Dorothee.bp 2018.03.01 19:05:25

@Ződ2000: azért lehet megközelítő értékeket produkálni. A mi családunk hasonló konstrukció, mint a blogíróé, kivéve, hogy csak 1 db egyévesünk van. Nincs PHD-m francia nyelvből, viszont voltam kint au pair (babysitter) 1 évig, illetve egyéb munkát is végeztem francia nyevterületen, folyékonyan beszéltem már a gyerek apja előtti időkben is. Oké, mindez nagy előny, tény. Nálunk most kezd szavakat mondani a gyermek, mikor csöng a telefon, rögtön visít, hogy oui, oui! (le se tagadhatnám, hogy az apával beszélek legtöbbet telefonon :)), a nemet mindkét nyelven keni-vágja, viszont gőze nincs, ha megkérdezed franciául, hol a lámpa, magyarul meg már bőszen mutogat... Coucou (kukucs, ejtsd: kuku) van és hoppá. Nekem bejön ez a teljes logikátlanság :)

Dorothee.bp 2018.03.01 23:01:38

@Jottó: mi beszéljük egymás nyelvét pl., én jobban a franciát, mint ő a magyart, számomra létfontosságú, hogy egyikünk anyanyelvén ‘éljünk’. Valahogy biztonságot ad. Így, hogy mindenki beszél mindent, és ismeri a màsik szülőföldjét is, egyrészt könnyű dolgunk van, másrészt viszont bele lehet ebbe kényelmesedni, pl. ha egyik nyelven hamarabb jut eszembe vmi, vagy találóbban lehet kifejezni vmit, akkor inkább úgy mondom, mintsem megerőltessem egy kicsit az agyam...:)
Mikor Fro-ban vagyunk anyóséknál, fr-ul megy minden, persze azért akkor is szoktam magyarul beszélni a gyerekhez, csak kevesebbet. Szar lenne, ha legalább egyikünk nem értene 99%-osan a másik nyelvén, az tuti, de sok olyan párt osmerek, ahol párhuzamosan 3 nyelven kommunikálnak és jól elvannak régóta, gyerekkel, mindennel, megoldják :)