Adatok
KisBuba
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Olvasod a blogot, de van olyan kérdésed, amire még ne kaptad meg a választ? Nosza, tedd fel a kérdést, és én megpróbálok válaszolni rá! Vagy kommentben, vagy akár egy teljes bejegyzésben!
Kérdésre tehát fel!
Üdv,
Macska-fogó..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Van egy 1 éves (kasztrált) brit rövidszerű kandúrunk (Smafu), aki 4 hónaposan került hozzánk. Akkor nagyon félénk volt és folyton az ágy mögé bújt (eleinte nem is evett / vécézett, hanem csak 2 nap múlva), azonban mára már egy szép nagy cica lett, aki kutya módjára követ minket mindenhova, bár az idegenektől még mindig fél kicsit, nem nagyon engedi magát megsimogatni rajtunk kívül, kivéve persze ha kaja van a dologban.
Természetesen mióta nálunk van elhalmoztuk szeretettel, finomabbnál-finomabb falatokkal, illetve esténként sokat játszunk vele (fut a labda után majd visszahozza, kergetőzünk vele, stb.), velünk alszik az ágyon, de ettől függetlenül rengetegszer nyávog, hogy foglalkozzunk vele ha otthon vagyunk, még ha éppen fél perce is hagytuk abba vele a törődést. A simogatást kevésbé szereti, inkább reggel keléskor illetve este fekvéskor igényli, de akkor nagyon tud neki örülni, mindettől függetlenül áldott jó cica (legalábbis eddig ezt hittük).
Mivel párommal mindketten dolgozunk, úgy gondoltuk, hogy jó ötlet lenne neki egy játszótárs, akivel napközben kergetőzhet és játszhat, ezért másfél hete beszereztünk mellé egy 5 hónapos (kasztrált) kiskandúrt (Gizmó) aki első pillanatban belopta magát a szívünkbe, ahogy hazahoztuk egyből folyamatosan dorombolt, igényelte a simogatást (idegenek is simán simogathatják), játszott / evett / ivott és boldogan fedezte fel a környezetét.
Gizmó az első teljes napot elzárva egy külön szobában töltötte, ott foglakoztunk vele, Smafu meg óvatosan félénken lépdelt és szagolgatott az ajtó körül, de egyébként érdekelte a dolog, hogy mi lehet odabenn. Közben a kicsit ledörzsöltük egy ronggyal és Smafu táljához tettük mikor evett, de annyira nem érdekelte.
Mivel úgy láttuk, hogy Gizmó nagyon bátor és tökös kislegénynek tűnt aki rögtön birtokba vette a területét, illetve Smafu is elég kíváncsi volt, a második nap óvatosan kinyitottuk az ajtót és néztük mi lesz. Persze Gizmó rögtön a legnagyobb határozottsággal megindult, mire Smafu elkezdett menekülni és elbujdosni a kicsi elől, és folyton csak figyelte, gondolom próbálta felmérni a veszedelmet, így a picit inkább megint elzártuk.
Érdekes módon a harmadik napra a helyzet teljesen megváltozott amikor ismét összetalálkoztak, Smafu már jóval bátrabb volt, és mindenhova árgus szemekkel követte Gizmót, aki erre viszont púpozott háttal és morgással / fújással reagált, ettől függetlenül sokszor követték egymást, és pl. a száraztápot már egy tányérból ették meg, és egyébként sokszor elvoltak egymása mellett, de persze azért feszült volt a légkör picit, de azt hittük jó úton haladunk.
Azóta azonban eléggé megváltozott a helyzet. Reggelente ha kiengedjük a kicsit, akkor az első, hogy Smafu megy megnézni (orr- és popsi szaglászás) majd egyszerűen otthagyja, de közben folyamatosan csóválja a farkát. Eleinte a külön tányérból történő közös kajálások alkalmával is morgott Gizmóra (a pici már nem morog és fúj), ez időközben, úgy néz ki lecsendesült, viszont állandóan koslat utána tágra nyílt szemekkel becserkészve, majd rendszeresen levadássza a kicsit.
Ilyenkor sokszor csak nekifut és azzal ijeszti meg Gizmót, de sajnos gyakran előfordul, hogy leszorítja a földhöz és hátul a nyakára ráfog (szerencsére komolyabb sérülést még nem okozott), amikor is a kicsit elkezd nyivákolni és menekülni akar. Ilyenkor általában rászólunk és a nyaki bőrénél fogva leszedjük a kicsiről.
Egyébként az utóbbi egy hétben párom otthon volt velük, ezért napközben sokat voltak összeengedve, és míg a pici sokszor ügyet sem vet a nagyra, az nem tudja levenni a szemét róla, állandóan követi figyeli, egészen addig amíg el nem alszanak, de egyébként látszik rajta, hogy teljesen rá van fixálva és féltékeny, pedig ugyanannyit próbálunk vele foglalkozni mint korábban, ha nem többet.
Ajtón keresztül lábaztak már kimondottan játékosan. Illetve sokszor a nagy is játékosan közelít felé, kerreg, hívogatja. Viszont itt sokszor nem tudni hogy reagál, amikor a kicsi besétál a csapdába. Van hogy tényleg játékosan várja, de van hogy elkapja a nyakát és leszorítja a testével, lábával. Vagy éppen szépen fogadja, majd átmegy durvába.
Leginkább akkor lesz ideges, ha a kicsi játszik és fut, akkor egy idő múlva ő is nekiered, hogy elkapja, amitől Gizmó megijed, és már megy is elbújni. Közösen nem nagyon játszanak, mert amint szeretnénk Smafuval játszani, akkor a kicsi is rögtön játszani akar, így a nagynak már nincs kedve ahhoz, inkább azon töri a fejét, hogy mikor kapja el a kicsit. Persze ettől függetlenül reggelente amikor találkoznak, továbbra is köszönnek egymásnak, de félünk őket egyedül hagyni. A napközbeni alvással nincsen gond, egyik itt, másik ott, békésen alszanak.
Mit rontottunk el, és hogyan tehetnénk jóvá? Olyan jó lenne, ha végre a együtt játszanának és a nagy nem bántaná a kicsit.
Kérünk segíts!