Adatok
J. D. József
141 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Színek és árnyak
Gondolatok egy kora tavaszi reggelen a buszon negyed 7 előtt és után néhány perccel munkába döcögés közben
2023.05.01 16:04:20
Mi lenne, ha nem lenne,S mi volna, ha mégis?Hogy léteznél, ha nem lennél?Mint egy elbaszott hipotézis.
Ha nem lenne a teg- és holnap,Ugyan mit érne a ma?Miét csahol az eb,Ha nincs miért ugatnia?
Hát egyszerűen, mert: kutya...
Áthatolhatatlan falként tornyosulnak
mögöttem a szar napok,
én mégis tiszta szívvel remélek
magamnak egy szebb holnapot -
ha térdre is estem, és a sárból
tekintettem a csillagos égre,
elmém mindig elcsitult,
mert lelkemre lelt a béke,
hiszen tudtam, nem vagyok egyedül:
az Ösvény millió…..
Miért múlik ela pillanat? Pedig nemő - mi múlunk el...
Az újrakezdés angyala vagyok.Mélán szőtt álmok büszke mentora.Varázslattal hintek be esős estéket,és reménnyel itatok átegy könnyektől terhes, ódon zongorát.
Egy korty késő éjszakai kávé vagyok.Szívek horizontba vesző ábrándja.Utcalámpák derengésén megfoganóihlet vagyok. Egy elsuttogottszerelmi…..
Rózsaszínű erdő, fent a telihold ragyog,klisés cukormáz és púderes angyalok,pillangóköd röpte, meg együtt mindörökre,de szerencsére minket nem egy tündérmese köt össze:
Mikor találkoztunk, két szem olvadtegybe,mintha egér a holdatnyeltevolna le sajtnak híve,majd te nyeltél engem, s íme
itt…..
Apokalipszist üvölt a vihar előtti csend,fehér galamb, friss olajág itt mit sem jelent,Mert ez a Senkiföldje, a Halál-völgye,ahol kussol az erény és ömlik a tőke,Majd mérgezett földben megnyugodhatsz,nyugodhatsz mindörökre
Műkönnyek hullnak érted plasztikpillákról,szilikoncsöcsök rázkódnak az…..
A tegnap már csak egy szakadt foltA kabátomon, mint egy égett holtAki máglyán halt, mert különbözöttÉs a mából a holnapba költözöttMert bűnös volt, hogy tiszta voltHogy élt, hogy vélt, hogy lelke voltHogy félt, remélt és ember volt
A bolygó egyre körbe járA pillanat múlik, mégse fájPercről percre,…..
..se előre, se hátra. Billegcsak. Jobbra, balra, jobbra.
Plakátokra zúdula csatornák mocska,míg promóciókká avanzsálnaka gyűlöletbeszédek,s fasiszta propagandával adnakel illiberális eszméket.
Tervek helyett mocskolódás.Érvek helyett személyeskedés.Uszító jelszavak dúlnak,s látszatra háborút üzena…..
Katartikus álom ostromoltaagyamat az éjjel:fodrokat láttam úszniiszonytató lángszegéllyel.
Becserkésztek, mintprédáját a vad,míg karmazsintlehelt rám egylidércfényű alak,sakálüvöltéstől terhesbársonyhold alatt.
Rám borult a Feketejeges, irdatlan szövete,s lényem elveszett a csillagok között,akár…..
Bíborszínű láng gyúlt a Styx partján.
A révész lassan evickélt csónakjával a homályba vesző folyamon. A víz az enyészet szagát árasztotta, sűrű volt, akár az iszap, és bordón sötétlett, akár az alvadt vér. A túlpart nem volt más, mint egyfajta foszló matéria, amely végül belefullad a horizont…..
Ne várj tőlem frázist, se üres locsogást -csak húzz fel, mint egy pokolgépetés élvezd a robbanást:
keringőt jár egymássalaz ösztön és a romantika,hullámozzunk az élet húrjain,mint Gregorián és Gótika.
Csak őrjíts meg! Őrjíts újrameg újra, s könny áztattacsókok között esküdj fel nekem:esküdj…..
Fut a vonat,fut a vonat Dél felé.
Fagyos létet hagytam magam mögött.Felettem a köznapiság körözött,ágyat pedig a vég keresztje vetett,mihez a megszokás ácsolt hamuszín keretet.
Fut a vonat,fut a vonat Dél felé.
Melegszik a világ.Testemet a nap,szellememet a látvány járja át,s nem fog rajtam többé…..
Ahol a semmi van, ott nem számít a mindenÉs testvérek osztoznak egyetlen szál ingen
Ahol jelen van a semmi, ott semmi sem bánthatA múlt és jövő hiába szorítják gigádat
Ahol a semmi létezik, ott kihal a pusztulásÉs meghallgattatik a csendes hallgatás
Ott, ahol a semmi a törvényNincsen többé…..
Fogta az álmait és lelépett. Elindult hazafelé, bár fogalma sem volt, hogy az hol van. Csak azt tudta, hogy meg kell keresnie. Így hát útra kelt.
Vándorolt csendes pusztákon keresztül, ősi megalitok között. Ködös lápokon kelt át villódzó lidércektől kísérve. Egzotikus virágokkal borított romok…..
Hová lesznek az álmok, ha az álmodó meghal? Akár a be nem teljesült vágyak és meg nem cselekedett tervek, minden ide jut végül: a padlásra. A helyre, amely a szférák közt lebeg a tér és az idő megformálása óta. Gerendáit a legelső csillagok pusztulásakor bekövetkező nóvarobbanás vetette ki magából,…..
hová ti autópályákon száguldvaén ősi karavánúton jutok el
míg ti gépi programmal készíttek absztraktotén Életet festek antik módszerrel
ha ti azt mondjátok költészet úgy értitek semmi
én látnokok leszármazottjaként fogom népemeta Nirvánába vezetni..
Fültanúja voltam egy szemmelverésnek, mit rozsdás szeggelés egy kihegyezett kalapáccsalvégeztek, majd egy köteg lánccal
fejez-tek be. Utána lefejez-ték a hóhért. Is.Végül egy kis
versikét faragtak belőleés azt gondolták tőle(bocs, róla, de így jött ki a rím),hogy igazi kincs lett.Valójában inkább…..
Villám sújtott le Éden ligetére.
Lázrózsás álmaim sok holdig égtek: orgazmuszuhatagok bugyogtak fel szívem kamráiból, és hittem, a Paradicsomban vagyok. Bíztam Prométheuszban. Kincse átjárta lelkemet; aztán elburjánzott; én pedig eltörtem. Útjára eresztettem egy préselt levelet, ezzel felszabadítva…..
Hullámverés. A part szakad.Vihar tombol. Közeleg a pirkadat(?)
Ugyan hol élnek az ősök? S merre a jövő?Honnan tudja a vad, hogy bika ő vagy ünő?
A tegnap fájó rojtjai kígyóznak a létben,s idővé folyva alkotnak hálókat a térben.
Holnap. A remény kulcsai. Olcsóvigasz. Alant halkan nyílik egy…..
Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni.
Lépni csak, és lépni egyre,Tüskés sziklákon át fel a hegyre,
Közben elbukni, majd elbukni újra,De minden botlás utánFeltekinteni a csúcsra,
S éjszakánként kavicsokon hálni.Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni.
Csillagvirágos…..
Koszos ablakokon át szűrődik be a holdvilág az otthonokba. Fekete bársonyon szikrázó fénypontok melódiája csendül, mélysége betölti a lakónegyed legtávolabbi zugát is. Pajtásaim kémények és tetőcserepek. Szűkös padlásszobám tárt ablakkal ásít felém, kérlelve, hogy bújjak vissza karjaiba, ám nekem…..
I.
Nehéz füstjét köpi alattam a vas,s én csak száguldok vele. A távolbantalán a semmi vár. Avaserkölcsök földjét sajátos kánonbanátkozom, köpöm és taposom.
Hol a horizont és a bércekkiéhezett szeretőkként összeérnek,úgy lángol az égalj,akár dévajbúcsúéjem után a templomok.
Az út mentén csak…..
Ma fátyol lepte meg a várost. Minthacsak bensőm lenyomata lenne e borúsidő, s az ősz, mint csalafintalátogató kódorog az utakon, koszorúsköltőként ünnepeltetve magát.
Tetszhalottá vált a kikelet.
Csendes eső dong a templom tornyán.Vízcseppek karmolnak sebekete réveteg pillanatokon, s…..
Vízcseppek a csempén. Ezernyi aprószikra, akár az éjjeli égbolt,s a habfürdő buborékjai talánmaguk a galaxisok, a víztükörpedig a horizont, érzékelésünkhatára, s a fürdő magányamutatja mily kérész e létünk,s mit korlátnak vélünk, sík tükörcsupán. A lét esszenciája, mint halványjelenés dereng a…..
Csak a lüktetést éreztem. Semmi mást, csak azt a levegőn rendszertelenül átsuhanó érzést, amely mintha magán a valóságon vonult volna végig: a tér megremegett egy pillanatra, az idő pedig egyetlen nagy dobbanásba sűrűsödött össze, majd egy szempillantás múlva az egész egy álomszerű valaminek tűnt.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz