Adatok
gig157
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A magyar ember gondolkodása egysíkú. Mondhatok ilyet? Bizonyára nem mindenkire, de azért... vegyünk egy példát:- mit válaszolnánk arra a kérdésre, hogy mennyi szabadsága van a tanároknak, pedagógusoknak? Hát ezt tudjuk, hiszen egész nyáron lógathatják a lábukat, és a semmiért…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Amikor elolvastam ezt az irományt, felröhögtem, és nem tudtam eldönteni, hogy kínomban sírjak vagy nevessek. Egészségügyi szakdolgozó vagyok, napi tizenkét órát dolgozok minimum heti négy napban, olykor öt napban, ha muszáj. Irigylem a kedves tanár kollégákat, amiért el akarják hitetni a nem tanárokkal, hogy ők biza mennyit dolgoznak. Örülnék, mint majom a farkának, ha nem este fél nyolckor (úgyhogy este hétig tart a munkaidő és reggel fél hétkor már ott kell lenni!), hanem délután háromkor mehetnék haza úgy, hogy haza viszem a munkát. Képzeljétek az egészségügyben nincs ilyen. Hasonló havi béreken vagyunk mi is, de mellette emberi életekkel játszunk (csak, hogy érzékeltessem, hogy egy tanár vállán közel sincsen akkora felelősség), nincs szünetünk, akkor eszünk, iszunk, pisilünk, amikor van idő. Van, hogy tíz munkaóra után után jutunk el a mosdóig, de, ha hoznak egy rosszul lévő, azonnal ellátásra szoruló sérültet/beteget, az előrébb való, mint a saját alapszükségleteink kielégítése. Még persze napestig tudnám sorolni azokat, amelyek alátámasztják azt, hogy a tanároknak nincsen annyira rossz soruk, de ez gondolom, nem igazán érdekel senkit sem. :) A lényeg szerintem átment minden kedves olvasónak.
A magyar egészségügyben emberek, gyerekek halnak meg, mert nincsen elég pénz, felszerelés, szakszemélyzet a kórházakban. Sajnálatos, hogy nem az ezekkel foglalkozó cikkek alatt vagytok ilyen aktívak és érveltek, de hát az egészségügy addig senkit sem érdekel, amíg betegként nem kerül be kis hazánk valamelyik egészségügyi intézményébe. :( Emellett kellene kiállni, lobbizni, erősen véleményt formálni, hátha valami reform elindulna ezt illetően. Részemről nem értek egyet a cikkel, ne legyen béremelés a pedagógiai pályán, inkább invesztálják az egészségügybe és ott emeljék a béreket. Kissé irigykedek a tanárokra, mikor nekik van nyaruk, hétvégéjük, minden ünnep alatt otthon vannak stb. Egy egészségügyi szakdolgozó örül annak, ha egy hónapba van egy szabad hétvégéje, és nem dolgozik minden ünnep napon. Mi ezt csináljuk, mégis tűrünk és gyűrjük, hisz ez a hivatásunk. Csak azért nekem is feltűnt, hogy a tanárok háborognak a legjobban, mikor azért van jóval nehezebb munka is, amely megköveteli a heti 50-70 munkaórát (amely megköveteli a fizikai munka és a szellemi munka együttesét) nevetségesen alacsony jövedelemért. A cikk arra jó volt, hogy egy iszonyú jót mosolyogjak. :)