Adatok
Dóra Dömötörffy
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A magyar katolikus egyház vezető testületének elnöke kemény szavakkal bírálta a kormányt. Mióta erre rámutattunk, sorra áradnak a reakciók...
A pápa kommunikációs testületébe beválasztott jezsuita szokatlanul merészen beszél a homoszexuálisok és az egyházi vezetők kapcsolatáról. Megkérdeztük őt magát a témáról. Örömmel nyilatkozott a SZEMléleknek...
Dóra Dömötörffy
2017.06.26 09:04:21
@P. J. Fry: Jézus mindenkivel szóba állt, nemegyszer ütköztek meg ezen mind ellenségei, mind a hozzá közel állók is. Az ellenség és a felebarát szeretetére vonatkozóan pedig nagyon egyértelmű a tanítása. Mindenkit szeretnünk kell, mint Isten egyedi teremtményét, hasonmását - ez nem jelenti azt, hogy tudjuk helyeselni is azt, amit tesz.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Honnan tudjuk, hogy a lélek melyik pillanattól kezdve van ott a megtermékenyített petesejtben? Az első pillanattól fogva? Lehet. Vagy érez-e bármit egy fagyasztott állapotban lévő embrió?
Ha egy megtermékenyített petesejt beültetésre kerül és fejlődik, az csak ember akarata, az Istené nem? Őbelé nem az Isten lehelte az élet leheletét? Szereti őt a Jóisten ugyanúgy, de valahányszor arra gondol, hogy hogyan fogant, akkor elnézően, de "csóválja a fejét"?
Hány ember születik férfi és nő testi egyesüléséből, de nem a szeretet közösségében? Ezek a kérdések merülnek fel bennem...
A lombikprogram árnyoldala az a lelki-fizikai megterhelés, amit jelent egy párnak -főleg, ha a kis élet elmegy, akár újra és újra... Másik problémakör pedig a sokszor többes (akár hármas, négyes) terhességek kiviselése, a koraszülés okozta szövődményeknek akár egész életre való kihatása. És újra itt a kérdés. Bárhogy is alakul, az Isten akarata abban hol jelenik meg?
Hívő katolikusként értem az egyház szándékát, amikor kiáll a házasságban, a természetes, szülők testi-lelki közösségében való gyermekek foganásáért, de rossz érzéssel hallom, amikor súlyos ítéletet hallok azokra nézve, akik egyébként jó szándékkal, de más utat járnak, mint amit az aktuális hivatalos egyházi tanítás mutat.
Magam is több édesanyát ismerek, aki megkapta a "diagnózist", miszerint nem lehet természetes úton gyermeke. Ezek közül többen miután megbékéltek ezzel a tudattal,később váratlanul természetes úton babájuk fogant. Egy orvos ismerősömnek pedig miután születtek lombik révén ikrei, később meglepetésből természetes úton is fogant babája...
Azt hiszem én sem biztatnék mást arra, hogy próbálkozzon a lombik programmal, egyrészt a lefagyasztott embriók körüli morális kérdések tisztázatlansága miatt, de még inkább azért, hogy őt megóvjam hosszas eljárástól, az esetleges szenvedésektől, kudarcoktól... Biztatnám arra, hogy találja meg a maga útját, engedje el félelmeit, bízzon a Jóisten rá és a párjára szabott tervében. De olyan könnyen mondhatom én ezt a magam helyzetében... Honnan tudom, hogy az ő életében mi az Isten akarata?...