Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Gaál Antal

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2017.12.31. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Bicskei Szó A mogyorósi barlangról 2011.05.07 16:33:00
Történt egyszer, hogy Povi egy régi katonai térképen barlangot talált, mégpedig a Bicskétől keletre fekvő Málé-hegyen. A barlangkataszterben nem szerepelt az üreg, a Barlangtani Intézetben sem tudtak róla, a térképen viszont félreérthetetlen volt az Ω 4/20 jelölés, ami 4 méter…..
Gaál Antal 2018.01.01 07:18:29
Gaál Antal 2018.01.29 15:47:02
Az Országház építése a XIX. század nagy vállalkozása volt. Minden a maga útján haladt, míg az építés menetébe be nem ékelődött az ország ezeréves évforduló ünnepségének szervezése. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ünnepség idejére nem fog elkészülni az épület. Meghívottak elhelyezésének problémája miatt Steindl Imrének módosítani kellett a terveit. A megbízók többletköveteléssel álltak elő, sürgették a határidők rövidítését, a folyamatok felgyorsítását. A kőfaragók számát nem tudták növelni, mert az egész városban építkeztek és mindenhol hiány volt a szakemberekben. Megoldásként elővették a „homokkövet” melyet könnyebben, gyorsabban lehetett faragni. A homokkő felhasználásában, valószínű egyéb haszon is keletkezett, amit az akkori ügyeskedők sem téveszthettek szem elől. Budapesten a szegényebb háztartásokban, egészen az 1960-as évekig, ha valaki teát akart melegíteni be kellett gyújtania a tűzhelyet nyáron is. A levegő gyakran tele volt füstköddel. A füstköddel a csapadék kénsavszármazékokat alkotott, melyek kiválóan mállasztotta még a jó minőségű köveket is. Ennek lett az eredménye, hogy az 1920-as évek közepétől el kellett kezdeni a renoválást. Egészen az ezredfordulóig kőfaragóműhelyek tapadtak az Országház dunai falához.

A nagymennyiségű gyengébb minőségű homokkő felhasználásáról a parlamenti idegenvezetők tájékoztatójukban szót ejtenek. Magam tapasztaltam az Országház falából kibontott kövek törésfelületét nézve, hogy nem csak a sóskúti fehéres, hanem a sárgás-világosbarnás színű kőanyag annak idején felhasználásra került. Ebből a kőanyagból szobrok is készültek. Az épület külső faláról mintának levett eredeti királyszobor ruharedőjének kis része egy érintésre a kezembe mállott szét. A mállás helyén látható vált a sárgás homokkő anyag.

Gondolataim: Annyi biztos, hogy akkoriban az Országház építtetői az időpontok tartásáért „minden követ megmozgathattak”. A Málé-hegyi táró szabályos tömbök kifűrészelésének nyomait tükrözi. Hova kerülhettek az innen elszállított kőtömbök? Hol használhatták fel, ha nem éppen ott? Több ténykutatásban bebizonyosodott, hogy a szájhagyományra sokszor lehet alapozni. Ellenben elismerem, hogy nyomós érv, hogy nincs nyoma a kőfelajánlásnak, eladásnak a bicskei elöljáróság részéről. Mint ahogy hiteles személytől hallottam, ezt a nagy volumenű építkezést sem kerülték el a sikkasztások, csalások. A csaló felvásárlók a rosszabb minőségű köveket vegyítették a jobbal. Amennyiben bebizonyosodna, hogy mégis került Málé-hegyi kő az Országház külső burkolatába az a Málé-hegyi táró méretét nézve, csak elenyésző kis részét, talán még a félszázalékát sem képezhette az épületnek, nem az egészét.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása