Adatok
Balogh Rita
61 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Balogh Rita
2023.12.21 21:16:12
@K.József75: Nem kell sajnálni, örömmel kell enni :)
Üdvözöllek!
Először is engedd meg, hogy - nagyon dióhéjban - bemutatkozzam. Egy 40 éves fiatalember vagyok, Medek Tamásnak hívnak. Noha korábban viszonylag materialista nézetű voltam, pár éve egy meghatározó saját élmény hatására rá kellett döbbenjek, hogy a világ mégsem annyi csupán, amennyit…..
Balogh Rita
2021.05.07 11:35:07
Hogy vagy?
Csendre csend hull,
percre perc felel,
lélekből szőtt pillanatok
ölelik a benned,
titkaidat.
Hangra hang cseng,
halkan visszhangoznak
rejtett árnyékaid.
Míg mosolyra fakad
benned a pillanat.
Hogy vagy.
(Balogh Rita,2021. január 5.)
..
Ez az esztendő is elfutott,
lelkünkben nyomokat hagyott,
átformált, felrázott, sírni tanított.
Minden energiám elfogyott,
nem érzem, hogy jönne az új,
belül néma vagyok.
Mosolygok, ezt várják,
szavakat alkotok,
de ott belül, ahol a lélek lakik,
csendben vagyok.
( Balogh Rita 2020.…..
Magyarország. Egyszerű a képlet. Egy apró ország Európa közepén, bár a negyven éven át tartó szovjet megszállásnak " köszönhetően" , gyakran kelet-európai országnak nevezik. De még így sem egyszerű, ami annak tűnik. Mert Magyarország 100 év óta a jelenlegi határai között létezik, miközben a IX.…..
Fordul az élet sötét éjszakába,
lelkem végre önmagára talált,
advent csendje barangol bennem,
számvetés ideje rám talált.
Lassan elcsendesülnek a viharok,
nyugvópontra jutnak a gondok, bajok,
csillagok gyémántozzák az eget,
régvoltak fénye üzenetet suttog,
ha nyitva a szíved, meghallod, hát…..
Tudtad, hogy minden hópehely egyedi alkotás, hogy mindegyik más és más? Teljesen különböznek egymástól. Nekem fogalmam sem volt erről, egészen addig a pillanatig, amíg nem szembesültem ezzel a csodával egy nagyító lencséjén keresztül nézve. Ott kuporgott az apró kis hócsillag a tárgylemezen.…..
Lopakodnak halkan az éjben a percek
nyugalom illatától boldog a csend,
puha melegbe burkol az este,
lelkem lelked rejtekébe rejtve
ismerős hangulat mosolya üzen.
Tenyerem kelyhe arcod kerete,
szemednek fénye lelkem kenyere.
Suttog a csend, suttog a csend,
akkor és most is itt vagy…..
Talán
Elmosódnak a kemény vonalak, átlátszó sziluettet ölt a lét,
értékesnek hazudott csillogó ruhája foszladozva omlik a sáros földre,
szétfoszlik, szétmállik, szerte hordja a szél.
Biztosnak képzelt kapaszkodók tövestől szakadnak ki
öröknek hitt sziklák évezredek titkait rejtő kérges…..
Emlékezz!
Ki vagy?
Mi Voltál?
Merre tartasz?
Emlékezz rám!
Mit ígértünk meg odaát?
Emlékezz, erődre, fényedre,
fényből szeretetből szőtt halhatatlan köntösödre.
Ne igázzanak le a földi szavak,
ne ejtsen kétségbe sok sötétségből alkotott lelketlen pillanat!
Hallgasd lelked…..
Amikor szárny emel,
fölfelé tör bennem az élet.
Átsejlenek a színek a valóság felett.
Tiszta rezgéssel telnek meg a percek,
ragyognak lelkemben a fények,
amikor szárny emel.
( Balogh Rita: 2019)
Fotó: Balogh Rita..
Az angyalok köztünk járnak,
velünk álmodva ránk vigyáznak,
nem hagynak magunkra, figyelve súgnak,
hűséggel szeretnek, csendben várnak.
Mellettünk lépkedve vesznek körbe,
olykor süket fülekre lelve.
Olyankor gyakran megtréfálnak,
bogozhatsz csomót, érmét találhatsz.
Tollak lebegnek a ragyogó…..
Elengedem a hullani vágyó követ,
a harcok ideje rég lejárt,
bölcsebb percekből építek palotát,
s az ebédel velem, aki valóban lát.
( Balogh Rita, 2019)..
December ujja ezüstbe vonja a fákat, bokrokat,
didereg a megfagyott téli világ,
tél szele átsuhan utcákon, tereken,
prémgallért növesztenek a fák.
Fölénk gömbölyödik a csillagos égbolt,
magából álmodva éji csodát,
mennyei kéz, figyelve lelkünk álmaira,
körénk szövi karácsony dalát.
S míg az…..
Fordul az élet sötét éjszakába,
lelkem végre önmagára talál,
advent fénye barangol bennem,
számvetés ideje rám talált.
Lassan csendesülnek a viharok,
nyugvópontra jutnak a gondok, bajok,
csillagok gyémántozzák az eget,
régvoltak fénye üzenetet suttog,
ha nyitva a szíved, megérted...
Hát…..
Lassan közeledik az év legszebb, legcsendesebb, legszikrázóbb időszaka. Egész évben bennem él, naponta megszólítanak a régvoltak, és sosem ismert szeretteim. Bennem élnek ők, nem hagynak magamra soha.
Veletek s nektek gyújtom a gyertyát, mert itt vagytok, körbe ülitek a karácsonyi asztalt,…..
Az est hangjai össze-vissza bongnak,
a jelen fényei halkan pislákolnak.
A messze s a távol egymás kezét fogja,
a "kell" és a "fontos" egymást marcangolja.
A "volt" és a "lesz" közt imbolyogva járkál
a "most" és a régen volt kifakult szivárvány.
Minden áll s közben rohan vadul…..
Az idő körbe-körbe forog, cseppenként tölti be a végtelent,
téren át száguld, önmagába fordul, pörög, örvénylik szüntelen.
Cipeli magával a megtörtént s történni vágyó múltat és jelent.
Álomba burkolja a jövőt, bizonytalanságban tartja a kérdezőt.
Nem más, mint pillanatok gyöngysora,
végtelenbe…..
Ma a szív erejéről mesélek.
Épp egy könyvet olvastam, aminek a címe is ez volt: A szív ereje. Találtam benne egy idézetet:
" A tudomány nem tudja biztosan, mitől kezd verni a szív. Első szívdobbanásunk spontán történik. A szívverés akkor kezdődik, amikor a megfelelő sejtek megszületnek és…..
Ősszel, amikor előbújnak a színek,
ki súgja meg a levélnek,
hogy az idő megérett?
Talán az égbolt, talán a szél?
Talán a felhő, talán a fény...
S, mi eddig zöld volt,
sárga izzás, vörös parázs,
az október végén,
a földre hullva
rézszínű csacsogás.
( Balogh Rita )
Fotó: Balogh Rita..
Ágvégről lehullva
széltáncra perdül a rézvörös falevél,
magába zárva a múló nyarat,
hozza az ősz üzenetét.
Köszönti lassan télnek hercegét.
S hol eddig fényben ringatózott
a színes falevél,
rügy kuporog csendben,
őrzi az élet leheletét.
Alvó ág suttogva álomba ringatja,
szélbölcső…..
Érzed, a reggel puha meleggel,
ölelő csenddel várja a lelked.
Ködben az erdő, ködben a völgyek,
halkan ölelnek körbe a tölgyek.
Hussan a felhő,
hozza az ősznek cseppjeit már,
s lassan kibúvik felhő öléből
az utolsó szivárvány napsugár.
Ajándék készül, felhő a fátyla
égi kéz alkotta…..
Odaát leveti ruháját a lélek,
sarokba simítja az elnyűtt fátylakat,
szétnézve döbben az emlékek sodrában,
életre kelnek képek, arcok, szavak.
S rázuhan a kérdés, az örök döbbenet,
hogy ezt is és azt is kellett volna még...
Hisz azért vállalta a csendből a zuhanást,
a feledés fájdalmát,…..
Utazom.
Időn és téren túl messze ringat a képzelet,
Emlékek suhannak nesztelen.
Utánuk kapok...
A semmit markolja kezem.
Dolgaim rendezgetem, emlékezem...
Mesélnek a tárgyak, élnek, nevetnek,
bennük rám ragyog nagyanyáim szeretete.
Megszólítanak, megérintenek,
s a könnyem pereg.
Hiányoznak…..
Alszik a fűszál tövében a harmat,
apró, múló gyöngyben egy egész világ,
napfény cirógatja zöld haját a földnek,
múlik az éjjel, ébred a hajnal,
színes ruháját felölti a nyár.
Nappal fénye mosolyog az égen,
árnyék bújik lombos fák tövéhez,
múlnak a percek, közeleg az éjjel,
lelkem elindulva…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz