Adatok
roccasecca
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A „Katolikus válasz” elnevezésű internetes felületen egy névtelen és egy aláírt cikkben azzal vádoltak meg négy papot – köztük engem is – hogy „szentségtörő gyakorlatot” népszerűsítünk Magyarországon. Többen is biztattak, hogy írjak valamit válaszképpen; nem is feltétlenül a magam védelmében (bár az…..
roccasecca
2017.11.26 21:06:55
@Nuntiulus Noster: úgy látom, Matthaios erre részletesen válaszolt. Tamás nem a prostitúcióról ír, hanem a hitetlenek eltűréséről (ezen a zsidókat és muszlimokat értette), ennek kapcsán idézi Ágostont. Ebből nem lehet levezetni, hogy Tamás "engedélyezi a prostitúciót"...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Pacsy szerint, a neoskolasztika félreértelmezte Tamást, és ideológiai alapot adott mára túlhaladottnak ítélt pápai megnyilatkozásokhoz (a posztban a Casti Connubii a példa). A posztot olvasva az az érzésem, hogy Tamás masszív félreértelmezésével van dolgunk (félretéve most azt a kérdést, mennyire igaz a neoskolasztika ilyen beállítása): amikor saját nézőpontunk megerősítésére eredeti kontextusból kiragadva felhozunk néhány idézetet, ami olybá tűnik, hogy alátámasztja tételünket, de nem az egészet vesszük figyelembe, és nem Tamás egészét olvassuk.
Így lesz Tamásból a személyes lelkiismeret nagy védelmezője a jogpozitivizmussal szemben. Tamás persze nem ismerne magára ebben a leírásban. Ha valaki belemélyed Tamásba, akkor jól látja, hogy a lelkiismeret mint olyan, nincs központi helyen az erkölcsi tanításában. Sokkal inkább az okosság erénye. Egy mai mértékadó Tamás lexikon szerint, „erkölcsi téren, Tamás a lelkiismeret helyett a synderesis, ratio practica, liberum arbitrium (szabad választás) kifejezéseket preferálja. Az erkölcsi lelkiismeret nem képesség, hanem egy cselekedet (a lelkiismeret ítélete), amikor valaki az emberi viselkedésre alkalmaz egy bizonyos ismeretet”. Már ebből is látszik, hogy az egyéni lelkiismeretnek ez a központba állítása mennyire idegen Tamás felfogásától.
Ez az idézet szerepel a posztban Tamástól: „A lelkiismeret minden ítéletét követni kell, legyen az bár helyes vagy helytelen, legyen bár önmagában lévő rossz vagy erkölcsileg közömbös dolog, éspedig oly módon, hogy aki a lelkiismerete ellen cselekszik, erkölcsi tekintetben mindenképpen rosszat tesz” (III Quodlibet, 27).
Kerestem az idézet eredetijét – sikerült végül megtalálni, bár a 3-ik Quodlibetnek nincs 27-es kérdése vagy artikulusa. Helyesen: 12-ik kérdés, 2-ik artikulus.
Persze hasznos lett volna a további részt is idézni: az lényegében arról szól, hogy „ha valakinek azt diktálja a lelkiismerete, hogy tegye azt, ami Isten törvénye ellen van: ha nem teszi meg, vétkezik, és ha megteszi, akkor is vétkezik. Mert a jog nem ismerése nem mentesít a bűntől, csak akkor, ha legyőzhetetlen tudatlanságról van szó, mint az őrültek és gyengeelméjűek esetében.”
Vagyis a téves lelkiismeret nem „mentesít”, attól még bűn, ha valaki téves lelkiismeret alapján teszi.
Röviden összefoglalva, Tamásnak ez a beállítása erősen elfogult, mondhatni ideologikus.
Egyébként hol is szerepel Tamásnál szó szerint a prostitúció „engedélyezése”?
Ha olyan pápai enciklikát akarunk keresni, amelyik a valódi Tamáson alapszik, ajánlom a Veritatis Splendort….