Regisztráció Blogot indítok
Adatok
detenylegcsakmostazegyszer

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ha a mai házasságokat vizsgáljuk, érdemes a legalább 10-15 éves, vagy annál is hosszabb ideje működő kapcsolatokat analizálnunk, mert ezekben alakul ki leginkább az együttélés sokszínű gazdagsága. A házasságoknak több fajtája is működni tud ugyanis: vannak az ideális kapcsolatok, melyek képesek…..
detenylegcsakmostazegyszer 2017.05.01 14:22:43
udv mindenkinek, ahogy a profilnevem is mutatja, csak most eloszor es szerintem utoljara kommentelek, de ez a tema eleg mely sebeket tep fel nalam is, es ugy vagyok vele, hogy ha csak egy gyereknek jobb elete lesz azaltal, hogy nem kell ugy felnonie, mint nekem (es ahogy elnezem a komentek felet, masoknak is, sajnos...), akkor ennyit boven meger.
35 eves no vagyok, meg nem hazas es nincs gyerekunk sem, de 3 eve egyutt vagyunk, szoval egyelore en is csak mint gyerek tudok nyilatkozni a temarol. Ugyanazt szeretnem hangsulyozni, amit elottem mar nagyon sokan: gyerekkent benne elni egy rossz hazassagban egy borzalmas dolog, es en a magam reszerol ezt a mai napig nem tudtam megbocsatani a szuleimnek, meg azutan sem, hogy evekig jartam pszichologushoz. Szerelemgyerekkent becsusztam, aztan persze kotelezo volt hazasodni, mert akkoriban ugy illett, de a szuleimnel ket ossze nem illobb ember nem nagyon van. Megis eroltettek a dolgot, bar sokszor volt szo valasrol, de hol az egyik nem akart, hol a masik fenyegetozott vele, hogy begyogyszerezi magat, miutan felpofozta a masikat es az erre a megvert fel mar tenyleg el akart valni, de vegul megis maradt, miattam - haha, szanalmas... Es kozben vegigeltem, hogy szepen lassan, ahogy nottem fel es kamasz lettem, tenyleg a szeretetnek meg a tiszteletnek mar nyoma se maradt es tenyleg csak a hideg, tennivalokkal teli, kegyetlen hetkoznapok maradtak, semmi kozos programmal, aztan amikor mar az egyik fel nagyon nyilvanvaloen lebukott, hogy felrelep (kiemelnem, hogy korabban is allandoan felrelepett, volt, hogy a szemem elott talalkozott a kis dragajaval, mikozben a hazastarsa korhazban volt egy sulyos mutet utan...), akkor mar tenyleg elvaltak, a leheto "legjobbkor": kamaszkoromban. 13 voltam. Borzalom komolyan, es nem azert, mert lelkileg osszetortem, hiszen oriasi megkonnyebbules volt, hogy vegre vege van a szinjateknak, amiben felnottem, hanem mert a kamaszkor egyszeruen onmagaban is szornyu, amit akkor nem erzel es nem ugy latsz, de erre az egesz teherre a valassal, erre van a legkevesbe szukseged akkor. Es akkor utana meg megfejeltek a sztorit azzal, hogy akkor a konkret valasi procedura elott megis kicsit visszatancoltak, aztan megis elvaltak, kozben termeszetesen egymast szidtak napi szinten nekem, es ezt meg valas utan is folytattak ugy 10 evig. Akkor is csak azert hagytak abba, mert addigra lett annyi batorsagom, hogy elkuldjem mindkettot a bus picsaba, es kozoljem, hogy ez engem egyaltalan nem erdekel, es farasszanak ezzel a temaval mast.
Es hogy parkapcsolatilag ez mennyire nyomta ra a belyeget az eletemre? Teljes mertekig. En sose lattam normalis ferfi-no viszonyt otthon, mai napig gyulolom az unnepeket pl. karacsony, nincsenek kozos csaladi elmenyeim, amikre szeretettel gondolnek vissza, es evekig jartam pszichologushoz, mire legalabb anyammal egy aranylag normalis viszony kialakult mara, de apammal pl. evente 2x beszelek, mert mire az anyai vonalat feldolgoztuk a pszichologussal, addigra annyira kimerultem erzelmileg, hogy megbeszeltuk, muszaj pihenot tartani. A mostani parom az egyetlen ferfi az eletemben, akit nem csaltam meg, elotte minden ferfit azert csaltam meg, mert tudat alatt oket buntettem azert, amit apam tett anyammal, hogy allandoan megcsalta es mint emlitettem, volt, hogy az orrom elott. Nehogy azt gondolja barki, hogy anyam egy angyal volt, es nem tehetett a csapnivalo hazasagukrol, egyszeruen csak azt gondolom, hogy attol meg, hogy gondok vannak otthon, nem kell allandoan felrelepni, mert az nem megoldas.
Olyan szintu gyulolet van bennem amiatt, hogy ennek az egesznek kitettek, hogy az leirhatatlan es kerlek ne fikazzon senki, hogy en minden felelosseget rajuk teszek a parkapcsolati viselt dolgaim miatt, mert ez nincs igy, de azt ne vitassuk mar el egy szulotol sem, hogy az o felelossege olyan eletet biztositani es olyan peldat mutatni a gyereknek, hogy az el tudjon indulni az eletben egy jo alappal.
A cikk irojanak: amit mar irtak paran fentebb: ha valodi es tartos valtozast akarTOK (igy, tobbes szamban), akkor azt mindkettotoknek tudatosan AKARNI kell, es kezdjetek el terapiara jarni. Nagyon hatekony tud lenni. De ha o nem akar ebben reszt venni, akkor Te egyedul nem fogod tudni ezt megmenteni, tehat jobb lenne, ha elvalnatok, es talan meg mindkettotoknek lenne eselye egy normalisabb kacsolatra, es talan latnanak a gyerekek egy olyan mintat, amit erdemes kovetni.
Mi ezert nem vallalunk meg gyereket, a paromnak is hasonlo a csaladi hattere, megspekelve azzal, hogy ot nem is igazan szerettek a szulei, allandoan lepasszoltak a nagyszulokhoz, mert a novere a csalad szeme fenye (a mai napig), szoval tudatosan inkabb nem vallalunk addig gyereket, mig nem erezzuk, hogy keszen allunk egy jobb minta atadasara. K nehez ez az egesz, de ha nem akarod 50+ evesen vegignezni, ahogy a gyerekeid nagy esellyel egyik sz@r kapcsolatbol esnek a masikba vagy verik/ alkoholista/ drogos/ ki mibe menekul, akkor en nem varnek a kozepiskolas korukig.