Adatok
messzimami
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Már két hete…. Két hete, hogy úgy döntöttél, képtelen vagy tovább élni. Talán egy váratlan hír, vagy csak az utolsó csepp a pohárban… Ki tudja, mi volt, már sosem fog kiderülni, az igazságot egyedül te tudod, te pedig magaddal vitted örökre.
Egyfolytában nézem a videóidat, az előadásokat,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szerettem volna a tanácsát kérni abban, hogy hogyan lehet egy lerobbant kis faluból azt kihozni, amit ő tett Cserdivel. Az én falum – aminek akkor a polgármestere voltam – ugyan szinte színtiszta „magyar” lakta település, de a problémáink hasonlóak voltak.
Aztán a találkozót addig halogattam amíg már okafogyottá vált a tanácskérés. Voltak nálunk is eredmények, de az én „népem” nem hálás volt nekem ezért, hanem leváltott… (Ez egy hosszabb történet lenne, de itt most nincs jelentősége, csak annyiban, hogy közelebbről ismerem azt a világot.)
Ő a polgármesterséget sokkal jobban csinálta nálam, mert a szigorúsága mellett is elfogadták a falujában.
Akkor mégis mi történhetett vele?
Egy pm. munkájának az csak az egyik része, hogy szeretik és elfogadják a vezetését az emberek, mellette ott voltak a nagyívű tervei, amihez a „nagypolitika” segítségére is szüksége lett volna, azonban ehhez túl őszinte volt. Én – a szerzett tapasztalatok alapján – tudom, hogy ahhoz, hogy kihúzzák a faluja nevét a pályázatokon a nyertesek listájából elég lett volna egyetlen olyan kritikus megszólalása ahol a Farkas F. díszcigányt, és „áldásos tevékenységét”, a 65. felépült stadiont és hasonlókat emlegessen. Miután neki nem egy ilyen megszólalása, hanem sok volt, pénznyerési esélye fokozatosan a nullára esett vissza. Pénz és támogatás nélkül viszont nem tudta tovább építeni a „nagy tervet”. Próbálkozott, érvelt okosan, közelről átlátva a problémákat, de egyre szűkült a mozgástere, és végül a szó szoros és átvitt értelmében is elfogyott körülötte e levegő…
(persze, ezt csak én gondolom így, a valóságot nem tudhatom, hogy mi is történt)
A kezdeti éveit nyomon követtem, de aztán – eltávolodva ettől az önkormányzatos világtól – már nem voltak információim róla.
Most, hogy megtörtént a tragédia sorra nézve azt a rengeteg videót, ami fenn van a neten és most látom csak, hogy micsoda küldetéstudattal ment mindenhova ahol szólhatott, szeretett (lenézett, megvetett, kiközösített!!) népe érdekében. Kezdetben csak tiszteltem, mostanra már csodálom ezt az embert, és most sajnálom igazán, hogy nem kerestem meg annak idején...
Ment mindenhova ahova csak meghívták, beszélt, érvelt minden látható és láthatatlan eredmény nélkül.
Az 1000. előadással és 100. TV riporttal sem ért el a cigányság megítélésében semmit. Sőt, gerinces kiállásáért nem megbecsülés, hanem számos atrocitás érte az utóbbi időben… így aztán feladta…
Utolsó tetteként ennél nagyobban nem tudott üvölteni, minthogy eldobta az életét!
Az most meg már csak rajtunk múlik, hogy ezt most meghallottuk-e?
Ui: Kedves Andrea! Sok-sok nekrológot, visszaemlékezést, elköszönést olvastam már Bogdán Lászlóról, de csak a Te írásod késztetett a reagálásra. Annyira szép, emberséges ahogy írsz róla, a barátságotokról, a fájdalmadról, az érzéseidről...
A kép meg amit ide feltettél önmagáért beszél: azt látom a szemében, hogy annyira büszke Rád... Szólj, ha tudok valamiben segíteni!