Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Empátia vs Józanság

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kidobni is csellel sikerült, elvágtuk a net kábelt és fb nélkül unatkozott és megörült ezért hazament.Sziasztok! Egy-két hónapja olvasom a blogot, reméltem találok egy, az enyémhez hasonló brutalitású sztorit, de nem. Az enyém elég durva, brazil szappanoperát…..
Egy fiú, egy lány, egy kisbaba. Mínusz egy fiú. Marad: egy lány, egy kisbaba. Fájó történet két kérdéssel a végén. Tessék megválaszolni. Ha nem lenne gyerek a képben, azt javasolnánk, hogy hagyja futni a csávót. Így is ezt tudjuk mondani, csak sokkal nehezebb. Helló! Én most…..
Empátia vs Józanság 2008.05.11 13:46:10
Ahogy olvasom, a legtöbb kommentelő elfeledkezett arról, hogy az orvos szerint hagyományos úton nem lehetett volna gyermekük.
Tehát innentől kezdve nem volt benne egyikükben sem, hogy tudatosan akarjanak beavatkozás nélkül gyermeket vállalni. Nem tudom, hány évig próbálták összehozni, de ha már orvosnál is voltak a problémával, akkor talán lehetett 1-2-3 év. Ezek után csak megszokás-szexről lehet beszélni, nem utódnemzésről.

A csókkal kapcsolatban pedig: egy csók igeinis tönkretehet egy kapcsolatot, és tönkre is fog. Persze a résztvevő felek igényeitől függ. Más kérdés, hogy a lebukás okozza ilyenkor a tényleges problémát, nem a csók maga. A lelépés jogos, én is ezt tenném, azzal a különbséggel, hogy azonnal, és szó nélkül. Na nem feltétlen a birtoklási vágy miatt, és nem is hiúságból, noha eléggé hiú ember vagyok, inkább az a gond, hogy nem mondta el, titkolta, viszonyt folytatott, a többit pedig nyugodtan rá lehet bízni a fantáziánkra (ami a legrosszabb, ha egy érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatot kell felülvizsgálni).

Azkonak pedig, akik a széthúzás ellenére az együttmaradás mellett teszik le a voksot:
a gyermek megérzi(!) ha nincs rendben valami a szülőkkel. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy úgy kell felnőnie, hogy állandóan kétségek gyötrik a szülők végett. Soha nem fog Ő túllépni ezen. Ilyen kétségek között bűn nevelni egy gyermeket.
Ennél még a válás is sokkal jobb, netalán ha másik férj-jelölt akad, aki felvállalja, hogy SZERETETben segít felnevelni.
Persze válás terén nincs még tapasztalatom, viszont volt alkalmam olyan helyen dolgozni, ahol kitaszított, elvált, megvert, megalázott anyukák laktak.
Ők évekig viselték el a párjuk elfogadhatatlan viselkedését, ami anno talán épp' egy csók végett kezdett kibontakozni.

Az anyukának: innentől kezdve nem a férj a fontos, hanem a gyermek. Természetes, hogy a legjobb az lenne, ha egy apa is részt vállalna a nevelésben, ez szükséges az egészséges felnőtté váláshoz, de nem ez az elsődleges fontosságú. A lényeg, hogy ne érezze meg nagyon az egészet. Ő a legfontosabb, minden más másodlagos!