Adatok
vonakriszta
11 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Vannak nők – de férfiak is -, akik ébredés után nettó két perccel már úgy néznek ki, mintha a Tökéletesség őket választotta volna gazdatestül. Melegítőben és kinyúlt pólóban is megjelenhetnének az Operabálon, annyira önazonosan, természetesen, könnyed elegánsan viselnek mindent, hogy az egészen…..
Ezt a bejegyzést a müncheni trambulinpark kávézójában írom. Lassan hagyománnyá lesz, hogy minden külföldi városban, ahol járunk, és ahol van persze, meglátogatjuk az ottani ugrókomplexumot. Beninek a pattogás, a szaltók az élete, miért ne szereznénk neki örömet?!
Jó rég megállapodtunk, hogy nem…..
Már nem lehet kinyitni az internetet anélkül, hogy ne ütközzek bele egy agresszív véleményvezér kirohanásába. Minden oldalról. Nyomják az agresszív liberálisok, az agresszív nagymagyarok, az agresszív hímsoviniszták meg az agresszív feministák is.
Mást sem ont az online tér, mint süketek…..
Van úgy, hogy sírni kell. Csak jön, csak árad, csak szétfeszíti a könnycsatornákat, s utat tör. Hiába küzdesz, ha valami felgyűlt odabent. Nem csak a rossz, lehet jó is. Az is lehet, hogy csak túlcsordul a szív, csak kibuggyannak azok az érzelmek, melyek már nem férnek el egymás tetején. Mert az…..
Körmi úr itt fekszik mellettem a hűvös padlón, miközben ezeket a sorokat írom. Megreggelizett, megkapta a tejszínhabba rejtett vitaminját és immunerősítőjét, s most – ahogy Benedek szokta mondani – vadul nyalakszik. Elégedett, kiegyensúlyozott hároméves macskalegény.
Körmi urat gondolatban temettük…..
Ma a magyar internetfelhasználók tekintélyes része néhány órán keresztül azt találgatta, hová is tűnhetett a legnagyobb követőtáborral bíró Tibi atya oldala a Facebookról. Azt nem mondom, hogy tövig rágtam a húsz körmöm, de bevallom, az én fejemben is megfordult, hogy esetleg a Magyarországot…..
A felnőttkort, a beérést, megérkezést nem csupán az jelzi, hogy felelősséget vállalunk az életünkért, gyermeket nevelünk, akiért és aki helyett kiállunk, amíg ő nem képes magát menedzselni, hanem az is, hogy megnövekednek a veszteségeink. Szegényebbek leszünk illúziókkal, vágyakkal, álmokkal, és…..
Tegnap megint válogatott focimeccs volt. 3:0-ra kikaptunk, sok említést nem érdemel az egész. Az EB-felkészülés izgalma, a várakozás másfél éve még engem is ott talált a lelátón. Utoljára azonban tavaly májusban voltam a Groupama Arénában, amikor a családdal, akaratunkon kívül bár, de feldobtuk…..
Tizenkettő voltam, amikor tűzoltó édesapám egy reggel rosszul lett. Szédült, remegett, alig kapott levegőt, lezsibbadt-lebénult az egész teste. Mi épp iskolába, a szüleink munkába készültek. Önkívületben hívtuk a 104-et, s a kocsi 5 perc múlva ott volt a házunk előtt. Ellátták, kórházba vitték aput.…..
vonakriszta
2017.06.06 08:02:45
@Ámon Farkas: Köszönöm. Bárcsak ne kellett volna megírnom!
- „Hull a szilva a fáról,/ most jövök a tanyáról/sej-haj, ruca, ruca/kukorica derce” – vagy valami hasonló. A szövegre már pontosan nem, az érzésre azonban világosan emlékszem: a jeges veríték kivert, amikor az énektanárnő felszólított, hogy na, akkor most feleljek. Pontosabban énekeljek: jegyre.…..
Mindig mindenben az első a legnehezebb. Mert ismeretlen, mert várakozással teli, mert izgalmas. Az első csók, az első szülés, az első munkahely, az első megmérettetés… Vagy egy blog első bejegyzése.
Igaz, nekem már nem ez az első írásom, úgy 32 éve firkálgatok ezt-azt, manapság pedig napi szinten…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz