi fázisait (istenítés - leértékelés - eldobás) fogod egy gigantikus zip-fájlban egyben megkapni. A dráma forgatókönyve valahogy így fog…..
illogikusszurrealizmus
2019.03.05 09:22:31
@Boglár Széplaki Bodó: Ó, yesss! Szegénykém, ezt ismerem sajnos én is, első kézből. Mikor szakítottam vele, és párszor visszaszippantott, egy ilyen alkalommal, véletlenül megtaláltam a társkeresőn...(jónéhány hónappal utána).
Nem is lenne ezzel baj, ha nem azt terjesztené fűnek-fának, hogy rajtam kívül soha senki, mert én vagyok az igaz szerelem. Ja, amint kiszálltam az ágyából, másnap regisztrált... Nem lepleztem le, pedig megérdemelné. Az összes ismerőse, barátja sajnálja, hogy miattam nem tud talpra állni.
És volt még egyéb nagyon durva is, amit most nem kommentelnék, de akkora ordas nagy hazugságok, mások szájába adva, hogy többször rá kellett kérdeznem nála, mert nem akartam elhinni, hogy pókerarccal ekkorát lehet kamuzni.
Viszont találtam egy újabb nagyon jó Tisza Kata írást, amit belinkelek Neked, hátha segít picit. Azoknak szól, akik még mindig, a fentiek ellenére is szeretik a bántalmazójukat...
Nagyon fáj, még mindig...:(((((
Nem is lenne ezzel baj, ha nem azt terjesztené fűnek-fának, hogy rajtam kívül soha senki, mert én vagyok az igaz szerelem. Ja, amint kiszálltam az ágyából, másnap regisztrált... Nem lepleztem le, pedig megérdemelné. Az összes ismerőse, barátja sajnálja, hogy miattam nem tud talpra állni.
És volt még egyéb nagyon durva is, amit most nem kommentelnék, de akkora ordas nagy hazugságok, mások szájába adva, hogy többször rá kellett kérdeznem nála, mert nem akartam elhinni, hogy pókerarccal ekkorát lehet kamuzni.
Viszont találtam egy újabb nagyon jó Tisza Kata írást, amit belinkelek Neked, hátha segít picit. Azoknak szól, akik még mindig, a fentiek ellenére is szeretik a bántalmazójukat...
Nagyon fáj, még mindig...:(((((
Bántalmazó kapcsolat nincs Stockholm-szindróma nélkül.
Nárcival élni olyan, mintha állandóan víz alatt lenne a fejed. Valamennyire dereng, hogy nem önszántadból tartod ott, hanem a nárcid nyomja be a vízszint alá. De nagyon ügyesen csinálja: amint készülsz megfulladni, gyorsan…..
illogikusszurrealizmus
2019.02.16 13:56:47
@Veda:
Bár ilyen egyszerű volna! Mármint, hogy csak rosszat kaptam volna tőle. De ezen a ponton "meg kell védjem" a nárciszomat. Nem vagyok én mazochista.
Pontosan, hogy nagyon jól tudja, hogy mi kell nekem. A hosszú beszélgetések, a közös zenék és poénok és az hogy úgy tesz, mintha érdekelné amit mondok, ami történik velem. Nekem az a nagy szerencsém, hogy viszonylag hamar kapcsoltam a másfél évvel és nem ő dobott ki, hanem én őt, mert még csak elkezdődött a "ridegtartásom" és leértékelésem. Meg ugye a jelek... az irdatlan féltékenység mindenre és mindenkire (de úgy, hogy tényleg rajongva imádtam őt), a kihallgatásszerű kikérdezések, az empátia igen csekély jelenléte, a hintáztatás és a nonstop függés, ami a legjobban megijesztett.
Azt olvastam egyik bántalmazós könyvben, hogy sok kívülálló azt nem érti, miért hiányzik, ha olyan sz..r volt. Pedig erre nagyon egyszerű a válasz, nem volt mindig rossz. Sőt, főként az elején, elmondhatatlanul jó volt!
Azt kell megértenünk, hogy az ár, amibe a cukrostakony kerül, megfizethetetlen.
Nekem még így is sokszor van kétségem, hogy biztos nárcisz-e az ex, de a dilidokim szerint (a történet kb felét tudja a doki) egészséges ember tényleg nem bírta volna ezt szorongás nélkül. Merthogy masszívan szorongtam már a végére...
Fáj még és hiányzik...
Bár ilyen egyszerű volna! Mármint, hogy csak rosszat kaptam volna tőle. De ezen a ponton "meg kell védjem" a nárciszomat. Nem vagyok én mazochista.
Pontosan, hogy nagyon jól tudja, hogy mi kell nekem. A hosszú beszélgetések, a közös zenék és poénok és az hogy úgy tesz, mintha érdekelné amit mondok, ami történik velem. Nekem az a nagy szerencsém, hogy viszonylag hamar kapcsoltam a másfél évvel és nem ő dobott ki, hanem én őt, mert még csak elkezdődött a "ridegtartásom" és leértékelésem. Meg ugye a jelek... az irdatlan féltékenység mindenre és mindenkire (de úgy, hogy tényleg rajongva imádtam őt), a kihallgatásszerű kikérdezések, az empátia igen csekély jelenléte, a hintáztatás és a nonstop függés, ami a legjobban megijesztett.
Azt olvastam egyik bántalmazós könyvben, hogy sok kívülálló azt nem érti, miért hiányzik, ha olyan sz..r volt. Pedig erre nagyon egyszerű a válasz, nem volt mindig rossz. Sőt, főként az elején, elmondhatatlanul jó volt!
Azt kell megértenünk, hogy az ár, amibe a cukrostakony kerül, megfizethetetlen.
Nekem még így is sokszor van kétségem, hogy biztos nárcisz-e az ex, de a dilidokim szerint (a történet kb felét tudja a doki) egészséges ember tényleg nem bírta volna ezt szorongás nélkül. Merthogy masszívan szorongtam már a végére...
Fáj még és hiányzik...
illogikusszurrealizmus
2019.02.24 17:20:55
@Veda: Igazából az a baj, hogy vele nem nagyon van kompromisszum. Ő azt hiszi, és erről tényleg szentül meg van győződve, hogy ez az igaz szerelem bizonyítéka, hogy nonstop csak rá figyelek, csak vele vagyok. Ha ez nekem nem felel meg, akkor én nem szeretem őt igazán... Ez egy tényleg csodás eszmefuttatás lenne, ha ketten élnénk az universumban, nem lenne gyerekem, haverom, munkám. És csináltam ezt egy darabig (szégyellem is magam, mert tényleg nem is foglalkoztam szerencsétlen gyerekeimmel, meg barátaimmal és már a munkahelyemen is nagyon necces volt a helyzet), de még így sem volt neki elég!!!
Egyébként most egy hónapja már nem keres, és amennyire látom a "hősszerelmes" abszolút jól van, az új munkahelyén már a tenyeréből eszik mindenki és ódákat zeng róla a környezete. Talán már nem akar többet keresni, mert a legutóbb nem akartam vele találkozni, mert szó szerint reszkettem annyira rám jött a szorongás tőle.
Ez nálam maga a kognitív disszonancia. Az iskolapéldája lehetnék.
Mert tele vagyok szívszaggató lelki sérülésekkel, olyanokkal, amiken annyit sírtam, hogy tényleg nem volt már könnyem, míg vele voltam és ez a rész nyilván nem hiányzik.
De sajnos szép élményekkel is, amikért a szívem szakad meg. A kettő közt kapcsolgat az agyam... A leggázabb, hogy sose voltam ilyen. Tudtam mit akarok, és csináltam azt. Most meg annyira besérültem, hogy tényleg azt se tudom, mi a rosszabb, ha vele vagyok, vagy ha nem. Bár az eszem szerint az előbbi persze, mert ilyen mértékű szorongásban élés előbb-utóbb betegségekben is testen öltene, és a sérült árut meg nyilván kidobná a nárciszom.
Egyébként most egy hónapja már nem keres, és amennyire látom a "hősszerelmes" abszolút jól van, az új munkahelyén már a tenyeréből eszik mindenki és ódákat zeng róla a környezete. Talán már nem akar többet keresni, mert a legutóbb nem akartam vele találkozni, mert szó szerint reszkettem annyira rám jött a szorongás tőle.
Ez nálam maga a kognitív disszonancia. Az iskolapéldája lehetnék.
Mert tele vagyok szívszaggató lelki sérülésekkel, olyanokkal, amiken annyit sírtam, hogy tényleg nem volt már könnyem, míg vele voltam és ez a rész nyilván nem hiányzik.
De sajnos szép élményekkel is, amikért a szívem szakad meg. A kettő közt kapcsolgat az agyam... A leggázabb, hogy sose voltam ilyen. Tudtam mit akarok, és csináltam azt. Most meg annyira besérültem, hogy tényleg azt se tudom, mi a rosszabb, ha vele vagyok, vagy ha nem. Bár az eszem szerint az előbbi persze, mert ilyen mértékű szorongásban élés előbb-utóbb betegségekben is testen öltene, és a sérült árut meg nyilván kidobná a nárciszom.
illogikusszurrealizmus
2019.03.03 18:34:25
@Nárciszkertész: Egen, tudom. Szívettépően nehéz. Pedig én szálltam ki. Hat hete csenddel verés. Talán többet nem jelentkezik, talán van más. Rólam ő mindent tud kb. a kis szárnyas majmaitól (még velük egy munkahely) én róla azt se, van-e már más. De jól van, az tuti (face, egyebek). Ebből gondolom, hogy akadt valaki.
Más: amikor utóljára nála voltam, nagyon jó volt, de volt egy pont, amikor ismét rámjött a szorongás. Azt éreztem, hogy atyám, ez az ember nem normális! És hogy nehogy ezt valami módon közöljem, hogy gáz van vele, mert tuti, ki sem enged akkor a lakásából, annyira szétesik. Olyan, mosolyogj tovább, mintha minden oké lenne, nehogy dührohamot kapjon, érzés. Éreztetek hasonlót?
Más: amikor utóljára nála voltam, nagyon jó volt, de volt egy pont, amikor ismét rámjött a szorongás. Azt éreztem, hogy atyám, ez az ember nem normális! És hogy nehogy ezt valami módon közöljem, hogy gáz van vele, mert tuti, ki sem enged akkor a lakásából, annyira szétesik. Olyan, mosolyogj tovább, mintha minden oké lenne, nehogy dührohamot kapjon, érzés. Éreztetek hasonlót?
Mivel nagyon megszaporodtak a posztok alatt a nárcitól félő kommentek, nagyon fontosnak tűnik a nárci által generált félelemnek szentelni egy teljes posztot.
A dilidokimtól kapott első és legfontosabb mondat az volt, hogy „féljen bátran!”. Ha nárci van a közvetlen környezetedben, akkor…..
illogikusszurrealizmus
2018.04.23 21:41:19
@hübrisz: @Nárciszkertész:
Nektek is nagyon köszönöm! Így van, ahogy írtátok, lassan fokozatosan tudok csak kijönni, mert egyszerűen még nem engedelmeskednek az érzelmeim az agyamnak. Tudom, hogy nincs esély, és nem is akarok visszaesni az ő szörnyű és sivár "bányamélyére", mert ott elpusztulnék, tudom, igen, hogy az elején vetített világ nem is létezik, és ez hiányzik csak. Már lassan doktorálhatnék a témából.
Annyit teszek csak, hogy türelmesebb vagyok magamhoz, és megbocsájtóbb. Mert egyszerűen nem megy még a "csípőből tüzelés". Nem bírok nem hozzászólni, nem bírom, ha levegőnek néz (ezzel büntet a legjobban), de távolítom, ahogy tudom.
Azért ilyen nehéz, mert az első olyan kapcsolatom, ahol érzelmileg (nyugodtan ér ennél a pontnál hangosan röhögni, főleg neked, Nárciszkertész) egyáltalán kaptam valamit. Igaz iszonyat drágán fizetek érte...
Nektek is nagyon köszönöm! Így van, ahogy írtátok, lassan fokozatosan tudok csak kijönni, mert egyszerűen még nem engedelmeskednek az érzelmeim az agyamnak. Tudom, hogy nincs esély, és nem is akarok visszaesni az ő szörnyű és sivár "bányamélyére", mert ott elpusztulnék, tudom, igen, hogy az elején vetített világ nem is létezik, és ez hiányzik csak. Már lassan doktorálhatnék a témából.
Annyit teszek csak, hogy türelmesebb vagyok magamhoz, és megbocsájtóbb. Mert egyszerűen nem megy még a "csípőből tüzelés". Nem bírok nem hozzászólni, nem bírom, ha levegőnek néz (ezzel büntet a legjobban), de távolítom, ahogy tudom.
Azért ilyen nehéz, mert az első olyan kapcsolatom, ahol érzelmileg (nyugodtan ér ennél a pontnál hangosan röhögni, főleg neked, Nárciszkertész) egyáltalán kaptam valamit. Igaz iszonyat drágán fizetek érte...
illogikusszurrealizmus
2018.05.02 07:10:47
@Nárciszkertész: Időnként annyira nehezen bírom! Erőfeszítés, hogy ne írjak neki, stb. főleg, hogy közben zajlik az élet, a fiam beteg lett megint, és a másik szakmát is nyomni mindemellett néha mission impossible-nek tűnik. Ilyenkor persze legszívesebben a nyakába borulnék, csak az eszem tart vissza valamennyire, hogy nem segítséget, hanem újabb gondot vennék a nyakamba. Iszonyat nehéz, bár már vége lenne valahogy...
Bocs a sok panaszkodásért. És köszi az eddigi biztatásokat is mindenkinek.
Bocs a sok panaszkodásért. És köszi az eddigi biztatásokat is mindenkinek.
illogikusszurrealizmus
2018.05.30 19:16:26
@Nárciszkertész: Kedves Kertész, Cukker és a többiek! Sajnos nem valami jól. Olyan se vele se nélküledbe kerültem vele, pont ahogy talán Almadin is mondta.
Jövő hónapban, átmegy másik városba dolgozni, talán akkor könnyebb lesz, de addig sokat találkozunk, vagyunk együtt. Tudom, hogy ez nagyon gáz, és néha tényleg eldönthetetlennek érzem, hogy hogy a nehezebb, mert amikor együtt vagyunk, egy kis ideig jó, aztán már menekülnék; vagy amikor nincs, és akkor meg nagyon hiányzik...
Tudom, hogy csak erre van pedig a kiút (az elszakadás felé), és ahogy olvaslak Benneteket, eltökélem, hogy "fogösszeszorítva" kibírom majd, de tudom, hogy üvöltve fogok zokogni még sokszor.
Viszont, mivel nagyjából minden időmet elveszi, mikor együtt vagyunk, talán más dolgokkal, elmaradásokkal le tudom majd kötni magam. Ebben reménykedem.
Jövő hónapban, átmegy másik városba dolgozni, talán akkor könnyebb lesz, de addig sokat találkozunk, vagyunk együtt. Tudom, hogy ez nagyon gáz, és néha tényleg eldönthetetlennek érzem, hogy hogy a nehezebb, mert amikor együtt vagyunk, egy kis ideig jó, aztán már menekülnék; vagy amikor nincs, és akkor meg nagyon hiányzik...
Tudom, hogy csak erre van pedig a kiút (az elszakadás felé), és ahogy olvaslak Benneteket, eltökélem, hogy "fogösszeszorítva" kibírom majd, de tudom, hogy üvöltve fogok zokogni még sokszor.
Viszont, mivel nagyjából minden időmet elveszi, mikor együtt vagyunk, talán más dolgokkal, elmaradásokkal le tudom majd kötni magam. Ebben reménykedem.
Mivel a kommentekben is többször előjött, a nárci-szakirodalomban azonban egy árva szó nincs erről a jelenségről, hasznosnak tűnik ennek is szentelni egy posztot. Életmentő lehet. Valószínűleg a Nagy Nárciképző Intézetben (ahová a 9 és egynegyedik vágányról indul a vonat) maga Narkisszosz tanítja…..
illogikusszurrealizmus
2018.04.13 08:27:45
@cukrostakony: Nagyon aranyos vagy, köszönöm.
A helyzet az, hogy teszek érte, hogy meg tudjak pattani. Új szakmát tanulok, és gyakorlatilag most két helyen dolgozom. Ott azt mondták, hogy ügyes vagyok és valószínűleg hamarosan fel tudnak venni. Addig kell kibírnom valahogy.
Ma nagyon durva lesz, ez biztos.
Viszont, mivel ez teljes titokban zajlik, azért az arcért, amit vágni fog, ha meglépek, asszem érdemes volt megszületni... még ha a szívem is fog beleszakadni sokáig, hogy nem láthatom...
A helyzet az, hogy teszek érte, hogy meg tudjak pattani. Új szakmát tanulok, és gyakorlatilag most két helyen dolgozom. Ott azt mondták, hogy ügyes vagyok és valószínűleg hamarosan fel tudnak venni. Addig kell kibírnom valahogy.
Ma nagyon durva lesz, ez biztos.
Viszont, mivel ez teljes titokban zajlik, azért az arcért, amit vágni fog, ha meglépek, asszem érdemes volt megszületni... még ha a szívem is fog beleszakadni sokáig, hogy nem láthatom...
illogikusszurrealizmus
2018.04.14 13:01:05
@Hunedem: Annyira jó, hogy ezeket írjátok! Nagyon köszönöm.
A Bánki könyvben olvastam most és szó szerint, lehidaltam tőle:
Az érintettek ugyanakkor egyidejűleg pszichológiai nyomás alá kerülnek a nárcival való személyes kapcsolatban. Önkéntelenül elfoglalják és átélik a nekik kijelölt pozicíót; szinte fürdőznek a nárcisztikus figyelmében, szárnyalnak a támogatásával vagy kénytelenek szorongást, vagy akár megmagyarázhatatlan paranoid félelmet átélni, amitől ellenségesek vagy bizonytalanok lesznek és tehetetlennek érezhetik magukat, mint akik semmire se méltók. Ezek eredetileg NEM a saját érzéseik. De erre egyáltalán nem könnyű rájönni. Mindez egy körkörös lelki áramláshoz vezet, a szélsőséges érzéseit a másikba injekciózó és aztán már a partnerben meglátó nárcisztikus és társa között.
Szó szerint ezt éreztem. Hogy egy ördögi spirálban vagyok, aminek sosincs vége, csak jönnek a körök és én egyre többször és mélyebben szorongok. És hogy nincs kiút. Mindig azt mondta én döntésképtelen vagyok, emiatt szorongok.
A vicc, hogy alapból egy kiegyensúlyozott ember vagyok (bocs voltam). Nagy önbizalomhiánnyal ugyan, de normális életet éltem.
És ő olyat hozott, ami tényleg drog volt. Figyelt rám és olyan kedves volt, mint soha senki, és órákig minden nap chatelés, telefon. Szó szerint rámszívta magát. Baj volt minden perc, amit nélküle töltöttem. És mikor valamiért mégse voltam jól, és szorongtam, akkor elhagyott, hogy ezek szerint nem szeretem eléggé. Én meg könyörögtem magam vissza szorgalmasan. Míg végül már annyit bőgtem, hogy rossz volt nézni is, akkor elengedett.
Azóta folyamatosan vissza akar szerezni, minden létező manipulációs eszközzel és technikával. Én meg próbálkozom elugrálni elöle, mint ahogy itt is írta valaki, mint valami artista. És persze az eredendően is hiperalacsony önbizalmam miatt elbizonytalanodom, hogy de biztos nárci az ex? Biztos nem én vagyok a helikopter?
A Bánki könyvben olvastam most és szó szerint, lehidaltam tőle:
Az érintettek ugyanakkor egyidejűleg pszichológiai nyomás alá kerülnek a nárcival való személyes kapcsolatban. Önkéntelenül elfoglalják és átélik a nekik kijelölt pozicíót; szinte fürdőznek a nárcisztikus figyelmében, szárnyalnak a támogatásával vagy kénytelenek szorongást, vagy akár megmagyarázhatatlan paranoid félelmet átélni, amitől ellenségesek vagy bizonytalanok lesznek és tehetetlennek érezhetik magukat, mint akik semmire se méltók. Ezek eredetileg NEM a saját érzéseik. De erre egyáltalán nem könnyű rájönni. Mindez egy körkörös lelki áramláshoz vezet, a szélsőséges érzéseit a másikba injekciózó és aztán már a partnerben meglátó nárcisztikus és társa között.
Szó szerint ezt éreztem. Hogy egy ördögi spirálban vagyok, aminek sosincs vége, csak jönnek a körök és én egyre többször és mélyebben szorongok. És hogy nincs kiút. Mindig azt mondta én döntésképtelen vagyok, emiatt szorongok.
A vicc, hogy alapból egy kiegyensúlyozott ember vagyok (bocs voltam). Nagy önbizalomhiánnyal ugyan, de normális életet éltem.
És ő olyat hozott, ami tényleg drog volt. Figyelt rám és olyan kedves volt, mint soha senki, és órákig minden nap chatelés, telefon. Szó szerint rámszívta magát. Baj volt minden perc, amit nélküle töltöttem. És mikor valamiért mégse voltam jól, és szorongtam, akkor elhagyott, hogy ezek szerint nem szeretem eléggé. Én meg könyörögtem magam vissza szorgalmasan. Míg végül már annyit bőgtem, hogy rossz volt nézni is, akkor elengedett.
Azóta folyamatosan vissza akar szerezni, minden létező manipulációs eszközzel és technikával. Én meg próbálkozom elugrálni elöle, mint ahogy itt is írta valaki, mint valami artista. És persze az eredendően is hiperalacsony önbizalmam miatt elbizonytalanodom, hogy de biztos nárci az ex? Biztos nem én vagyok a helikopter?
illogikusszurrealizmus
2018.04.14 13:06:24
@Hunedem: Ja, igen és amikor tudom, hogy egész nap együtt, akkor testi tünetek. Hasmenés, és zsigeri félelem. Aztán, ha realizálódik a találkozás, akkor ha kedves, hiányzik, ha levegőnek néz és valamilyen vélt sérelem miatt, akkor meg azért van kedvem bőgni, kb. egész nap.
Asszem az egy árnyalattal rosszabb, ha kedves, akkor még szívbemarkolóbb a hiánya...
Asszem az egy árnyalattal rosszabb, ha kedves, akkor még szívbemarkolóbb a hiánya...
Állandóan mentegeted valamiért a nárcidat. Mint egy szófogadatlan és/vagy ügyetlen kisgyereket, aki bajt okozott, de nem tehet róla, mert… Hát mert nem tehet róla. És már gyártod is neki a kifogásokat. Hamar profi leszel ebben, bármennyit legyártasz egységnyi idő alatt. Észre…..
illogikusszurrealizmus
2018.04.05 23:08:40
@cukrostakony: Jaj Cukor! Ez borzasztó! És sajnos tudom miről beszélsz.
Nálunk egy közös barát már a tenyeréből eszik. Nagyon durva...
És őszintén, félek, mi lesz még. Nem tudok még elmenni erről a melóhelyről... bár dolgozom rajta, de még kb. egy év...
Remélem, addig kibírom valahogy...
Nálunk egy közös barát már a tenyeréből eszik. Nagyon durva...
És őszintén, félek, mi lesz még. Nem tudok még elmenni erről a melóhelyről... bár dolgozom rajta, de még kb. egy év...
Remélem, addig kibírom valahogy...
illogikusszurrealizmus
2018.04.06 09:27:46
@Hunedem: Nagyon egyetértek és hidd el baromi boldog lennék, ha már ejthetném a témát, csak sajnos napi szinten látom. És őszintén szólva félek tőle. Próbálom hatástalanítani, de napi nyolc órában nagyon nehéz.
Mondtam is a barátnőmnek, törje már el a lábam, az hat hét fekvő gipsz...:)))
Komolyra fordítva, dobbantanék, de nincs hova és a gyerekeket meg el kell tartanom, a kedves édesapjukra meg nem nagyon számíthatok, se anyagilag, se máshogy (nem ő a nárci). Ez van.
Mondtam is a barátnőmnek, törje már el a lábam, az hat hét fekvő gipsz...:)))
Komolyra fordítva, dobbantanék, de nincs hova és a gyerekeket meg el kell tartanom, a kedves édesapjukra meg nem nagyon számíthatok, se anyagilag, se máshogy (nem ő a nárci). Ez van.
illogikusszurrealizmus
2018.04.06 20:27:26
@Nárciszkertész: Igazad van, hogy nyakig benne vagyok. Tudom, hogy itt sokan sokkal többet voltak ilyen kapcsolatban, éveket, én meg csak másfelet. Minden tiszteletem a "kiszabadultaknak".
De mégis vannak napok, amikor annyira fáj, hogy úgy érzem, nem bírom. Amikor nem köszön vissza, amikor levegőnek néz, amikor az ő melója miatt bemegyek korábban, egész nap csinálom vele együtt, és másnap meg majdnem felrúg és nem válaszol, ha kérdezek. Persze tudom, hogy nem is lehet másra számítani.
Tudom, levegőnek kell néznem. Néha összejön, néha nem. Úgy teszek, mintha nem érdekelne, csak idebent szakad ki a szívem. Próbálom kerülni.
Bocs, a panaszkodásért, csak sokat segít, ha olvaslak benneteket és ha kiírhatom magamból.
De mégis vannak napok, amikor annyira fáj, hogy úgy érzem, nem bírom. Amikor nem köszön vissza, amikor levegőnek néz, amikor az ő melója miatt bemegyek korábban, egész nap csinálom vele együtt, és másnap meg majdnem felrúg és nem válaszol, ha kérdezek. Persze tudom, hogy nem is lehet másra számítani.
Tudom, levegőnek kell néznem. Néha összejön, néha nem. Úgy teszek, mintha nem érdekelne, csak idebent szakad ki a szívem. Próbálom kerülni.
Bocs, a panaszkodásért, csak sokat segít, ha olvaslak benneteket és ha kiírhatom magamból.
Egy nárcival való (pár)kapcsolat dinamikája meglehetősen jellegzetes. A kapcsolat kezdetén a túlzott rajongás fázisa, majd - többnyire a hosszú távú elköteleződés után - következik a társ módszeres lelki terrorizálása és érzelmi zsarolása, végül a társ eldobása (vagy annak burkolt…..
illogikusszurrealizmus
2018.03.25 18:00:29
illogikusszurrealizmus
2018.03.27 20:59:58
@Nárciszkertész: De jó, tetszik a Szürreál! :)
Az viszont nem annyira, hogy mindent bevet a nárcim. Most azzal próbálkozik, hogy laza viszony, csak akkor és annyiszor, amikor én akarom. De már egy nappal később mondjam, hogy akkor tudnám-e ezt vállalni hosszú távon... Rossz ötlet, ugye? Mire feleszmélek már össze van kötve kezem-lábam és kezemben pálmalegyező... Vagy van esélyem?
Bocs, a hülye kérdésért. Csak ugye a fránya függés... Hát gáz így, hogy van kapcsolat, majdnem naponta.
Az viszont nem annyira, hogy mindent bevet a nárcim. Most azzal próbálkozik, hogy laza viszony, csak akkor és annyiszor, amikor én akarom. De már egy nappal később mondjam, hogy akkor tudnám-e ezt vállalni hosszú távon... Rossz ötlet, ugye? Mire feleszmélek már össze van kötve kezem-lábam és kezemben pálmalegyező... Vagy van esélyem?
Bocs, a hülye kérdésért. Csak ugye a fránya függés... Hát gáz így, hogy van kapcsolat, majdnem naponta.
illogikusszurrealizmus
2018.03.30 08:37:42
@Hunedem: Köszönöm szépen a választ. Sajnos teljesen igazad van és a többieknek is. Az a baj, hogy tényleg a függője vagyok, és egy a munkahely, most még nem is tudok változtatni rajta.
De pont, ahogy leírtad, kb. még a szavak is stimmelnek. Agyrém az egész.
A Navarro könyvet is olvasgattam a Veszélyes személyiségekről és ott tartok, hogy már nem is tudom eldönteni, hogy ragadozó típusú vagy érzelmileg labilis dolgokkal egészül ki a személyisége. Persze ez a lényeg szempontjából mindegy is lenne.
A legszomorúbb az, hogy fejben tudom (bár időnként elbizonytalanodom, mikor újra és újra kedves), hogy mennyire gáz, a szívem meg, mint egy drogosé...
Szorítsatok nekem légy szi'...
De pont, ahogy leírtad, kb. még a szavak is stimmelnek. Agyrém az egész.
A Navarro könyvet is olvasgattam a Veszélyes személyiségekről és ott tartok, hogy már nem is tudom eldönteni, hogy ragadozó típusú vagy érzelmileg labilis dolgokkal egészül ki a személyisége. Persze ez a lényeg szempontjából mindegy is lenne.
A legszomorúbb az, hogy fejben tudom (bár időnként elbizonytalanodom, mikor újra és újra kedves), hogy mennyire gáz, a szívem meg, mint egy drogosé...
Szorítsatok nekem légy szi'...
A címben jelölt két szó nem más, mint a nárci egyik legkedveltebb végső érve mindenre (a tagadás mellett). Valójában a bűntudatkeltés magasiskolája. Amikor kéred valamire, olyankor sajnos pont soha nem alkalmas az időpont (mégpedig kivétel nélkül mindig azért, mert éppen verejtékező homlokkal érted…..
illogikusszurrealizmus
2018.03.18 13:16:38
@: De durva. Az enyém is ilyen. Tud állati udvarias, szinte kínosan jól nevelt lenni, bár olyankor egy kicsit, olyan mű, mint aki nyársat nyelt. De sokszor meg olyan, mint egy tahó. Nem köszön vissza, nem válaszol, úgy megy, hogy majdnem elsodor és ha ír valamit, hiányzik a megszólításnál a kedves, vagy bármi csak a név, parancsolóan, felszólítóan. Még régebben poénkodtam is vele emiatt, hogy enyje-benye, ne így írjon már...
Sokszor utasító, kioktató.
A másik, hogy tényleg mindig "zizeg", valahogy, mintha túl mozgásos lenne. Olyan érdekes, ez volt az első benyomásom is róla, hogy olyan túlbuzgó.
Sokat gondolkodtam, hogy miért kellek neki ennyire? Nem vagyok kiemelkedően okos, vagy szép, vagy fiatal. Aztán rájöttem, hogy nagyon szeretem az embereket (bár most már kezdek félni tőlük), alárendelődő és empata vagyok. Erősíteni kell a határaimat.
Sokszor utasító, kioktató.
A másik, hogy tényleg mindig "zizeg", valahogy, mintha túl mozgásos lenne. Olyan érdekes, ez volt az első benyomásom is róla, hogy olyan túlbuzgó.
Sokat gondolkodtam, hogy miért kellek neki ennyire? Nem vagyok kiemelkedően okos, vagy szép, vagy fiatal. Aztán rájöttem, hogy nagyon szeretem az embereket (bár most már kezdek félni tőlük), alárendelődő és empata vagyok. Erősíteni kell a határaimat.
Minden bántalmazó kapcsolat, minden diktatúra, minden szerfüggőség, minden „önként vállalt” rabság mechanizmusa mögött ugyanaz a mintázat. Az elején nem látszik. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Te nyitod ki a kaput a trójai falónak. Saját bájos kis kacsóddal, teljesen…..
Mottó: „Drágám, próbálj meg felegyenesedni. Mindenki minket néz! És ha beérünk a szülőszobára, kérünk papírtörlőt, hogy letörölhesd a cipődet.” (Részlet a Segítség, a párom nárcisztikus! c. könyvből)
(Ezt a posztot még a blog indulása táján írtam, de amikor tele lett vele a papír, nem volt erőm…..
illogikusszurrealizmus
2018.03.14 21:23:05
@Nárciszkertész: Kedves Nárciszkertész! Tudom, hogy rengetegen írták már, de csak megerősíteni tudom, életmentő amiket írsz!!!
Kérlek írd, meg a rejtett nárcis posztot is, mert nekem is az volt/van.
Azért írom így, mert bár kiszálltam, de nem adja fel. Nem és nem. És azzal is egyetértek, hogy nem tudod, csak érzed, hogy megint baj van.
Ha lehet, írnék Neked magánban is, mert bár értem azt, hogy ő biztosan máshogy látja a dolgokat, de mégis félek, hogy ráismer... még túl koraiak az élményeim...
Üdv: Isz
Kérlek írd, meg a rejtett nárcis posztot is, mert nekem is az volt/van.
Azért írom így, mert bár kiszálltam, de nem adja fel. Nem és nem. És azzal is egyetértek, hogy nem tudod, csak érzed, hogy megint baj van.
Ha lehet, írnék Neked magánban is, mert bár értem azt, hogy ő biztosan máshogy látja a dolgokat, de mégis félek, hogy ráismer... még túl koraiak az élményeim...
Üdv: Isz
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
azoknak, akik reménykednek, hogy hátha a nárciszuk a feltétlen szeretet hatására megváltozik/orvoshoz fordul/rájön hol hibázik,
és végül azoknak, akik reménykednek, hogy mégis ki fogják bírni, vagy felfedezik azt a csodálatos viselkedési formát, amellyel elérik, hogy a nárcisz ne akarja őket bántani, vagy csenddel verni, ajánlom az alábbi honlapot, amit egy nárci ír, ha nem tudsz angolul, nyersfordításban is érdemes olvasni, a lényeg átjön:
narcsite.com/author/malignnarc/