Regisztráció Blogot indítok
Adatok
BEGE0406

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Anikóék történetének eleje tulajdonképpen akár tipikusnak is nevezhető: a válság miatti nehézségek, a férj külföldi munkavállalása, a család átmeneti szétszakadása… sok hasonló történet akad. Amiért mégis különleges a mai sztori az az, hogy a történet eleje 3,5 éve…..
BEGE0406 2018.06.27 16:32:43
@Rea123456: Ez csak egy megjegyzés volt a részemről. Amit így utólag elolvasva tényleg úgy hangzik, hogy itt mindenkinek van valami baja. Pedig nem ez volt a mondandóm lényege. Megértettem, hogy hogyan működik az ország ebből a szempontból és ezt a hozzá állást kéne követnie más országoknak is. Nekem semmilyen rossz tapasztalatom nincs a valamilyen sérüléssel élőkkel, sőt ellenkezőleg. A részemről nem is tekintem őket másnak. Egész egyszerűen az otthon látottakhoz képest volt szembe tűnő, hogy sokkal több sérüléssel élőt látok az utcán jönni-menni, ami akár jelentheti azt is, hogy sikerült őket a társadalomba jól beilleszteni és nem kirekeszteni. Az alkohol és kábítószer fogyasztókról is meg van a véleményem itt. Egyszer megnéznék egy statisztikát, hogy itt mennyi alkoholproblémával küzdő jut mondjuk 100 emberre. Valahogy többnek tűnik mint a magyar átlag. Pedig ha jól tudom, mi eléggé az élen állunk ebben.
BEGE0406 2018.06.27 17:02:07
@Auralianus: Kár, hogy nem posztoltad akkor ki, ha olvastam volna lehet, hogy máshogy csináltuk volna. Bár a kényszer nagy ÚR. Egész egyszerűen már nem volt idő arra, hogy nyelvet tanuljunk, pályázgassunk stb. Nyelv tudás nélkül sok esély jó állásra egyébként sem lett volna. Én nem bántam meg, hogy ki jöttünk és azt a kálváriát sem bánom amiken keresztül mentünk. Akkor egész egyszerűen nem tudtunk jobbat kitalálni. Akkor nehéz volt. Csak azért írtam le, hogy más ha akar okuljon belőle. És ami nekem hiányzott akkor, hogy ne mindenki csak a szépet és a jót írja le, hanem a nehézségeket is. Igen én is sok oldalt olvastam, ezért tudtam, hogy mit kell csinálni a bejelentkezésnél, a családi pótléknál, a kocsi vásárlásnál stb. Ezeknél nem is volt gond. De például konkrétan az általános iskoláról és arról kinek mit a tapasztalatai nem igazán vannak posztok. Az utána következőkről már találtam. PL. Arról sem találtam posztot, hogy mi van, ha valakinek a gyereke mondjuk diszkalkuliás Amit személy szerint fontosnak tartok az az, hogy otthon van az ember fejében valami (mert valamit hallott, látott stb, az adott országról) és mellette még ott van a kétségbe esés, az elkeseredettség, hogy hogyan tovább. Amikor végre sikerül kijutnia, akkor szembe találja magát a valósággal, ami nem mindig az amit otthon látott, hallott. Amikor még otthon voltunk semmilyen más cikk nem jött velem szembe az interneten csak olyanok amik azt taglalták, hogy "ha van munkád, lesz bankszámlád, lesz lakásod stb. ha nincs munkád, nem tudsz bankszámlát nyitni, nem kapsz lakást stb." Ezeket olvasva a kijutás egy megoldhatatlan ördögi körnek tűnt. A nagyon sokadik poszt elolvasása után említette meg valaki ezt a Zeitfirmás dolgot. Ami akkor egy jó megoldásnak tűnt. Ha a Zeitfirma alkalmazottak nem lettek volna olyan balfékek és egy kicsit gondosabban végezték volna a munkájukat nekem személy szerint nem lett volna gondom ezzel a megoldási móddal. Igen el lehetett volna kerülni egy pár fölösleges kört. De mi akkor nem tudtuk máshogy csinálni.
BEGE0406 2018.06.27 19:58:42
@Auralianus: Őszintén szólva ezt a hozzá állást "amennyire csak tudsz együtt játszol velük" ehhez kellett vagy jó két év mire sikerült magamévá tennem. Nem azt mondom, hogy ellenkeztem, csak a hozzá állásukat, meg azt, hogy annyira más szemszögből közelítik meg a dolgokat, mint amihez én hozzá szoktam ezt nehéz volt megszokni és megérteni. Most már úgy érzem, hogy értem. És igyekszem is úgy hozzá állni. Ez most nem azt jelenti, hogy jól vagy rosszul csinálják, csak talán már értem, hogy nekik egy adott történetben mi a lényeg. Ennek ellenére vannak dolgok amiről még mindig nincs jó véleményem. A szabálykövetésüket nehéz volt megszoknom.