Adatok
aL..Ex
7 bejegyzést írt és 55 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
(Aki őrült, azt) „… le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. (…) őrült, ha további bevetésekre megy, és … egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy,…..
aL..Ex
2017.11.08 10:59:02
@Xilit:
Nagyon jól esik ezt a kommentedet olvasni!
De hogy mondjak is valamit, nagyon egyszerű dolog egy kis pezsgést vinni az életbe. Csak hogy lássuk, hogyan hat az emberekre a dolog. Csináltam egy "újságot" a Nursing Home számára "Beechwood House Observer" néven (a "Beechwood House" a Nursing Home neve, ha beírod a Googlyba, meg is találod). Az első számot el is készítettem. Aztán a tulajnak a kezébe adtam, hogy a megjelenéséhez a hozzájárulását kérjem. Mert hogy a vélemény az szabad... A választ két hete várom...
A tulajdonos közölte velem, hogy márpedig itt nem írhatok le mindent, ami az "eszembe jut". Én meg jobbnak láttam nem feszíteni tovább a húrt. Mit érek el vele? Esetleg azt, hogy megszüntetik az internet hozzáférésemet. Akkor biztosan nem fogok tudni több újságcikket írni.
De megpróbálom azért megtalálni a módját, hogyan lehet a tulajt megkerülni.
Nagyon jól esik ezt a kommentedet olvasni!
De hogy mondjak is valamit, nagyon egyszerű dolog egy kis pezsgést vinni az életbe. Csak hogy lássuk, hogyan hat az emberekre a dolog. Csináltam egy "újságot" a Nursing Home számára "Beechwood House Observer" néven (a "Beechwood House" a Nursing Home neve, ha beírod a Googlyba, meg is találod). Az első számot el is készítettem. Aztán a tulajnak a kezébe adtam, hogy a megjelenéséhez a hozzájárulását kérjem. Mert hogy a vélemény az szabad... A választ két hete várom...
A tulajdonos közölte velem, hogy márpedig itt nem írhatok le mindent, ami az "eszembe jut". Én meg jobbnak láttam nem feszíteni tovább a húrt. Mit érek el vele? Esetleg azt, hogy megszüntetik az internet hozzáférésemet. Akkor biztosan nem fogok tudni több újságcikket írni.
De megpróbálom azért megtalálni a módját, hogyan lehet a tulajt megkerülni.
Ajánlott irodalom:
Száll a kakukk fészkére / One Flew Over the Cuckoo's Nest
Ez az első írásom a sztrók után. Lassacskán egy éve lesz, hogy az előző posztom megjelent, amely könnyen lehetett volna egyben az utolsó is. A vakszerencsén múlott, hogy nem az lett. Most persze meg kell küzdenem…..
aL..Ex
2017.10.11 21:55:49
@azigaziraptor:
Kösz a jókívánságokat!
A nézetkülönbségek egyébként abszolút természetes dolgok, hisz az eltérő vélemény nem bűncselekmény. Ha rendelkezünk kellő toleranciával (és némi intelligenciával), akkor még meg is lehet vitatni, és az lehet igen hasznos dolog.
Azt írod, van ebből teljes felgyógyulás? Bár az állapotom rengeteget javult, de ezt azért nehezemre esik elhinni. Az elpusztult agysejtek nem termelődnek újra, bár az agy más részei átvehetik az elpusztult területek funkcióit. Persze attól függ, hogy mit értünk teljes gyógyulás alatt. A "felépülést" azt elfogadom. Magam is úgy gondolom, hogy felépültem. De a kételyeimet a legjobb barátaimnak sem árulom el...
Kösz a jókívánságokat!
A nézetkülönbségek egyébként abszolút természetes dolgok, hisz az eltérő vélemény nem bűncselekmény. Ha rendelkezünk kellő toleranciával (és némi intelligenciával), akkor még meg is lehet vitatni, és az lehet igen hasznos dolog.
Azt írod, van ebből teljes felgyógyulás? Bár az állapotom rengeteget javult, de ezt azért nehezemre esik elhinni. Az elpusztult agysejtek nem termelődnek újra, bár az agy más részei átvehetik az elpusztult területek funkcióit. Persze attól függ, hogy mit értünk teljes gyógyulás alatt. A "felépülést" azt elfogadom. Magam is úgy gondolom, hogy felépültem. De a kételyeimet a legjobb barátaimnak sem árulom el...
aL..Ex
2017.10.12 11:29:25
@azigaziraptor:
Azt én is észreveszem magamon, hogy feledékenyebb vagyok. De ha még csak az lennék, az nem volna gond. Lelassult a gondolkodásom, már nem vág úgy az eszem, mint a borotva. De még ez is hagyján volna. Az igazi gond az, ha ideges vagyok, akkor leblokkolok. Elfelejtem azt is, amit öt perccel előtte még tudtam.
Ez azt jelenti, hogy nem is tudok igazán felkészülni például egy fontos meetingre. Hiába szedem össze a gondolataimat, és hiába tervezem meg, hogy mit is fogok mondani, vagy milyen stratégiát követek, csak ott állok, és nem találom a szavakat.
Azt veszem észre, ha ideges vagyok, elkezdek szédülni, és úgy érzem, mintha nem is ott lennék. Bizonyos távolságból kívülről látom magamat, és elveszítem az egyensúlyérzékemet is. Szerintem orvosokkal kellene konzultálnom, de nem tudom, kihez forduljak tanácsért.
Amúgy tudomásul veszem a korlátaimat, és azt is, hogy több energia befektetésével tudom csak megoldani ugyanazt a feladatot, amit korábban könnyedén megoldottam. Ez a sors, meg kell békülnöm vele! Azért igyekszem megtalálni a helyemet, de roppant módon zavar, hogy a környezetemben többen is kiskorúként kezelnek. Ez kifejezetten megalázó! Nem a valós teljesítményemet nézik ugyanis, hanem a saját képzelődéseiket helyettesítik be a teljesítményem helyébe. Azaz eleve fogyatékosnak tekintenek. Hiába mondom nekik, hogy felejtsétek el, ki vagyok, illetve kinek hisztek engemet, csak a valós teljesítményemet nézzétek!
Azt én is észreveszem magamon, hogy feledékenyebb vagyok. De ha még csak az lennék, az nem volna gond. Lelassult a gondolkodásom, már nem vág úgy az eszem, mint a borotva. De még ez is hagyján volna. Az igazi gond az, ha ideges vagyok, akkor leblokkolok. Elfelejtem azt is, amit öt perccel előtte még tudtam.
Ez azt jelenti, hogy nem is tudok igazán felkészülni például egy fontos meetingre. Hiába szedem össze a gondolataimat, és hiába tervezem meg, hogy mit is fogok mondani, vagy milyen stratégiát követek, csak ott állok, és nem találom a szavakat.
Azt veszem észre, ha ideges vagyok, elkezdek szédülni, és úgy érzem, mintha nem is ott lennék. Bizonyos távolságból kívülről látom magamat, és elveszítem az egyensúlyérzékemet is. Szerintem orvosokkal kellene konzultálnom, de nem tudom, kihez forduljak tanácsért.
Amúgy tudomásul veszem a korlátaimat, és azt is, hogy több energia befektetésével tudom csak megoldani ugyanazt a feladatot, amit korábban könnyedén megoldottam. Ez a sors, meg kell békülnöm vele! Azért igyekszem megtalálni a helyemet, de roppant módon zavar, hogy a környezetemben többen is kiskorúként kezelnek. Ez kifejezetten megalázó! Nem a valós teljesítményemet nézik ugyanis, hanem a saját képzelődéseiket helyettesítik be a teljesítményem helyébe. Azaz eleve fogyatékosnak tekintenek. Hiába mondom nekik, hogy felejtsétek el, ki vagyok, illetve kinek hisztek engemet, csak a valós teljesítményemet nézzétek!
aL..Ex
2017.10.12 11:38:00
@azigaziraptor:
" Neki "szerencséje" volt, h az első percben észrevettem a bajt és rögtön hívtam az orvost, aki 10 perc alatt ott volt és ellátta!"
Sajnos ez nem mindig működik így. Nem ilyen egyszerű a dolog. A környezetemben rengeteg sztrókos beteg van, aki mentálisan teljesen normális. Mi állandó orvosi felügyeletben részesülünk, a mentő is pillanatok alatt itt van, ha szükség van rá. Mégis, az állandó orvosi felügyelet ellenére is látom, hogy egyeseknek napról-napra rohamosan romlik az állapota. Úgy tűnik, van olyan sztrók, hogy ezt nem lehet elkerülni.
" Neki "szerencséje" volt, h az első percben észrevettem a bajt és rögtön hívtam az orvost, aki 10 perc alatt ott volt és ellátta!"
Sajnos ez nem mindig működik így. Nem ilyen egyszerű a dolog. A környezetemben rengeteg sztrókos beteg van, aki mentálisan teljesen normális. Mi állandó orvosi felügyeletben részesülünk, a mentő is pillanatok alatt itt van, ha szükség van rá. Mégis, az állandó orvosi felügyelet ellenére is látom, hogy egyeseknek napról-napra rohamosan romlik az állapota. Úgy tűnik, van olyan sztrók, hogy ezt nem lehet elkerülni.
A sztrók után istennek se akarta engedni a környezetem, hogy a „confused” (zavart) lelkiállapotból kiszabadulhassak. Az egyik azért nem, mert ő pszichiáternek érezte magát, és sértette a szakmai önérzetét, hogy nélküle is boldogulok. A másik pedig azért nem, mert nem hagytam, hogy…..
aL..Ex
2017.09.22 19:11:47
@littke:
Jó kérdés! Köszönet érte!
Valóban az a célom, hogy a saját lábamra álljak De ehhez képesnek is kell lennem arra, hogy megálljak a saját lábamon! Jelen pillanatban arról még nem vagyok meggyőződve, hogy menne a dolog. Először ki kell próbálnom! Meg kell győződnöm arról, hogy a munkaerőpiacon el tudok helyezkedni!
Körül kell járnom a témát, tisztáznom kell például, hogy hol találok albérletet, és mennyiért!
A másik verzió, hogy nem albérletbe megyek, hanem beérem egy Nursing Home-ban való elhelyezéssel. Ez sokkal biztonságosabb, de - véleményem szerint sokkal drágább is. A döntéshez látnom kell, hogy mi mennyibe kerül!
Nem akarom elkapkodni a dolgot, nehogy hibázzak! De optimistán nézek a jövő elé.
Jó kérdés! Köszönet érte!
Valóban az a célom, hogy a saját lábamra álljak De ehhez képesnek is kell lennem arra, hogy megálljak a saját lábamon! Jelen pillanatban arról még nem vagyok meggyőződve, hogy menne a dolog. Először ki kell próbálnom! Meg kell győződnöm arról, hogy a munkaerőpiacon el tudok helyezkedni!
Körül kell járnom a témát, tisztáznom kell például, hogy hol találok albérletet, és mennyiért!
A másik verzió, hogy nem albérletbe megyek, hanem beérem egy Nursing Home-ban való elhelyezéssel. Ez sokkal biztonságosabb, de - véleményem szerint sokkal drágább is. A döntéshez látnom kell, hogy mi mennyibe kerül!
Nem akarom elkapkodni a dolgot, nehogy hibázzak! De optimistán nézek a jövő elé.
Talán a legfontosabb téma, hát persze, hogy írnom kell róla! „Még ma is problémát jelent számomra, hogy a valóságot az álomvilágtól megkülönböztessem.” Ezt a mondatot a sztrók után kilenc hónap elteltével írtam le. Azóta porosodik a piszkozatok között az írásom, és most itt olvasom, hogy mit…..
Az itteni fogalmak szerint meglehetősen független rezidensnek számítok. Persze a „függetlenség” fogalma alatt mindenki mást ért. Van, aki úgy gondolja, az a rezidens független, aki saját maga be tudja kötni a cipőfűzőjét, azaz nem szorul segítségre. Nekem viszont az a véleményem, hogy a…..
aL..Ex
2017.09.08 16:46:28
@littke:
Csakhogy a problémák még csak most kezdenek előjönni. Írországban a törvény a Nursing Home irányítását a rezidens önkormányzatok hatáskörébe utalja, de azt senki nem tudja, hogy mit takar. A tőketulajdonos, aki a pénzét a vállalkozásba befektette, a tulajdonjoga alapján magának követeli a döntési jogokat. De az önkormányzati elvek alapján a Rezidensek Tanácsa volna az illetékes. A jelen helyzetben pedig ez a Rezidensek Tanácsa életképtelennek bizonyul. Senki nem tudja, hogy mi volna a helyes megoldás.
Nekem van elképzelésem erre vonatkozóan, de beleszólni nem akarok az írek belügyeibe, mert én idegen vagyok.
Véleményem szerint a helyzet megoldása csak a döntési jogok valamilyen arányú megosztása szerint volna lehetséges, de a Nursing Home-nak jelenleg még alapszabálya sincs, amelyből kiderülhetne, hogyan választják a Rezidensek tanácsát, és kit milyen jogkör illet meg. Úgy vélem, hogy a tőketulajdonos nem akarja a döntési jogokat megosztani, neki sokkal inkább megfelel az, ha a Tanács működésképtelen. Egyébként pedig eleve törekszik arra, hogy élőhalott fekvőbetegekkel töltse fel a Nursing Home-ot, ezzel is biztosítva maga számára, hogy senki ne legyen, aki az ő dolgába beleszólhatna.
Viszonzásképpen pedig a rezidensek teljes passzivitásba vonulnak, és magasról tesznek az egészre.
Igazad van, a dolgokat meg lehetne beszélni, és kompromisszumra lehetne jutni. De vajon a szembenálló felek akarnak-e kompromisszumot. De kompromisszumkészség hiányában nem alakul ki olyan légkör, amelyben jól (és szépen) lehetne élni. Ha nem jutnak a felek kompromisszumra, én is azt hiszem, hogy a legjobb volna innen kikerülni.
Csakhogy a problémák még csak most kezdenek előjönni. Írországban a törvény a Nursing Home irányítását a rezidens önkormányzatok hatáskörébe utalja, de azt senki nem tudja, hogy mit takar. A tőketulajdonos, aki a pénzét a vállalkozásba befektette, a tulajdonjoga alapján magának követeli a döntési jogokat. De az önkormányzati elvek alapján a Rezidensek Tanácsa volna az illetékes. A jelen helyzetben pedig ez a Rezidensek Tanácsa életképtelennek bizonyul. Senki nem tudja, hogy mi volna a helyes megoldás.
Nekem van elképzelésem erre vonatkozóan, de beleszólni nem akarok az írek belügyeibe, mert én idegen vagyok.
Véleményem szerint a helyzet megoldása csak a döntési jogok valamilyen arányú megosztása szerint volna lehetséges, de a Nursing Home-nak jelenleg még alapszabálya sincs, amelyből kiderülhetne, hogyan választják a Rezidensek tanácsát, és kit milyen jogkör illet meg. Úgy vélem, hogy a tőketulajdonos nem akarja a döntési jogokat megosztani, neki sokkal inkább megfelel az, ha a Tanács működésképtelen. Egyébként pedig eleve törekszik arra, hogy élőhalott fekvőbetegekkel töltse fel a Nursing Home-ot, ezzel is biztosítva maga számára, hogy senki ne legyen, aki az ő dolgába beleszólhatna.
Viszonzásképpen pedig a rezidensek teljes passzivitásba vonulnak, és magasról tesznek az egészre.
Igazad van, a dolgokat meg lehetne beszélni, és kompromisszumra lehetne jutni. De vajon a szembenálló felek akarnak-e kompromisszumot. De kompromisszumkészség hiányában nem alakul ki olyan légkör, amelyben jól (és szépen) lehetne élni. Ha nem jutnak a felek kompromisszumra, én is azt hiszem, hogy a legjobb volna innen kikerülni.
A Residents Council (Rezidensek Tanácsa) volna hivatott gyakorolni az önkormányzati jogokat az Írországban működő Nursing Home intézményekben. Legalábbis a nevéből erre következtetek. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, ezt szerettem volna megtudni, ezért elhatároztam, hogy a Rezidensek Tanácsa…..
aL..Ex
2017.08.05 10:03:53
@aL..Ex:
"... van egy masszív ellenségképed..."
Még mindig ezen a mondatodon töröm a fejem. Ezek szerint ez látszik rajtam? Vagy csak Te voltál képes megfejteni? Hiszen ez annyira belső dolog, és annyira magamba fojtottam, hogy most teljesen megleptél vele.
"... van egy masszív ellenségképed..."
Még mindig ezen a mondatodon töröm a fejem. Ezek szerint ez látszik rajtam? Vagy csak Te voltál képes megfejteni? Hiszen ez annyira belső dolog, és annyira magamba fojtottam, hogy most teljesen megleptél vele.
aL..Ex
2017.08.05 10:30:02
@Xilit:
"Csak azt mondhatom el, amit kívülről látok, de beleavatkoznom ... isten ments!"
Ezt értem. Kivéve persze azt, hogyan vagy képes látni azt, amiről magam sem tudom, hogy kifelé látszik.
"Ha már csak ellenfelem van, akkor inkább vagyok képes a párbeszédre..."
Ezt is értem, és valószínűleg igazad is van! Bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy más dolog az "ellenség", és más az "ellenfél". Az ellenfél nem feltétlenül ellenség is egyben, hiszen lehet az érdekünk közös, még akkor is, ha a megoldási javaslataink egymástól eltérőek. Ilyen értelemben vagyunk egymással versenyző ellenfelek.
Én inkább megfordítanám a kérdést. Jelen esetben a Department of Social Protection az, amelyről szó van, amely nagyjából valamiféle Népjóléti Minisztériumot takar. Ő a Hatóság. Vajon mikor lép úgy fel, hogy az én érdekeimet védi (azaz értem van), és mikor úgy, hogy a hatalom zsarnokságát testesíti meg? Ez itt a fő kérdés, és a választóvíz a hatalmi apparátus demokratizmusa. Vajon létezik-e ez a demokratizmus? Mert ha nem, akkor csak zsarnokságról lehet szó. Az én feladatom pedig mindkét esetben különböző. A zsarnokságot ugyanis nem vagyok hajlandó tolerálni.
Márpedig igen könnyű elképzelni, hogy akad bőven, amit én zsarnokságként élek meg - még az ír polgári demokráciában is. Ezt egyszerűen nevezzük a hivatalnok önkényének! Erre konkrét példák sokaságát tudnám felhozni.
"Csak azt mondhatom el, amit kívülről látok, de beleavatkoznom ... isten ments!"
Ezt értem. Kivéve persze azt, hogyan vagy képes látni azt, amiről magam sem tudom, hogy kifelé látszik.
"Ha már csak ellenfelem van, akkor inkább vagyok képes a párbeszédre..."
Ezt is értem, és valószínűleg igazad is van! Bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy más dolog az "ellenség", és más az "ellenfél". Az ellenfél nem feltétlenül ellenség is egyben, hiszen lehet az érdekünk közös, még akkor is, ha a megoldási javaslataink egymástól eltérőek. Ilyen értelemben vagyunk egymással versenyző ellenfelek.
Én inkább megfordítanám a kérdést. Jelen esetben a Department of Social Protection az, amelyről szó van, amely nagyjából valamiféle Népjóléti Minisztériumot takar. Ő a Hatóság. Vajon mikor lép úgy fel, hogy az én érdekeimet védi (azaz értem van), és mikor úgy, hogy a hatalom zsarnokságát testesíti meg? Ez itt a fő kérdés, és a választóvíz a hatalmi apparátus demokratizmusa. Vajon létezik-e ez a demokratizmus? Mert ha nem, akkor csak zsarnokságról lehet szó. Az én feladatom pedig mindkét esetben különböző. A zsarnokságot ugyanis nem vagyok hajlandó tolerálni.
Márpedig igen könnyű elképzelni, hogy akad bőven, amit én zsarnokságként élek meg - még az ír polgári demokráciában is. Ezt egyszerűen nevezzük a hivatalnok önkényének! Erre konkrét példák sokaságát tudnám felhozni.
aL..Ex
2017.08.05 10:39:12
@Xilit:
"Nálad jó hűvös van, ám furcsa is, augusztusban ilyen alacsony hőmérséklet! Volt arrafelé kánikula is?"
Itt akkor van "kánikula", amikor felhőtlen az égbolt. Sajnos ilyen ritkán van, lévén az óceán vesz körül bennünket, és a Golf áramlat határozza meg a hőmérsékletet. Ez télen-nyáron 5-15 C körül van, azaz meglehetősen mérsékelt. Viszont nyáron, amikor felhőtlen az égbolt, és szélcsend van, akkor a Nap melege pillanatok alatt felmelegíti a levegőt. S mivel az rendkívül tiszta, a perzselő napsütést közvetlenül érzed a bőrödön. Soha nincs melegebb 20-25 foknál még ilyenkor sem. Itt ezt nevezik kánikulának. Az írek ilyenkor már "ájuldoznak".
"Nálad jó hűvös van, ám furcsa is, augusztusban ilyen alacsony hőmérséklet! Volt arrafelé kánikula is?"
Itt akkor van "kánikula", amikor felhőtlen az égbolt. Sajnos ilyen ritkán van, lévén az óceán vesz körül bennünket, és a Golf áramlat határozza meg a hőmérsékletet. Ez télen-nyáron 5-15 C körül van, azaz meglehetősen mérsékelt. Viszont nyáron, amikor felhőtlen az égbolt, és szélcsend van, akkor a Nap melege pillanatok alatt felmelegíti a levegőt. S mivel az rendkívül tiszta, a perzselő napsütést közvetlenül érzed a bőrödön. Soha nincs melegebb 20-25 foknál még ilyenkor sem. Itt ezt nevezik kánikulának. Az írek ilyenkor már "ájuldoznak".
Meg kell magyaráznom, hogy mit takar a blogbejegyzés címe! Aki járt már Nursing Home-ban, és ott bizonyos időt eltöltött, az elképzelhető, hogy találkozott már a „vénasszonyok siránkozó kórusával”. Jómagam egy ilyen szituációban figyeltem fel a „Jesus, come and save me!” („Jézus, jöjj és ments…..
aL..Ex
2017.07.16 10:59:41
@Xilit:
"... miképpen lehetnek ők a segítségedre abban, hogy kapun kívül kerüljél."
Talán a legjobb kérdés, amit ebben a helyzetben képesnek kell lennem megválaszolni saját magamnak. A válasz legelső sorban attól függ, hogy mit értünk a "kapun kívül" alatt.
Ha azt nézem, ma is szabad kijárásom van. Akkor megyek ki a kapun, amikor akarok. Formálisan ugyan be kellene jelentenem, hogy eltávozásra szeretnék menni, de valójában senki nem törődik azzal, hogy a Nursing Home területén belül vagyok, vagy kívül.
Másrészről a Nursing Home a számomra védelmet jelent. Innen még "kirakni" sem lehet engem. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy "kirúgni"! Ha valaki a szolgáltató részéről nagyon utálná a pofámat, úgy tudna kitenni, hogy másik szolgáltatót kellene számomra kerítenie. Nincs "felmondás", mint egy munkaviszonyban, vagy albérleti jogviszonyban. Ráadásul hatóságilag ellenőrzött és szabályozott árak vannak, és nem nekem kell védenem a saját érdekeimet, mert az ír állam ezt megteszi helyettem. Persze óvatosan kell bánni ezzel is, mert a közelmúltban jelent meg egy újságcikk, amely arról szólt, hogy mindenféle rafinált módon túlszámlázások fordulnak elő éppen a Nursing Home-oknál.
Anyagilag valószínűnek tartom, hogy a Nursing Home számomra a legolcsóbb megoldás. De hogy ebben biztos legyek, alaposan körbe kellene járnom a kérdést! Ebben a válaszban benne van az is, hogy szabad akaratomból akár ma is mehetnék innen bárhová, ha volna hová.
Egyenlőre várakozásra kényszerülök. Nem tudok addig lépni, amíg a Social Welfare a hozzá benyújtott kérelmemet nem bírálta el. Mint külföldi állampolgár ugyanis én is megkaphatom ugyanazt a Social Welfare ellátást, ami az ír állampolgárokat megilleti. Ez majdnem heti 200 €. Ebből már tudnám fizetni akár az albérleti díjat is! De hogy pontosan mi a helyzet, azt akkor fogom megtudni, ha a kérelmemet hivatalosan elbírálták, és kézhez kapom a hatóságtól a választ.
Elvileg a hatóságnak 12 hét alatt kell a kérelmemet elbírálnia, de ez a 12 hét mindannyiszor újra kezdődik, amikor valamilyen oknál fogva visszadobták a kérelmemet. Egyszer már lejárt ez a 12 hét, akkor azzal dobták vissza, hogy nem a megnevezett jogcímen vagyok jogosult szociális juttatásra, hanem egy másik jogcímen. Azt a kérelmet pedig egy másik hatóság bírálja el.
Ezt úgy kell érteni, hogy Írországban a hivatalok decentralizálva vannak. Az elbírálási határidő azért indul újra, mert az aktáimat az egyik hivatalból át kell küldeni a másikba. Bízom benne, hogy előbb-utóbb csak elfogynak a kormányhivatalok is! Remélhetőleg még az én életemben ez bekövetkezik. Bármilyen nehézkes is a dolog, de az ügymenetet be kell tartani!
"... miképpen lehetnek ők a segítségedre abban, hogy kapun kívül kerüljél."
Talán a legjobb kérdés, amit ebben a helyzetben képesnek kell lennem megválaszolni saját magamnak. A válasz legelső sorban attól függ, hogy mit értünk a "kapun kívül" alatt.
Ha azt nézem, ma is szabad kijárásom van. Akkor megyek ki a kapun, amikor akarok. Formálisan ugyan be kellene jelentenem, hogy eltávozásra szeretnék menni, de valójában senki nem törődik azzal, hogy a Nursing Home területén belül vagyok, vagy kívül.
Másrészről a Nursing Home a számomra védelmet jelent. Innen még "kirakni" sem lehet engem. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy "kirúgni"! Ha valaki a szolgáltató részéről nagyon utálná a pofámat, úgy tudna kitenni, hogy másik szolgáltatót kellene számomra kerítenie. Nincs "felmondás", mint egy munkaviszonyban, vagy albérleti jogviszonyban. Ráadásul hatóságilag ellenőrzött és szabályozott árak vannak, és nem nekem kell védenem a saját érdekeimet, mert az ír állam ezt megteszi helyettem. Persze óvatosan kell bánni ezzel is, mert a közelmúltban jelent meg egy újságcikk, amely arról szólt, hogy mindenféle rafinált módon túlszámlázások fordulnak elő éppen a Nursing Home-oknál.
Anyagilag valószínűnek tartom, hogy a Nursing Home számomra a legolcsóbb megoldás. De hogy ebben biztos legyek, alaposan körbe kellene járnom a kérdést! Ebben a válaszban benne van az is, hogy szabad akaratomból akár ma is mehetnék innen bárhová, ha volna hová.
Egyenlőre várakozásra kényszerülök. Nem tudok addig lépni, amíg a Social Welfare a hozzá benyújtott kérelmemet nem bírálta el. Mint külföldi állampolgár ugyanis én is megkaphatom ugyanazt a Social Welfare ellátást, ami az ír állampolgárokat megilleti. Ez majdnem heti 200 €. Ebből már tudnám fizetni akár az albérleti díjat is! De hogy pontosan mi a helyzet, azt akkor fogom megtudni, ha a kérelmemet hivatalosan elbírálták, és kézhez kapom a hatóságtól a választ.
Elvileg a hatóságnak 12 hét alatt kell a kérelmemet elbírálnia, de ez a 12 hét mindannyiszor újra kezdődik, amikor valamilyen oknál fogva visszadobták a kérelmemet. Egyszer már lejárt ez a 12 hét, akkor azzal dobták vissza, hogy nem a megnevezett jogcímen vagyok jogosult szociális juttatásra, hanem egy másik jogcímen. Azt a kérelmet pedig egy másik hatóság bírálja el.
Ezt úgy kell érteni, hogy Írországban a hivatalok decentralizálva vannak. Az elbírálási határidő azért indul újra, mert az aktáimat az egyik hivatalból át kell küldeni a másikba. Bízom benne, hogy előbb-utóbb csak elfogynak a kormányhivatalok is! Remélhetőleg még az én életemben ez bekövetkezik. Bármilyen nehézkes is a dolog, de az ügymenetet be kell tartani!
aL..Ex
2017.07.16 12:12:23
@Xilit:
Ehhez a kérdéshez egy kis kiegészítést kell tennem! Nekem már megvolt az a Social Welfare jogosultságom, amiért most újra pitiznem kell! Ez a történetem egyik legérdekesebb része... Tavaly októberben ugyanis heti 188 € betegségi ellátásban részesültem a szívbetegségem jogán. Ezt az ellátást azonban az illetékes Social Welfare Officer a 39. héten "megvonta" tőlem. Hogy miért, az is érdekes. Mert azt akarta, hogy új (fényképes) Social Welfare igazolványt csináltassak magamnak. Volt ugyan igazolványom, de abban nem volt fénykép. Oké, csináltassunk fényképes igazolványt! Ahhoz el kell menni a Social Welfare fényképészéhez! Ez volt hétfőn... Jöjjön vissza szerdán, a fényképész akkor lesz itt! Elnézést, nem tudok visszajönni szerdán, mert tömegközlekedés nincs, a kocsimnak meg lejártak a papírjai.
Ez a "pimasz" válasz fölbőszítette a Social Welfare Officert, és az egyszerűen "bevonta" (elvette) az igazolványomat. Igazolvány nélkül pedig nem tudom átvenni a postán a részemre kiutalt ellátást...
A mai napig töröm a fejemet, hogy mit kellett volna csinálnom ebben a helyzetben. Egyik napról a másikra megszűnt a megélhetési forrásom! Nem tudtam kitalálni mást, mint azonnal munkába állni. Megkerestem a régi munkáltatómat, és megkérdeztem, tud-e munkát adni. Megjegyzem, senkit nem érdekelt a betegségem, engem sem. Nem kellett nehéz fizikai munkát végeznem, tudtam, hogy képes vagyok elvégezni. A munkáltatóm pedig nagyon jól ismerte a szaktudásomat, és azonnal alkalmazott. Haza sem engedett menni, még aznap reggel munkába állhattam.
Végig dolgoztam a hetet, de a fizetés csak a következő héten volt esedékes. Nem tesz semmit, egy hetet kibírok kaja nélkül! Nem volt pofám előleget kérni a munkáltatómtól. Ledolgoztam a hetet, nem is volt semmi baj, de a hétvégét már nem bírtam ki. Jött a sztrók...
Ugye, milyen érdekesek a dolgok? A Social Welfare Officert nem érdekli, hogy van-e mit ennem! Egyszerűen elveszi az igazolványomat! Az eredmény: egy hét éhezés után összeomlottam, jött a sztrók! Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Social Welfare Officer közvetlenül okolható a sztrókért! Akár a büntetőjogi felelőssége is felmerülhet!
Ezt a meccset én még nem tartom lefutottnak!
Ehhez a kérdéshez egy kis kiegészítést kell tennem! Nekem már megvolt az a Social Welfare jogosultságom, amiért most újra pitiznem kell! Ez a történetem egyik legérdekesebb része... Tavaly októberben ugyanis heti 188 € betegségi ellátásban részesültem a szívbetegségem jogán. Ezt az ellátást azonban az illetékes Social Welfare Officer a 39. héten "megvonta" tőlem. Hogy miért, az is érdekes. Mert azt akarta, hogy új (fényképes) Social Welfare igazolványt csináltassak magamnak. Volt ugyan igazolványom, de abban nem volt fénykép. Oké, csináltassunk fényképes igazolványt! Ahhoz el kell menni a Social Welfare fényképészéhez! Ez volt hétfőn... Jöjjön vissza szerdán, a fényképész akkor lesz itt! Elnézést, nem tudok visszajönni szerdán, mert tömegközlekedés nincs, a kocsimnak meg lejártak a papírjai.
Ez a "pimasz" válasz fölbőszítette a Social Welfare Officert, és az egyszerűen "bevonta" (elvette) az igazolványomat. Igazolvány nélkül pedig nem tudom átvenni a postán a részemre kiutalt ellátást...
A mai napig töröm a fejemet, hogy mit kellett volna csinálnom ebben a helyzetben. Egyik napról a másikra megszűnt a megélhetési forrásom! Nem tudtam kitalálni mást, mint azonnal munkába állni. Megkerestem a régi munkáltatómat, és megkérdeztem, tud-e munkát adni. Megjegyzem, senkit nem érdekelt a betegségem, engem sem. Nem kellett nehéz fizikai munkát végeznem, tudtam, hogy képes vagyok elvégezni. A munkáltatóm pedig nagyon jól ismerte a szaktudásomat, és azonnal alkalmazott. Haza sem engedett menni, még aznap reggel munkába állhattam.
Végig dolgoztam a hetet, de a fizetés csak a következő héten volt esedékes. Nem tesz semmit, egy hetet kibírok kaja nélkül! Nem volt pofám előleget kérni a munkáltatómtól. Ledolgoztam a hetet, nem is volt semmi baj, de a hétvégét már nem bírtam ki. Jött a sztrók...
Ugye, milyen érdekesek a dolgok? A Social Welfare Officert nem érdekli, hogy van-e mit ennem! Egyszerűen elveszi az igazolványomat! Az eredmény: egy hét éhezés után összeomlottam, jött a sztrók! Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Social Welfare Officer közvetlenül okolható a sztrókért! Akár a büntetőjogi felelőssége is felmerülhet!
Ezt a meccset én még nem tartom lefutottnak!
aL..Ex
2017.07.16 18:45:20
@Xilit:
"... nem biztos, hogy a megfelelő választ adtad a hivatalnoknak."
Erre céloztam én is, de nem akartam a "legdurvább" megoldáshoz nyúlni, hogy bíróság előtt megtámadom azt a határozatot, amellyel megfosztottak a Social Welfare jogosultságomtól. Ez ugyanis közvetlen életveszélyt eredményezett a számomra. Bármilyen "atyaúristen" legyen is egy Social Welfare Officer, egy ilyen döntést meghozni nincsen joga.
Ennek az embernek fogalma sincs arról, hogy mit csinált! Már csak azért is érdemes volna végigvinni ezt az ügyet, hogy szembesüljön a saját döntése következményeivel. Nagyon szeretném megtudni, hogy van-e lelkiismerete!
Ha annyiban hagyom az ügyet, soha nem tudja meg, hogy mi történt velem.
"... nem biztos, hogy a megfelelő választ adtad a hivatalnoknak."
Erre céloztam én is, de nem akartam a "legdurvább" megoldáshoz nyúlni, hogy bíróság előtt megtámadom azt a határozatot, amellyel megfosztottak a Social Welfare jogosultságomtól. Ez ugyanis közvetlen életveszélyt eredményezett a számomra. Bármilyen "atyaúristen" legyen is egy Social Welfare Officer, egy ilyen döntést meghozni nincsen joga.
Ennek az embernek fogalma sincs arról, hogy mit csinált! Már csak azért is érdemes volna végigvinni ezt az ügyet, hogy szembesüljön a saját döntése következményeivel. Nagyon szeretném megtudni, hogy van-e lelkiismerete!
Ha annyiban hagyom az ügyet, soha nem tudja meg, hogy mi történt velem.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Persze. hogy szabad kérdezni, és igyekszem is válaszolni.
Az illetékes minisztérium lényegileg elismerte az összes követelésem jogosságát, ami azt jelenti, hogy visszamenőleges hatállyal kifizették nekem az összes - tőlem jogtalanul megvont - egészségügyi járandóságomat. Ezzel helyreállt a jogfolytonosság a biztosítási jogviszonyomban. Ha csak önmagában ezt nézem, már ez is hatalmas tétel.
De még ennél is sokkal fontosabb, hogy alanyi jogon vagyok jogosult a nyugdíjra. Ami ugyan látszólag nem sok, mert heti 193 Eurót kapok, de ebből kell fizetnem a Nursing Home elhelyezés költségeit, így nekem összesen csak 18 Euróm marad hetente. De ez sem tragikus, mert a nyugdíj mellett szabadon (és adómentesen) vállalhatok munkát. Sőt, a Nursing Home elhelyezésnél olcsóbb szállást is kereshetek magamnak, azaz megtakaríthatok még a kiadásaimból is. Ezeken a kérdéseken kell átrágnom magamat, hogy a lehető legjobban hozzam ki a dolgokból. Na, lényegében itt kezdődik az a dolog, hogy a jövőmet építhetem. Sikerült eljutni idáig!
De most már tudom, hogy kiben bízhatok, és kinek a segítségére számíthatok! Én ezt tartom a legfontosabbnak! Végre nem egyedül kell küzdenem.
Arról is van határozott elképzelésem, hogyan kezdek el munkát keresni. De a fejemben motoszkál az a gondolta is, amit Te is felvetettél, hogy a Nursing Home rendszerében szerzett tapasztalataimat a rezidensek érdekvédelmében nagyszerűen tudnám hasznosítani. Az emberben kialakul egyfajta felelősségtudat és szolidaritás-érzés akár más hasonló helyzetű magyarok, akár másfajta nemzetiségű külföldiek, akár ír állampolgárok iránt.
A környezetemben én azt látom, hogy az én saját szociális érzékem (kultúrám) sokkal magasabb, kifinomultabb, mint az átlagos íreké. Engem ráadásul érdekel is a dolog. Gondolhatod, hogy idáig is olyan szemmel néztem a dolgokat, hogy mibe tudnék én magam aktívan bekapcsolódni. Hát... Egyenlőre azt látom, hogy engem igyekeznek minél messzebb tartani mindentől. (Talán nagyon kotnyelesnek tűnök.)
Szóval a dolgaim minden szempontból határozottan sokkal jobban állnak. Örömmel mondom ezt!