Adatok
Borszeki Ferenc Balázs
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Klein Dávidnál kevés híresebb alibi bajnokot szült kishazánk. Közel egy tucatnyi próbálkozás és több százmillió forintnyi szponzori támogatást követően biztos vagyok benne, hogy ha az átlagos fizikai képességekkel rendelkező olvasóimnak lett volna ilyen háttere, és ennyi ideje azok közül sokan már…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Bárcsak legalább a keresztneveden szólíthatnálak. Többen kérdőjelezték már meg itt, hogy írhat-e kritikát a mászásról olyan, aki még nem csinálta? Szerintem igen, de akkor épp olyan felkészültnek kell lennie legalább elméletben, mint egy szakkommentátornak. Különben úgy jár, mint a blog írója. Be fog csúszni jó pár szakmai tévedés.
Én csak egyre térnék ki. A hegymászás nem versenysport. Sok mindenért űzik, sok fajta motivációval indulnak neki, de itt nem az a lényeg, hogy ki a jobb hegymászó? (hegymászásért egyetlen olimpiai érmet adtak eddig, az Eiger északi falának megmászásért)
A mászók a heggyel és az elemekkel mérkőznek meg újra és újra. Ez a szenvedélyük. Persze lehet "ki a jobb mászó" vitát generálni, de ennek így nem sok értelme van. Minden mászónak szíve-joga, hogy igénybe veszi-e a média hipeot a finanszírozás miatt, vagy van olyan magas jövedelme, hogy erre ne legyen szüksége.
Az expedíciók, ha beszállnak a szponzor finanszírozású rendszerbe, kötelesek rendszeresen hírt adni magukról mászás közben és után. Aztán a médián és a például bloggereken múlik, hogyan értelmezik a történteket?
De a valóságtól elrugaszkodottnak tartom, hogy úgy beszéljünk az Everest meg-, vagy nemmegmászásáról, mint amikor egy focista kihagyja a ziccert és 5 méterre a kaputól mellé rúgja a labdát. A kettőnek semmi köze egymáshoz.
A hegyen történő döntések esetenként sokkal bonyolultabbak annál, mint ahogy mi itt a földön állva el tudjuk képzelni. Már csak azért is, mert ezekkel a döntésekkel nem csak magunkat, de másokat is bajba sodorhatunk.
Én személy szerint annak is tudnék örülni, ha Dávid a 15. próbálkozásra végre elérné a célját. Értem, hogy laikusok a jó mászó fogalmát összekötik az eredményességgel. És szeretnének az eredményességből nemzeti büszkeséget kovácsolni.
Szerintem büszkék lehetünk arra is, hogy van egy mászónk, aki nem adja fel. Vajon melyikünk futott neki újra a céljának nyolc eredménytelen kísérlet után újra, miközben minden alkalommal az élete volt a tét?
De ugyanakkor miért kellene ezt elvárnunk önmagunktól, vagy a másiktól? A szenvedély az szenvedély és épp ezért sokszor kár benne célszerűséget kutatni. És a hegymászás is már csak ilyen. Pont azért szép, mert nem a versengésről szól.
(2001-ben az Everest Expedíció operatőre voltam, láttam a hegyet közelről)