Adatok
peterhidaert
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nagyon érdekes, egyben elkeserítő levelet kaptunk egyik olvasónktól, amit most közzé is teszünk. Az információkat egy helyi lakostól kaptuk, kérésére nevét nem tesszük közzé. Próbáltuk felvenni a kapcsolatot az érintett személlyel, hogy ellenőrizzük a kapott információkat, sajnos választ nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A cikkel kapcsolatban az alábbi helyreigazításokat, megállapításokat tenném:
1. Széchenyi Ferenc halála után István fia nem a falut örökölte, hanem annak a „Tarnóczai” uradalomhoz tartozó részét (termőföldeket, erdőket és számos gazdasági épületet)
2. A bejegyzésben felemlegetett önkormányzati tulajdonú műemlék vízimalmot nem a Ratalics-család, hanem a Péterhidáért Egyesület újíttatta fel LEADER pályázati források („Vidéki örökség megőrzése” és Térségek közötti együttműködés” jogcímek) felhasználásával és elképesztő mennyiségű önkéntes munka ráfordításával. Aki építési kivitelezésben jártas az tudhatja, hogy egy 460 m2 területű műemlék épület visszabontása, majd újjáépítése milyen költségvonzattal jár, így az is sejthető, hogy a mutyit szimatoló „helyi” levélíró nagyon téved, amikor azt gondolja, hogy a rekonstrukcióra szánt nettó 38 MFt-ból „máshová is jutott”. Illetve jutott, mert a gépészeti eszközök beszerzése is elvitt még 3.5 millió Forintot. A levélírót idézve, az „érdekes számlázás” valóban érdekes volt, de a legkevésbé sem sok haszonnal kecsegtető, hanem kimerítő idegmunka és bizonytalanság. Az Egyesületet mindmáig eladósították az előre nem látható, elsősorban műemlékvédelmi igényeket kiszolgáló tervezési és banki költségek. A helyi identitástudat fejlesztését és szemléletformálást célzó aktivitásunk visszaesése is elsősorban az azóta tapasztalható anyagi szűkösségnek köszönhető.
3. Az említett Egyesület elnökeként ezen a felületen végre elmondhatom, hogy pokol volt számomra átélni azt a három éves építésügyi tébolyt, amit a beteg műemléki szabályozás okozott és azt az elszámolási tébolyt, amit az MVH akkori pályázati elszámolás rendszere rótt ránk. A pályázatok megvalósításához az összes ismerősöm és ismerőseim ismerőse is szívességet kért, vagy tett valamilyen ügyben, volt az akár villámvédelmi szakvélemény, vagy telekalakítási eljárás, stb… . Ezeken felül minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy feleségemmel három évig a teljes szabadidőnket a malomprojektre fordítottuk, miközben a felújítás tízszer elbukott, de tízszer továbblendült, hála megannyi elhivatott segítő összefogásának. Az épület még nincs kész, de idővel remélhetőleg befejezzük. Lassan magam is készen állok lelkileg, hogy belekezdjünk egy újabb menetelésbe, mert a műemléki szabályozás ugyanolyan büntető jellegű maradt, mint amilyen volt.
4. Tudni kell, hogy a cikkben pellengérre állított X-Úr annak idején valós felújítási szándékkal vette meg a kúriát azon az árverésen, ahol az Egyesületünk a vele szemben licitben alulmaradt. Akkoriban, a malom felújítása kapcsán a faluba gyakran járó műemlékvédelem „rátalált” a kúria ügyére, t.i. annak tetőszerkezete ezekben az években megrogyott és az új tulaj, a bírsággal fenyegető határozatok kivédésére, a külföldi tulajdonba adást látta a legjobb megoldásnak. Sajnos az anyagi helyzete ezután sem alakult úgy, hogy neki tudjon kezdeni a felújításnak és a műemléki szabályozással való megismerkedése sem sikerült a legfényesebben, ezért az épület beleragadt a sorstalanságba. X-Úrnak becsületére váljék, hogy az Egyesületnek vételi áron felajánlotta eladásra az épületet, de a malomfelújítás miatti pénzhiány nem tette lehetővé annak megvásárlását.
5. A levélben érezhető némi személyeskedő attitűd, mert X-Úr nem maga a bosszúálló, bukott polgármesterjelölt, faluromboló ördög. Remélhetőleg inkább előbb, mint utóbb túlad az épületen, persze az biztos, hogy nehéz vele megalkudni. A malom példáján már látható, hogy egy romhalmazt is fel lehet újítani, reméljük sikerülni is fog valakinek. A műemléki védettség egyelőre fennáll, ha ez előnnyel is járna könnyebben mennének a dolgok.
A Ratalics-család helyében pedig én is csak nosztalgiázni járnék a faluba, hiszen a múlt rendszer alaposan kisemmizte őket. Remélem engem sem okol senki a nagyszüleim államosított nagygazda házának tönkremeneteléért.
Javaslom, hogy a cikkek hitelességének megőrzése érdekében leközlés előtt valóban kérdezzék meg az érintetteket.
Tisztelettel: Lantos Zoltán László