Regisztráció Blogot indítok
Adatok
petigabi

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Izgalmas interdiszciplináris kutatási területet jelentene a pszichológusoknak és irodalmároknak azt kutatni, mitől rossz egy írás, de esetünkben nincs szükség szakértőkre. Az Eragonnal berobbant Christopher Paolini Örökség trilógiájának második kötete, az Elsőszülött…..
A következő sztoriért köszönet Capture nevű olvasónknak és Lóránt Attila fotográfusnak. Visszavonták az új Leslie L. Lawrence-regényt, a National Geographic jogászai ragaszkodnak a kötetek bezúzásához. Cirka 70000 példány lett oda egy borító és a jó magyar igénytelenség…..
petigabi 2006.11.30 16:29:01
Próbálok rövid lenni -- nem szokott sikerülni.

Az elvárható lenne, hogy egy alkotó keresse a másikat, megbeszélendő a felhasználást. Persze, a másik esetleg jó nagy summát kér, akadékoskodik; vannak, akik inkább utólag rendeznék a cehhet. Persze, ha az NG kizárólagos felhasználási jogot vett, akkor erre nincs sok lehetőség. Egyébként meg osztom Rigor véleményét, teljes mértékben...

Újraborítózáshoz annyi kiegészítés Rosszindulatú Vászka, 2006.11.24. 23:00:33-hoz, hogy ezt azért nem egyesével, kézzel csinálják... De amúgy stimt; egy újrakötéstől a könyv gyakorlatilag olvashatatlanná válhat, lehet, mégis a zúzás az olcsóbb.

Az, hogy aki olvassa, úccse lássa, meg a polcon stb., nem jó érv. A könyv fedelének jelentős marketingszerepe van. Átlag (nem csak a "buta" magyar) vásárlót két dolog győz meg: a név ("Neve ha van...") vagy a (szerinte "klassz") borító. Ez _után_ már csak az ár jön; pusztán mert olcsó, senki nem vesz könyvet -- meg olyan már nincs is (BA-nak is valami hasonló foghatta le a kezét a pénztár előtt, bár nem túl életszerű ez "a boltban nyúlta le"-történet, igaz az über-vizuális memória sem).

Akik arról kommenteznek, hogy fotóstopp, 3 kattintás, max. öt perc, sima bekopi, miegymás, tekintsék úgy, hogy ez a házifeladatuk. Nyersanyag, elérendő cél fentebb megadva, tehát anyagot gyűjteni, gondolkodni sem kell. Stopper indul!

Látunk itt inkább a giccsezésre, tolvajozásra meg anyázásra koncentrálókat, ilyesmi fölvetésekkel, hogy legalább megfordítaná vagy a színeket buzerálta volna el. Túl azon, hogy egy kicsit azért el vannak, mélyedjen el magában mindenki: nem háborodnánk föl sokkal inkább egy balkezes lila indiánon zöld tollakkal? Meg hogy ez az indián ezer lépéssel arrébb lakik? Oszt mé, LLL regényei tán a pontosan adatolható történeti hűségről híresek? Nem röcsög ott fönn valami?

Amúgy az egész olyan amilyen, engem sokkal inkább a »Fejvadászok földjén«-re emlékeztet, mint LA fényképére. Merthogy könyvborítót, egyedit, jót nem könnyű csinálni. Mellesleg fényképet sem, és ez látszik is: rövidke néprajzi (bocs, anthrophológhiai) fotográfiai kalandozásaim során tucatjával láttam a kiállítottakhoz hasonlókat. Ettől persze még meg kellett őket csinálni, ha a szerző és közönsége (no és a szponzorai) úgy érzi(k).

És ha már, ugye, lehet jönni azzal, hogy frissen meglopott emberbe belerúgni... Egyrészt azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a copyright úgy ócska, ahogy van, kukába vele, jöjjön a copyleft. Másrészt meg kilépett a nyilvánosság elé, de ettől még nincs mindenben igaza; szóval attól, hogy "áldozat", még nem lesz nagyobb művész. (Amúgy meg tanulságosabb lenne olyanokról és úgy kommentezni, mint Birdnél áll fentebb.)

Harmadrészt meg, és tulajdonképp ezért is kezdtem ezt az egészet írni, belerúgás először, és igen nagy, éppen a cikk szerzőjétől jön. Országos tahóságnak tartom, hogy egy tisztázatlan, hivatalosan még el sem kezdett jogvita miatt ilyen általánosításokat eresszen meg a magyar könyvszakma egészéről, a hazai könyvek minőségéről, az ország mentális állapotáról (hah, mintha lenne olyan bármely országnak is!), a mindennapos gyakorlatról (egyébként tudhatná, ha már muszáj, akkor inkább hazait szokás nyúlni). Magyarországon hozzávetőleg 3-500 kiadó működik (bejegyezve kb. 10-szerese), ebből a Gesta 1. Évente többezer cím (kb. 10e) jelenik meg, ez a könyv 1. Azt már kiszámolni sem tudom, hány grafikus, fotográfus, tipográfus, könyvtervező, műszaki szerkesztő, képfeldolgozó, operátor stb. dolgozik napra nap a szakmában, akik közül sokan érezhetik úgy, megint beléjük rúgtak, hiszen sosem dolgoztak így, és nem is szeretnének. És persze jöhetnek a sértett olvasók is, hogy ugyanmá, mé gány, amit olvasok... Azért, mert van egy erősen vitatható eset, még ne tessenek mindent lerángatni a szaharba, és hangulatkeltés, csúsztatás, miegymás előtt egy kicsit körül is kéne nézni a téren. Másfelöl pedig szívesen látnék egy testvércikket a virágzó, ámde rém gusztustalan copyright-bizniszről (gondolom zene kapcsán valahogy így van beállítva), annak szerencsétlen hazai megjelenéséről, és akkor meg majd tessenek minden "eredeti" szerzőt, jogászt stb. letuszkolni a mocsár aljára...