Adatok
fényvirág
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Gondolkoztál már azon, hogy amire érdemes rátenned az életedet? Ha a halálos ágyadon visszanéznél az egészre, vajon mitől látnád értelmesnek? Nekem úgy tűnik, az emberek nagy része egyáltalán nem teszi fel ezeket a kérdéseket. Sokak „érdeklődési területén” egyszerűen „kívül esik”, hogy ilyesmin…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nőnek lenni és anyának lenni és emberséges emberré lenni. Attól függetlenül, hogy bukdácsolok, sőt el is estem. Kapcsolataimért vagyok a világon. Istennel : olyanná váljon, hogy tehetetlenségemben merjek ráhagyatkozni. Remélem nem vagyok egyedül, remélem figyel rám. Önmagammal: lelkem mélyén találjam meg a saját válaszaimat. Emberi kapcsolataimban vágyom elfogadásra, és hogy belső szégyenérzet nélkül, vagy azzal megbékélve élhessek. Lélekteli kapcsolatot élek meg a társaimmal egy spirituális közösségben. Úgy érzem, hogy ott Isten jelen van. Nagyon fontosak még: a föld, a fák, a növények. Ezek a gyökereim amihez visszatértem. Nehézségben megtartanak. És nagyon sok öröm velük a munka és beragyogják az életem az évszakok más-más színnel és fénnyel. Fontos az otthon melege és az otthonteremtés. Az otthonteremtés vágya végig kíséri az életemet. Fontosak az ünnepek, az ünnepekre hangolódás, az ünnepvárás. Nekem fontos a szenvedéllyel, a belső tűzzel megélt élet. Szeretek együtt - csinálni, együtt - várni, együtt - lenni, együtt - lelkesedni. Szeretek játszani. A fejlődés kifejezés számomra mást jelent. Más-más életkoromban mások voltak a céljaim és máshogy láttam a világot. Nem jobban és nem rosszabban. Máshogy. Szerintem az élet kisebb és nagyobb kérdéseinek annyiféle olvasata van ahányan rátekintünk. Mindenkinek ugyanaz a szó mást jelent, vagy más érzetet vált ki. Én magam is agyonnyomó terheim, vagy éppen szerelemmel, reménnyel megtelve lebegve még én magam is másként látom a környezetemet és benne magamat. És szerintem ez az érzet a lényeg, ami más mindenkiben. Az én „nagy fejlődésem”, hogy az én látásomon kívül mások másként látják a világot, és létezik a hallás, a meghallgatás és a meghallás.
Ma már ugyanolyan fontos, a „két kézzel csinálni” valamit, tevékenykedni, alkotni, megvalósítani, mint a szellemi munka. Ezek a dolgok motiválnak. Szeretek úgy ébredni, hogy már este izgatottan várom a reggelt, hogy megvalósítsam a tervem és az idő is megszűnik körülöttem.
Ugyanakkor mindig vágyom tanulni. Már most is alig várom, hogy ősz legyen.
És mi módon vándorolni? Irt nemrég valaki egy Áprily idézetet itt a blogon. Legyen itt is egy Áprily:
Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
a csillagon, ha végtelen terek
hajítják át a késő-nyári égen.
S ámulva szólni: Most voltam gyerek.
S vén volnék már – s itt volna már a végem?
Céljaim:
-Van egy „ferrari” vágyam: egy buja kert, egy rusztikus kis ház, gerendás szobával, konyhával az északi parton. Ezen az úton a ferrarimmal megtelik nap, mint nap a lelkem hálaérzettel ebben a kertben. A rusztikus ház, a gerendás szoba és konyha vágy.
-Fények, színek, hangulatok: saját elgondolásom szerint „anyagba önteni”. Szeretnék még mese képeket is készíteni, hogy akik ránéznek, azoknak szárnyra kapjon a képzelete. Ez belső késztetés.
-Én a mai szememmel úgy látom, megszületünk a fénnyel, az istenivel magunkban. A „cseppben a tengerrel”. És a napok, az évek múlásával a sok-sok kisebb-nagyobb dolog körbetakar bennünket és már láthatatlanná válik magunk és mások számára is ez az isteni. Ha sikerül legombolyítani magamról a végére, és kivenni a nekem fontosat, akkor meglátom a „tengerben ezt a cseppet” is. Nekem életfeladat. Vissza a forráshoz a hétköznapi történeteimben. Én azoknak az embereknek szeretnék segíteni, akik már abban is elbizonytalanodtak, hogy létezhet-e bennük ez a fény, mert megbélyegezték őket, egyedül maradtak és falakat építenek. Abban szeretnék segíteni, hogy biztonságban érezhessék magukat ebben a világban.
-A női és anyai mivoltomban élni. Újra legyen egy társam, akivel megoszthatjuk az örömeinket és nehézségeinket. Akinek hinni tudok a lelkesedésében és hisz az én lelkesedésemben. Majd együtt megöregedni. Nekem az anyai és női létem a legfontosabb.
-Azokat a vágyaimat megvalósítani még, megélni, amik elmaradtak, vagy megtörtek az életem során. Ezek fontosak? Azt gondolom akkor lehet, hogy el is indultam volna feléjük.
Kicsit több lett, mint 3. Hogy miért ezek? Az önreflexió nem volt kérdés.